ESZTERGOM XXIII. évfolyam 1918

1918-07-21 / 29. szám

altruisztikus hajlamait. Mindig készen állt, hogy az egyesek jóügyét elősegítse s hogy a szociális egyesületek vagy a szélesebb körű társadalom előnyeinek munkálására sorompóba lépjen. A mai háborús erkölcsök között valóságos példaképe volt az önzetlen munkásságnak. Az országos gazdasági mozgalmakban nagy neve volt az elhunytnak s közismert tekintély volt. Vármegyei, városi életünkben, gazdasági egyesületeinkben, pénzintézeteinkben, szociális intézményeinkben mindig mint vezető, irányitó tényező szerepelt s elmondhatjuk, hogy minden téren nagy ürt hagyott hátra távozásával. Vallásos meggyőződésében is igazi erős lóleküvolt s komoly jellemének megfelelően minden fitogtatás nélkül póldaadóként jelent meg ott, ahol mint kath. férfiú hitéről tanúságot tehetett. A főkáptalan, a vármegye, a város, közóleti munkásságának társai, a vezetése alatt álló főkáptalani tisztikar s az egész közönség értékes egyéniségének megfelelő részvéttel állotta körül koporsóját. Temetése a szentgyörgymezői temetőben ment végbe e hó 19-én d. e. 11 órakor. A gyászszertartást dr. Walter Gyula v. püspök végezte Keményfy K. Dániel plébános és a kispapok segédlete mellett. R. i. p. Haláláról úgy a család, mint a főkáptalan tisztikara adtak ki gyászjelentést. A tisztikar gyászjelentése a következő: Az esztergomi szókesfőkáptalan, a pesti és esztergomi papneveidei uradalmak tisztikara mély megilletődéssel és őszinte fájdalommal jelenti, hogy szeretett főnökük Erős Rezső ur jószágigazgató f. hó 17-ón elhunyt és hogy temetése 1. hó 19-én delelőtt 11 órakor lesz az esztergom-szentgyörgymezői temetőben. A megboldogult a főkáptalannak munkás élete utolsó percóig buzgó tisztviselője, a tisztikarnak mindenkor őszinte barátja és támogatója volt. Emlékét kegyelettel ós szeretettel fogjuk megőrizni. Esztergom, 1918. július 17-ón. Áldás ós béke porai felett! * Plébánosi eskütétel. Hrdlicska Alajos csejkői plébános e hó 16-án tette le a plébánosi esküt dr. Rajner Lajos püspök előtt. Az eskütételnél dr. Madarász István főszentszóki jegyző .segédkezett. * Esküvők. Zsiga János huszárhadnagy f. hó 20-án déli l

UX órakor vezette oltárhoz a vízivárosi plébánia-templomban Cselka Margit urleányt. — Ugyancsak f. hó 20-án déli V2I órakor tartották esküvőjüket Mack Chisztika és Kalapos G-yula főhadnagy a belvárosi plébániatemplomban. * Névmagyarosítás. Behula Lajos főegyházmegyei áldozópap családi nevét belügyminiszteri engedéllyel Eöldes-ie változtatta. * Elromlott a vizvezeték. Városunknak egyetlen vizvezetéke, amelyet a hercegprimás ós a főkáptalan tart fenn, a csütörtöki viharos éjszakán felmondta a szolgálatot. Ezzel a vízvezetékből táplálkozó kórházak és igen sok magánház viz nélkül maradt. Most már a városnak összes lakói osztoznak a mindig kisértő vizmizóriában. * Koszorumegváltás. Erős Rezső főkáptalani jószágigazgató elhunytával az esztergomi főkáptalan koszorumegváltás cimén ós kegyelete jeléül a helybeli hadi katona gyermek-otthonok javára 200 koronát, az esztergomi takarékpénztár pedig 100 koronát volt szives rendelkezésemre bocsájtani, mely összeget' köszönettel nyugtázom. Bleszl Ferenc kir. tanácsos, a Segély-akció elnöke. * A népesedési mozgalom ellenőrzése. A belügyminiszter aggasztónak tartja, hogy az ország nópedóse feltűnően hanyatló irányt vett. Az okokat a gyermekhalandóságban, a vérbajokban, a tüdővósz terjedésében, a magzatok bűnös elhajtásában s az egygyermekrendszerben látja. Teljesen igaza van a belügyminiszternek, amidőn a nép telén edés okaira rámutat s szép tőle, hogy a papságot e veszedelmek és bűnök elleni küzdelemre sorompóba szóhtja. Nekünk azonban van egy szavunk. A kath. papság már több mint egy évtized óta küzd az utóbbi visszaélések ellen, fel is hivta az illetékes hatóságok figyelmét, akkor azonban nem sokat hallgattak a papokra s intim családi ügynek rninősitettók. Most már a gyermekáldás korlátozásának módja mindenfelé közismertté vált s a karhatalom segédletével is nehezebb ellene küzdeni. * Sertéshizlalás háztartási szükségletre. Háztartási és gazdasági szükséglet cimén egy darab sertést saját