ESZTERGOM XXIII. évfolyam 1918

1918-08-04 / 31. szám

A nők választójogáról. (Karcolat.) A háború tüzében égő világ olyan mint egy nagy háborgó tűzhányóhegy, a mely a benne feszülő erők által sok mindent hoz napvilágra: követ, salakot, hamut, de egyszersmind értékes anyagokat is. A békében élő, nagyrészt tunya életmódot folytató emberek más szemmel nézték a nőket, mint a mostani, a háborúban vérző, sebeikben szenvedő emberek. A nőket, a nőknek jogait eddig könnyed mosollyal, hanyag kézlegyintéssel, esetleg sértő gúnnyal intézték el. A mai idők vivmánya, hogy kezdenek a mi jogainkról: a nők jogairól komolyan beszólni. Talán nem túlozok, ha azt állitom, hogy ez az elismerés, ez a beismerő engedmény, ez a jogkiterjesztő szándók a háborús, a háborgó világ szülötteinek legnemesebbike. A délcegen járó, a két erős karjában bizó, az energiákkal telitett férfi a régi békés napokban — ha ki akart fizetni minket: nőket — virágot nyújtott át nekünk. Mint egy spanyol grand örömeket, szépségeket szórt lábunk elé a hódoló gavallér. Tehette ! Övé volt a munka, az alkotás, övé a siker, a kincs, a vagyon. Választott belőlük s azt adott, amit akart. Ma . . . máskép áll a világ! A délceg férfiak megritkultak. Falábú, féllábú, sánta, karnólküli, torzarcu férfiakat vezetnek gondterhelt asszonyok. Most az asszonyok-ó a munka, az alkotás, a siker, a kereset, a gond . . . s a szomorúság. Ki lehet fizetni az ilyen nőket hetykén átnyújtott virágcsokorral ? Ugy-e nem ? De nem ám! Budapesten a villamoson kihallgattam néhány felgyógyult katona beszélgetését. — Már itt is asszony adja a jegyet. — Az. Aztán hogy parancsolgat. — Mindenütt asszony. — Az iskolákban azok tanitanak. — De még a kórházakban is ők a doktorok. — Elvesznek előlünk minden keresetet. — Azt hát! Még a választójogot is! No ne féljetek sebesült ós sebesületlen katonák! Ha csak ugy adnak nekünk választójogot, hogy a derék, becsületes vitézeket kizárják belőle . . . igazán nem kérünk belőle. A férfiak némelyike a saját jogát félti tőlünk. Mások nevetségesnek tartják a nőt, mint választópolgárt. Vicceket faragnak rólunk mint kurjongató, zászlókat lengető, fokost suhogtató, verekedő kortesekről. Az esztergomi polgár. a bajusza alá nevet, ha elképzeli, hogy miként is volna az, ha két asszonytábor sikoltaná (az utolsó előtti választás példájára): — Éljen gróf Széchenyi! — Éljen Szemere Miklós! — azután egymás hajának esnének. Legyenek nyugodtak a mostani választó urak, hogy nekünk diplomás nőknek -lesz rá gondunk, hogy amikor a nők is választani fognak, másképen menjen a szavazás, mint eddig. A parlamentben a mulatós honatyák, a lófuttató grófok, nem akarták megadni a nőknek a választójogot, mert az ő nőismerőseiket — bizonyára nem a feleségükre gondoltak —• nem tartják arra méltóknak. Prohászka püspök és Baltazár kálvinista szuperintendens ellenben követelik a nők választójogát. Ok ugyanis másvilágban élnek mint az előbb emiitett urak, más szemmel nézik a nőket s ha a nők jogairól beszélnek, erényes, erkölcsös, sokat tűrő ós dolgozó családanyák, hivatalnoknők és diplomás hölgyek képe merül fel lelki szemeik előtt. Nagyon sajnáljuk, hogy a képviselők egy része a pezsgő gőzétől nem bir túlnézni a kávéházak, a mulatók és más ilyen helyek szintáján. Elég annyit mondani végre: — Az emberek .szivük szerint beszélnek. Ha jó a szivük, jó a beszédjük is. Ha romlott a benső, romlott annak a megnyilatkozása is. Dr. E. I. * Főtiszti kinevezés. A főkáptalan Szabó Géza uradalmi II. osztályú számvevőt I. osztályú számvevővé nevezte ki. Az érdemes tisztviselőt tehát a főkáptalan főtiszti ranggal tüntette ki. * Országgyűlési képviselők igazolványa. Az országgyülósj. képviselők arcképes igazolványt kapnak, hogy bármely hatósági közeg előtt igazolhassák magukat. Különösen felhivják a községi elöljáróság figyelmét, hogy az ilyen igazolványos képviselőket a legmesszebbmenő támogatásban rószesitsék. Ebből egyszersmind az is kitűnik, hogy a képviselők gazdasági ós szociális missióban ki fognak szállni az egyes községekbe. * Jelentés a cséplésről. Az átvevő bizottságok tájékoztatására fog szolgálni a következő közlemény, amelyet egy vármegyénk területén működő szakférfiú küldött be: Párkányban a cséplések július közepétől folyamatban vannak, s mintegy 70 gazda gabonáját már kicsépeltük. Ezek után megállapitható, hogy a termés sokkal gyengébb a tavalyinál. Határunkban a cséplés eredménye a közepesnél jóval alulinak mondható és sajátságos, hog}

