ESZTERGOM XXV. évfolyam 1920

1920-03-21 / 67. szám

ESZTERGOM POLITIKAI NAPILAP AZ ESZTERGOMI KERESZTÉNY NEMZETI EGYESÜLÉS PÁRTJÁNAK HIVATALOS LAPJA Megjelenik minden nap délután. Előfizetési ára: Egy hónapra 8 korona. Egyes szám ára 50 fillér. Főszerkesztő : Homor Imre. Felelős szerkesztő : Gábriel István. Kéziratok és előfizetések Lőrinc-utca 5. szám alá küldendők. Hirdetések felvétetnek Buzárovits Gusztáv könyvnyomdájában. Március 21. (T.J Igaza van a költőnek, mikor a pokol legszörnyűbb kínjának nem a tüzes vasrostélyt s elevenen izekre tépést tartja, hanem ha a bűnösnek végig kell néznie, micsoda szakadatlan láncolata a nyomornak, szenvedésnek és lelki eltévelyedésnek vonul fel előtte és e vészes sereg mind az ő egy, egyetlen egy bűnéből eredt. És éreznie kell, hogy Ő volt az a könynyelműen leguruló kavics, mely e szörnyű lavinát meginditotta. Magyarország ma egy éve indult meg a földi pokol útján. Vérvörös kocsin lódította a testi-lelki szenvedések lángoló örvénye felé Károlyi. Ha a lelkiismeretnek csak egy kis szikrája él még lelketlen lelkében, most ő éli át a pokol legszörnyűbb kínját. Neki köszönhetjük, hogy tüzes vasrostélyon, gyűlölet tüzében elevenen süttetünk, a megbocsátani nem tudó irgalmatlan harag vasfogórtól elevenen izekre tépetünk. Az ő hitvány önzése és gyávasága indította meg a lavinát, a zuhanást a teljes anyagi és erkölcsi csőd útján. Sokáig legalább azt hittük, hogy végleg pusztulunk, veszünk. Azt hittük, az agávó sorsa lesz a mienk, mely száz évben egyszer virágzik, aztán belepusztul: attól féltünk, hogy a nemes magyar nemzet ezeréves virágzásába fog belepusztulni. Hiszen úgy voltunk sokáig, mint a megrettent pillangó vagy madárka, mely körül az egek viharos hatalma csatázik. Sőt* ne tagadjuk, a forradalom első napjától a mai napig állandóan úgy érezzük magunkat, mint az alpesi sziklák hasadékaiban kifakadt gyenge harangvirág vagy havasi rózsa, melyet minden pillanatban összeomlással és összemorzsolással fenyegetnek a mogorva és goromba sziklák. Mint az utcán eltévedt sírdogáló árva gyerek minden jövő-menőjasszony szoknyájába belekapaszkodik védelemért, a Károlyiéktól árvává tett magyarság is elsősorban az „Egyház legidősebb leánya"nak, ennek a hisztériás vénkisaszonynak szoknyájába kapaszkodott bizalmas simulással. De mióta Franciaország durván ellökte magától az oltalomért esdeklő árvát, igazán földönfutó árvává lett: senki sem akar tudni a bolsevizmus gyalázatába lökött magyarságról. Ennek még az emléke is oly szépségfolt a rágalmak mocskában is megfürdetett arcán, melyet meg nem bocsátanak neki soha. Le nem mossa róla se idő, se emberi jóság. Grúnydallá lettünk az egész világ előtt. Szerencsénkre a vörös pokol szélén intő jelként ott állott a kereszt. A magyarság észrevette az intőjelet s még idejében visszafordult az örvény széléről. Hisszük, hogy a hisztériás vénkisasszonytól nekünk szánt örvénytől is majd megment bennünket a kereszt. E jelben akarjuk és fogjuk legyőzni a halált, a végenyészetet. — A miniszterelnök programmja. Az új kormányelnök törvényhozásunk régi tisztelt tagja, ki évtizedeken át a ker. néppárt vezérkarában irányadólag működött s most a közbizalom hívására, a súlyos viszonyok dacára az államügyek felelős vezetését vállalta. Első föllépése új állásában általánosan legjobb benyomást tette a törvényhozó testületre. Bemutatkozó beszéde, egyszerű, nyugodt és határozott, hangjának megnyugtató tartalmával és szókimondó magyaros őszinteségével, melytől minden szóvirág, vagy póz távol esik, a pártok minden oldalán megnyerte az elméket. Előnyösen különbözött e beszód az ilyenkor mondani szokottaktól egy novum által. Simonyi-Semadam elismerő tisztelettel szólt az előző kormányról, méltatta ama kabinetet, mely a vörös világ borzalmából kivezette Magyarországot. Meghajtja zászlóját a Huszárkabinet előtt, melyhez állami konszolidációnk megindításának érdemei fűződnek. Az új kormány talaja, az alkotmányosság gyökerei a nemzetgyűlésben sarkalnak. Mint parlamenti kormány, a szövetkezett pártok alapján áll, melyek frigye biztosítva van, amig a nemzetgyűlés együtt marad. Ezt az időhatárt jelölte meg SimonyiSemadam miniszterelnök vállalt kormányzati feladatának időbeli tartama gyanánt. Politikai programmot nem kivánt előterjeszteni most, mikor a törvényhozás még csonka s a tiszántúli megszállott területek nincsenek benne képviselve. Politikát koncipiálni is bajos addig, mig nem tudjuk, mekkora lesz az ország és milyen erők maradnak politikánkhoz rendelkezésre. Ezúttal a kormányelnök csupán a legsürgősebb munkálatokat emiitette föl vázlatosan, amik