gazdaságában, vagy háztartásában a helyi hatósághoz intézendő előzetes bejelentési kötelezettség mellett bárki hizlalhat. Egy darabon felül háztartási ós gazdasági szükséglet cimén bárki, csak annyi sertést hizlalhat, a mennyi sertésnek zsirjára ós szalonnájára a háztartásában, vagy gazdaságában ellátást élvező személyek, vagy szalonna járandósággal biró munkások ellátása végett — figyelembe véve a fennálló szabályok értelmében fogyasztható fejadag mennyiséget — igazolt szüksége van. — A háztartási és gazdasági szükségletre szolgáló hizlalásokra az engedélyt a hizlaló magán ós gazdasági viszonyainak alapos mérlegelésével kis és nagy községekben két darab sertésig a hizlaló telep helyére illetékes községi elöljáróság, két darab sertésen felül a járási főszolgabíró, r. t. és törvényhatósági városokban a polgármester adja meg. Ily engedély csak azoknak adható, akik a hizlalásra szánt sovány sertéssel és a szükséges hizlaló takarmánnyal saját termésű készletükből, vagy hatósági engedély alapján beszerzett (kiutalt) takarmánnyal rendelkeznek. * Németország is rekvirál magyar árut ? Németország a szövetség kimélyitését ugy értelmezi, hogy nem csupán a hozzánk való kivitelt neheziti meg és teszi a belföldi áraknál magasabb minimális kiviteli árak fizetésétől függővé, hanem a háború kitörésekor Németországban rekedt és magyar kereskedők tulajdonát képező árukat is elrekvirált. Oly eset jutott tudomásunkra, midőn Angliából útban Magyarország felé hamburgi és berlini szállítóknál és ügynököknél tárolt finom angol ruhaszövetet és sevróbőrt, tehát a hadviseléshez nem is szükséges árukat rekvirált a német kormány a szövetségi hűség nagyobb dicsőségére. De nem csupán rekvirált a német kormány, hanem a térítést is csak évek multán ós nem az árak nyilvánvaló értékének megfelelően állapította meg. * Munkások kaphatók. Beregmegyében nagy fagykárok voltak különösen a kapás növényekben. Az uradalmak sőt a kisebb gazdaságok munkásai is munka nélkül vannak ennek folytán. Akiknek tehát munkásokra van szükségük, Beregmegyéből szerződtethetnek azon vármegye gazdasági felügyelője utján. * Lázítás az utcán. Különösen a külvárosok sötétebb zugából való asszonyok piaci sétájuk, vagy más járás-kelésükben a világért se mulasztanák el az alkalmat, ha urat vagy papot látnak, hogy nyelvükkel ne csípjenek rajta, hogy meg ne bosszantsák. Szombaton délelőtt fönt a kanonoksoron haladt egy jónyelvű öreg menyecske libával a hóna alatt, karján teli kosárral. Mellette sántikáló idősebb társával szép csendesen beszélgetnek. Egyszerre jön egy pap. A „jónyelvű öreg menyecske" szeme zöldes fényben kezd izzani s elrikkantja magát: — Meg kő dögőnyi! — Mindenütt van kenyér, csak Esztergomban nincs. Pesten fehér kenyeret esznek a népek. Itt nincs, mert eleszi előlünk a sok fene úr, meg a papok. Ez már egyenes, szemérmetlen inzultus volt. Meg kellett kérdezni a nénit: — Melyik pap ette el maga elől a kenyeret? En mit vettem el magától? — Maga semmit — feleli ő. — Hát akkor minek lázit az utcán ? Nem olvasta a hatósági hirdetményt, hogy a lázitókat megbüntetik ? — Már beszólni se szabad? A szegény dögőjön éhen ? ! — Ott a körben a sok krumpli. Olyan nagy asszonyság maga, hogy az már nem is izlik? — Adjanak hozzá zsirt — dühösködik tovább a jónyelvű öreg menyecske. Itt elvesztette a csatát a hirtelen támadt hallgatóság előtt, mert rámutattam a hóna alatt vergődő, jóhusban levő libára: — Ott a zsir a hóna alatt. Ne akarjon másokat vele nyúzni. Egye meg. Ekkor már loholt tovább az asszonyság, jobbra-balra megmarva egy-egy nevető egyént. Még utána kellett kiáltani: — Ha az uraknak libájuk volna az uj krumpli mellé, senki fián nem keresnék, hogy ki ette meg előlük a kenyeret! * Lerepült a vaskakas. Az esztergomi várfokon büszkélkedő vaskakas, amely esőben, viharban, fagyban és napsütésben állhatatosan mutatta a szelek irányát s igy a bekövetkezendő időjárásnak is csalhatatlan jósolója volt, csütörtökön este a dühöngő orkánban lesodródott magas helyéről s most sok darabra törött rúdjával együtt a sz. István kápolna alatti mélységben pihen. A város közönsége ugy hozzászokott és megkedvelte