7 egyes dűlőkben a hozam és minőség nagyon különböző. Véve az átlagot a párkányi határban nem ad többet a buza magyarholdankónt 300 kg.-nál, mig a rozs cca. 320 kg-ot, az árpa legfeljebb 350 kg-ot fizet. A gabona minőség tekintetében sem felel meg a várakozásnak, mert a búzák üszögösek, az árpák szemre ugyan szépek ós súlyosak, azonban igen gazosak. Párkányban csupán a rozsok szépek ós tiszták. A cséplés lefolyását megnehezíti az állandó esős időjárás. A kévéket vizessé tette, sőt sok helyen a gabona is kicsirázott. Hátráltatja a cséplési munkálatokat még az a körülmény is, hogy a Központok nem adnak a góptulajdonosoknak gépszijat, olajat ós szenet. Dacára, hogy a fővárosba állandóan vonatok szállítják a kitűnő fütő szenet, de a gabona elcséplése ugylátszik nálunk csak mellékes dolog. * Az orgonasípok kufárok kezében. Vérlázitó dolog, hogy az aljas háborús spekuláció már betörhetett, végig tiporhatott legszentebb helyünkön : a templomon és annak szerelvényein : a harangokon, orgonákon és más érctárgyakon, amelyek a rekvirálás körébe esnek. Szívesen belenyugodtunk abba, hogy harangjainkból hazát védő ágyúk legyenek. Utólag kisült, a bécsi érsek eljárt ebben az ügyben, hogy a szentelt harangok a zsibárusok ócskavasai közé kerültek. Az orgonasipok leszedését már — megvalljuk — bizonyos gyanúval kisórtük s most hallottuk vidéki szakiparosoktól, hogy az értékes ónsipokat ott a helyszinén eladták titokban az iparosoknak. Hát igy már még sem volna szabad ennek a dolognak menni. Micsoda ország ez ? Kik parancsolnak ebben ? Hiszen ez nem más. mint egy aljas szabadkőmives szellemű trükk. Mintha csak azt akarnák bebizonyitani, hogy a legendával körülszőtt, szent harangokat szabad össze-visszazúzni s. darabokban az ablakon kidobni. Már lassankint kigúnyolják bánatos áldozatkészségünket, amellyel odaadtuk ós kikisértük utolsó útjára harangjainkat. Minden esztergominak szent kötelessége a huszonhatos rokkantak támogatása! * Hadikölesönjegyzés. Az Esztergomi Takarékpénztárnál a VIII. magyar hadikölcsönre az annak aláirására kitűzött 30 nap alatt, mint már korábban jeleztük 2.158,300 korona jegyeztetett, ugyanottan a meghosszabbított idő alatt ismét 1.035,100 korona lett bejelentve, ekként az ez évi jegyzés végeredménye 3.193,400 korona. Az Esztergomi Takarékpénztár a hét első magyar hadikölcsönre már 8.377,800 koronát fizetett be, ehhez adva a VILI. hadikölcsönre most gyűjtött 3.193,400 koronát, hazafias megnyugvással állapítjuk meg, hogy egyedül ezen intézetünk 11.571,200 koronát szolgáltatot be az állampénztárba a világháború költségeinek fedezetére. * Bonyodalmak a zsir körül. Nagy a zsirinség mindenütt, nálunk is Esztergomban. Vannak azonban ügyes asszonyok, akik valahonnan mázsaszámra csempészik be hozzánk a zsirt s eladják a szűkölködőknek 36—40—50 koronáért. Egyszóval napról-napra drágábban. Mégis köszönet illeti őket, mert a nélkülözhetetlen tápanyaggal ellátják' azokat, akiknek egyáltalában nincsen. Egyik közeli községben lakó hentes szintén sze-. retett volna a zsiron nyerészkedni, megvett tehát egy esztergomi zsircsempósző asszonytól nagyobb mennyiségű zsirt, hogy aztán még magasabb uzsoraárakon tovább adja. A hatóság megcsípte, elvette tőle a zsirt. A hentes azonban okos ember volt. Ugyanazon napi kelettel ellátott levélben, amelyen a zsirt vette, (feljelentette az asszonyt zsiruzsoráórt s kérte a maximális áron fölüli többlet viszatéritését. A hatóság vissza is adta a zsirt az iparosnak s az asszony