ESZTERGOM XXV. évfolyam 1920

1920-12-25 / 226. szám

1920. december 25. ESZTERGOM 3 1917. jul. 19.-Í hires áttörésig, — amely azután a külön orosz-román békét teremtette meg, — megszakítás nélkül a Mackovy Gáj—Szereth— Graben—Perepelniki rajvonalban állott. Emberemlékezet óta nem volt oly kemény tél, mint akkor. A rajvonal vizes „róka!yukak"-ban, a kevés tartalék szellős dekungokban lakott. Nálam is a dekungajtó, valamint az Íróasztal egyegy „stramm" disznóól-ajtó volt, amelyet előbbi „háztulajdonos"-aink, a németek loptak valahol. Ezen idő hangulatáról a következőket olvasom a naplómban: „Nov. 15.-től havazás. Az esték ünnepélyesek. Köröskörül reflektorok világítják be az egálját. Ugy emelkednek és tűnnek el, mint egy tűzsóhajtás. Tán a vidék új hermelinpalástjára kíváncsiak ? . . . Ezek a háborús lidércfónyek. Itt-ott megdördül az ágyú, mint valami ünnepi mozsár .... Mi az, ami itt feltűnően hiányzik? A harangszó, a vonatfütty és a jókedv. Bakáink kötelességtudók, de úgy járnakkelnek, mintha valamennyien gyászolnának. Gyászolják az otthonhagyott boldogságot és szeretetet .. . . Mackovy-Gáj, 1916. dec. 25. „Fritz barátommal a Kommandón voltunk karácsonyestén. Egész otthonias volt minden. Mégis éreztük, hogy hiányzik valami. Talán épen az „otthon." Olyan érzés volt ez, mintha a színpadról játszanék a karácsonyestét. Éjjel fél 12-kor indultunk az erdőn át a Gefechts-trainhez, ahol énekes éjféli misét tartottam. Manipuláns-dalárda harmonika kíséret mellett .... Templom: egy kisöpört, f enyűgalyakkal díszített dekung-istálló. A szegóny bakákra „Dominus vobiscum"-kor úgy néztem, mint a betlehemi pásztorokra. Mennyire máskép hangzik itt az egyszerű, karácsonyi pásztor-ének! Itt lélek ól bennük! Reggel 8-kor a lövészárok mellett miséztem Krämer őrnagy zászlóaljánál. Mennyi öröm volt a szegóny bakák arcán! „Szívesen eszközöltem ki ezt a misét számotokra a Parancsnokságnál, mert tudom, hogy ezt ti megérdemlitek . . . kezdtem a beszédet. Hogy' szerettem volna átkiáltani az oroszokhoz: „Testvérek! Jöjjetek át és csókoljátok meg egymást testvéri csókkal! Ne legyetek embervadászok, hanem emberek !

u Az oltárt se lehetett Trágtierrel vinni. Miklós, a diener ós András lovászom vitte a futóárkon két rúdon, mint a frigy szekrényt. Harmadik mise; a Kommandónál az erdőben a pionírok ós a Feuerstaffel számára. Időm se volt készülni új beszédre, de a lelkem tele volt érzéssel. Tudom, hogy belerezdültek az erdő ágai, mikor beszéltem a karácsony bókéjéről, a szeretetről és a megváltásról: „Testvérek! Meghalt a 8zeretet! Imádkozzatok, hogy feltámadjon!" Délután még litániát tartottam a G.-trainnek. Szegóny, békét váró katonák, hogyan adjam ón vissza nektek a karácsonyi Békét? Borzasztó világ ez, mikor mindenki bókét akar és még sincs béke! „Pax hominibus bonae voluntatis /" jelzem-mol kezdi kiszóllásait a bölcs fórfiú, hogy pont igy ós úgy végezzen. A menyecske beképzel magának, akkor is ha ura el van utazva ós hetykén hajtogatja; szépen fogok én otthon maradni. De mit tesz Isten? A kroncsi értékét veszti és plühre esik. A keresztény erkölcs megkívánja, hogy öltözködésünk komoly ós ildomos, viselkedésünk épületes ós erkölcsös, modorunk szerény és tiszteletreméltó legyen. És mit látunk a keresztény uralom tizenhetedik hónapjában ? Látjuk, hogy a ruhák alul-felül mind kurtábbak lesznek, nem a szövethiány miatt, hanem — bár paradoxonnak látszik — fiatalodás és csábítás okából. A vagyonmentő vásárok lázasan működnek és kishivatalnoknők csaknem naponként új selyemruhákban, új kalapokban pompáznak, kacérkodnak a korzón. Fiatal urak léha szavakat sugdosnak fiatal leányok fülébe s hangosan nevetve, hancúrozva rójják az utca aszfaltját, mig a vénülő uracskák ós hölgyecskék piacra viszik udvarlásaikat ós szerelmeskedóseiket. A színházakban, a mozikban a régi frivol és erkölcsrontó darabok járják, a zene minden utcasarkon szól, a keresztény ós nemzeti gondolat alapján alakult új egyesületek mindenike ujabb tér és ujabb alkalom a mulatozásra, a vidám szórakozásra ós az urak, borba fojtott búval szivükben, körülülik a kártyaasztalokat, amelyeken halmokban állanak a bankók, hivalkodnak a bonnok. Vájjon ez a keresztény ós nemzeti gondolat diadalszekerónek igaz és helyes útja ? Vájjon ezek a jelenségei a szivek megújhodásának, a A két első csak akkor lesz meg, ha a két utolsó megterem." II. A második karácsonyestét Olaszországban a Piavónál töltöttem. Október 14.-én indultunk el marschban Laibachból a tolmeini áttöréshez és azóta december 11.-ig a Júli-Alpokon keresztül állandóan vándoroltunk. Karácsonykor Vazzola ós Visna községekben állomásoztunk tartalékban. Itt gyóntattam le az ezredből a karácsonyi gyónókat, számszerint 1124 embert. Agyonfárasztottak voltunk. Karácsonyi hangulatunk is elég fáradt volt. A naplómban is alig néhány száraz szót örökítettem meg ezekről a napokról. Visna, 1917. dec. 24. „Karácsonyeste a Kommandón egy olasz kocsmában. Az ezredparancsnokot, Koller alezredest Krämer őrnagy helyettesitette. A vacsorán báró Moór-Markl brigadéros volt a vendégünk. Megható volt a bakák rögtönzött pásztorjátéka, amelyet Rencz János zászlós, dömösi kántortanító, volt osztálytársam tanított be." *** Hová lett ez a két karácsonyeste ? Galicai dekungjainkat a visszatérő kruhowi polyákok már rég szétszedhették. A visnai olasz kocsmáros pedig pirospozsgás vig képpel mesélhet rólunk a „

