ESZTERGOM XXII. évfolyam 1917

1917-04-08 / 14. szám

* Címzetes kanonok. Az esztergomi főkáp­talan c. kanonokjainak sorában üresedés támadt, amidőn dr. Robitsek Ferenc mesterkanonokká ne­veztetett ki. A bibornok-hercegprimás felterjesz­tésére e c. kanonokságra a király Pokorny Emá­nuel pápai kamarást nevezte ki, aki jelenleg Buda­pesten mint főgymnáziumi és internátusi kormányzó működik. A budapesti papságnak, de általában fő­egyházmegyénk papságának is igen értékes tagja a kitüntetett. Működése, jelleme, egyéni értékei méltón vonták magukra a főhatóság figyelmét. Dr. Pokorny Emánuel 1860-ban született Bécsben s 1883-ban szenteltetett áldozópappá. 1884-ben budapesti hitoktató, 1886-ban budapesti főgymnáziumi hittanár lett, amely minőségében József főherceg fiát, Ferenc József főherceget is oktatta. Ez idő alatt irta országos hirü elemi és középiskolai hittankönyveit, de kiváló érdemeket szerzett ugy is, mint a kath. iparostanulókat védő országos egyesület megalapítója. Harminc évet töltött a középiskolai hittanári pályán, mely idő alatt irodalmi és szociális tevékenységével orszá­gos sikereket ért el. Hittanári működése után a budapesti II. ker. érseki főgymnázium gondnok­sága és a Rákóczi kollégium vezetősége meghívta őt e kettős intézet kormányzói tisztségére. Ezen állásában érte őt a fennjelzett méltó kitüntetés. * Nagypéntek és Nagyszombat. A főszé­kesegyházban a nagypénteki szertartást dr. Kohl Medárd püspök végezte. A csonka mise után a szentsirban kitette az Oltáriszentséget s ezután dr. Robitsek Ferenc prelátus-kanonok mondott tartalmas és megható szentbeszédet. — Nagy­szombaton reggel a tűz és keresztkut szentelést Kanter Károly prelátus, főszékesegyházi plébános végezte, a 9 órai nagymisét pedig dr. Kohl Me­dárd püspök pontifikálta. * A város üdvözlő levele dr. Lepold Antalhoz. A város közönsége, tanácsa és tisztviselői nevében dr. Antóny Béla polgármester a következő levelet intézte dr. Lepold Antal hercegprimási irodaigaz­gatóhoz esztergomi kanonokká való legkegyelmesebb kinevezése alkalmából. Méltóságos és Főtisztelendő Praelátus-Kanonok Ur! Esztergom főegyházmegyei kanonokká történt legkegyelmesebb kineveztetésének hire a város kö­zönsége körében általános Örömöt keltett nemcsak azért, mivel Méltóságod személye általában tisztelet tárgya, hanem azért is, mert a magyar Sión illusztris főkáptalani testülete Méltóságod személyében az Egyház méltó papját, a tudományok és a közmű­velődés lelkes munkását nyeri. Méltóságod kinevez­tetése Esztergom városnak is nyeresége, mert hiszen Ö Eminentiája oldalán bőséges alkalma lehetett tapasztalni azt a szeretetet, amellyel 0 Eminen­tiája székvárosa iránt viseltetik s miután igen való­színű, hogy Méltóságod nemcsak ama tisztes törek­vésekkel ismerkedett meg, amelyek e várost a fej­lődés eszközeinek megszerzésére serkentik, hanem Hatalmas erővel ragadta meg a köteleket, húzta, mint soha azelőtt, vadul, szemeim, ajkán kéjes vigyorgással ott ült a revanche, izmai kife­szültek, vánnyadt arcán halántéka felett kiostoro­zódtak az erek, hogy kötelekhez hasonlítottak és szive dobogott, ugrált, akárcsak harangjainak érc­szivei. — Halál a németekre, győzelem nekünk. Bajtársaink, testvéreink, szövetségeseink