ESZTERGOM XXV. évfolyam 1920

1920-03-21 / 67. szám

kedelem s az árúuzsora büntetőjogi megtorlása dolgában. Ezenfelül természetes, hogy a kormány az ipartörvényt is lényegesen reformálni fogja. Képesítéshez köti az iparjog gyakorlását, megóvja a kisiparosokat a kvalifikálatlan vállalkozó üzérek versenyétől. A miniszterelnök fejtegetései élénk visszhangot keltettek a nemzetgyűlésben s a felszólalások hosszabb sora következett utána. Az eszmék és érvelések ily súrlódása kívánatos, mert az ideák tisztulnak, terjednek ezáltal és igy alakul ki közügyeink felől az egészséges közvélemény. Pár szó a bankjegyfelülbélyegzés és a kényszerkölcsön jelentőségéről. Irta: Cselónyi Pál dr. Mindnyájan tudjuk és érezzük, hogy az ötesztendős háború, az azt követő fájdalmas bukás, a Monarchia szóthullása, hazánk földarabolása s mindezek tetejébe az örökre átkos emlékű forradalmak pusztításai — a pénzügyi ós gazdasági tönk szólére juttatták hazánkat. Hónapok óta várva-vártunk valami bátor ós okos intézkedést, valami elhatározó, első lépést abban az irányban, hogy egyrészt pénzügyi életünk nyomasztó bizonytalansága s a kétféle pénzzel űzött lelkiismeretlen manipuláció megszűnjék, másrészt a szinte elviselhetetlen drágaság terén enyhülés álljon be s a legjelentősebb bevételi forrásaitól megfosztott állam némi anyagi erőhöz jusson. S most megtörtént ez az első lépés. S bár ezúttal — épen mert a tizenkettedik órában vagyunk — az állam kényszer formájában kénytelen polgárainak anyagi segítségét megrendült helyzetének javítására igénybe venni: mégis minden jó magyar embernek a saját érdekében is örülnie kell ennek az első lépésnek. Az Osztrák-Magyar Bank által kibocsájtott bankjegyek felülbélyegzését egyébként — mint tudjuk — a békeszerződós 189. §-a irja elő, amelynek értelmében a régi Osztrák-Magyar Monarchia területén alakult új, u. n. „nemzeti" államok kötelesek záros határidőn belül a birtokukban levő ilyen bankjegyeket sajátos bélyegzővel ellátni s ugyancsak meghatározott időn belül a saját, kibocsátandó bankjegyeikkel becserélni. De ezen imperativ rendelkezésen kivül sürgősen aktuálissá tette nálunk a bankjegyek felülbélyegzését azon körülmény is, amely szerint ugyancsak a békeszerződés értelmében az 1918. június hó 27-e óta kibocsájtott, külföldön levő osztrák-magyar bankjegyekért csak Magyarország és Ausztria lóvén felelős, ki vagyunk téve annak, hogy a volt Monarchia egyéb államaiból külföldre szivárgott bankjegyekórt is részben mi felelünk. A felülbélyegzéssel kapcsolatos állami kényszerkölcsön pedig époly hasznára van a haza minden egyes kölcsöntnyújtó polgárának, mint magának az államnak. Csak hazaellenes, aljas gyeyrmeke,lónyegtelennek látszó, de valójában lóneges, mert a jövőre kiható dolgokban lelkiismeretes és pontos-e. Gyermekeinktől a legkisebb kötelességek teljesítését is a legszigorúbb következetességgel kell követelnünk, hangsúlyozva mindig azt az igazságot, hogy a lelkiismeretes pontosság és a kötelességszerű ^űség alapja a jellemnek, a jellem pedig súlypontja az életnek. Nagy általánosságban se hire, se nyoma annak az öntudatos komolyságnak, mely a szülőket csak úgy mint a gyermekeket szüntelenül arra emlékeztetné, hogy az élet tervszerű nevelést, szigorúan következetes fegyelmet sürget ós követel a legzsengóbb kortól kezdve mindvégig. A gyermeket általában nyűgnek, jobb esetekben szórakozásnak tekintik. Ugy öltöztetik, mint a babát, vagy egy drága kis majmot ós úgy is kezelik. A legritkább esetekben gondolnak csak arra, hogy a gyermeknek lelke van s hogy ezt a halhatatlan lelket gondosan, éber figyelemmel kell nevelni. A tanulékony, ügyes, okos kis majomnak mindent megengednek s annál nagyobb az érdeme, minél szemtelenebb. Az igy kezelt gyermekek rendszerint tolakodók, nyelvesek, önzők, tiszteletet ós tekintélyt nem ismerők. Hogy az első benyomások és szokások