ESZTERGOM XXIII. évfolyam 1918

1918-04-21 / 16. szám

ESZTERGW POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik mmáen vasárnap. Előfizetési árak : Egész évre 12 kor., fél évre 6 kor. Egyes szanx ara 20 fillér. Tompa nyilak. Irta Dr. Walter Gyula. Esztergom, április 20. Keskeny arcvonalukon néhány nap előtt igen harciasaknak mutatkoztak egy helyi lap hasábjain a kis ólomkatonák seregei. Zengzetes szavak, csattanós állitások ropogó pergötüzével árasztottak el egy pénzintézetet, hogy rajta minél több rést üssenek. A különböző nézőpontokból kiinduló nyilatkozatok, birálatok, megvilágitások fény­özöne minden eszköznél hathatósabban moz­dítja elö az eszmék tisztulását, a nézetek kialakulását, az elhatározások és tettek meg­érlelödését. E tekintetből örömet is, kíván­csiságot is keltettek a cimek, a melyek alatt a takarékpénztár életének és tevé­kenységének bírálata volt sejthető. Tájékozott a t. cikkíró a 73 éves ta­karékpénztár ügyei felöl. Átforgatta 'leg­utóbbi jelentését. Elég részletesen ismeri az intézetet. De nem elfogulatlan kritikusa. Nem huny ugyan szemet érdemei előtt. Elismeréssel adózik a buzgó tevékenység­nek, amelyet évtizedeken keresztül kifejtett. Rámutat a szinte aggályos szolidságra, a melyet üzleti ügyeinek lebonyolítása körül tanúsítani szokott. Kiemeli odaadó ügye­kezetét, amelyet realitása megóvásának szen­telt. Hangoztatja a féltő gondosságot, ame­lyet alapjainak erősítésére és szilárdítására fordított. Hozzá lehet még e csokorhoz fűzni bőkezű áldozatkészségét, amellyel a városi érdekeket szolgálni, közhasznú cél­AZ „ESZTERGOM" TÁRCÁJA. Egy Oláhországban internált magyar pap elbeszélései. Irta: Dunai György. (Folytatás.) Börtönök s egyéb román kultúrintézmények. II. Domnesti. Állomás és régi erőd a bukaresti erődöv körvasutján. Béke idejében katonai elitéltek ke­serves fegyháza. Kettős katonai tömlöc; tiszti földszintes pavillonok meglehetős berendezéssel, közlegénységi világos kazamaták, sötét kazama­ták nehéz láncokkal, egyes állófülkék hasonló dísszel. 1916. augusztus hó 28-án reggel 4 órakor egy szuronyerdőtől kisérve rabvonatról leszáll­nak a pinceszerű építménybe a lefogott békés polgárok. Mindnyájan össze vannak törve éhség­től, fáradságtól, a nap izgalmaitól. Minden ka­zamatát bevilágít egy rossz petróleumlámpa. A szórványos fény ráesik a hosszú deszkapódiumra, melyet gyékény takar, a vizvödörre és egy fa­csöbörre. Egy kis ablak is van, a régi ott volt ágyúnak nyilasa. A falon mocskosszinű orto­Felelős szerkesztő és kiadótulajdonos: ROLKÓ BÉLA. Társszerkesztő : SZVOBODA ROMÁN. jait előmozdítani, emberbaráti intézményei­nek létesülését megkönnyíteni kötelességé­nek ismerte. Az el nem vitatható tények ily meg­állapításainak hálózatába azonban megjegy­zések szövődnek, amelyek hideg zuhany gyanánt akarják lehűteni annak az önelé­gültségnek a hevét, amely az intézet min­den kifogáson felül álló működése folytán érdekeltjeinek keblét netán eltölti és élteti! Fájóan érinti a t. cikkírót az a moz­dulatlanság, az a maradiság, az a megkö­vesülés, amely — nézete szerint — az in­tézet hét évtizedes alapszabályainak csökö­nyös következetességü érvényesítésében, megvalósításában nyilatkozik meg és kihí­vóan tóiul annak szemei elé, aki a pénztár életét hozzáértő megfigyeléssel és a mo­dern eszmékből táplálkozó érdeklődéssel tekinti és tanulmányozza. Az állítólagos mulasztások méltatlan felhánytorgatásában azonban lehetetlen a nehézményitések tompa nyilait fel nem ismerni! Az intézet vezetősége múlhatlan köte­lességének ismerte mindig és ismeri ma is, hogy jól válassza meg azokat a ve­szélyes szikláktól és zátonyoktól mentes vizeket, amelyeken bátran vezetheti hajócs­káját a biztos fennállás és erőteljes virág­zás mosolygó partjai felé. Másrészt mellöz­hetlen feladatai közé sorozza oly terek felfedezését is, amelyek anyagi erőinek gazdagabb kiaknázására, tevékenységének felvillanyozására, közelebbi és távolabbi hatásainak elérésére, biztosítására szolgál­hatnak. Ezen törekvései mezején azonban, doksz szent kép. Kit ábrázol, nem lehet tudni. Körülnéznek a foglyok ós neki esnek a viznek, hisz szomjasok és éhesek is. Azután ledőlnek a deszkapricsre. De jaj az