az oro­szok győztek ! Revanche ! Revanche ! A harangok mennydörögtek, zúgott az érc. — Berlinben vannak, a Rajnánál állanak. Revanche! Revanche! Dörögtek, zengedeztek. — Fel testvérek, lengessétek a szent Triko­lorét, büszkén! Revanche ! Revanche ! Harsonáztak, rikoltoztak, tomboltak. És nem felelnek szavukra az ágyúk ? És nem felel szavukra az erdő visszhangja ? Es a folyó zúgása ? Revanche. Igen ! Igen! A levegőben kelet­kezett hanghullámok belengik egész Franciaor­szágot és viszik házról-házra, kunyhóról-kunyhóra a győzelmi hirt. Pere Antoine kifáradt, szemeit lehunyta, ke­zei összezsugorodtak, habzó verejték csorgott le arcáról és fogain keresztül csepegett vére. Nem érzett semmit. Mégegyszer összeszedte erejét, hiába — neki kell tudatnia a német barbárokkal testvéreik győzelmét. Ó boldog órája a dicső nagy revanchenak és a hosszú negyvennégy éves vára­kozásnak ! Meleg, fiatal és erős kezek helyeződtek hideg és kiaszott kezeire és megújult erővel törtek fel magasba megifjultan a harangok hangja. Felnyi­azon bajokkal is, amelyek a városfejlesztés akadá­lyai, bizton hisszük és bizalommal reméljük, hogy Méltóságodat uj tisztében igaz szeretettel övezett biboros-főpásztorunk érzelmei fogják irányítani. Midőn tehát Méltóságodat legfelsőbb méltatása al­kalmából Esztergom szab. kir. város közönsége, tanácsa és tisztikara nevében tiszteletteljesen üd­vözöljük, midőn kívánjuk, hogy uj méltóságában Istennek bősége, áldása állandóan kisérje, kérjük egyúttal: kegyeskedjék városunkat szeretetében részesíteni. Kelt Esztergom sz. kir. város tanácsának 1917. évi április 2-án tartott ülésén. Méltóságodnak hazafias üdvözlettel Dr. Antóny Béla s. k. polgármester. * Húsvét a bazilikában. Vasárnap délelőtt a 9 órai ünnepélyes nagymisét dr. Csernoch János bibornok-hercegprimás pontifikálja; utána ugyan­csak a főpásztor mondja az ünnepi szentbeszédet. — Húsvéthétfőn ünnepélyes nagymisét mond dr. Robitsek Ferenc prelátus-kanonok, a szentbeszé­det Rolkó Béia karkáplán mondja. * Az esztergomi főszékesegyházi ének- és zenekar húsvéti műsora. Húsvét vasárnapon: A. Bruckner: Ecce Sacerdos, 4—8 sz. vk. org. kis. Griesbacher: Grad. Haec dies, 4 sz. vk. Se­quentia Victimae koraliter. Palestrina: Off. Terra tremuit, 6 sz. vk. Meuerer: mise Es-dur, vk. org. és zenekarra. Laudate Dominum koraliter. Buch­ner-Szepessy: Ima a hazáért, vk. org. és zene­karra. — Délután: Vespera Falsobordoni. Gries­bacher : Haec dies, 7 sz. vk. Húsvét hétfőn: Witt; Grad. Haec dies vk. Sequ. Victimae koraliter. Goller: Off. Angelus Domini vk. Goller: Lorettoi mise vk. org. kis. — D. u.: Vesp. Falsobordoni. Húsvét kedden : Mitterer : Grad. Haec. dies, vk. Haller: Off. Intonuit, vk. Griesbacher: Stella Maris mise, vk. org. kis. Fehérvasárnapon: Witt : Grad. All. All. vk. Palestrina : Off. Angelus Domini, 5 sz. vk. Zeller: Mise D-moll vk. org. és zenekarra. — D. u. Vespera Falsobordoni. * Gróf Széchenyi Emil lemondása a man­dátumról. Országgyűlési képviselőnk április 2 án bejelentette a Ház elnökének, hogy képviselői meg­bízásáról lemond. A lemondás előzményét képezi az a határozat, melyet a Ház összeférhetetlenségi bizottsága március hó 29 én hozott és melyben összeférhetetlennek itélte a grófnak a Magyar Ser­téshizlaló és Húsipari részvénytársaságnál elfoglalt igazgatói és elnöki állását a képviselőséggel. A lemondást gróf Széchenyi a helybeli munkapárt helyettes elnökéhez, Bleszl Ferenc kir. tanácsos takarékpénztári igazgatóhoz intézett levelében közli a párttal és e levélben kifejti azon igazi okot is, mely őt a képviselőség letételére késztette. A Sertéshizlaló r.