maradandók, az régi igazság. A megbízhatóságra, lelkiismeretességre, hűségre, csakúgy rá kell nevelődnie a gyermeknek, akárcsak a tisztaságra, ha azt akarjuk, hogy rosszakarat vezetheti azt, aki a kényszerkölcsönt az ország tájékozatlanabb népe előtt, mint pénzelkobzást állítja be. Mert vájjon pónzelkobzás-e az, amikor az állam a kölcsönként igénybe vett összegek után 4 %-os kamatot fizet, vagyis olyan kamatot, amely a pénzintézetek által manapság betétek után fizetni szokott 1 °/o-ot messze meghaladja? Pónzelkobzás-e az, amikor az állam az igénybe vett összegekről kiállított állami elismervényt az egyszeri vagyonadó behozatala esetén a teljes névérték erejéig fizetési eszközül fogadja el ? Es nevezhető-e pónzelkobzásnak az a kölcsönnyújtás, amelynek állami elismervényeit az állam annak idején a birtokpolitikai reformok végrehajtásakor vételár fejében készpénz gyanánt fogja elfogadni ? A szó helyes értelmében vett kölcsönről van tehát szó, amelyért az állam teljes felelősséget vállal s amely nemcsak hogy nem veszett el arra nézve, aki azt adta, hanem ellenkezőleg sokkal jobban gyümölcsözik, amint gyümölcsözött addig, mig a ládafia fenekén pihent. Az pedig igazán nem nehéz következtetés, hogy ez a kényszerkölcsön akkor, amikor gátat vet a szertelen bankjegyinflatiónak, mórsóklőleg hat az áralakulásokra s egyes helyeken felgyülemlett nagy bankjegymennyiségeket belevon a közgazdasági élet menetébe, olyan jótékony hatással van egész gazdasági életünkre, amelyet mihamarább mindannyian érezni fogunk. Elegendő itt csak azokra a következményekre utalnunk, amelyekkel pl. a csehek által keresztülvitt kényszerkölcsön járt s amelyek között a legfontosabb bizonyára az, hogy ott a pénz értéke és vásárló ereje a kényszerkölcsön után majdnem megkétszereződött. Már ezek, a csak épen érintett szempontok is elegendők — azt hiszem — arra, hogy ne üljön fel senki semmiféle ostoba, vagy rosszindulatú sugalmazásnak annál kevésbbé, mert hisz' március 18-ikától kezdve a felül nem bélyegzett bankjegyek megszűntek törvényes fizetési eszközök, vagyis „pénz" lenni ós senki által el nem fogadhatók. Az Országos Központi Hitelszövetkezet kötelékébe tartozó vidéki szövetkezetek, amelyek a felülbólyegzósi akcióban mint gyűjtőhelyek fontos tevékenységet fejtenek ki, vannak első sorban hivatva arra, hogy a falu népét felvilágosítsák. A falu népének tudnia keli csak úgy, mint a városi polgárságnak, hogy amikor pénzét a gyűjtőhelyre viszi, egy alapkövet visz az új, a boldogabb Magyarország felépítéséhez. NŐK ROUflTfl. A Szociális Missiótársulat Esztergomi Szervezete a háztartási alkalmazottak (cselédlányok) számára Leánykört létesít. Egészen rövid, szürke kis hír, de ha mélyére néznek épen a női lelkek, a Szociális Missiótársulat lelkét látják ott csillogni. A munka után a szórakozás ad friss erőt egész életében hű, megbízható, lelkiismeretes és tiszta legyen. A tisztaság érzékével sem születik minden ember, pedig Förster, a nagynevű német szociológus is állítja, hogy aki nem tűri ruháján a pecsétet, szobájában a port ós az elhasznált levegőt, az jellemén se fogja tűrni a foltokat s csakis erkölcsileg tiszta légkörben fogja jól érezni magát. A milyen az ember, olyan körülbelül a környezete is. A tisztaságot illetőleg általában nagyon sok a kívánni való. Nem ritka eset pl., hogy az éktelen nagy szalagcsokorral és a mesterséges göndörített frizurával elsétálnának bizonyos állatkák, ha a hajzat nem lenne a fejhez nőve. A tisztaság elhanyagolásáról hihetetlennek tetsző tényeket lehetne idézni, melyek könnyen vonatkozásba hozhatók a mai erkölcsökkel. Sürgessük a tisztaságot, neveljük erre következetes szigorral gyermekeinket. Ne feledjük el, hogy a gyermek emberanyag s hogy minden anyának értenie kell gyermeke egyéniségének művészi kialakításához. Meg kell tanítani erre az anyákat, ez az ő szent