ESZTERGOM XXIII. évfolyam 1918

1918-08-11 / 32. szám

ESZTERGOM POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak : Egész évre 12 kor., fél évre 6 kor. Egyes sxam ara 20 fillér. Felelős szerkesztő és kiadótulajdonos: ROLKÓ BÉLA. Társszerkesztő: SZVOBODA ROMÁN. Kéziratok és előfizetések Káptalan-tér 1. szám alá küldendők. Hirdetések felvétetnek Buzárovits Gusztáv könyvkereskedésében. Nagyasszonyunk ünnepére. Esztergom, augusztus 10. A közelgő Nagyboldogasszony ünnepe újra felemeli az utolsó napok keserű emlékeitől, komor sejtéseitől meggyötört lelkemet. A kezdődő hónapnak csaknem minden napja hadüzenetnek évfordulója volt, mértföldjelzö a hosszú, vérrel átitatott uton, melyet már négy éve járnak Európának talán jobb sorsra érdemes népei. Önkénytelenül lelkem elé tódult mindaz, amit a hosszú szenvedésben meggyötört, kétségbeesésre hajló lélek az utolsó időkben kifejezésie juttatott az irodalomban-müvészetben, s a mindennapi élet ezernyi megnyilatkozásában. Mintha engem is meg akart volna dermeszteni annak a végzetben való megnyugvásnak jéghideg szele, mellyel ma már annyi ember nézi századunk nagy tömegharcát. Mikor a negyedik évforduló sem hozza meg a világ nyugalmát, mikor eredményteleneknek látszanak a békekisérletek, akkor nem csoda, ha sok lelken erőt vesz bizonyos fatalizmus, s ha ezt a végzetet könyörtelenebbnek gondolja, mint a görög az ö Ananké-ját. Fásultan várja, mikor ragad el a halál még egyet szerettei közül, s mikor kell elhagynia a szülői házat, hol minden zug regél neki a múltnak szebb időiről. Ezt a fásultságot, ezt a csüggedést űzze el szivünkből a Nagyboldogasszony ünnepének hangulata. Nem a vak végzet útjait járjuk, az isteni Gondviselés őrködik felettünk; a világot átható Szellem előtt nincs elrejtve egy lépésünk sem, nem titok a háború egyetlen mozzanata sem. Ennek a minket szerető isteni Lénynek földi anyja, a nagyhatalmú Szűz, a mi pártfogónk. Neki ajánlotta fel első királyunk országát, az Ö pártfogását élvezte népünk ezredéves történelme folyamán. Maroknyi népünknek ezeréves vívódása, melyben mégsem veszett el, kis nemzetünknek hosszú küzdelmei, melyekben mégis megmentette létét, fényesen igazolják a fölülről jövő segítséget, a Szűznek pártfogását; nem engedik, . hogy kishitűek legyünk, s a fátum gondolatával foglalkozzunk. A végzet pogány gondolata dermeszt, fagyaszt, elfojtja a lélek szárnyalását, a Gondviselés felemel, éltet, erőt önt belénk. Ha mintegy kinos álmoktól gyötörve látni véljük a könyörtelen furiákat, amint égő fáklyákkal kezükben száguldanak nemzetünk fölött, s a Végzet könyörtelenségével hajtják végre népünkön a rettenetes büntetést, ne maradjunk ennél a kétségbeesésbe kergető képnél. A felhők fölött trónoló nagyhatalmú Szűz alakja öntsön a csüggedő szivbe erőt, az isteni Gondviselésbe vetett törhetetlen meggyőződést. A szent Szűz segítsége távol tartja tőlünk a végzet gondolatát, bizalmat önt belénk, s remélni engedi, hogy népünk megmarad magyar és keresztény. Ez volt az ö segítségének eredménye a múltban, ez lesz a jövőben is. Mikor a maroknyi népet a végromlás veszélye fenyegeti, mikor a szárnyaiból bontakozó kereszténység csak első gyermekkorát éli Magyarországon, akkor ajánlja fel a szent király népét az égi Pártfogónak. Tőle csak kettőt kér: Védje meg népének nemzeti voltát, s tegye kereszténnyé. Talán soha sem volt nagyobb szükség rá, hogy a kettős kérést megismételjük. Nemzeti létünket alapjaiban ingatta meg a világháború, s a világnézlet kérdésekben napról-napra észlelhetjük a keresztény gondolkozással ellentétes felfogások elönyomulását. Ha Nagyboldogasszony ünnepén felzarándokol a hivő sereg a fenséges dómba, mely ezeréves történelmű helyeken nyugtatva alapjait hivatva van hirdetni nemcsak a multat, hanem szimbóluma lenni egy jövendő életerős keresztény Magyarországnak, ismételje meg a szent király kérését, könyörögjön a nagyhatalmú Szűzhöz, hogy népünket kivezetve a világfelfordulásból, őrizze meg magyarnak és kereszténynek. A régi ének dallama a „ne feledkezzél meg szegény magyarokról" fel fog hatolni a Nagyboldogasszony égi trónjáig, s az imádkozó sereg mint mindig megértő szivre fog találni. Egy évezred történelme nem csal, AZ „ESZTERGOM" TARGAJA. Kiköltözés