ESZTERGOM XXIII. évfolyam 1918

1918-01-27 / 4. szám

nás adományával a kör anyagi helyzete oly örvendetesen javult, hogy ez évben már — a sok éven át fennállott adósságok után, — pénztári maradvány áll fenn. Milakovszky László pénztárosnak s a számvizsgáló bizottságnak a közgyűlés buzgó munkásságukért köszönetet mondott. Szoleczky János könyvtáros a kör könyvtárában beállott változásokról s annak szép forgalmáról tett jelentést, tudomására hozván a közgyűlésnek, hogy a kör könyvtárát a költségvetésben e célra előirányzott összeggel ez évben gyarapítani fogják, mit a közgyűlés örömmel vett tudomásul s könyvtárosnak buzgó fáradozásaiért köszönetet szavazott. Ezután lovag Mattyasovszky Lajos elnök maga s a kör tisztikara s választmánya nevében bejélentette lemondásukat, mire Frőss Rezső főkáptalani jószágigazgató elfoglalván a korelnöki széket, meleg szavakkal újra Mattyasovszky Lajost ajánlja az elnöki tisztségre, kit a közgyűlés újra egyhangú lelkesedéssel választott meg a kör elnökévé. Mattyasovszky elnök meghatva mond köszönetet a tagok bizalmáért és szeretetéért s elfogadja az elnöki tisztet, de hajlott korára hivatkozva kéri a kört, hogy mielőbb uj elnökről gondoskodjanak s vegyék le vállairól 25 éve viselt elnöki tisztét. Az elnök ajánlatára újból a régi tisztikart választják meg: egyházi elnök dr. Machovich Gyula praelatus-kanonok, ügyvezető alelnök ós titkár Dombay Nárcisz, jegyző Fenyves Kálmán, ügyész Magurányi József, pénztáros Milakovszky László, háznagy Skopecz Gyula, könyvtáros Szoleczky János lett. A számvizsgáló bizottság tagjaiul ismét a régi tagok : dr. Machovich Gyula, dr. Fehér Gyula, dr. Molnár Szulpicz, Grósz Ferenc ós Dombay Nárcisz választattak meg. Utánna a választmányi tagok titkos választása következett. A szavazás tartama alatt elárverezvén az újságokat, elnök kihirdette a választás eredményét. A választmány tagjai lettek: Dr. Antóny Béla, Bleszl Ferenc, Bogisich Mihály, Brutsy Gyula, Brutsy János, dr. Drahos János, Draxler Alajos, Erőss Rezső, Éttér Ödön, dr. Fehér Gyula, Fekete Árpád, Grósz Ferenc, dr. Halmos Ignác,. Klinda Károly, Machovich János, Magyarász Béla, dr. Major Ödön, dr. Mattyasovszky Kaszszián, Mátéffy Viktor, Meszóna Kálmán,

t dr. Molnár Szulpic, Oberth Ágoston, Perónyi Árpád Perger Lajos, dr. Sebők Ferenc, Számord Ignác, Szecskay Kornél, Szölgyémy Gyula, Vaniss Dezső, Zemplónyi Gyula. Póttagok: dr. Perónyi Kálmán, Jedlicska Rezső, dr. Szilárd Béla és Hajdú István. Végül az elnök megköszönvén a tagok érdeklődésót. a közgyűlés az elnök s a tisztikar éltetésével ért véget. Sz. érdeklődő tagjai. Azonban már most is őszinte nyiltsággal elmondhatjuk, hogy ezen negyedszázados munkás életen keresztül egyesületünk egy pillanatra sem tévesztette szeme elől nemes és magasztos hivatását. Büszkén hirdethetjük már most a negyedszázad utolsó, nemsokára teljesen letűnő napjaiban is azt, hogy Esztergom egyik legfontosabb társadalmi szerve : a kath. kör mindenkor, a legnehezebb viszonyok között is nemes ós áldásos hivatása magaslatán állott; életében, a letűnt 25 esztendőn át mindig megbecsülte, állandóan védte, ápolta és erősítette tagjainak lelkében a vallást és a belőle táplálkozó ós általa erősödő hazafiságot, amelyet a jó Isten szent kegyelme folytán szeplőtelen zászlónk most már negyedszázad óta hirdet megvalósítandó szent cél gyanánt. Adja és engedje meg a jóságos Ég, hogy a béke várva-várt, derűs és boldogabb napjaiban körünk ujabb negyedszázadát élve áldásosán működjék, virágozzék és e szent és magasztos eszméket teljes diadalra juttassa! Egyesületünk a hatalmas világháború negyedik esztendejében sem élhetett zavartalanul hivatásának és műclödése a lefolyt évben is szerény keretek között mozgott. Ennek oka az volt, hogy az egyesület tagjai közül elég sokan (21) fáradtak és küzdöttek a messze idegenben, a távoli csatamezőkön és az itthonmaradt tagok érdeklődését is sok esetben távoltartotta^a körtől a más irányú háborús elfoglaltság. Ehhez járult még