és komoly feladatuk. Reájuk illik igy majd Schillernek, a németek nagy költőjének állítása: Ehret die Frauen, sie flechten und weben himmlische Rosen ins irrdische Leben. Tiszteljétek a nőket, ők a földi életbe mennyei rózsákat fonnak, szőnek. Az anyai kötelességek teljesítésének nyomaiban elváltozik majd a világ, szebb lesz az élet. Aglaia. ! új kedvet, ruganyosságot a léleknek, azt mindenki elismeri. Es ha nézzük a szegény cselédleányok életét?.. A hét munkás 6 napja után mi a vasárnapi felüdülés számukra ? Várja őket valahol meleg szív, kedves otthon szelleme, nyújtja valaki feléjük a testvéri kezet: jöjj, itt szép örömet, vidámságot találsz pihenő óráidra? Beülhetnek a moziba, vagy hancúrozhatnak vagy legjobb esetben sétálhatnak árván az utcákon. Nevelés kell minden embernek, sok jó szóra, figyelmeztetésre, csiszolásra mindenkinek szüksége van, azt elismeri mindenki. De hát akkor hogyan kívánhatjuk, hogy épen a cselódleányaink ne legyenek neveletlenek, durvák, rosszrahajlók, csak úgy maguktól, tervszerű, rendszeres tanítás, nevelés nélkül ? A munka elfoglalja, leköti az embert, de maga a fizikai munka nem finomítja a lelket. A munkaközben kapott jóságos, tanító szó kincs lehet, de nem elég, — ó ós hány helyen hiányzik is! Mikor a fizikum pihen, a lélek mélyebben, jobban reagál. Leánykört nyit a Szociális Missiótársulat. Nemesíteni parlagon hagyott testvérleikeket, szórakoztatni pihenésre, vidámságra vágyó leány testvéreket. Hogy ez „misszió" azaz küldetés, lelkektől, — lelkekhez, — és hogy „szociális", azaz társadalmi munka, ezt nem nagyon kell magyarázni. Keresztény Nőtestvérek! Azokhoz szólunk kiknek cselódleányuk van. Szeretnénk minden házba benyitni ós szeretettel elvezetni őket a mai megbeszélésre. De mert ezt nem tehetjük, félünk, hánynak jut igy a fülóig a hangunk? A város keresztény nőit kérjük hát, hogy a cselódleányaikat figyelmeztessék, biztassák, szeretettel küldjék hozzánk. Ma azaz 21.-én d. u. x

jx5 órakor a Deák Ferenc utca 10. szám alatti iskolateremben tartunk velük megbeszélést. Se. M. A Szociális Missziótársulat esztergomi szervezete szeretettel kéri tagjait, hogy az Oltáregylet által tartott lelkigyakorlaton mindnyájan vegyenek részt, akik csak tehetik. HIREK. Krónika. Bélyegzik a bankót, bélyegzik a .kéket', Fizetik mellé a bélyegilletéket; Most indul meg a pénz, — most látjuk, hogy mennyi; Munka elcipelni, munka számbavenni! Itt izzadva visznek tömött hátizsákot, Amott egy talieskát szorítnak szíjpántok. Vánkoshuzat kevés annak, ki ott ballag; Az ,urakat* szidja emitt meg egy gazdag! Most egy szekér áll be, jó négy ökör húzza. Mi van a sok zsákban ? talán tiszta búza ? Nem gabona, nem liszt, — csak annak az ára, No itt jó ráülni a ládafiára! Sok penészes bankó, sima, gyűrött, tépett, Napvilágott lát most. Működnek a gépek. Sok szív lesz nehézzé, de ez csalódás csak, Hiszen a kőszivek könnyen sohse jártak. Aggódás az arcon, félelem és harag, Legjobban ma az fél, aki bőven arat; Kinek ma arcán a vidám d«rüt látod, Nem tudná felváltai egy húszkoronásod! És az életkerék hol föl, hol le fordul. . . Hol könnyen jár, hol meg nehezen csikordul. Nehéz sor, nehéz sor szegénysorban élni, De gazdaggal sem jó bármikor cserélni! H. I. Napirend. Vasárnap d. e. 8 órai mise után a főgimnázium Szent Benedek-ünnepélye. D. e. 10 órakor az ipartestület közgyűlése a városháza nagytermében. D. e. 3

A 11 órakor a Tanult Férfiak Kongregációjának ülése. D. u. 2 órakor előadás a pónzfelülbélyegzésről a szentgyörgymezői körben. D. u. 3 órakor értekezlet a közalkalmazottak kerttelepónek ügyében. D. u. fél 5 órakor a Szociális Missziótársulat cselédotthonának megalakítása. D. u. 5 órakor a Kath. Legényegyesület nópakadémiája a főgimnáziumban. Este 7 órakor színielőadás a szenttamásvízivárosi körben. Este 7 órakor hazafias színdarab a szentgyörgymezői körben.