ESZTERGOM XXIII. évfolyam 1918

1918-11-03 / 44. szám

Majd katonai őrjáratok jelennek meg. „Gyerünk haza pajtások, kész a vacsora'' mond­ják mosolyogva a tömegben levő katonáknak. „Meg már fázik is a bakancsunk ebben a pocsék sárban" — adják vissza a szót a legények. Tiz perc alatt kiürül a tér. Kiki hazabal­lag a meleg: szobába s a halkan szemerkélő eső monoton kopogása mellett ráborul a városra az éjszaka nyugalma, békéje, csendje. Igy mult el Esztergomban a nagy nap. Hála népünk okos önfegyelmezettségónek : csend­ben, békésen, rendzavarás nélkül. * Pénteken reggel a város utcáin a követ­kező plakátok jelentek meg: Katonák, Polgártársak ! A magyar Nemzeti Tanács a hatósághoz az alábbi hivatalos sür­gönyt küldötte. Olvassa mindenki hazafias lel­kesedéssel és megértéssel. „A Nemzeti Tanács közli Magyarország né­pével, hogy Budapesten átvette a hatalmat. Egyetlen csepp magyar vér sem folyt ki. A király gróf Károlyi Mihályt nevezte ki miniszterelnöknek. A Nemzeti Tanácsból kormány alakult. A katonaság, munkásság, polgárság és vidék fel­esküdött a nemzeti Tanácsnak. Budapesten nyu­galom van. A Nemzeti Tanács felhivja Magyarország népét, hogy szent fegyelemmel, önfeláldozó nyu­galommal őrizze meg a rendet. A személy és életbiztonság megóvása a legnagyobb érdek, aki pusztít és rombol, a, nemzet életét veszélyezteti. A magyar Nemzeti Tanács a haza üdve, függetlensége, a béke szent érdekében paran­csolja, hogy mindenki, nép és katonaság legna­gyobb rendben és nyugalomban várja be a Ta­nács utasitásait. Budapest, 1918. október 31. Magyar Nemzeti Tanács. Más hozzátenni valónk nincs, mint éljen a független Magyarország, éljen a Nemzeti Ta- I nács, éljen gróf Károlyi! Antóny Béla Palkovics László polgármester. alispán. * A pénteki nap, Mindenszentek komor ün­nepe, teljesen zajtalanul s a nagy nap hangula­tához illő csendben folyt le. Szombaton reggel különböző rémhirek tar­tották izgalomban a város közhangulatát, melyek azonban hála Istennek egytől-egyig koholtaknak bizonyultak. Ugyané napon a délelőtti órákban tapasz­tották ki a Nemzeti Tanács hazafias hangú pla­kátjait s egy ivet köröztettek, dobszóval is ki­hirdetvén, hogy délelőtt 10 órakor a városi pol­gárőrség megalakítása tárgyában a városházán fontos értekezlet lesz. 10 órára nagy néptömeg lepte el a város­háza környékét, fönn a tanácsteremben pedig a polgárőrségre jelentkező idősebb-ifjabb polgárság gyülekezett. Az értekezletet dr. Frey Vilmos árvaszéki ülnök nyitotta meg* s ismertetvén a polgárőrség szervezésének fontosságát és szüksé­gességét, kérte a polgárságot, hogy a polgárőr­ségben minél nagyobb számban vegyen részt. Dr. Katona Sándor ós dr. Mike Lajos ügyvédek buzditó beszéde, továbbá dr. Péter Imre kato­naorvosnak abbeli bejelentése után, hogy a pol­gárőri szervezetben az esztergomi hazafias tanuló­ifjúság is részt kivan venni, az értekezlet kimon­dotta, hogy a polgárőrséget megszervezi, az arra jelentkezőktől a szakaszparancsnokok délután 3 órakor a fogadalmat kiveszik s már szombaton este 6 órakor a polgárőrség megkezdi műkö­dését. Az értekezlet után azonnal összeült az in­téző bizottság s a következőket határozta: A polgárőrség megalakultnak tekintendő, főparancsnoka dr. Frey Vilmos, helyettese dr. Brenner Antal, segédtiszt dr. Kartaly István. Elhatározták, hogy a polgárőrség házról-házra járva a fegyvereket beszedi s fegyverviselési engedélyt csakis az őrség főparancsnoka adhat. A polgárőrség tagjai hivatalos szolgálati jelvényt fognak kapni s viselni. Egyelőre öt helyen ala­kult őrkülönitmény, melyeknek helyisége s ve­zetői a következők : I. Belvárosi Olvasókör: Burány Ferenc, Kiffer Mihály, Jakus János. — II. Városháza: Szárnyparancsnokok: Ember Jó­zsef, Tiefenthal G-yula, Háber János, Brilli Gyula. — III. Víziváros : Nagy Károly, dr. Mike Lajos, dr. Sebők