ESZTERGOM XXII. évfolyam 1917

1917-04-08 / 14. szám

1917. április 8. ESZTER G 0 ffi az otthontalanoknak, testi és lelki üdülő helye a csüggedteknek és az ütközetek között levő szünetek alatt pihenője azoknak, akik közül sokan 32 hónapja állják az ádáz harcot: Istenért, királyért és a hazáért. Jól tudjuk, hogy az üres és hideg hajlék nem helyettesitheti a honi, messzire elhagyott igazi „otthon"-t. Ép azért felhasználunk minden módot arra, hogy kisebb fajta könyvtár, vallásos ós hazafias folyóiratok, heti, napi és humoros lapok, szórakoztató játékok beszerzésével, tanulságos előadások tartásával, nemkülönben zene- és ének darabok előadásával visszavarázsoljuk a nélkülözött otthon melegét, szeretetét és örömét. Ezen eszközök lehető előállítását nagyobb részt ezideig a Hadsegélyző Hivatal vállalta. A hiányzók pótlását a jószívű egyesekre, hazafias egyletekre és intézetekre bizzuk, amely utóbbiak sorából már is kiemelhetjük a szatmári irg. nővérek vezetése alatt működő lévai zárdát, ahonnan a növendékek heti és napi lapokon kivül az esztergomi házi ezred harcosai számára hetenkint 130 példány „Sziv" újságot küldenek. A nyirkos fedezékek, sáros lövész-árkok, vizes „rókalyuk"-ak szálláshelyén átfázott, sok nélkülözésnek kitett bajtársaink azonban nemcsak szellemi, hanem testi felfrissitőre is rászorulnak. E célból a katonai Otthonhoz kantint is kapcsoltunk, hogy ez kizárólag meleg tea kiszolgálásával pótolja az ez irányban felmerülő legigénytelenebb szükségleteket. Mivel azonban, minden szociális intézmény, ugy ez is, nem önmagáért, hanem az emberekért van, és csak akkor éri el célját, ha mindenkitől könnyű szerrel megközelíthető, azért ugy terveztük, hogy az Otthont felkereső katonák a teát jóval a beszerzési ár alatt, alig néhány fillér ellenérték fejében kapják; igy akarván lehetővé tenni, hogy ne legyen a közszeretet legkisebb morzsájától elzárva az a sok, szegénysorsu katona sem, akinek a néhány koronát kitevő havi vérzsoldján kivül egyedüli vagyona csupán a fáradt, fegyveres két karja. A beszerzési ár és az eladási ár között levő különbséget a hozzánk közelálló, magyar, hazafias és emberiesen érzők szeretetadományából óhajtjuk pótolni. Az Otthon tea alapjára a pénzbeli adományokat az „Esztergom" szerkesztőségéhez kérjük beküldeni! Minden, a legkisebb adományt is, lévén az szeretetből folyó, tűzvonalban álló több ezer harcosunk nevében köszönettel veszünk. Az iskolák, intézetek, egyletek és hivatalok vezetőségét pedig tisztelettel arra kérjük, hogy a hivatalos helyiségekben a „Házi ezred katonai Otthona" javára esetleg egy-egy gyűjtő perselyt kifüggeszteni szíveskedjenek. Az igy összegyűlt pénzösszeg hetenkint a Szerkesztőséghez küldhető. Azon kivül a katonai Otthon számára kész örömmel fogadunk minden magyar, német vagy tót nyelvű olyan irodalmi terméket, aminőt kikj járat és különben is már kiolvasott. Nevezetesen § Győzelemről zengedeztek, fényes győzelemről a francia trikolor dicsőségéről. És azóta sok bús nap telt el csendes várakozásban. Várt Pere Antoine, amint csak egy bakfis várhat és vár álmaiban megeszményitett illuziós lovagjára — várt, várt. De nem is lovagra várt, hiszen nem volt bakfis. Lelkében más érzelmek rajzottak a győzelem biztos reményével. Hogy fog akkor harangozni. Mert biztosan győznek a trikolor színeivel a revanche lelkesedettségében. Nappalai várakozásban, éjjelei imádkozásban teltek el. Pillanatig sem kételkedett, jönni fog, igen, eljön a nagy győzelem. És egyszerre itt voltak a németek. Énekszóval jöttek, pirosan égő arccal, lángoló szemekkel, lábukkal tapodva a Trikolore szent földjét. És nem állottak meg, egyre beljebb, egyre nyugatra mentek hosszú nagy, szürke tömegekben. Pere Antoine csak állott a torony ablakában és gyűlölettől égő