ESZTERGOM XXIII. évfolyam 1918

1918-04-07 / 14. szám

ESZTERGOM POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak : Egész évre 12 kor., fél évre 6 kor. Egyes szám ara 20 fillér. Felelős szerkesztő és kiadótulajdonos: ROLKÓ BÉLA. Társszerkesztő : SZVOBODA ROMÁN. Kéziratok és előfizetések Káptalan-tér 1. szám alá küldendők. Hirdetések felvétetnek Buzárovits Gusztáv könyvkereskedésében. E jelben győzni fogsz. Irta: Dvihaíly Géza. Esztergom, április 6. országgyűlési keresztényszociális néppárt megalakulásakor mondottuk: most már előre! Munkára e jelben, mert itt az idő, most vagy soha. Komoly intelem ez, melyet nem lehet elégszer ismételgetni a mai korban, mindön napról-napra ujabb és ujabb jelenségek győznek meg bennünket arról, hogy a nemzetek nagy leszámoló harca után nyomban a világnézetek harca következik. Az emberiségnek faji és geográfiai elhelyezkedésével kezdetét veszi a nagy eszmei evolúció, mely pedig a lelkeket fogja alapjaikban megremegtetni s a felfogások uj határai közé szoriíani. . Amily sorsdöntő a nagy világháborúban a népek előrelátó, bölcs megfontolása, éppolyan mértékben biztosítja majd a kultúrharcokban az erkölcsi világrend híveinek győzelmét a preventív intézkedés. Ha elfogadjuk, — és el kell fogadnunk, mert az előőrsi csatározások már megindultak, — hogy a jövő társadalom nagy harcai, a szocializmus jegyében dőlnek el, ugy fegyverkezzünk ezzel a modern pengével, mert ezzel verhetünk csak halálos sebet ellenfeleinken. Ám de a biztosan ható jó fegyver csak úgy jelent egyúttal biztos győzelmet is, ha azt okosan és főleg egységes taktikával forgatjuk. Nem elég, ha a cél közös, a küzdelemnek is közösnek kell lennie s amint, hogy a nemzetek nagy háborújában a győzelemért, — a közös célért •— nem hadakozott külön és függetlenül egyik nép sem, ellenben a biztos győzelmet éppen ott látjuk, a hol egységesebb az összetartás, a hol egyöntetűbb a vezetés, azonmód egységesnek kell lennie a katholikus világ harcmodorának, felvonulási taktikájának is az Egyház által hirdetett erkölcsi világrend ellenségeivel szemben. A keresztényszocializmus az égi jel a a nagy döntő kulturcsaták előestéjének borzalmasan zivataros egén. Nagy Konstantinus látomása jelent meg előttünk. Ez megihlette a kath. politika parlamenti pártját, zászlajára hímezte a keresztény szocializmus korszerű, ragyogó jelszavát, tegye hát ezt most már utána minden olyan intézmény, mely az Isten törvényein nyugvó erkölcsi világrend felépítésére, — tehát a közös célra, a győzelemre — szociális vonatkozásban munkálkodik. Ha szétnézünk a magyar katholicizmus életerős szervezetein, alig találunk egyet is, melynek ne volna szociális célzata. Patronázs, kath. tanoncotthon, kath. munkásnöegyletek, missiótársulatok, kath. legényegylet, kath. olvasó- és gazdakörök, földmives ifusági egyesületek, kath. Népszövetség, mind-mind, lényegében szociális jellegű alakulások, melyek azonban eleddig elzárkóztak a szociális jelszótól. Ezek a katholikus egyesülelek és intézmények a keresztény hitel-, fogyasztási és értékesítő szövetkezetekkel együtt, sokkal értékesebb szociális munkát végeztek, mint a szociáldemokrata szervezetek, még is! — hol vagyunk attól a hatástól, melyet az ellentábor folyton és következetesen hangoztatott szocializmusa kelt a társadalmi megújhodást szomjazó nagy tömegek lelkében. Erre nézve jellemző példákkal szolgálnak azok a vidékek, hol az egyház ellenségei a kath. legényegyleti tagok sorából, a kath. földmives ifjúsági egyletek, a kath olvasókörök és szövetkezetek tagjainak tömegéből csábították áldozataikat a „világot megváltó szocializmus'' jelszavával. Istentelen szocializmust, népámitáit tudtak csinálni ott, hol mi már előbb kath. népjóléti intézményeinkkel tulaj donkép keresztény szociális munkát végeztünk. A szocializmust, mint mumust állítottuk be a kath. felfogásba és ahelyett, hogy cégérül tűztük volna azt igazságot mérő szociális intézményeink homlokára, kérkedni szerettünk ezeknek antiszociális színezetével; ahelyett, hogy az ideálisan szociális kath. legényegyletekben a szakszervezeti rendszer kiépítésével módot és segítséget adtunk volna a munkásságnak érdekei védelmére, időt, sőt anyagot adtunk a szociáldemokrata szervezetek megerősödésére. És igy tovább, mindenütt elmulasztottunk