ESZTERGOM XXIII. évfolyam 1918
1918-03-17 / 11. szám
Ennek pedig a lehetőségét úgy gondolom, hogy értessük meg a paraszttal, hogy a rendelkezésére álló tökét ne fektesse be földbe, mert mi haszna lesz abból, ha holdjainak száma megkétszereződik, de annak gazdasági megműveléséhez majd tökével nem rendelkezvén, ismét hitelhez lesz kénytelen fordulni. Kövessünk el mindent, hogy a gazda tökéjének nagy részét fektesse be gazdasági felszerelésbe, térjen át á belterjes gazdálkodásra, igyekezzék e földnek hozamát, és ne mennyiségét megkétszerezni, mert evvel nemcsak vagyonosodásának ujabb forrását fogja megnyitni, hanem szolgálni fogja a többtermelés nagy nemzeti feladatát, s az állami terheknek reális apasztását is. Számoljunk mindnyájan avval a komoly követelménnyel, hogy a paraszt-kérdés nemzeti kérdés, s ha ezt nem sikerül megoldani, minden győzelmünk dacára a háborút vesztettük. Jöjjünk tudatára annak, hogy a megvagyonosodott gazda nem hajlandó háború után is tűrni azt a régi állapotot, melyben a háború előtt volt, miért is vagy megadjuk neki az emberi jogok összességét s felemeljük magunkhoz, vagy megfog indulni a kivándorlás áradata. A hatalmon lévők gondolkozhatnak úgy, miként a háború előtt, hogy a hatalmat senkivel sem hajlandók megosztani, elösegithetik a társadalmi feszültségnek kivándorlás útjáni levezetését, de a nemzet, aki élni akar, aki életet kér, ezt a szórakozást meg nem engedheti magának. • Az elmondott pár gondolattal cikkemnek tulajdonképeni tárgyát hiányosan ki is merítettem, mert annak a feladatnak, hogy a a község szociális teendőit megjelöljem, úgy vélem, kivonatosan eleget is tettem. Ugy gondolom, hogy a község szociális feladatairól beszélve ma csak a háború utáni idők teendőit tehetjük gondoskodásunk tárgyává s ha ebből az új világból, amit a háború teremtett s ami a multat végleg eltemette, nem akarunk lemaradni s ebben magunknak méltó helyet akarunk biztosítani, úgy meg kell barátkoznunk azokkal az eszmékkel, melyek az idő méhében megértek, nevezzék ezt akár demokráciának, akár szocializmusnak. Egypár sorral arról akarok még említést tenni, hogy vájjon a község ezeknek a nagyjelentőségű szociális feladatoknak közigazgatásunk mai" rendszere mellett megfog-e felelhetni ? Ez a kérdés annál is inkább felvetődik, mivel mindnyájan egyet érthetünk abban, hogy az államhatalom a megoldandó kérdéseknek oly nagy tömege előtt áll, miszerint a már emiitett kérdéseknek jórészét átfogja hárítani a társadalomra, át a községekre. Már pedig a község, város a mai elöljáróságával, tanácsával képviselőtestületével nem fog tudni megfelelni, mert közigazgatásunk még mindig hatalmi eszköz, a hatalmi jogok és érdekek biztosítására, a melyből csak a sógorok, komák, rokonok, érdekkörök uralma alakulhat ki, mely uralom különös tiszteletben részesiti a produktiv munka nélkül szerzett vagyont, jövedelmet, szégyennek tartja a munkát s megbcstelenitönek a szegénységet. Ez a hatalmi közigazgatás akadálya annak, hogy a községi élet a gazdasági viszonyokra, s a közgazdasági térre tolódjék át, hogy igy tulajdonképeni hivatását teljesítve gyámolitója, nevelője lehessen a népnek. A magyar léleknek az a tisztasága és fensége, a magyar észnek az a. józansága, s a magyar kéznek az a munkássága, mely a világháborút megvívta, megfogja teremteni a szociális közigazgatást is, a maga felfelé és lefelé független tisztviselőivel és képviseletével, akik vállvetve fognak küzdeni a nép, az egységes nemzet, a szervezett társadalom érdekeiért. Főispán-installáció. A