szemekkel bámulta az énekes, egészséges, kacagó sorokat. Káromlások, szitkok, átkok hagyták el csúfosra torzult száját. Istenem, egyebet mit is cselekedhetett volna tehetetlen bosszuszomjában. Sokszor hallgatta, hallotta az ágyuk tompa szavát és láthatta mint vonulnak egyre nyugati irányban a nagy szürke emberkolosszusok. Ott állott toronyablakában és várta a pillanatot, a mikor majd visszafelé hömpölyögnek a nagy szürke tömegek vad, szabálytalan, ide-oda futkosó, vert, lázas futással. Várt, egyre várt. És mikor harangozott, hallotta, mint búgják elfojtottan — jön... jön a revanche... a revanche. Egészen érthetően vette ki szavukból. És a harangok belekiáltottak vad testvéreik, az ágyúk 1. Hazafias és tisztességes szellemű könyveket (imakönyv, elbeszélés, regény). 2. Szépirodalmi vagy népies módon irott, lehetőleg képes havi folyiratokat és heti lapokat (Élet, Zászlónk, Uj Idők, Vasárnapi Újság, Népújság, Igazmondó, Népszövetség, helyi érdekű és vidéki lapok stb.) 3. A közerkölcsöket nem sértő humoros (vicc) lapokat. 4. Minden lehetőleg frissen küldött napi lapot, a vallástalan és hazafiatlan irányúak kizárásával. 5. Szórakoztató és mulattató játékokat: (sakk, dominó, kártya stb.) 6. íráshoz szükséges felszereléseket. (Tábori és képes lapok, levélpapir-boriték, irón stb.) Az 1—6. pont alatt megnevezett szeretetadományok portómentesen közvetlenül a „Katonai Otthon Igazgatósága" (26. gyalogezred, tábori posta 4.) cimre küldendők. Bizván, hogy ez a nemes és hazafias ügy sok buzgó barátra és lelkes támogatóra talál, előre is köszöntjük azokat, akik átérzik a hontalanok hideg világát és igyekeznek küldeni az édes otthon melegéből fényt, derűt és egy szikrát a honi földön hagyott szeretetből. Isten Velünk! Dr. Porubszky Géza, táb. lelkész, az Otthon igazgatója. HIREK. Krónika. Ismét követválasztás lesz Esztergomban, De ez olyan háborús lesz, Hogy megmondjam. Zászló nem lesz, se voksvásár, Se nagy lárma, Legalább igy vagyok róla Informálva. A követünk itthagyott, mert Nagyon unta; Esztergom képét viselni Nem kis munka. Fiatalok, tetterősek Lépnek gátra, Igy jut a sor nálunk ismét Választásra ! Választásra? Majd mit mondok, — Ilyen nincsen ! Hiszen most még szavazni se Kell majd itten. Még szavazni sem kell, — mégis Választottunk; Pedig ugy-e, igy csinálni Sohse szoktunk? dübörgő rendüléseibe . . . jön . . . jön a revanche. Mint gyúltak lángra szemei! S elhallgattak az ágyúk és az előre hömpölygő tömeg csak nem akart visszafelé indulni, ellenben ujak jöttek előre egyre nyugatibb irányban. Néha mégis jöttek kocsik, keresztes autók tele sebesültekkel. Milyen kárörvendő vigyorgással szemlélte őket Pere Antoine 1 — És egyszerre csak jöttek visszafelé nyugati irányból sárosan, piszkosan, lesütött szemekkel, hosszú, hosszú nagy sorban ... foglyok. Keleti irányba meneteltek, akárcsak Pere Antoine negyvennégy évvel ezelőtt. Látta mindezt Pere Antoine és csaknem meghasadt szive és szemei vad kétségbeeséssel szinte kifordultak üregeikből. És azóta háta egyre görbült, álla egyre hegyesbbedett. Hitét, reményét elvesztette. Nem tudott hinni a Grande nation győzelmében. És mint valami kiélt, elégett öreg, csak a sirt kereste. Még egyszer felvillant, még egyszer lángralobbant utolsó pislákoló fényével győzelembe vetett reménye és e remény melegítette egyre hülő vérét, felvillanyozta idegeit. Az oroszok! Igen, ők mentik meg a trikoloré becsületét. Elárasztják egész Németországot, tönkre teszik, elfoglalják Berlint, foglyul ejtik a császárt. És az egész biztosan igy fog történni. Az orosz kolosszusnak nem tudnak ellentállani. Igen, ők tűzik fel véres szablyájukra a megmen- | tett trikolor szent színeit. Fellélegzett Pere Antoine. És újra várt. Nappalai várakozásban, éjjelei imádkozásban teltek