bianco" mellett, mint rossz emlékekről. S hová lettek a mi hangulataink, győzelmes reményeink ? . . . . Fölitta a sok magyar vérrel együtt azokat is a Piave zöldes-kék vize .... Tarka sorok. Két óv előtt még öltünk egy disznót, melyről az alábbi, irataim rendezése közben kezembe akadt jegyzőkönyv tanúskodik. Közreadom, hogy velem együtt mindazok visszaidézhessék emlékét, akik már évek óta nem részesülhettek hasonló nagyszabású családi eseményben. — Jegyzőkönyv. Felvétetett 1918. december 22.-én malacunk gyászos kivégzése és az ezzel kapcsolatos nagy családi események alkalmából. Családi helyzetünkről nagyon érdekes ós élethű rajzot ad az alábbi minden részletében izgalmas esemény és ezért tartottuk érdemesnek jegyzőkönyvi megörökitósre. — December 17.-ón este ült össze a családi tanács, ólén Nyomor Ákos elnökkel, hogy utolsó árva malacunk sorsa fölött határozzon. Az elnök röviden ismertette a konferencia tárgyát, majd a következő indítványt terjesztette elő: „Tisztelt családi tanács ! Szomorodott családapai szivvel tapasztalom, malacunk a nagy kukoricahiány, illetve drágaság következtében mind erőben, mind egészségben napról-napra rohamosan fogy. Ha ez igy megy tovább, mához e

