ESZTERGOM XXV. évfolyam 1920

1920-12-25 / 226. szám

1920. december 25. ESZTERGOM 3 1917. jul. 19.-Í hires áttörésig, — amely azután a külön orosz-román békét teremtette meg, — megszakítás nélkül a Mackovy Gáj—Szereth— Graben—Perepelniki rajvonalban állott. Ember­emlékezet óta nem volt oly kemény tél, mint akkor. A rajvonal vizes „róka!yukak"-ban, a kevés tartalék szellős dekungokban lakott. Ná­lam is a dekungajtó, valamint az Íróasztal egy­egy „stramm" disznóól-ajtó volt, amelyet előbbi „háztulajdonos"-aink, a németek loptak valahol. Ezen idő hangulatáról a következőket olvasom a naplómban: „Nov. 15.-től havazás. Az esték ünnepélyesek. Köröskörül reflektorok világítják be az egálját. Ugy emelkednek és tűnnek el, mint egy tűzsóhajtás. Tán a vidék új hermelin­palástjára kíváncsiak ? . . . Ezek a háborús lidérc­fónyek. Itt-ott megdördül az ágyú, mint valami ünnepi mozsár .... Mi az, ami itt feltűnően hiányzik? A harangszó, a vonatfütty és a jó­kedv. Bakáink kötelességtudók, de úgy járnak­kelnek, mintha valamennyien gyászolnának. Gyá­szolják az otthonhagyott boldogságot és sze­retetet .. . . Mackovy-Gáj, 1916. dec. 25. „Fritz barátommal a Kommandón voltunk karácsonyestén. Egész otthonias volt minden. Mégis éreztük, hogy hiányzik valami. Talán épen az „otthon." Olyan érzés volt ez, mintha a színpadról játszanék a karácsonyestét. Éjjel fél 12-kor indultunk az erdőn át a Gefechts-trainhez, ahol énekes éjféli misét tar­tottam. Manipuláns-dalárda harmonika kíséret mellett .... Templom: egy kisöpört, f enyűga­lyakkal díszített dekung-istálló. A szegóny ba­kákra „Dominus vobiscum"-kor úgy néztem, mint a betlehemi pásztorokra. Mennyire máskép hang­zik itt az egyszerű, karácsonyi pásztor-ének! Itt lélek ól bennük! Reggel 8-kor a lövészárok mellett miséz­tem Krämer őrnagy zászlóaljánál. Mennyi öröm volt a szegóny bakák arcán! „Szívesen eszkö­zöltem ki ezt a misét számotokra a Parancsnok­ságnál, mert tudom, hogy ezt ti megérdemli­tek . . . kezdtem a beszédet. Hogy' szerettem volna átkiáltani az oroszokhoz: „Testvérek! Jöj­jetek át és csókoljátok meg egymást testvéri csókkal! Ne legyetek embervadászok, hanem emberek ! u Az oltárt se lehetett Trágtierrel vinni. Miklós, a diener ós András lovászom vitte a futó­árkon két rúdon, mint a frigy szekrényt. Harmadik mise; a Kommandónál az erdő­ben a pionírok ós a Feuerstaffel számára. Időm se volt készülni új beszédre, de a lelkem tele volt érzéssel. Tudom, hogy belerezdültek az erdő ágai, mikor beszéltem a karácsony bókéjéről, a szeretetről és a megváltásról: „Testvérek! Meg­halt a 8zeretet! Imádkozzatok, hogy feltámad­jon!" Délután még litániát tartottam a G.-train­nek. Szegóny, békét váró katonák, hogyan adjam ón vissza nektek a karácsonyi Békét? Borzasztó világ ez, mikor mindenki bókét akar és még sincs béke! „Pax hominibus bonae voluntatis /" jelzem-mol kezdi kiszóllásait a bölcs fórfiú, hogy pont igy ós úgy végezzen. A menyecske bekép­zel magának, akkor is ha ura el van utazva ós hetykén hajtogatja; szépen fogok én otthon ma­radni. De mit tesz Isten? A kroncsi értékét veszti és plühre esik. A keresztény erkölcs megkívánja, hogy öltözködésünk komoly ós ildomos, viselkedésünk épületes ós erkölcsös, modorunk szerény és tisz­teletreméltó legyen. És mit látunk a keresztény uralom tizenhetedik hónapjában ? Látjuk, hogy a ruhák alul-felül mind kur­tábbak lesznek, nem a szövethiány miatt, ha­nem — bár paradoxonnak látszik — fiatalodás és csábítás okából. A vagyonmentő vásárok lá­zasan működnek és kishivatalnoknők csaknem naponként új selyemruhákban, új kalapokban pompáznak, kacérkodnak a korzón. Fiatal urak léha szavakat sugdosnak fiatal leányok fülébe s hangosan nevetve, hancúrozva rójják az utca aszfaltját, mig a vénülő uracskák ós hölgyecs­kék piacra viszik udvarlásaikat ós szerelmeske­dóseiket. A színházakban, a mozikban a régi frivol és erkölcsrontó darabok járják, a zene minden utcasarkon szól, a keresztény ós nem­zeti gondolat alapján alakult új egyesületek min­denike ujabb tér és ujabb alkalom a mulato­zásra, a vidám szórakozásra ós az urak, borba fojtott búval szivükben, körülülik a kártyaaszta­lokat, amelyeken halmokban állanak a bankók, hivalkodnak a bonnok. Vájjon ez a keresztény ós nemzeti gondo­lat diadalszekerónek igaz és helyes útja ? Vájjon ezek a jelenségei a szivek megújhodásának, a A két első csak akkor lesz meg, ha a két utolsó megterem." II. A második karácsonyestét Olaszországban a Piavónál töltöttem. Október 14.