ezt a szóimutató alkalmatosságot, hogy nélküle valósággal dísztelennek látja a szép várfokot. A közvágyakozás minél előbb szeretné tehát a vaskakast régi diszes helyén, uj és erős árboc tetején üdvözölni. * Nem szabad váltópénzt kivinni az országból. A pénzügyminiszternek tudvalevően van egy rendelete, mely szerint a monarchia határain túl utazóknak 500 koronánál nagyobb összegű készpénzt nem szabad magukkal vinni. Ennek az intézkedésnek kiegészítésére most a belügyminiszter is elrendelte, hogy a frontra és a megszállott területekre utazó katonai személyek kitanitandók, hogy ezüst pénzt egyáltalán nem, bronz-, nickel- ós vasból készült váltópénzt legfeljebb 2 kor. összegig vihetnek magukkal. * A közutak fedőanyaga. Vármegyénk törvényhatósági bizottsága a háborús, viszonyok miatt előállott gazdasági okokból érvénytelenítette a vármegye ós a Renner Gáspár ós Fia cég között fennálló azon szerződést, amely szerint nevezett cég az 1913—1918. években tartozott volna a törvényhatósági utakra fedő anyagot szállítani. Egyben jelenti a hivatalos lap, hogy a Renner-cég a párkányi Dunaparton 200 m

3 rostált kavicsot ad a vármegyének. — Most eszünkbe jut, hogy Meszleny Pál volt főispán kinyilatkoztatta annak idején, hogy a más célból ideküldött állami kotrógépet itt tartotta azért, hogy nagymennyiségű kavicsot hányjon ki a Dunából. Ezen kavicsnak a vármegye utalnak javítására kellett volna szolgálnia. A kavicshegyek a Duna mindkét partján megvannak, bár egyre fogynak különösen az árvíz alkalmával. Méltán kíváncsi lehet a közvélemény, hogy e kavicshegyek kinek a tulajdonát képezik ? Hogy jutottak bárkinek a tulajdonába? Meddig fognak még a Duna partjáról visszavándorolni a folyó medrébe? Mivel nem tudjuk, ki illetékes e kérdésekre felelni, igy általában tesszük fel a kérdést. * A es. és kir. 82. székely gyalogezred hadialbumának szerkesztősége (Szászváros, Hunyad m.) ezúton kéri a különböző katonai kötelékekben vagy kórházakban szótszóródott tisztjeit a regimentnek, hogy fényképeiket, naplójegyzeteiket, harctéri fölvételeiket ós érdekes megfigyeléseiket a szerkesztőségnek megküldeni szíveskedjenek. A hősi halottak — ugy a tisztek, mint a legénység — hozzátartozóit kéri a szerkesztőség, a hősi halottak fényképeinek, rövid életrajzi adatainak és esetleg hátramaradt naplóinak, általános érdekű leveleinek megküldését. A szerkesztőség minden rendelkezésére bocsátott képet, naplót stb. annak idején sértetlenül vissza szolgáltat. * Miről van szó? A háború ezer bizonytalansága között jómagunkra nézve csak egy bizonyosságot tudunk : azt, hogy mi győzni akarunk, mert győznünk kell. Ellenségeink gyűrűvé fonódtak körülöttünk megfojtásunkra és tisztában vagyunk vele, hogy ha ez a szándékuk csak rajtuk múlik, meg is valósítják s akkor romba omlik ezer éves multunknak, a mostani háborúnak minden dicsősége ós szerte foszlik az a ragyogó álom, melyet egy uj évezredre szövünk nemzeti jövőnkről. Semmivel sem kevesebbről, tehát mindarról van szó, ami a lelkűnkhöz nőtt, ami nélkül legalább nekünk magyaroknak nem élet az élet. És innen buzog fel a hősi lelkesedós, mely fiainkat a fronton álló négy éven át csodálatos kitartásra és sikerekre tüzelte, hogy az egész világ ámulattal adózik az uj magyar eposz szinte meseszerű fényének. Valamint ez a tudat edzett meg minket, akik idehaza élünk s ugyancsak négy óv óta szakadatlanul és egy pillanatig sem lankadva álljuk a súlyosnál súlyosabb teherpróbákat, csakhogy méltóak maradhassunk katonáinkhoz s a szebb jövőre, melyért többet áldoztunk, mint ezen a világon bármely más nemzet. Mindenről lévén szó, mi sem jogosultabb, mint az a várakozás, hogy a nyolcadik hadikölcsön eredményének nem szabad csorbát ütnie eddigvaló háborús dicsőségünkön s nem szabad, hogy a front mögötti szűkmarkúság meddővé tehesse a magyar fiuk önfeláldozó győzelmi elszántságát. Össze-vissza már csak néhány nap a jegyzési idő. Aki a magyar becsületre csa k valamennyit is tart, annak mind sorakoznia kell a nyolcadik hadikölcsön körül és támogatásával lehetővé tenni, hogy annak sikerében ujabb zálogot szolgáltassunk a mi elmaradhatatlan végső győzelmünkre.