-t-nál elfoglalt állás ugyanis sem­totta szemeit és fiatal arcot pillantott meg szürke öltözetben, kacagó német katonát. Szemeiből csak ugy sugárzott a boldogság sziporkázó csillaga, mint valami nagy ezüstfolyam nyári napsütésre ezer meg ezer fénycsillagaival. És a harangok en­gedelmeskedtek fiatal erejének és még vadabbul tomboltak. Pere Antoine eleresztette a kötelet, hátra lépett és lekuporodott a földre. És nézte a német katonát ernyedetlen fürkésző pillantásaival, szinte lelkébe markolt. És az csak harangozott, haran­gozott. Pere Antoine ajkára keserű vonás rajzoló­dott. Kezeit kitárta, meg összecsukta. És kiáltotta a német katona — az oroszok tönkreverve . .. Győztünk ... győztünk ! És a harangok ujjongtak, ujjongtak és dö­rögték : Győztünk ... Győztünk ! Pere Antoine feje hátraesett és megszűnt gondolkodni. És még hallotta... harangjai elpár­toltak tőle, csak neki engedelmeskednek ... a gyű­löletes németnek. A katona eltávozott, alulról énekek csapdos­tak bele az alkonyodó légbe örömittasan és soha kialvón, egyre szilajabban, vadabban. Fékevesztett örömujjongásnak kedves zálogai — Pere Antoine felállott, arca megszázévesedett, szeme lángja ki­aludt. Ládikát húzott elö a sarokból és arra fel­állott. Kedves harangjainak köteleiből hurkot for­mált, belehelyezte nyakát, elrúgta maga alól a ládikát, egy-két rándulás, a még utolsó kon­- gásra senki sem figyelt, még tán kedves harang­jai sem... _______ miféle jövedelemmel nincs eddig összekötve s igy ez az összeférhetetlenség minden anyagi áldozat nélkül meg lett volna szüntethető. Az igazi okról, irja gróf Széchenyi „Amint tudni méltóztatik — hisz evégett ültem már egyszer 1910-ben az összeférhe­tetlenségi itélőbizottság előtt — Somogymegyében fekvő lábodi birtokomat a cs. és kir. hadügy­minisztérium bérli; a bérleti szerződés nemsokára lejár s akarva, nem akarva, tárgyalásokba kell bocsájtkoznom a bérlővel. A hadügyminisztérium már 1913. őszén meg akarta inditani a tárgyalá­sokat, akkor megtagadtam azt, hivatkozva az össze­férhetetlenségi törvényre és biztatva őket, hogy 1915-ben úgyis megszűnik a mandátumom, akkor tárgyalhatunk. Közbejött a háború, annak követ­kezménye, hogy mandátumom meglett hosszabbitva. A hadügyminisztérium türelmetlenkedik, tárgyalni akar, viszont az én érdekem is megköveteli, hogy a kérdéssel tisztába jöjjek. Amennyire 1910-ben nem tartottam összeférhetetlennek, hogy 1902-ben, tehát 8 évvel előbb örököltem a birtokkal oly szerződést, melyet boldogult édes atyám 1896-ban kötött, olyannyira tartanám összeférhetetlennek, ha most mint képviselő, a szerződés meghosszab­bítására vonatkozó tárgyalásokba bocsájtkoznám a hadügyminiszterrel. Ez lemondásom oka. Sajnálattal és fájdalmasan érintve válok meg kerületemtől, de a pártnak be kell látnia, hogy mint családapának, más választásom nincs.