-én indultunk el marschban Laibachból a tolmeini áttöréshez és azóta december 11.-ig a Júli-Alpokon keresz­tül állandóan vándoroltunk. Karácsonykor Vaz­zola ós Visna községekben állomásoztunk tarta­lékban. Itt gyóntattam le az ezredből a kará­csonyi gyónókat, számszerint 1124 embert. Agyon­fárasztottak voltunk. Karácsonyi hangulatunk is elég fáradt volt. A naplómban is alig néhány száraz szót örökítettem meg ezekről a napokról. Visna, 1917. dec. 24. „Karácsonyeste a Kommandón egy olasz kocsmában. Az ezredparancsnokot, Koller alez­redest Krämer őrnagy helyettesitette. A vacso­rán báró Moór-Markl brigadéros volt a vendé­günk. Megható volt a bakák rögtönzött pásztor­játéka, amelyet Rencz János zászlós, dömösi kántortanító, volt osztálytársam tanított be." *** Hová lett ez a két karácsonyeste ? Galicai dekungjainkat a visszatérő kruhowi polyákok már rég szétszedhették. A visnai olasz kocsmáros pedig pirospozsgás vig képpel mesélhet rólunk a „ bianco" mellett, mint rossz emlékekről. S hová lettek a mi hangulataink, győzelmes re­ményeink ? . . . . Fölitta a sok magyar vérrel együtt azokat is a Piave zöldes-kék vize .... Tarka sorok. Két óv előtt még öltünk egy disznót, melyről az alábbi, ira­taim rendezése közben kezembe akadt jegyző­könyv tanúskodik. Közreadom, hogy velem együtt mindazok visszaidézhessék emlékét, akik már évek óta nem részesülhettek hasonló nagyszabású családi eseményben. — Jegyzőkönyv. Felvétetett 1918. december 22.-én malacunk gyászos kivégzése és az ezzel kapcsolatos nagy családi események alkalmából. Családi helyzetünkről nagyon érdekes ós élethű rajzot ad az alábbi minden részletében izgalmas esemény és ezért tartottuk érdemesnek jegyzőkönyvi megörökitósre. — December 17.-ón este ült össze a családi tanács, ólén Nyomor Ákos elnökkel, hogy utolsó árva malacunk sorsa fölött határozzon. Az elnök röviden ismertette a konferencia tárgyát, majd a következő indít­ványt terjesztette elő: „Tisztelt családi tanács ! Szomorodott család­apai szivvel tapasztalom, malacunk a nagy kuko­ricahiány, illetve drágaság következtében mind erőben, mind egészségben napról-napra roha­mosan fogy. Ha ez igy megy tovább, mához e gy évre 100 százalékos súlycsökkenést ér el. lelkek megtisztulásának? Avagy más egyebek-e ezek, mint tünetei annak, hogy a léhaság, ez a sémita lelki méreg még mindig benn van szer­vezetünkben, még mindig irányitólag hat beszé­dünkre, gondolkozásunkra, cselekményeinkre ? íme igy lesz a nagy nemzeti gondolatból, a nagy keresztény fellángolásból tőzsdei retor­tákon átszűrt keresztény kurzus. Szájon viselt, nyelvvel pergetett hideg villám. Ebből nemze­tünkre nem feltámadás, hanem örök halál szár­mazhatik csupán. Hát urak ós hölgyek, csak mulassatok. Hiszen a farsang, amikor a móddal való mula­tást se külföldi, se belföldi rossz néven nem veszi, bizony nagyon kurta leend. Azután hiszen katonai jelszó : Ha rövid a kardod, toldd meg egy lépéssel. Ha rövid lesz a farsang, toldd meg a böjttel, no meg a péntekkel. Mert hát, hogy valahogy ón is me^g ne feledkezzek róla, meg kell említenem, hogy az idei Szylveszter elébe a kalendáriumcsinálás sorja még egy tilalomfát állított: ez a nap, az idén, péntekre esik. Arra a napra, mely örök időkre az Ur Jézus halála emlékének van szentelve, amelyen jóizlósű ke­resztény ember nem szokott nyilvános mulatsá­gokban részt venni, még ha azok orra alá a családias ós kedélyes jelző is