ESZTERGOM XXIII. évfolyam 1918

1918-11-03 / 44. szám

ESZTERGOM POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik mmáen vasárnap. Előfizetési árak : Egész évre'12 kor., fél évre 6 kor. Egyes szam ara 20 fillér. Felelős szerkesztő és kiadótulajdonos: ROLKÓ BÉLA. Társszerkesztő: SZVOBODA ROMÁN. Kéziratok és előfizetések Káptalan-tér 1. szám alá küldendők. Hirdetések felvétetnek Buzárovits Gusztáv könyvkereskedésében. Éljen az önálló,független, demokratikus Magyarország! Károlyi. Esztergom, 1918. noYember 2. A homokórát leütötte a maradiság polcáról a történelem keze s immár a háborúban kiomlott magyar vér zuhatagának gyorsaságával mérjük a rohanó időt. Az agg poétát, az idők méhébe látó öreg jóst állitom ide a história dobogójára s tünödö lélekkel hallgatom ajkairól peregni az igéket: „Hah! — micsoda tüz ez, mi más, mint a régi, Nem az erdőn termett, a mélység dobta ki, Világforrongás volt az anyja néki, És forradalmak az ö fiai. Hogy zúg, hogy dohog, hogy kattog, hogy lármáz, Mormol, veszekszik a kürtő alatt, Mintha rab démonok az ajtót ráznák, Hogy börtönükből szabaduljanak . . . Haragvó Isten, mi lesz a világból, Ha a kőszén egyszer öntudatra jut, Ha majd a rög megindul magától S a sistergő katlan egyszer majd kifut . . . Ha összeomlik mindaz, ami korhadt, Mi évezredek véres bálványa volt, És odúikból elövánszorognak a rászedett, a megcsalt milliók ..." A kőszén, a föld fekete gyémántja Ímhol öntudatra jutott s a régen sistergő katlan lávája kifutott. Összeomlott mindaz, ami korhadt, mi évezredek véres bálványa volt s odúikból elövánszorogtak a rászedett, a megcsalt milliók . . . A történelmi idők krátere megnyilt és sistergő robogással dobja ki magából a mult idők minden salakját, minden hamuját. A kráter szélén a szertecsapkodó lángoktól keményre szigorított arccal, a tűzbe élesen belemeredö szemmel áll a társadalmi megújhodás nagy és lelkes fanatikusa, az elnyomott, a megvetett, a kiuzsorázott proletárelem acélkarú zászlóvivője: Károlyi Mihály, a demokrata gróf. Károlyi Mihályt nem a sistergő kráter erupciója hozta a felszínre, ö már régen, politikai múltjának minden viharában, metsző szelében és tépázó förgetegében ott állott őrhelyén: a társadalmi megújhodás, a demokratikus újjászületés posztján, mint a jövő nemzedék boldogulásának törhetlen, megingathatlan, kötelességtudó katonája. Nem vezér akart lenni ö, csak közember, aki viszi, magasra emelve hordja a kibontott zászlót, mert erös a karja, erös a szíve, éles a szeme, mint a szirti sasé, kinek látását nem vakítja el a napsugár fénye. A jelen generáció az ő kezébe tette le a jövőt, az idők méhének születendő gyermekét, kit várva várt a szomorúszemü, lankadtkarú, borús homlokú magyar. ' Károlyi missióját milliók lélegzetfojtott reménye, vágya, szándéka kiséri. Lenn, a háború förgetegétöl tépázott véres barázdák végén a békés pihenésre vágyó élők, fönn a jelen komor fekete felhöparipáján nyargaló Csaba népe: a hazáért halt hősök serege. Hadúr, a magyarok Istene elégelje meg ennek a sokat szenvedett szegény nemzetnek tengernyi gyötrelmét s váltsa valóra az eljövendő idők sikerébe vetett reménységünket, hogy az a férfi, ki ezekben a súlyos megpróbáltatásoktól görnyedő jelenben feledtetni akarja velünk a multat, törhetetlen kitartással vezesse az ország népét a vágyott, az óhajtott, a megbűnhődött jövendő nyugalmas, mindent kiegyenlítő, örömteljes békéje felé. A nagy napok Esztergomban. A Nemzeti Tanács kiküldötteinek megérkezése. — A vármegye és a város a Nemzeti Tanács mellé áll. — A helyőrség fölesküszik a Nemzeti Tanácsnak. — Békés tüntetések. — A föllobogózott város. — A polgárőrség megalakulása. — A városban rend és nyugalom van. Csütörtökön a fővárosban lejátszódó nagy események, melyek a szabad, független, demokratikus Magyarország újjászületését kisérték, Esztergom város polgárságának, katonaságának s ifjúságának kedélyében is hullámzásba hozták a hazafias lelkesedésnek s felbuzdulásnak megnyilatkozásait, melyek megrázó erővel dokumentálták, hogy ez ősi történelmi városnak a kuruc elődöktől származó lelkes unokái a város polgárságának ősi hazafiúi tradícióihoz hiven sorakoznak a szabadság, a függetlenség, a testvériség szent érzelmeinek a demokrácia nevében kibontott zászlaja alá. Amagyar szabadságharc felejthetetlen epizódjai "újultak föl a nagy napokon szemeink előtt... Halkan szemerkélő esővel köszöntött a városra október 31.