* Képviselőnk a húsvéti ün­nepek után jön Esztergomba, egy beszámoló kere­tében búcsúzik el választókerületétől. Ez alkalommal fogja a munkapárt uj jelöltje, úgy tudjuk, hogy dr. Hindy Zoltán, programmbeszédét is elmondani. * Ezer korona a katonák árváinak. A harctéren küzdő esztergomi hős katonák itthon­hagyott gyermekeit immár 32 hónapja gyámolítja, ápolja, gondozza meleg szeretettel összehordott filléreiből Esztergom város nemesérzésű társadalma a város területén felállított három napközi gyer­mekotthonban, melyekben háromszáz lcatonagyer­mek nyer ez idő óta állandó lelki és testi nevelést és élelmezést. Ez otthonok költségeinek fedezésére most dr. Klinda Teofil prelátus-kanonok ezer koronát küldött át meleghangú sorok kíséretében a város polgármesteréhez, e nagylelkű cselekede­tével is példát adván a közjó gyakorlására s tanú­ságot tévén a harcoló esztergomi katonák iránti megbecsüléséről. A nemes érzésű főpap húsvéti szeretetadományát dr. Antóny Béla polgármester hálás levélben köszönte meg az adományozónak. Ez összeg a háromszáz katonagyermek egy egész havi fenntartási s élelmezési költségeit fedezni fogja. * A cukorka-nap. A húsvét vasárnapján rendezendő jótékonycélu cukorka-nap rendezőbi­zottsága a következő felhívást intézi a város kö­zönségéhez : Á Magyar Szent Korona Országainak Vörös­kereszt Egylete és a cs. és kir. 26. gy.-e. rokkant­alapjának vezetősége április hó 8 án, húsvétvasárnap délelőtt 11 órától délután 1 óráig Esztergomban, a Széchenyi-téren a háborúban sebesült és rokkant hőseink javára felajánlott 7000 darab cukorka el­árusitásával hazafias jótékonycélu ünnepélyt ren­dez. Esztergom és Párkány nemesszivü közönsége, mely annyi fenkölt példáját adta édes hazánkat védő vitéz hadseregünk iránti becsülésének és hazafias áldozatkészségének, tömeges megjelenésével tegye impozánssá és eredményessé e jótékony ünnepélyt. A város hölgyei által elárusítandó cukorkák eladá­sából származó minden bevétel a két háborús jó­tékony intézményt illeti. A vérző sebekkel szenvedő és a haza védelmében megrokkant hősök segélyre szoruló szomorú helyzete indítsa meg a jó sziveket, hogy a hazaszeretetnek oltárán minél dúsabb áldo­zatot hozzanak e legnemesebb jótékonyságnak. — A rendező-bizottság. A szép és ötletes mozgalom iránt hölgyeink körében lelkes érdeklődés és áldozatkészség nyil­vánult meg eddig is. Azt hisszük, hogy ha az idő kedvezni fog, a cukorka-nap lesz ezen esztendő egyik legsikerültebb háborús jótékonysági mozgalma. Az első tavaszi napsugarak a jótékonyság nemes erényét tükrözzék vissza sziveinkben. Fejezzük ki a nap sikeressé tételével erős reménységünket a rég sírba zárt Béke diadalmas feltámadásában! * Halálozás. Esztergom város közigazgatá­sának egy régi, érdemes munkása dőlt ki ismét abból a gárdából, mely még a város egyesíté­sekor kezdette meg munkáját a Bottyán-palotában. Lőrinczy József városi katonai nyilvántartó f. hó 6-án 61 éves korában elhunyt. Rövid idő előtt gyengélkedésére való tekintettel tartósabb szabad­ságot kért s e szabadságból vonult el most örök pihenőre. Jómódú, kedélyes, népszerű polgára volt a városnak s mindenki igaz részvéttel fogadja az érdemes tisztviselő halálhírét.

Next

/
Oldalképek
Tartalom