belpolitikai életnek a háború utóbbi éveiben jelentkező hullámzásai azoknak a nagystílű demokratikus áramlatoknak a kihatásai, melyek a háború tanulságaiból merített tapasztalatok alapján a néptömegek jövő társadalmi alakulásait irányítani hivatott s azokért erkölcsileg felelős kormányok és kormányzati rendszerek megszervező s preventív munkaköréből fakadnak s azzal' természetszerűleg összefüggnek. A belpolitikai irányzatok országutját a nemzeti önállóság ügyével kapcsolatos régi aspirációk megvalósulásának s a nagy néptömegekjogait illető liberálisabb szándékú kiterjesztését célzó módozatoknak mesgyéi szegélyezik. Ez országút porát tapossák az országgyűlési pártok vándorcsapatai, a belpolitikai élet énekes bucsujárói és zarándokai s mint a kegyhelyek csodaváró, különböző ajkú fanatikusai, hangos énekükkel, vágyaikkal a bábeli zűrzavar idegrontó khaoszát szabadítják rá a megszentelt helyek hangulatára. Ez országnak vérrel megszentelt rögei fölött hullámzó hangzavarból végre ma egy őszinte, tiszta, a hazafiúi lelkesültség szent áhítatából fakadó hangot hallottunk kicsengeni férfias, öntudatos, tiszteletre méltóan merész lendülettel. Ez a hang az uj főispán ajkairól fakadt s eltéröleg a langyos politikai programmbeszédek szokásos frázisaitól, elismerésre méltó nyíltsággal mondotta ki azt, mit mi régen éreztünk s mit éreznie s tudnia kell itt körülöttünk mindenkinek, ki számot tart a mostani nagy és nehéz idők küzdelmeinek eredményeiből való részesedésre s a mostani idők emlékeiből s tanulságaiból táplálkozó nagy tömegek tiszteletére, elismerésére s bizalmára. Esztergom vármegyének uj, keresztényszocialista elveket valló s hirdető főispánja ma programmot adott, melynek mi is hivei vagyunk s kijelentéseket tett, melyeket ebben az értelemben vártunk tőle. Hogy elveit és programmját komolyan veszi, azt azzal igazolta, miszerint azok érvényesítése mellett a mérleg serpenyőjére odadobta a kardját is. Örömmel konstatáltuk, hogy ez a nyilt, bátor, egyenes szókimondás nem keltett visszahatást még azoknál sem, kik a régi rendszer feléledésében még bizni szeretnének s kiknek minden, ami keresztényi és szociális irányzatú, állítólag meggyőződésük ellen való. Mi tiszteljük az uj főispánnal együtt mindenkinek vallásos és politikai meggyőződését, de viszont erkölcsi feladatunknak ismerjük, tartjuk s valljuk, hogy ennek a szörnyűséges világháborúnak eredményeit és sikereit a nemzeti aspirációk s az okosan-modern haladás : a népjogok szükségszerű kiterjesztésének a számlájára, javára, előnyére segítsünk elkönyvelni. Ha az uj főispánban visszanyerjük elődjének szociális hajlandóságát s ha valóra váltva fogjuk látni az uj főispán politikai hitvallását, akkor a mai installációs nap emlékezetes örömünnepe lesz a vármegyének s a városnak. Mi bizunk az uj főispán programmjának őszinteségében s e bizalomtól eltelve szeretettel köszöntjük öt bíboros elődjeinek bársonyszékében, hová ma öt a vármegye közönsége olyan osztatlan lelkesedéssel s szeretettel igtatta be. Sz. R. Az installáció vendégei. B. Kobek Kornél volt Károlyi-párti főispán lemondásával megüresedett főispáni méltóságra a király Beniczky Ödönt, Bars "vármegye jelenlegi főispánját nevezte ki egyelőre ideiglenes megbízatással. Esztergom vármegye közönsége az uj főispánt március hó 14-én tartott törvényhatósági közgyűlés keretében igtatta be hivatalába. Az installációra már az előző napon több vidéki vendég érkezett, kiket a város előkelőbb házainál szállásoltak el. Az uj főispán feleségével