el. És hallotta a szárnyaló kósza hirt szájról-szájra szállani: — az oroszok átlépték a Visztulát — Berlin előtt vannak — nyomulnak nyugati iránySe bankett nincs, se korcsmázás, Szivar, spriccer ... Nemzetet egy ily választás Nem hevít fel! Valami oly szokatlan van Ugy-e ebben ? E háborús választási Küzdelemben ? Hadi követválasztás lesz Esztergomban, Megpróbáljuk ezt is egyszer Szép nyugodtan. Hadi követ, hadi kenyér, Hadi élet; Lesz majd, amit unokámnak Elmesélek. (-•) * Virágvasárnap a bazilikában. Reggel 9 órakor a fokapun vonult be dr. Csernoch János bibornok-hercegprimás udvari papjaival a főszékesegyházba, ahol a főkáptalan és a papság ünnepélyesen fogadták. A bibornok végezte a barkaszentelés szertartását, amely után körmenet volt a bazilikában. A főpásztor stallumában ülve hallgatta végig a nagymisét, amelyet dr. Machovich Gyula prelátus-kanonok celebrált. A nagymise végén a hercegprímás áldást adott, majd a szokásos ünnepélyességgel kivonult a bazilikából. * Az Esztergomi Főkáptalan adománya a katonaotthonra. Az Esztergomi Főkáptalan a cs. és kir. 26. gy. e. katonaotthonának céljára 500 koronát adományozott. Midőn e hirt örömmel közöljük, felhívjuk egyben lapunk olvasóinak szives figyelmét dr. Porubszky Géza tábori lelkésznek, a 26. gy. e. katonaotthona igazgatójának lapunk mai számában közölt lelkes felhívására. * Kanonoki kinevezések. Őfelsége a király az esztergomi főkáptalanban megüresedett nyitrai főesperességre a fokozatos előlépés rendje szerint Schiffer Ferenc első mesterkanonokot nevezte ki, a legifjabb mesterkanonokságot pedig — amint a mult számunkban jelentettük — dr. Lepold Antal főegyházmegyei irodaigazgatónak adományozta. * A nagycsütörtök! szertartások. A főszékesegyházban nagycsütörtökön 8 órakor kezdődtek a szertartások. Dr. Csernoch János bibornok-hercegprimás ünnepélyesen bevonulván a bazilikába nagymisét pontifikált, amely alatt megszentelte az olajokat. A szentáldozáshoz járult a főkáptalan, a papság, a növendékpapok, a hercegprimási uradalmi tisztikar Hajdú István jószágigazgató vezetésével, a fökáptalani tisztikar Erős Rezső jószágigazgató vezetésével, a főszékesegyházi vegyeskar Büchner Antal karnagy vezetésével. Ezután sokan vettek részt a szentáldozásban a hivek közül is. Végre a főpásztor a többi szertartás után elvégezte a lábmosás szertartását s ezzel a megható ünnepélyesség véget ért. ban a Rajna felé — egy hétig várjatok és összedőlt egész Germania! És az egyre nyugati irányba marsoló ostoba szürke tömegek mit se tudtak mindezekből, ugy daloltak, vigan, kifogyhatatlan jókedvvel, mint azelőtt. Hej pedig azóta Berlin csak hamu és császárjuk fogságban. — Fel ne világosítsátok hazájuk lejátszott tragikumáról — hadd tudják meg később és akkor majd mindannyian meg fognak fulladni. Hahaha ! ' Pere Antoine vad örömében dörzsölte kezeit. Holnap tán, avagy holnapután itt lesznek! És Pere Antoine megszokott helyén üldögélt, szemeivel keleti irányban fürkészve kutatott és lázas gondolataitól sehogy se tudott megszabadulni. Hirtelen kiáltás kelt fel a főutcából — erre ' a sok-sok katona, amivel csak foglalkozott, odahagyta és sietett a volt francia maire háza elé, ahol tisztek szállásolták be magukat és fennhangon olvastak valamely kapott hirt. Pere Antoine ? Most... most tudják meg ! Hahaha ! Eljött az óra ! Mindjárt rá, keresztül a tömegen, sápadt, izgatott arccal német katona törtetett egyenesen a toronyhoz és felkiabálta: „Húzza csak . .. huzza meg a harangokat — a császár parancsolta." Csodálatos! Pere Antoine nevetett, persze ő máskép magyarázta. Fog ő harangozni... igen ... tudják meg a német barbárok, hogy ütött az óra, a leszámolás, a nagy, dicső revanche. Szívesen. Elvégre valakinek csak kell jeleznie és ezek kedves harangjai lesznek.