a palotából. Kioltom minden villany-fényét S becsukom ezer ablakát És elmegyek; velem együtt jön Zord nevelőm: a néma vád! Összetöröm száz sápadt tükrét, Mely eddig éberül aludt, És aztán? Megyek, lefutok gyorsan S hétszer zárom be a kaput! Daróc-ruhát kapok magamra, — S bár beszéljenek az emberek — Büszkén kiáltom háromszor szerte, Hogy: sikátor-lakó leszek ! _____ Lolly. Egy Oláhországban internált magyar pap elbeszélései. Irta: Dunai György. (Folytatás.) XI. A Husi vidéki internáltak regiója. Három hét leforgása alatt legfelsőbb parancsra Falcin megye lakossága meggyarapodott tizenhét ezer önkénytelen bevándorlott idegennel. 1917. évi január hó 20-át irtak akkor. Ugyanannyi — ha nem több — Dorohoi illetve Botosam megyékbe került. Ott ráakadtak a békási, gyergyói túszokra s az ottlevő bolgárokra ós törökökre. Téli időben, feneketlen, csak a tetején egy centiméternyire befagyott agyagos sárban bandukolt a szomorú csapatok egész, sora a Falcin megye külömböző falvai felé. Es mégis ez a rettenetesen fárasztó út megváltás volt az oláh mozgó vonatbörtönnel szemben. Mekkora keserűség fogta el azonban a szinte halálig kínzott internáltakat, amikor megérkeztek a kijelölt községekbe és csak kemény szivekre, süket fülekre akadtak, amidőn szállást kértek. És milyen szives vendéglátásba részesültek ott, ahol karhatalommal lehetett csupán bekvártélyozni őket! Jaj, az oláh újságok eljutottak volt ezen zugfalvakba is s a kémrómlátás rögeszméje megmérgezte a falusi lelkeket is. Aki oláhul tudott ós furfangos volt, kiadta magát oláh menekültnek s amig ezen szerepót játszani tudta, nem volt legrosszabb dolga. A hazugság kitűnt vajmi hamar. Vége is lett a rajta épült eldorádónak. A sok hetes vándorlásos nyomornak most látszott meg az eredménye. Sorra pusztultak az embereink. Az oláh kormány megijedt és bizottságot küldött ki. A vizsgálat eredménye rettenetes lehetett, mert 1917. évi január hó 20. kelettel Julián naptár szerint a hazugságok egész áradata jelenik meg rendelet alakjában dr. Creanga névaláírásával. Dr. Creanga rettenetes dolgokat állapithatott meg, amiért ezt a rendeletet a táborok parancsnokaival közölte. Én láttam ilyen nyomatott rendeletet. Bocsánatot kérek, hogy a rendeletet hosszasabban ismertetem. Most veszem észre, soraim talán egykoron bizonyítékul szolgálhatnak a román csalafintasággal szemben. Mert dr. Creanga rendelete semmi más mint porhintés a minket képviselő amerikai majd svájci követ szemeibe. És attól is félek, hogy Svájcon át külügyi hivatalunknak, sőt kormányférfiainknak szemébe is eljutott valami kevés e porhintésből. Mit tartalmaz a rendelet. Rendelkezéseket a jövőre ós rendelkezéseket a . . . múltra. Január hó 20-a a Julián naptár szerint egyenlő február 2-ával Gergely naptár szerint. Január 20-án Gergely naptár szerint minden tábor megérkezett falujába. Tehát 14 napra rá nyomtatták eme rendeletet. E megállapítás roppant fontos. A rendelet egyik pontja ugyanis meghagyja, hogy a parancsnok gondoskodjék, miszerint az internáltak megérkezésük utáni első héten naponként 300 grammos húsadagot kapjanak, a következő két héten pedig ötször hetenkint 250 grammos adagot. Meg is indokolja e rendelkezést; mert az internáltak elgyöngült állapotba érkeztek meg Jalomitaból. És itt jött a hazugság csattanója: hivatkozás egy ily értelmű november havi rendelkezésre. Románia megkezdette. a háborúját négy hústalan nappal. Honnan tudja Creanga úr november végén, mi lesz január 20-án illetve február 2-án. Ki hatalmazta fel, hogy az általános érvényű, miniszteri tanácson hozott húsrendeletet áthágja? Okos az oláh, hazudik is, de azt a bizonyos korsót addig viszik, a kúthoz, amig . . . Soha internáltak az állam költségén, a parancsnok lelkiismeretessége, Creanga dr. nagylelkűsége folytam nem látták az internáltak a részükre csak rendeletileg kiadott 4 K 600 grammnyi három hétre szóló húsmennyiséget. Soha sem erősítette meg szervezetüket. Ezt a tényt semmi rendelet, semmi hivatalos apparátus, semmiféle svájci követség soha, de soha sem fogja tudni megcáfolni. Nem ok nélkül emiitettem meg e dolgokat. Mi internáltak Moldovában tapasztaltuk, hogy a Jassiban székelő svájci követséget nagyon könnyen tudta