a hercegprímás vendége volt, honnan csütörtökön reggel a vármegyeházán lévő lakosztályára hajtatott s ott várta be az ünnepségek kezdetét. Az installációra érkező vidéki vendégek, küldöttségek, tisztviselők, egyesületek s hivatalok főnökei a vármegyeház nagytermében kezdettek gyülekezni d. e. 9 órakor. A vidékről érkezett vendégek névsorát következőkben sikerült összeállítani : Gróf Somsich Tihamér honti főispán, Szmrecsányi György pozsonyi főispán, Bulla*- György Árva vármegye főispánja, Beniczky főispánnó ós nővére, Ernszt Sándor orsz. képviselő, Huszár Károly orsz. képv., Urmáncy Nándor orsz. képv., Létay Ernő orsz. képv., Jójárt Illés ügyvéd, Hindy Zoltán orsz. képv., Zlinszky István orsz. képv., Eitner Zsigmond orsz. képv., Héderváry Lehel orsz. képv., Tury Béla az „Alkotmány 1 ' szerkesztője, Persian Ádám hírlapíró, B^-tos János orsz. képv., Harkányi főszolgabíró, Balog János nyug. szolgabíró, Csernák V. tanácsos, Kraft Károly nyug. táblabíró, Balog Sándor ügyvéd, Szakács Viktor plébános, dr. Rudnyánszky Titusz alispán, Botka Zoltán nagybirtokos, Bodó János várm. főjegyző, Benkovits Géza nagybirtokos, Bódogh Lajos polgármester, Einka Sándor főszolgabíró, Gálffy István m. kir. erdőtanácsos, báró Helles Móric nagybirtokos, dr. Horváth József tb. várm. t. orvos, Kosztolányi István nagybirtokos, Kotiers Emil polgármester, dr. Ordódy Vilmos tb. várm. főjegyző, Tomcsányi János kir. tanfelügyelő, dr. Persay Ferenc várm. t. főügyész, dr. Pongrác József várm. tb. főügyész, Vicsek Ferenc városi tiszti főügyész, dr. Zsembery Gyula polgármester, Szentiványi Egon nagybirtokos, Kazy János földbirtokos, Dombay Vilmos ny. alispán, dr. Haicl Kálmán plébános, Karácsony Sándor plébános, Klacsánszky József esperes, Borbás László esperes, Horváth Ferenc plébános, Rehanek Ferenc plébános, Jónás Imre plébános, Novotny János esperes. „Veni Sanete." A fényes közönség, melynek sorában a főpapság s a hölgyek is szép számmal vettek részt, VélO órakor a vármegye ősi zászlajának elővitele mellett, — melyet Frey Vilmos tb. főszolgabíró vitt, — átvonult a belvárosi kegyúri templomba, melyet ez alkalomra fényesen kivilágítottak s növényekkel Ízlésesen feldiszitettek. Az ünnepi szt. misét Mátéffy Viktor pápai kamarás, belvárosi plébános mondotta fényes papi segédlettel, a kóruson pedig Taky Gyula karnagy énekkara énekelt alkalmi énekeket. A szt. mise elején Mátéffy Viktor plébános „Veni Sancté-"t intonált, a mise végén pedig a közönség a magyar himnuszt énekelte el. A szt. mise végeztével az ünneplő közönség a fellobogózott utcákon visszavonult a vármegyeházára, hol kezdetét vette a taeigtató közgyűlés. A törvényhatósági bizottság díszközgyűlését, melyen a vidéki vendégeken kivül a főkáptalan tagjai majdnem teljes számmal, a 26. gyalogezred képviselete élükön Gyürke alezredessel, a vármegye s a város közhivatalainak vezetői s tisztviselői, a vármegye jegyzői, a város tanítói községek elöljáróságai, a különböző testületek, egyesületek, vállalatok, pénzintézetek és társulatok, hitközségek, tanintézetek, közlekedési vállalatok stb. képviselői s a karzaton nagyszámú hölgyközönség jelent meg, Palkovics László h. alispán nyitotta meg s bejelentvén a díszközgyűlés célját, az uj főispánnak a közgyűlésbe való meghívására dr. Fehér Gyula p. prelátus vezetése alatt kiküldendő bizottságot kért fel. Az uj főispánt a terembe való belépésekor viharosan megéljenezték. Palkovics László h. alispán újból megnyitván a közgyűlést, a következő beszéddel üdvözölte az uj főispánt.