az a körülmény is, hogy még ma is csak egy helyiségben meghúzódva ós összeszorulva élvezhetjük azon szerény szórakozásokat, amelyeket körünk a megváltozott háborús állapotok között tagjainak nyújthat. Ezen szűk otthon és csekély szórakozás dacára is szívesen jöttek itthonnmaradt tagjaink körünkbe, ahol egymást Hadigondozás. Ezt az uj szót is, mint sok mást, a háború illesztette bele szükség-szótárunkba s hogy ujabban mind gyakrabban csendül fel a közbeszédben s jegyeztetik le különböző Írásokban, csak azt igazolja, hogy mind gyakrabban fordul elő a mindennapi életben ennek a fogalomnak az objektuma. Ez az objektum, a mi fogalmunknak megfelelő tárgy: szánalomraméltó béna és beteg, rokkant férfiakat, szomorú, özvegy nőket és siró, bánatos árvákat jelent, kiket a háború ezer veszedelme ós gyötrelme, tengernyi fájdalma és vesztesége emberi jólétükből kiragadva s önálló keresetképességüktől részben megfosztva, a társadalom könyörületes gondozásába utalt. Hogy hányan vannak s mekkora, mily fokú gondozásra tartanak igényt, még nem tudjuk pontosan, de már is kitör emberi érző lelkünkből a részvétteljes sóhaj, hogy szegény rokkantak, szegény árvák ós — szegény társadalom! Bármennyire érezzük is aggodalmas felsóhajtásunk visszatetsző voltát, mi épp annyira szánjuk a háború élő áldozatait, mint ez áldozatok gyámolitására, gondozására hivatott társadalmat, mely a háború esélyeinek respektálásából származó felbuzdulást követő megnyugtató lecsillapodás után meg fog feledkezni a háború e szerencsétlenjei iránt tartozó kötelezettségeiről, mert nem volt reá nevelve s mert a kedélyek más irányban való foglalkoztatása lélektani következetességgel maga után fogja hozni a megfeledkezés, a nemtörődömség, a megunottság állapotát. Ez pszichikai törvény s nem rosszmájú jósolgatás s csak az dobjon rám követ ezért a próféciámért, aki önmaga felől feltétlenül bizonyos a messzi jövőt illető elhatározásaira nézve. A háború első sebesültjeit bársonypárnás autókon főhercegnők s mágnáshölgyek reklamirozták végig Budapest utcáin, mielőtt a kórházba vitték volna, s ma, negyedfél év után a béna harcos kopogó mankójával, mint az erkölcsi összetartozandóság hangos anakronizmusa, támogató felebaráti segítség nélkül gyalog biceg be a több kilométernyire levő spitálba. Pedig negyedfél év csak parányi töredéke annak az ötven esztendőnek, ameddig a nyomorékká lőtt fiatal katona igénybe fogja venni az megbecsülő ós megértő szeretetben érintkeztek a tagok egymással ós kerestek enyhülést és nemes szórakozást. Ilyen körülmények között természetes, hogy egyesületünk mult évi élete is a legnagyobb csendben, minden mozgalmasság nélkül telt el. A háború sok bánattal és áldozattal teli napjaiban ünnepséget nem tartottunk, de szives örömmel hívtuk össze tagjainkat, sőt Esztergom érdeklődő ker. férfivilágát is a nagyhét három első napján megtartott konferenciákra. A szivünklelkűnk érzéseit bűnbánó hangulatba hozó, tartalmas és fölemelő tárgyú beszédeket az elmúlt évben is dr. Machovich Gyula úr, szeretett egyházi elnökünk tartotta, akinek ismételten tanúsított szives fáradozásáért ós a nyújtott értékes lelki gondozásért mondjunk mindannyian itt a közgyűlésen is hálás és mély köszönetet. A kör szellemi és anyagi ügyeiről a tisztviselői karral egyetemben a harminc tagból álló választmány gondoskodott nagy ügyszeretettel és ritka buzgósággal. A választmány az elmúlt évben is csak akkor tartott ülést, amikor a kör ügyei ezt szükségessé tették. Összesen hat ülésben gondoskodott a kör életének vezetéséről és irányításáról a tisztikar és az igazgató választmány. Ezeken a gyűléseken vettük fel titkos szavazás útján az uj tagokat, melyeknek száma a mult év folyamán 9. Mindent számba véve jelenleg van egyesületünknek 205 rendes ós 34 vidéki, tehát összesen 239 tagja. Ezek között van 9 tiszteleti, 23 örökös és 76 alapító tag. A háborús körülményeknek tulajdonitható csekélyebb érdeklődés mellett — fájdalom — a kegyetlen és a lesújtó halál is apasztotta