ESZTERGOM XXV. évfolyam 1920

1920-10-03 / 192. szám

ESZTERGOM POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP AZ ESZTERGOMI KERESZTÉNY NEMZETI EGYESÜLÉS PÁRTJÁNAK HIVATALOS LAPJA fl független keresztény •sajtóról. Esztergom, 1920. okt. 2. Amikor kormány és hatóságok céltudatos, lelkiismeretes munkájuk eredményében gyönyörködhetnek és amikor a társadalom minden része meg van elégedve kormánnyal, hatósággal, amikor a kormányzati hatalom és a polgárság között szoros bizalom fejlődött ki a jobb jövőért való közös küzdelem tekintetében: ez az államélet ideális állapota, ez az a sokat emlegetett „belső konszolidáció" biztos jele. Ez az ideális állapot a keresztény Magyarország arcképe. Igaz, hogy a békés államélet megteremtésének útján haladunk és az arcképen a vonások már rajzolódnak, azonban a keresztény Magyarország arcképe még nincs kész. A forradalmi zavarok viszontagságaitól, az elmúlt pár év alatt átélt rengeteg szenvedéstől eltorzult vonásokat igen nehéz békés, kifejező állapotba hozni. Hol a kormányzati hatalom tényezőinek hibás, rövidlátású cselekedete, hol a társadalom félreértő zúgolódása torzítják el a készülő szép vonásokat. Akik komolyan akarják a keresztény Magyarországot, azoknak tudniok kell, hogy az ideális államólet záloga a kormánynak és hatóságoknak a társadalommal való harmonikus együttműködése. A kormánvzati hatalom a társadalom megértése és hozzáműködése nélkül félhatalom : a munkát nem egyedül a parlament és az államhatalom tényezői végzik, hanem a megértés, a keresztény magyarság idealizmusának egységes táborába szervezett társadalom is. Amíg a magyar társadalom nincs ebben az egységes táborban, addig kárba vész a hatóságok munkája, addig a hatóságok a társadalomban nem találják meg szükséges munkatársukat ós számos hatósági intézkedés csak kínos elferdülést okoz a keresztény Magyarország arcvonásaiban. A társadalmat ebbe az egységes táborba szervezni, azaz a közvéleményt megtisztítani ós a megértés útjára terelni: ez a független keresztény sajtó feladata. A független keresztény sajtó tehát az államhatalom és a társadalom között működő szerv és a konszolidációra nézve csaknem olyan fontos tényező, mint a hatóságok okos ténykedése, vagy a társadalom megértő kötelességteljesitése. Ez a sajtó tehát sem az egyikhez, sem a másikhoz nem tartozhatik, sem az egyiknek, sem a másiknak szolgája nem lehet, a független keresztény sajtó sem az egyik, sem a másik tényező akaratának rabja nem lehet. Vagy független keresztény sajtó-e az, amely demagóg jelszavakkal úrrá lesz a tömeg indulatain? Avagy független keresztény sajtó-e az továbbá, mely a hatóságok intézkedéseinek a népre való helyeslő ráoktrojálásán kivül más feladatot nem ismer?! Nem, eme balhit ellen tiltakozik a független keresztény sajtó természete. Ez a sajtó a törvény keretein belül csak egyetlen hatalomtól függ, csak egyetlen hatalomnak tartozik felelősséggel: a keresztény irányzatnak, a kereszténység örök elveinek, igazságainak! Ennek a sajtónak kötelessége sikraszállani irányzatáért és igazságáért minden keresztény telén, antiszociális és magyartalan cselekedet ellen, bárhol, bárki és bármily hatalom kövesse is el. A közvéleményt csakis úgy lehet a tiszta megértés és a magyar-keresztény ideálok táborába szervezni, ha a független keresztény sajtó szabadon teljesítheti kötelességét. Ha ezt nem teszi vagy nem teheti, akkor inkább haljon meg, mert az ilyen konjunktúra-sajtó sem a hatóságoknak, sem a társadalomnak, sem a magyar államéletnek hasznára és becsületére nem válhatik. Cseh bitorlás miatt éhezünk, Egész vármegye az életünk! NŐK ROUnTfl. El akarják törölni a nők választói jogát ? A fővárosi lapok politikai tudósításai közt szerény helyen elbujtatva jelent meg egy kis hir, mely arról tudósítja a közvéleményt, hogy a képviselők bizonyos csoportjánál mozgalom indult meg a nők választói joga ellen. A tudósítás nem nevezi meg a tisztelt honatyák csoportját, de aki éles szemmel figyeli a látszólagos politikai szélcsend mögötti óriási erőfeszítéseket, az magától rájöhet arra, hogy kiknek jámbor AZ „ESZTERGOM" TÁRCÁJA. Keresztény nemzeti irány Esztergomban a Károlyi-forradalom idején. E hónap végén közel két esztendő távolából szemlélhetjük a Károlyi-forradalom eseményeit. Vannak a mi történelmünknek jubiláns gyásznapjai és összeszorul a szivünk