ellen megindították az eljárást. Azonban az asszonyon semmit se lehetett behajtani, mert már jóelőre, mielőtt ebbe az üzletbe kezdett, házát ós földjót ráíratta a családjára. Igy folyik egész kedélyesen az árdrágítás ós a törvényeknek kijátszása. * Polgári tanítónőképző Pozsonyban. Az illetékes főhatóságok jogosításával a sz. Orsolyarendű apácáknál Pozsonyban negyedszázad óta működő elemi tanítónőképző fölé most polgári tanitónőképzot is szerveznek. Az uj intézet 1918. szeptember elején megnyilik. A tantestület nagyobbrészt a pozsonyi Erzsébet tudományegyetem bölcsészeti karának nyilvános rendes tanáraiból és a pozsonyi állami ós királyi középiskolák tanári karából fog állani. A belső szervezés lehetőleg a budapesti állami Erzsébet nőiskola mintája után fog indulni. Jelentkezni lehet: a polgári tanitónőkópző-intózet igazgatóságánál, Pozsony, Szent-Orsolya-zárda. * Garázdálkodás a Jiatárban. Az esztergomi határban valóságos rémuralmat gyakorol néhány csavargó, akik a csendőrség állítása szerint szökött katonák. Nappal az erdőben húzzák meg magukat s éjjel indulnak kalandra. Egymás után törik fel a pincéket, présházakat, villákat, s onnan sokszor több ezer korona értékű dolgot elvisznek. Az egyik esztergomi csendőr a pilismaróti erdőben észlelt egy katonaszökevényt. Lesbe állott és sikerült is neki elcsípni. Motozáskor egy szép nikkelezett szerszámot talált a katonánál, amelyet lehet kalapácsnak, harapófogónak, szöghúzónak, vésőnek stb. használni, A pincék feltörésénél jó szolgálatot tehetett ez a szerszám. * Az elrekvirált permetezők. A rekvirálási rendeletben tisztán elő volt irva, hogy a gazdasághoz szükséges gépeket, eszközöket, ha még hadifémből készültek is, nem szabad elvinni. A tudatlan nép egyes vidékeken odaadta vörösrézből való permetező gépjeit potya pénzen s a rekviráló közegek azokat el is fogadták. Az ilyen szőllősgazdák kénytelenek voltak azután vaspléhből való gépeket 600 koronáért venni. Az ilyen uj permetezőkön levő csapok mind a régi permetezőkről leszedett csapok ós alkatrészek voltak. Azokat ugyanis jó drága áron ismét árúba bocsátották. Hogy kik ? Azt senkire se szabad ráfogni. Mindezt a rézművesek állítják, akikhez ilyen „uj" permetezőket javítás végett vittek a szőllőtermelők. Mindezen jelenségek azt mutatják, hogy a haza szolgálatába állított áldozatkészség rovására csúnya spekuláció folyik alattomban. Már végre is közéjük csaphatnának azok, akiknek erre joguk és hatalmuk van. * Tolvaj szökevények. Párkánynána állomás közelében vasúti őr szolgálatot teljesít egy Majlik nevü vasúti alkalmazott, kinek tyúkjait ós libáit az ujabb időben gyakran megdézsmálták ismeretlen tettesek. F. hó 27-ón éjjeli órákban ismét észrevették Majlikék, hogy valaki a sötétben a lakás közelében ólálkodik, mire Majlik veje az alaknak útját állta, mit látva az illető, egy lövést tett és Majlik vejét alsó testén eltalálta. A párkányi csendőrség rögtön nyomozáshoz látott és a közelben a vasúti töltésen egy elalélt katonát talált, ki a mikor magához tért, beismerte, hogy szökevény ós egy vonatra akart felugrani, de szerencsétlenül járt. Ugy látszik, hogy benne a tettesek egyike került kézre. * Párviadal Szentgyörgymezőn. Pénteken délután érdekes látványossága volt a szentgyörgymezői közönségnek. A pók előtt, ahol a tereferélő asszonyok kaszinózni szoktak, két asszony elkeseredetten egymásba kapaszkodott. Lerántották egymás fejéről a kendőt, a kontyot, aztán a fülbevalókat tépték ki kölcsönösen. Közben persze másféle ütlegekkel sem voltak fösvények s különböző csúfságokat sivítottak egymás felé. Az ízléstelen jeleneten különösen a fiatalság mulatott, amely napról-napra lejebb züllik az ilyen példák láttára. Hogy mi volt az oka a verekedésnek, nem tudjuk, mert mindenki iparkodott távol maradni tőlük, nehogy tanúnak kelljen mennie ebben a dologidőben. Kénlapot (einslag) szállít ugy helyben, mint vidékre csomagonként 20 lemez tartalommal 10 koronáért Kovács L. Esztergom, Német-utca 49. sz.