tagjaink számát. Elvesztettük a tisztviselői kar egyik derék tagját, körünk fáradhatatlan jegyzőjét úgynevezett hadigondozást, lett légyen az a gondviselés akár intézményes, állandó ellátás, akár ötletszerű jóakarat. Az árvák tizenöt év alatt kenyórkeresőkké fognak nőni, az özvegyek beletörődnek a megélhetés robotjába, de a rokkantak hadigondozása hosszú időn át fogja igénybevenni az állam s az egyesek fölös javait. Azért, ezért kell tehát a társadalom minden tagjának már most — elég későn! — minden erejével összefognia, hogy ezeknek a szerencsétleneknek a jövő existentiáját legnagyobb részben biztosítani tudja, addig, mig azokból a bársonypárnás könyörület-autókból ki nem fogy a benzin, a szánalmat mozgató, megindító, hordozó erő. Mi akik ismerjük még e szerencsétlen rokkantak szenvedéseinek forrásait, kiknek szeme előtt játszódott le ez a véres világtragédia, mi vagyunk a hivatott megértői a hadigondozás nemes feladatainak. Az utánunk jövő generáció a mi példáinkon csak buzdulni fog, de nem fogja tudni átérezni, megérteni a könyörületesség szükségszerűségének miértjét. A kormány ugy tervezi, hogy minden vármegyében létesít egy uj templomot, helyesebben mondva egy uj bálványt, ahová a háború szerencsétlenjei majd eljárhatnak óhajaik teljesülésének jó reménységével eltelten imádkozni. Valami olyan bürokratikus alapon szervezett irodafélét terveznek, ahol valami csekély tiszteletdíjért, mondjuk évi 1200 koronáért valami fáradt, unott nyugdíjas tisztviselő fog zsémbeskedni a Siloe tava körül gyülekező nyomorékokkal. Ennek a hadi-gondviselésnek a feladata lesz majd az irodájára szorulók vagyoni, jogi, erkölcsi, társadalmi, közegészségügyi, polgári stb. viszonyait megérteni, átérezni, védelmezni, elintézni, elkönyvelni, feldolgozni, megrubrikázni, összestatisztikázni, a hatóságokkal tárgyalni, levelezni, futkosni, hátát tartani, a közvéleményt ébren tartani, cikkezni, propagandát és hadibált szervezni, összerogyni s meghalni. Hát nem. Mi nem vagyunk zöld idealisták, de a hadigondozást mi nem ilyennek képzeljük. Mi a haza minden polgárának vagyonából arányos ós törvényes részt követelünk a rokkantak és árvák számára s mi nem kilincselő, kunyoráló kóregetőket, hanem a talpukra állított s a két hóna alatt jól alátámasztott, ha szerény is, d£ békés, nyugodt viszonyok között nyugdijaBárdos Sándort. Hót éven át odaadó buzgósággal, ritka szorgalommal ós pontossággal végezte a jegyzői teendőket és igy méltó köszönetünknek ós hálánknak őszinte megnyilatkozásaira. Az irgalmas ós kegyes Mindenható jutalmazza meg földi munkás életét csendes pihenéssel és boldog örök élettel! Halála után a kör választmánya Fenyves Kálmán rendes tagot kérte fel a jegyzői teendők végzésére, aki ezt a munkakört e rövid néhány hóríap alatt is példás és lelkiismeretes buzgósággal töltötte be. Mély bánattal vettünk búcsút továbbá mélt. Magos Sándor kúriai bírótól ós Maszlaghy Ferenc prael.-kanonoktól is, akik már a kör alapításában buzgón vettek részt és az egyesületnek és választmányának is fennállása óta mindvégig tevékeny, példás és oszlopos tagjai voltak. Itt emiitjük meg Kollár Péter választmányi tagunk elhunytát is, aki egyesületünk iránt érzett szeretetét azzal mutatta meg, hogy végrendeletében körünket is részesévé tette 140 kötetes könyvtárának. A jóságos és irgalmas Ég tegye számukra könnyűvé a földet és örök birodalmában adjon nekik csendes pihenést! Ugyanezt kívánjuk Etter Gyula, Lévai Sándor, Pongrácz Kázmér ós dr. Sebők Imre elhunyt kedves tagtársainknak is. Végül a meleg köszönet őszinte érzéseit kell tolmácsolnunk dr. Machovich Gyula úrnak, aki a nagy szénszükségben két kocsi szenet volt kegyes ajándékozni az egyesületnek; továbbá az alapítványi pénztárnak, amely az elengedett adósság törlesztéséhez szükséges 200 K-t kitevő bélyegilletóket a sajátjából fedezte ós Magurányi József urnák, körünk érdemes ügyészének, aki a törlési munkálatokat teljesen díjtalanul végezte. Ezekben modottam el és ismertettem meg