Ferenc, Bellovits Gyula. — IV. Szent­tamás : Vodicska István, Majer József, Mitter József, Schrank Béla. — V. Szentgyörgymező: Math G-yula, Vig József, Oltósy Rezső, Petróczy Ferenc. Az intézőbizottság megállapította a polgár­őrség fegyelmi szabályait is, sőt a fegyelmi bün­tetéseket is, melyek a következők : főparancsnoki dorgálás, pénzbüntetés, nyilvános megbélyegzés, renitenskedós esetén letartóztatás s egyéb kar­hatalmi eljárás. Az intézőbizottság megalakította a fegyelmi tanácsot is, melynek tagjai lettek : dr. Boros Géza, Marosi Ferenc, Pelczmann László ós Tátus János. * A polgárőrség megalakulása után dr. Katona Sándor az esztergomi polgári függetlenségi párt elnöke a városház erkélyéről lelkesítő beszédet intézett a téren egybegyűlt néphez, melyben az uj korszak felvirradásának eseményeit jelentette be s a megalakítandó köztársasági államforma eszméjét propagálta a hallgatóságnak. A nagy napok legimponálóbb s legfelejt­hetetlenebb eseménye azonban szombaton délelőtt játszódott le a Széchenyi téren. Ekkor esküdött föl Esztergom város helyőrsége s ennek tisztikara, továbbá a csendőrszárnyparancsnokság s személy­zete a Nemzeti Tanácsnak. Délelőtt 11 órakor mintegy ezer emberből álló katonaság vonult föl négyes sorokban a Széchenyi térre nemzeti­szín selyemzászló elővitele mellett. A tér közepén nemzetiszin drapériával bevont emelvény állott. A katonaság hatalmas félkörben állotta körül az emelvényt, mely előtt a vármegye alispánja, a város polgármestere s a város előkelőségei állottak a tisztikar társaságában. Va 12 órakor élesen felhangzott a kürtszó: „vigyázz." A csapatparancsnokok magyarul vezényelnek: „vigyázz, szakasz balra nézz." A katonák feszesen állanak, Krämer Antal alezredes körülmegy az arcvonal előtt, a szakaszparancs­nokok magyarul leadják jelentéseiket, aztán az alezredes visszamegy a tér közepére s fellép az emelvényre. Halotti csönd. Az alezredes harsány hangon beszólni kezd. Elmondja néhány katonás szóval, hogy a hely­őrség fel fog esküdni a Nemzeti Tanácsnak. Le­veszi sipkáját, magasra emeli s vezényel: „Eskühöz." Aztán érces hangon előmondja az eskü­mintát, a katonaság utánamondja esküre emelt három ujjal. A polgárság lólegzetfojtva figyeli a törté­nelmi aktust. Mikor az eskü végső szavai elhang­zanak, háromszoros dörgő éljen reszketteti meg a levegőt. A nemzeti zászlót meghajtják, a katonaság tiszteleg s az alezredes az emelvényről a magyar himnuszt intonálja. Több ezer torok ünnepélye­sen, méltóságteljesen harsogja : „Isten áldd meg a magyart." A kürtös a „Generafmarsch u-ot fújja, de persze magyarul. Legvégül a betegségéből felgyógyult Gyürke alezredes és Krämer alezredes, továbbá a tiszti­kar előtt a katonaság diszmenetben elvonult s bement a laktanyába. * A város házai állandó lobogódiszben álla­nak. A város utcáin, bár a megszokottnál moz­galmasabb az élet, teljes rend és nyugalom van. Ennek a rendnek s nyugalomnak állandó fenn­tartása kötelessége minden jó hazafinak, ki a vértelenül kivívott demokratikus átalakulás jövő áldásait élvezni akarja. Éljen az önálló, független demokratikus Magyarország, éljen az önálló magyar hadse­reg, éljen a Nemzeti Tanács, éljen gróf Károlyi Mihály ! ! AZ „ESZTERGOM" TÁRCÁJA. Naplómból. Irta: Lenz Ferene. (Vége.) H. A Fekete tengeren, 1918. X., 10. Jó ideig tart, mig a sok ember a hajón meg­találja helyét, mig a tizenkét tábori konyha üzemben van, de akad a hazatérők között min­den, akad mészáros, ki a marhát vágja, akad szakács, aki főzzön ... a többi el-elül, egyesek kártyáznak, mások orosz újságot olvasnak, ismét mások a hajót bámulják, vannak, akik a vizből kiugrándozó delphineken mulatnak . . . olyik imádkozik, olyik a pénzét rendezi . . . egy bo­rotvavirtuoz körül százával állanak magukat ki­csinosítandó . . . Az Athene pedig halad . . . Én meg órákig a fedélzeten