kemény, ilyenen ők soha sem aludtak és ma sem alusznak. Mi lesz? Ez a kérdés fojtogatja torkukat. Mi jön ezután. A börtön bakója, Angheleanu őrnagy, Bratianu rokona, igy fogadta őket: „ké­mek, holnap a falhoz állitlak benneteket és le­lövetlek mint a kutyákat." A lelkiismeret nyu­godt, de azért ilyen fogadtatás, ilyen elszállá­solás ... mi lesz ? Másnap kikerül az udvarra a teljes társa­ság, kiderül, hogy csupa tisztességes uri ember. Nagykereskedők, nagyiparosok, bankigazgatók, orvosok, tisztviselők, újságírók, papok sőt román egyenruhát viselő is akad köztük. Alig van egy két kisiparos vagy munkás. Az ebéd, hústalan nap lóvén, néhány főtt babszem langyos sós vizben. Kenyér nincsen. „Holnapra rendeltünk, nem voltunk elkészülve ilyen csődületre", — magyarázza az élelmezési altiszt. Jön a börtön parancsnoka, sorakozást ren­del el és maga is elámul annyi tisztességes arcot látván. Vadságát leszeliditi egy pillanatra az előtte eltáruló kép. A központtól is kaphatott valami utasítást, hogy ezek nem valóságos ké­mek csak gyanúsított alakok. Már élcelődik is. Gróf Károlyi Mihály szavaira célozva mondja: „Hol vannak a tigrisek? Brassó már a miénk." Kéziratok és előfizetések Káptalan-tér 1. szám alá küldendők. Hirdetések felvétetnek Buzárovits Gusztáv könyv­kereskedésében. annál hatványozottabb éberséggel és körül­tekintőbb őrködéssel óhajt előnyomulni, minél komolyabb figyelmeztetés gyanánt lebegnek szemei előtt azok a balsikerü offenzívak, amelyeket egyes — különben nagyon tekintélyes pénzintézetek — a gyors emelkedés, a hatalmas arányú izmosodás érdekében majd az ipar, majd a kereske­delem, majd a közgazdasági munka más különböző ágaiban indítottak meg. Óva­tosságra intik azok a közeli példák is, ame­lyek a helybeli üveggyár, a Propeller-tár­sulat, a Kovácspatak stb., stb. sorsában vehetők észre. Az ügyekezeten, szakértelmen és meg­fontoláson kivül ugyanis kedvező viszonyok is kívántatnak ahhoz, hogy valamely alko­tás, vállalat létesítése, életbe léptetése in­dokolt legyen. Szilárdan fennállhasson. Gazdagon virágozhassék. Különben lejtőre juthat, amelynek meredekei végzetes siker­telenségek veszélyeivel fenyegethetnek. A komoly megfontolás sugallta az intézet vi­selkedését a textilgyár általánosan ismert ügyében is, amelynek képviselője föfelté­telül 5000 (ötezer) állandó munkás bizto­sítását kötötte ki! A beható mérlegelés és gondos elővi­gyázat azonban nem zárja ki azt, hogy — amint azt összes érdekeltjei óhajtják és az intézet azt már több irányban bebizonyí­totta — készséges, áldozatokra hajlandó tényezője legyen a közgazdasági élet fej­lesztésének, emelésének, ha oly eszme me­rülne fel, amelynek megtestesitése a jogosan várható eredmények biztos kilátásaival ke­csegtetne. Igy híresztelték 1916. augusztus hó 28-án dél­ben Bukarestben. Mekkora öröm volt a romá­noknál és hogy fájt az nekünk magyaroknak! ? Az őrnagy azután nap-nap után jött az újságokkal. Odanyomta őket valamely szintén bezárt erdélyi románnak a markába s az olvasta lelkesüléssel Brassó, Eogaras, Petrozsény, Orsova, Sepsziszentgyörgy, Csíkszereda, Székelyudvarhely, Szászrógen, Nagyszeben elfoglalását. Az erdélyi oláhok kórusban éltették Nagyromániát; a többi fogoly zsebrevágta kezét és tehetetlen dühében ökölbe szorította. De nap-nap után jönnek repülőink is Bu­karestnek üdvözletet hozni. Es robban az üdvöz­let és pusztul a sok román. A domnesti-i töm­löcben fellép a parancsnok bestiális uralma. Ki­vezónyli a légi támadás idején egy csoportba az udvarra az összes foglyokat, hogy a repülők odadobják gyilkoló bombáikat. Maga a nagy hős a kazamatákba menekül. Majd két német előkelő polgárt vasra veret és 17 napig álló fülkében tartja őket. Fövenyes kenyeret adat s az amúgy is kicsiny ételadagokat minőségileg tönkreteszi. Néhány babszem vagy két-három burgonya föld­del, vizzel összefőzve kultarmenázs a domnesti-i börtönben. Rablánc, egyes sötét fülke, tönkre­tett koszt, naponkénti szitkok és fenyegetések, pénz, könyv, dohány, óra, jegygyűrű, élelmiszer­elkobzás, a szabad levegőn való tartózkodás kor­látozása, a kazamaták levegőjének éjjelihordók­kal való mesterséges elrontása ; csupa kulturális

Next

/
Oldalképek
Tartalom