Augsburg, Mohi, Mohács, Világos hallatára; de mindenik után megvigasztal bennünket a feltámadt Magyarország dicső emléke. Behegedt sebek ezek ahhoz az élesen sajgó sebhez képest, amelyet az 1918. év októberi Budapestje okoz. Nemzeti tragédiánknak e szomorú őszi napjait nem követi semmi vigasztalás. Avagy elég vigasztalás-e a nemzeti feltámadás hirdetése, a nép esküdözése a felszabadító harcra, az ország új megalapozásához szükséges eszmék uralma ? ! Nem. Az októberi napok vigasztalása maga a keresztény Magyarország volna, amely még nincs itt. A rövid két esztendő nem volt elegendő arra, hogy megteremtse azt a nagy vigasztalást, amely után minden visszatérő októberben most már mindig jobban ós jobban áhítozunk. De viszont ezen két év alatt annyi minden történt velünk, nemzeti és világnézet tisztulásunk útján olyan veszedelmes, hosszú utakon haladtunk keresztül; annyit tapasztaltunk, tanultunk és szenvedtünk, hogy a két esztendőben talán egy évszázad viszontagságos élete van belesűrítve és az 1918.-Í októbertől oly messze érezzük magunkat, . hogy a forrongó események mozgató eszméit ma már tisztán és. határozottan látjuk. Szeretnénk átmenteni a Károlyi forradalom első napjaiból azt az idealizmust, amely az önálló, demokratikus Magyarországra vonatkozott és amely akkor elbűvölte a nép lelkét, de szeretnénk kitörülni a magyar történelem lapjairól ennek a forradalomnak valódiságát, ténykedését, összes cselekedeteit, amelyek mind a magyar ideálok meghazudtolásai voltak. A Károlyi-forradalom terrorisztikus ténykedései között bujdosó magyar ideál a mi vigasztalásunk forrása. Ez az ideál akkor Esztergomba is elbujdosott. ±üs ez a keménynyakú bujdosó szembenézett azokkal, akik földönfutóvá tették saját hazájában s testvéreit elszánt leszámolóharcra toborozta össze. A toborzó a keresztényszocialisták táborába hivta össze Esztergom keresztény magyarságát, mint amely tábor akkor a keresztény nemzeti gondolat egyedüli harcosa volt. Az őszirózsás forradalom első láza elült ós Esztergomra is ránehezedett a forradalom valódi intenciójának szelleme, amely később egészen hatalmába kerítette Magyarországot. Amidőn december 10.-én a városházán a nemzeti tanács gyűlése után "Waldvogel József alezredes (most ezredes, vármegyei katonai parancsnok) kibontotta a keresztényszocializmus zászlóját és az egyrészt ellanyhult, megfólemlitett, másrészt a világmegváltó jelszavaknak bedőlt polgárságot ébresztgette magyarságának s kereszténységének védelmére, ez már igen bátor és nehéz vállalkozás volt. Akkor már Szentgyörgyi „Esztergomi Népszava"-jának is tere volt és a forradalmi „Népszava'' seregével szemben csak az „Esztergomi Friss Újság" ós utána a keresztényszocialisták csoportja merte felvenni a harcot. A polgárság nagy része nem látta vagy 'nem akarta látni, hogy világnézeti harcról van szó és vagy nem mert vagy nem tartotta szükségesnek nyilt küzdelembe állni. A Károlyi-pártot semleges alakulatnak tartották és nyíltan inkább oda állottak. Titokban azonban sokan megüzenték a keresztényszocialistáknak, hogy szivbenlólekben velük tartanak. Waldvogel József bátorsága és kitartása mellett a szervezés ily nehéz viszonyok között is szépen haladt. Az első kis keresztényszocialista csapat (a szervező bizottság) a következőkből állott: Waldvogel József, Dr. Gróh József, Vodicska István, Jakobek Jenő, Homor Imre, Gábriel István, Polusin Mátyás, Vodák István, Cseh Ferenc, Pilínyi Gyula, Palliardi Alfréd, Tátus János, Draxler Alajos és Teigler János. Az első tisztikar a következőképen alakult: elnökök Waldvogel József és Dr. Gróh József, alelnök Vodicska István, pénztárnok Jakobek Jenő, titkárok: Homor Imre és Gábriel István. December 22.-én délután 3 órakor az esztergomi keresztényszocialista párt már megtarthatta alakuló gyűlését, amelyről az egyik helyi lap igy emlékezik meg: „Impozáns keretek közt folyt le az esztergomi keresztónyszociális párt megalakulása a vármegyeház nagytermében megtartott nópMegjelenik kedden, csütörtökön és vasárnap. Előfizetési ára: Egy hónapra 10 K, vidékre 14 K. TTcrvOO OTQtYS Qr»Q • hétköznap 80 fillér, ^bJ

530 OLailk CUd. vasárnap 1 korona. Főszerkesztő : Homor Imre. Felelős szerkesztő : Gábriel István. Kéziratok és előfizetések Lörinc-utca 5. szám alá küldendők. Elirdetósek felvétetnek Buzárovits Gusztáv könyvnyomdájában.