túlnyomólag pénzügyi és gazdasági természetűek. Rámutatott a nélkülözhetetlen szükségre, hogy a köztisztviselők exisztenciája, a nemzeti hadsereg fejlődése, a rendőri és csendőri karhatalom ereje az ország érdekében biztosittassék anyagilag. Másrészt nyomatékkal emelte ki a dolgozó munkások biztos ellátásának halaszthatatlan problémáját. Sürgős feladatnak nyilvánította a földreformot abból a célból, hogy minden dolgozó földműves földhöz juthasson és a termelés nagy arányokban fokozható legyen. Másrészt gyors intézkedéseket helyezett kilátásba ,a lánckeresAZ „ESZTERGOM" TÁRCÁJA. Egy kis villanylámpa. . . Az esztergomiak legnagyobb része bizonyára nagy csodálkozással olvassa, hogy a bazilikában szenzációs újitás törtónt; bevezették a villanyt s a főszékesegyház büszkesége, a gyönyörű ós meghitt áhítatot keltő Bakács-kápolna a reggeli miséken fényárban tündöklik. Esztergomi ember előtt valóban esemény ez a dolog, ami idegenek előtt olyan természetes és érthető. De hiszen éppen az esztergomi ember az, aki legkevósbbé ismeri alaposan városa nevezetességeit s a férfiak a kedves Bakács-kápolnát mindössze a bazilika legsötétebb részének, a nők pedig a legmegszokottabb imahelynek tartják. Bizony igazán kevesen vannak azok, akik tudnák, hacsak nem a középiskolában, vagy egyetemen tanulták, hogy a Bakács-kápolna a világ egyik leghíresebb reneszánszkori műemléke, melyet 1507-ben Andrea Ferucci olasz mester készített, akiről a műtörténelem megemlíti, hogy Baccio da Montelupo és Giovanni Francesco Rustici szobrásszal együtt a firenzei művészek azon csoportjába tartozik, amely még a reneszánsz első felének (quattrocento) stílusát követi, de a fölfogásban számos, a virágzó reneszánszra nézve is jellemző vonást mutat föl s igy a XV. és XVI. századbeli reneszánsz korszakok között az átmenetet képviseli. (Divald.) A műértők részéről számos panasz hangzott el a Bakács-kápolna sötét volta miatt. Legutóbb Kőszegi L.: A műélvezés művészete c. munkájában — melyet elolvasásra melegen ajánlunk minden Esztergomot ócsárló esztergominak —• egyenesen radikális megoldást ajánl: a kápolna nagy diszitmónyes ablakának eltávolítása — mondja — egy óra alatt segítene a bajon. íme, nem kellett ily radikális eljárást alkalmazni ; a bajon egyetlen kis villanylámpa segített. Ma egy csavarintás ós az előbb sötétes, azonban áhítatra igen alkalmas kis helyiség nappali fényben úszik s a szemlélő előtt ott áll a karrarai márvány főoltár oly megvilágításban, mint aminőt csak a művész szülőhazájának nyári egén tündöklő nap volna képes teremteni. Ez a kis villanylámpa fedezi fel Feruccit nemcsak az esztergomiak, hanem még gyakorlott szemű műértők előtt is, mely utóbbiak éppen a felpanaszolt homály miatt nem élvezhették az oltár szépségeit a maga teljes valóságában. Különösen az oltár homlokát diszitő dombormű, mely az angyali üdvözletet ábrázolja, tűnik most világosan elénk csodás árnyjátékával s meglepő finomságaival. Ghiberti vagy Brunettesco domborművei jutnak első pillanatra eszünkbe jellemző éles körvonalaikkal, de csakhamar be kell ismernünk, hogy az a száz óv, amely a reneszánsz első képviselőinek fellépésétől Ferucciig eltelt, nagyon sokat jelentett technikai haladás tekintetében s éppen ennek felismerése jelzi az esztergomi kápolna nagy műtörténeti értékét, mint útjelző állomás a reneszánsz legközepén, a két nagy századóv határán. A kis villanylámpa elhelyezése az oltár megvilágítása szempontjából igen szerencsés. A főoltárt magában foglaló fülke kazettás dongaboltozatának közepén az egyik rozetta kelyhe rejti. Amennyire igaz lélekkel örülni tudunk annak, hogy e kis villanylámpa Esztergom, gyöngyét, a Bakács-kápolnát ily szerencsés módon hozta közelebb minden, szép iránt érzékkel biró ember lelkéhez, épp oly igazán helyeseljük azonban azt is, hogy a villanyvilágítás alkalmazásával a bazilika egyéb részeiben sietés nem történik. Isten mentsen itt oly villanylámpaolvasóktól, csillároktól vagy törpe kandeláberektől, mint aminők más helyütt az ízléses embereket méltán riasztgatják az Isten házától. Homor Imre. Vasárnapi levél. Tengernyi a baj, keserű, viharos az élet. Bizonyos azonban az is, hogy nagyon sok bajnak saját magunk vagyunk okai; fegyelmezetlen, neveletlen természetünkben, kötelességteljesitésre ós lelkiismeretességre szigorúan rá nem szoktatott gyenge, ingadozó, elvtelen énünkben van a hiba s ezt bátran a hiányos nevelés rovására lehet irni. Nincs kifejlődve az emberekben a kis és nagy feladatok pontos teljesítéséhez szükséges kötelességszerű felelősségérzet, mert a legtöbb szülő nem törődik azzal, hogy