van odabigy­gyesztve csalogató bajusz gyanánt. De mi nektek urak ós hölgyek Csonka­Magyarország, mi nektek a péntek ! Ti csak vi­gadjatok ! Van-steppezve és bostonozva bizo­nyos, hogy megcsináljátok: a magyar irredentát ós diadalra segítitek a nemzeti és keresztény gondolatot. Tekintve, hogy most az országos politikában a radikálisok kerekedtek felül, van szerencsém e családi baj orvoslására is a legradikálisabb mód­szert indítványozni: Vegyünk elő egy éles kést, kedves családi tanács és fakítsuk meg azt a malacot!" Az indítványt lelkes helyesléssel fogadtuk. A malac halála órájául december 18.-ának haj­nali 4 óráját tűztük ki. Ezután, több tárgy nem lóvén, az elnök az ülést bezárta ós nyugovóra tértünk. Kálmán fiunk megfigyelése szerint, malacunk a közeledő vészt egyáltalában nem érezve — az éjszakát nyugodt álomban töltötte. Annál nagyobb visitás ós lárma között adta ki azután páráját, mikor a családi tanács elnöke harcedzett roham­késsel hatolt szivébe. A pörkölés ós felbontás nagy munkáját szintén ő végezte. A felaprózás­ban kifejtett buzgó szolgálatainak elismeréséül különös dicséret illeti a ház úrnőjét, aki igazán nagy szakértelemmel és fáradságot nem ismerve szorgoskodott (Éljen ! Éljen! lelkes közbekiáltá­sok). Béla fiunk, mint hű segódközege, különösen a vizhprdás terén igazolta be szakképzettségét. Általában derekas munkát végzett az egész család, kivéve Gyula fiunkat, aki lusta, mély álomban aludt, mikor a család érdeke valamenyi tagját munkára szólította. A többi munkálatok rendben, szinte észre sem vehető csendben, minden szokásos incidens nélkül folytak le. Ugy hogy az estét már a család jelszavához (Együnk, igyunk, vigan lak­mározzunk !) hiven disznótorral, boros hangulat­ban ünnepeltük. Közsajnálatunkra, Gyula fiunk­nak nem volt étvágya ós igy csak kei darab fehér- ós két darab vóreshurkát tudott elfogyasz­tani. — Kelt, mint fent; Aláírások. Discipulus. HIREK. Krónika. — A szerkesztő karácsonyi álma. — Mikor a harangok karácsonyt hirdették, A szerkesztőséget angyalkák ellepték Es az Íróasztalt elfoglalták gyorsan, Ahol dúslakodtak beírt papirosban. Egyik cikket olvas, míg a másik verset, A harmadikuk meg a hírekbe kezdett. Negyedik véletlen egy fiókra akadt, Melyen állandóan függ a nehéz lakat. Kihúzták azt és jaj', találtak benn számlát, Mely elveszi sokszor a szerkesztő álmát. Azt mondja az angyal: No ezt nem is hittem . . . Ugy tudtam, hogy gond itt talán soha sincsen. A szerkesztők folyton oly szépet, jót irnak Es ime most látom, könnyeket is sírnak. Mily furcsa a világ és a szerkesztőség, Csak a lelkiekben van itt mindig bőség, De az anyagiak, azok szűkek bizony, íme, mennyi gond van e kicsi papíron ! Nézzük még, mi van e nagy fiókba zárva? — Az előfizetők neve és lakása! Csak, ennyien vannak ? — egy angyalka nyelvel: Hát nem „Esztergom"-ot olvas minden ember? No ezen segítünk! Es még abb' a percbe Sok-sok édes angyal szállott széjjel-szerte. Bekocogtak minden esztergomi házba, Picike kunyhókba, fényes palotákba Es ott azt hirdették zengő égi hangon: „Esztergom" újságot hordasson, olvasson! Az emberek pedig hallgattak a szóra Es előfizettek pont tizenkét hóra. A sok pénz mind begyült, éreztük hatását Es kifizethettük a hatalmas számlát! (Kár, hogy csak álom volt! Szerk.) H. 1. Boldog ünnepeket kívánunk jótevő­inknek, előfizetőinknek, munkatársaink­nak és minden olvasónknak! Vidéki előfizetőinket kérjük, hogy hátralékos előfizetési dijaikat, — melyek összegét egyénenként tudattuk, — lehetőleg postafordultával megküldeni szívesked­jenek. Kiadóhivatal. * Karácsony ünnepe a főszékesegyházban. A főszékesegyházban a karácsonyi ünnepi isteni­tiszteletet d. e. 9 órakor Dr. Csernoch János bibornok-hercegprimás fogja tartani. * Az Országos Oltáregylet új igazgatója. Kánter Károly elhunytával megüresedett az Or­szágos Oltáregyesület igazgatói tiszte, melyre most Dr. Csernoch János bibornok-hercegprimás

Next

/
Oldalképek
Tartalom