valamit és legfőképp elmulasztottuk eme intézményeinkre rásütni a kor jelszavát, az idők aktuális bélyegét, melyre ma rámutatva bizonyithatnók: ime, a szocializmust már jóelöre megcsináltuk, áldását már látta a nép, nincs oka más táborban keresni sorsa javítását a proletár tömegeknek. Az idők forgataga most azonban váAZ „ESZTERGOM" TÁRCÁJA. Egy Oláhországban internált magyar pap elbeszélései. Irta: Dunai György. Bevezető sorok. Február hónap folyamán exotikus vendég lépett be hozzám. Horváth Árpád a bukaresti római katholikus magyarság lelkésze és hitoktatója. Kiszabadult a moldovai fogságból ós haza jött. Roppant sokat mondott el fogsági élményeiből. A sokból a legérdekesebbet papírra vetettem és iparkodtam teljességben saját elbeszélő modorát megtartani. Mindent természetesen nem tudtam magamnak megjegyezni, de. azt hiszem, hogy nagyjából elmondottam mindazt, amit lelkem lelkéből kiórzett. Külön engedélyt nem is kértem, hogy elmondjam a legnagyobb nyilvánosságnak élményeit, de én annyira közérdeknek tartom a romániai internáltságban történteknek elmondását, hogy nem tartok attól, hogy Ő rossz néven venné e közléseket. Hiszen a béketárgyalások alkalmával intézményesen óhajtja magyar kormányunk biztosítani a kintlakó magyarságunk ügyeit. E lapok is bizonyítani fogják, mennyire szükséges lesz minden alattvalónknak személyi biztonságát és szabadságát szemügyre venni és mennyire kell majd követségi ós konzulátusi képviseletünknek szivén hordania ott lent minden magyarunknak ügyét. . Ezeknek előrebocsátása után szóhoz juttatom kedves vendégemet, aki elbeszélése alkalmával mindig hangoztatta, hogy ő mindig tárgyilagos akar maradni. Ezt oly becsületes nyíltsággal mondotta, hogy én teljes meggyőződésben vagyok az iránt, miszerint az összes előadott tények mind megtörténtek. Kérem az olvasókat is, hogy ilyen módon fogadják az én általam tolmácsolt dolgokat. Bevezető soraimat befejezem azzal, amivel vendégem megkezdte nálam elbeszélését: „Éljen a tárgyilagosság!" Román erkölcsök a világháborúban. Jelige: „Éljen a tárgyilagosság!" Románia megüzente 1916. évi augusztus hó 27-én a háborút Magyarországnak és Ausztriának. Igy fogja a történetíró leszögezni a tankönyvekbe a világháború második esküszegését. Amig azonban ez a rövid formula leszürődik, engedjék meg e lap olvasói, hogy egy szemtanú papírra vesse, amit látott és hallott s amiről a nagy történelem aligha fog valaha megemlékezni. Rövidre szabott képek lesznek, a melyek bemutatják a román álkultúra sötétségét s e sötétségben Románia egyetlen, de szégyenletes győzelmének a 70,000 civil hadi fogolynak — keserveit. I. „Románule destept", magyarul: a román okos/ Igy szól egy ősrégi román közmondás. Az oláh pedig igy indokolja: „okos, mert nagy tolvaj; okos, mert ügyesen tud hazudni; okos, mert nagyokat tud káromkodni." Romániában a miniszterelnöktől az utolsó koldusig mindenki káromkodik, hazudik és lop. Ez közmeggyőződés az Alsó-Duna balpartján, E hármas erényével akarta a Bratianu-kormány elrabolni hazánk gyöngyét, Erdélyt. A semlegesség idején a Bratianu-kormány tudtával ós akaratával tele torokkal káromkodtak Bukarest piacán, utcáin s a vidék városaiban hirhedt képviselőnk Lucaciu Vasile dr., fivére Lucaciu Constantin gk. pap, Groga Octavian a költő, Mandrescu egyetemi tanár, Moldovan Drumaru újságíró, Filipescu Nicolae politikus s a gedenisták, a román nemzeti becsület gárdistái. Piszkos szájuk minden mocskos szavával a magyarokat gyalázták. Ez statiszta munka volt! Maga Bratianu Jonel és fivére Vintila, a liberális párt lelke és vezére a kulisszák mögött hatalmas üzleti könyvek fölött hajoltak ós két álló esztendeig folyton azt számolták, hogy kiknek oldalán lehet majd többet nyerészkedni. Közbe Jonel ur kilépett nagy álmosan a színre és kijelentette a nézőtéri világnak a rövid szót: „Semlegesség." Majd menetközben félreszólt az antanthoz: „azért készülök veletek menni." Semlegesség ós készülök is román okosság. Hogy mennyire volt hazugság, ma jól tudjuk. Végre Vintila ur kimondja a Bratianu-család határozatát: „Megyünk az antanttal, megnyerjük a háborút s a Bratianu-dinasztia gazdagabb ós hatalmasabb lesz mint vala " ! ? ! A felelős kormányelnök kihasít éles tőrrel a semlegesség papirtakarójából egy darabot, rá-