bolyongok, hallgatom őket, amint beszélgetnek . . . van, aki igazán regényes körülmények között bolyongott fogsága idején, van, aki megnősült, már család­apa is . . . tizenegy olyan nő van a hajón, aki orosz hazáját elhagyta, hogy fórjót hazakísérje . . . hat apróság is van a hajón, két-három éves fiúcskák, leánykák — aszerint, hogy a papát Nikoláj-Nikolájevics, vagy Brussiloff fogta-e el. Hallgatom őket. Mind mesél, szívesen me­sél, hogyan volt Szibériában, mert majd mind onnan jön. A cár idején fogolytáborokban voltak, ki­járás nem volt, farigcsáltak — szegények — ők is, mint a mi oroszaink, az idők elején és ten­gődtek búsan a sovány fogolykoszton. Kerenszkij idejében eltűnik minden fogoly­tábori rend és szigorúság, a foglyok mind többé­kevésbbó önállósítják magukat. Kereskedők üzle­teket nyitnak, iparosok műhelyeket \ létesítenek társasági alapon is, sokan mint izvoscsikok (bér­kocsis) járnak, földművesek uradalmakra kerül­nek, vagy parasztokhoz és szerény pénzecskékre tesznek szert. Csak a tisztek maradtak a tábo­rokban mindmáig, azokat semilyen uralom sza­baddá nem tette. A bolsevikiek uralomra kerülvén, felszólí­tottak minden hadifoglyot a vörösgárdába való belépésre. Eleinte senkit se .kónyszeritettek erre, de később látva azt, hogy bizony kevés fogoly lép be közéjük, drasztikusabb eszközökhöz nyúl­tak. A bolsevikiek azt gondolták, hogy a fogoly tisztek gyakorolnak a legénységre még mindig olyan befolyást, hogy azok a vörös gárdába be nem lépnek ezért kezdték gyalázatosan üldözni a tiszti fogolytáborokat. Tisztek pénzét, ruháját elszedték . . . Tomskban egy éjjel az egész tiszti fogolytábort pőrén kihajtották az utcára, egy nagy térre terelték őket és adott jelre a tér négy sarkából nyolc gépfegyver lőtte halomra a sze­rencsétleneket. Szabadon élő foglyokat kezdtek összefog­dosni, a táborok újra megteltek ... és akkor ezekkel szemben is felléptek úgy mint Tomsk­ban. A szerencsétlenek akarva, nem akarva vö­rösgárdisták lettek. Mint ilyenek aztán végig­csinálták a bolsevikiek véres és piszkos rabló­garázdálkodásait . . . osztoztak a szent közösség szabályai szerint a fő- ós alrablókkal s igy megint egy kis pénzhez jutottak. Mikor a kozákok aztán a vörösgárdistákat Szibériában széjjelverték, hadi­foglyaink el-elillantak a gárda kötelékéből ós ismét mint szabadon járkáló önálló, hadifoglyok kezdtek élni, dolgozni, pénzt szerezni. Sokan megnősültek. Ezek a házasságok úgyszólván mind jól átgondolt, megcalculált ér­dekházasságok. Többnyire „benősültek" egy va­gyonosabb hadiözvegy házába, földjére. Nagyon kevesen ott is maradnak, nagyobbrószüket azon­ban mégis hazavonja a honi föld, a honi levegő, a honi szó. Ezek pénzzé teszik a feleség ingat­lanjait és — szöknek. Mert Szibériában a kozá­kok az urak, azok pedig senkit haza nem eresz­tenek. Viszont azonban Szibéria is csak orosz föld, ahol a rubel ma is a leghatalmasabb factor. A szökés „okmányokkal" történik. Ezeket részint zsidók gyártják, részint hadifoglyokból alakult okmányszerző társulatok. A kozák ellen­őrző közegeknek elég látni egy pecsétet, valami orosz irka-firkát, melyet legtöbbször el sem tud olvasni — egykedvűen rádörmögi: „Charaso" — (jól van) — ós tovább issza a teáját. Nehéz a hadi foglyoknak átjönni a cseho­szlovákokon. Ezek a sokat emlegetett cseho-szlo­vákok se nem csehek, se nem szlovákok. Cim ez csak. Franciák és egyéb entente elemek, keverve mindenféle oroszországi, dologkerülő, csavargó néppel. Egy felsőmagyarországi önkéntes, aki tökéletesen beszól tótul, négy napig volt a cseho­szlovákok foglya, de e négy nap alatt táboruk­ban egyetlen cseh szót nem hallott. És mégis minden szökési nehézség ellenére is egyre jönnek haza a mieink ós jó, hogy jön­nek, mert Szibériában még van vagy 200000 hadifogoly s vagy 45000 tisztünk!

Next

/
Oldalképek
Tartalom