-e. Az utcákon már kora reggel csoportosulnak az emberek. Mindenki tud valami ujat a fővárosban lejátszódó nagy eseményekről. Minden arcon a hazafias lelkesedés és felbuzdulás szent tüzének pirja ég. A városháza előtt hivatalnokok, a Széchenyi-téren vegyesen urak, katonák, iparosok, asszonyok az elmúlt s az eljövendő napok eseményeiről beszélgetnek, esélyeiről jósolgatnak. Aztán — az eső csak nem akar szűnni, — lassan hazamennek . . . Délelőtt 11 óra tájban futótűzként terjed el a városban a hir, hogy megérkeztek a Nemzeti Tanács kiküldöttei. Egy szürke katonai autó áll a Kossuth Lajos utcai laktanya elé, benne két katonatiszt a fővárosból, a Nemzeti Tanács követei. Az autó begördül az udvarra; a legénység kitódul a pavillonokból, érthető kíváncsisággal állja körül a két tisztet. Halálos, ünnepélyes csend. Az egyik tiszt csengő érces hangon beszélni kezd. Elmondja röviden az eseményeket: a Nemzeti Tanács átvette a nemzeti főhatalmat, s felkéri a katonaságot, csatlakozzék a Nemzeti Tanácshoz. Óriási, egetverő, dörgő éljenzés. Jönnek a tisztek is, köztük Krämer alezredes, helyőrségi parancsnok. A közkatonák az alezredes elé állnak s bejelentik, hogy ők a Nemzeti Tanácshoz csatlakoznak. Az alezredes tiszttársai nevében is kijelenti, hogy ők is csatlakoznak a Nemzeti Tanácshoz s hogy készek a hűségesküt is letenni. Ekkorra már odaérkezik a laktanya udvarára Palkovics László alispán s Antóny Béla polgármester is. Ok is kijelentik, hogy úgy a vármegye, mint a város közönsége egyhangú lelkesedéssel csatlakozik a Nemzeti Tanácshoz. Palkovics alispán ekkor lelkes beszédet intéz a katonasághoz. A katonák kigyúlt arccal, mámoros lázban égő szemmel hallgattak a beszédet. Aztán vállaikra kapják Palkovics alispánt s diadallal hordják körül a laktanya udvarán. Majd dr. Antóny Béla polgármester beszél szép, hazafias, lelkes hangon. Az örömnap legyen a békés megújhodás szent ünnepe. Legyünk jó hazafiak, jó testvérek. Nyugalomra inti a lelkesült tömeget. Utána Farkas főhadnagy beszól. Végül a katonaság kinyitja a katonai börtönök ajtajait s a foglyokat szabadon bocsátják. Délután a katonaság s a hazafias ifjúság nemzeti szinü zászlók elővitele mellett, hazafias dalokat énekelve bejárja a várost. A tömeg nőttön nő. Először a vármegyeház elé ^vonulnak. Éljen a független, önálló, szabad Magyarország! Éljen az önálló magyar hadsereg! Éljen gróf Károlyi Mihály! Éjjen az általános, egyenlő, titkos választójog I Éljen az alispán! Palkovics László alispán megjelenik az erkélyen s az ifjúsághoz lelkes beszédet intéz. Aztán eléneklik a magyar himnuszt. A taktust az alispán adja az erkélyről. A tüntető tömeg azután körüljárja a várost. A katonai laktanyáról, a katonai épületekről, a kórházakról a tömeg ujjongása közben egy katona eltávolitja a németnyelvű táblákat. Többször megállnak s az ifjúság ós a katonaság szónokai lelkesítő beszédeket intéznek a tömeghez. Majd újra visszatérnek a megyeházára. A tömeg ekkor már szóles áradatként hömpölyög. Palkovics alispán újra lelkesítő beszédet intéz a tüntetőkhöz s tudomásukra adja, hogy a király a megalakulandó népminiszterium elnökévé gróf Károlyi Mihályt nevezte ki. Óriási lelkes óljenzóssel szentesíti a nép a király elhatározását. A himnusz eléneklése után a tömeg a Központi Kávéház elé vonul, hol többen lelkesítő beszédeket mondanak.