gy évre 100 százalékos súlycsökkenést ér el. lelkek megtisztulásának? Avagy más egyebek-e ezek, mint tünetei annak, hogy a léhaság, ez a sémita lelki méreg még mindig benn van szervezetünkben, még mindig irányitólag hat beszédünkre, gondolkozásunkra, cselekményeinkre ? íme igy lesz a nagy nemzeti gondolatból, a nagy keresztény fellángolásból tőzsdei retortákon átszűrt keresztény kurzus. Szájon viselt, nyelvvel pergetett hideg villám. Ebből nemzetünkre nem feltámadás, hanem örök halál származhatik csupán. Hát urak ós hölgyek, csak mulassatok. Hiszen a farsang, amikor a móddal való mulatást se külföldi, se belföldi rossz néven nem veszi, bizony nagyon kurta leend. Azután hiszen katonai jelszó : Ha rövid a kardod, toldd meg egy lépéssel. Ha rövid lesz a farsang, toldd meg a böjttel, no meg a péntekkel. Mert hát, hogy valahogy ón is me^g ne feledkezzek róla, meg kell említenem, hogy az idei Szylveszter elébe a kalendáriumcsinálás sorja még egy tilalomfát állított: ez a nap, az idén, péntekre esik. Arra a napra, mely örök időkre az Ur Jézus halála emlékének van szentelve, amelyen jóizlósű keresztény ember nem szokott nyilvános mulatságokban részt venni, még ha azok orra alá a családias ós kedélyes jelző is van odabigygyesztve csalogató bajusz gyanánt. De mi nektek urak ós hölgyek CsonkaMagyarország, mi nektek a péntek ! Ti csak vigadjatok ! Van-steppezve és bostonozva bizonyos, hogy megcsináljátok: a magyar irredentát ós diadalra segítitek a nemzeti és keresztény gondolatot. Tekintve, hogy most az országos politikában a radikálisok kerekedtek felül, van szerencsém e családi baj orvoslására is a legradikálisabb módszert indítványozni: Vegyünk elő egy éles kést, kedves családi tanács és fakítsuk meg azt a malacot!" Az indítványt lelkes helyesléssel fogadtuk. A malac halála órájául december 18.-ának hajnali 4 óráját tűztük ki. Ezután, több tárgy nem lóvén, az elnök az ülést bezárta ós nyugovóra tértünk. Kálmán fiunk megfigyelése szerint, malacunk a közeledő vészt egyáltalában nem érezve — az éjszakát nyugodt álomban töltötte. Annál nagyobb visitás ós lárma között adta ki azután páráját, mikor a családi tanács elnöke harcedzett rohamkéssel hatolt szivébe. A pörkölés ós felbontás nagy munkáját szintén ő végezte. A felaprózásban kifejtett buzgó szolgálatainak elismeréséül különös dicséret illeti a ház úrnőjét, aki igazán nagy szakértelemmel és fáradságot nem ismerve szorgoskodott (Éljen ! Éljen! lelkes közbekiáltások). Béla fiunk, mint hű segódközege, különösen a vizhprdás terén igazolta be szakképzettségét. Általában derekas munkát végzett az egész család, kivéve Gyula fiunkat, aki lusta, mély álomban aludt, mikor a család érdeke valamenyi tagját munkára szólította. A többi munkálatok rendben, szinte észre sem vehető csendben, minden szokásos incidens nélkül folytak le. Ugy hogy az estét már a család jelszavához (Együnk, igyunk, vigan lakmározzunk !) hiven disznótorral, boros hangulatban ünnepeltük. Közsajnálatunkra, Gyula fiunknak nem volt étvágya ós igy csak kei darab fehér- ós két darab vóreshurkát tudott elfogyasztani. — Kelt, mint fent; Aláírások. Discipulus. HIREK. Krónika. — A szerkesztő karácsonyi álma. — Mikor a harangok karácsonyt hirdették, A szerkesztőséget angyalkák ellepték Es az Íróasztalt elfoglalták gyorsan, Ahol dúslakodtak beírt papirosban. Egyik cikket olvas, míg a másik verset, A harmadikuk meg a hírekbe kezdett. Negyedik véletlen egy fiókra akadt, Melyen állandóan függ a nehéz lakat. Kihúzták azt és jaj', találtak benn számlát, Mely elveszi sokszor a szerkesztő álmát. Azt mondja az angyal: No ezt nem is hittem . . . Ugy tudtam, hogy gond itt talán soha sincsen. A szerkesztők folyton oly szépet, jót irnak Es ime most látom, könnyeket is sírnak. Mily furcsa a világ és a szerkesztőség, Csak a lelkiekben van itt mindig bőség, De az anyagiak, azok szűkek bizony, íme, mennyi gond van e kicsi papíron ! Nézzük még, mi van e nagy fiókba zárva? — Az előfizetők neve és lakása! Csak, ennyien vannak ? — egy angyalka nyelvel: Hát nem „Esztergom"-ot olvas minden ember? No ezen segítünk! Es még abb' a percbe Sok-sok édes angyal szállott széjjel-szerte. Bekocogtak minden esztergomi házba, Picike kunyhókba, fényes palotákba Es ott azt hirdették zengő égi hangon: „Esztergom" újságot hordasson, olvasson! Az emberek pedig hallgattak a szóra Es előfizettek pont tizenkét hóra. A sok pénz mind begyült, éreztük hatását Es kifizethettük a hatalmas számlát! (Kár, hogy csak álom volt! Szerk.) H. 1. Boldog ünnepeket kívánunk jótevőinknek, előfizetőinknek, munkatársainknak és minden olvasónknak! Vidéki előfizetőinket kérjük, hogy hátralékos előfizetési dijaikat, — melyek összegét egyénenként tudattuk, — lehetőleg postafordultával megküldeni szíveskedjenek. Kiadóhivatal. * Karácsony ünnepe a főszékesegyházban. A főszékesegyházban a karácsonyi ünnepi istenitiszteletet d. e. 9 órakor Dr. Csernoch János bibornok-hercegprimás fogja tartani. * Az Országos Oltáregylet új igazgatója. Kánter Károly elhunytával megüresedett az Országos Oltáregyesület igazgatói tiszte, melyre most Dr. Csernoch János bibornok-hercegprimás