ESZTERGOM XXII. évfolyam 1917

1917-06-17 / 24. szám

ESZTERGOM POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak : Egész évre 10 kor., fél évre 5 kor. Egyes szám ara 16 jillér. Főmunkatársak: KEMÉNYFY K. DÁNIEL és Dr. SEBŐK IMRE. Felelős szerkesztő és kiadótulajdonos: ROLKÓ BÉLA. Kéziratok és előfizetések Káptalan-tér í. szám alá küldendők. Hirdetések felvétetnek Buzárovits Gusztáv könyvkereskedésében. Kormányváltozás. Esztergom, 1917. június 16. A sorsdöntő napok véget értek. Tisza István megbukott s helyébe az Eszterházy kormány jött személy- és rendszerváltozást jelentve. Tisza bukása hirtelen jött, bár már decemberben válságban volt. A trónváltozással egyben a szent korona egyik felének, az uj királynak ama programmja is kifejezésre jutott, hogy a háborús tekintetek, külpolitikai vonatkozások miatt, mindkét államában belső politikai békét s a háborúra pártharmoniát akar teremteni, aminek azonban Magyarországban Tisza egyénisége feltétlen kerékkötője volt. A volt miniszterelnök kétségtelenül nagyszabású államférfi, kiváló politikai s vezető talentum, az akaratnak, az erőnek a jellemszilárdságnak, a szónak s tudásnak kimagasló bajnoka. Mindezen előkelő vonásait azonban nagyban ellensúlyozza izzó temperamentuma, amely tul sokat vállal, egyedül magában bizik, az egyetértést politikai ellenfeleivel nem keresi, inkább pengéjét villogtatja minduntalan, folyton birkózik velők, hogy ölegyen a legény a csárdában. Eleme, ha keresheti a parlamenti tornát, nem tud megbocsátani a politikai ellenfélnek, mint az olyan ember, aki nem ismer maga fölött nagyobb tekintélyt és zsenit. A pártrezsim föntartása, a hatalom prolongálása, a politikai terror érdekében, bár ö maga puritánt mutat, eltűrte a korrupciót, nem válogatta ki szemenszedetten hiveit s minden eszközt megragadott uralma biztosítására. Ilyen vezérpolitikus a háborúban, mikor a nemzet sorsfordulata tele van mementókkal s úgyszólván nemzeti becsület és érdek az összetartás, bármilyen kitűnő kvalitásokkal rendelkezzék egyébként, nem hogy vonzaná, hanem eltaszit magától minden közeledőt. Aki a válságos időkben nem tudja a harmónia szükségét, az összetartozás kényszerűségét, a megértés parancsát politikai konfessziójába s cselekedeteibe beilleszteni, az a politikus nem kongruens az idők szellemével s inkább csak látványos karusszelnek tekinti a politikai kormányzást. Tiszát tehát első sorban az ö erőszakos temperamentuma buktatta meg. De sokszor bizony nem mutatkozott igazi vérből való politikusnak, circumspectus taktikusnak a szorosan vett állami rezonban sem. Merültek fel olyan tények, amelyeket elkerülni kellett volna az okos, a nemzeti érdekkel számoló s önmagát háttérbe szorító önzetlen vezérpolitikusnak. Ezek a tények közé, melyek Tisza bukását közelebbről okozták, tartozott első sorban a nádor-helyettes választással kapcsolatos erőszakoskodása, mely nemcsak lefelé, de fölfelé is provokáló volt. Csakis a koronázás miatt nem tört ki már akkor a krizis. Kifelé, befelé nem lehetett felemelő hazafias s épületes momentum a koronázás előtt közvetlen egy kormányválság. Ezen körülmény figyelembevétele mentette meg akkor a bukástól. Az a szerep, amelyet Tisza a nádorhelyettes választásnál betöltött, mindenütt, még pártja tekintélyes részénél is nagy visszatetszést, az ellenzéknél pedig ódiumot váltott ki. Másod sorban az osztrák politikában beállott változások gyűjtöttek anyagot a bizalom megingatására. Az élelmezés Ausztriában nagyon nehezen mozog. Landvehr tábornok kinevezése a közös élelmezési hivatal élére, tulajdonképen Tiszának szóló sakk volt. Magyarországtól mindég többet várnak s Tisza nem tudta meggyőzni a bécsi köröket, hogy önmagától az ország képtelen többet elvonni. De amennyiben az osztrák körök az élelmezési bajaik miatt igyekeztek Tisza ellen a hangulatot fölfelé fokozni, itthon ebből nem lett volna nagyobb baj, ha a parlament elnapolásával teljesen maga ellen nem zúditotta volna Tisza az amúgy is izgatott ellenzéket. Ez a trükk az ellenzéket nagyon elkeserítette. És ebből állott elő azon helyzet, mely harmad sorban tette lehetetlenné Tisza megmaradását. Az ellenzék a júniusban megnyíló parlamentben lehetetlenné akarta tenni a Tisza kormány további szereplését. Az ellenzék s kormány között áthidalhatlan volt a további érintkezés. Ez természetesen nemcsak aggasztotta a harmónián dolgozó köröket, hanem még jobban kiélesitette volna a belső bajokat s a háborús érdeknek sem vált volna kifelé előnyére. Tisza azonban szokott erőszakosságával s önhittségével a parlamenti botrányoktól se riadt vissza. Szembe akart helyezkedni a morajjal, a fergeteggel s igénybe kivánta venni az ellenzék elnémitására a parlamenti örséget. Háborúban AZ „ESZTERGOM" TÁRCÁJA. A multak csókja. Szellős a kastély, ahol sír a lelkem, Mint régi, drága holtak siratója. Ülök a parkban mélázva, leverten Szomorúan-hosszú hónapok óta. Lelkemben csupa lohadt fény látszik, A két szememben könnyes jaj rezeg. Csodás a park .. . egy rózsa, mint a másik, Fehér, mint apró, lágy leány-kezek. Itt csupa dal, illat, mámor az élet. . . A szökőkút csacsog a fák alatt... De két szemembe könny a könnyre téved, S a multak csókja zárja ajkamat. ... A szökőkút felsír a fák alatt Lolly. A kenyér története. Korunk életkérdése ma a kenyér. Nem is csoda, mert a kenyér mindig nagy szerepet játszik a kultúrnépek életében, mint fő-élelmiszer. Régente bizony nem ismerték a mi kenyerünket, amelyért ma élünk-halunk, és igen-igen sokáig tartott, mig elérte mai tökéletességét. Nem jöttünk mindezideig ama időpont nyomára, amikor a gabonát kezdték őrölni és kenyérsütésre használni. Csak annyit tudunk biztosan, hogy a régebbi időben őrölt rizsből, árpából és hasonlókból készítették a kenyeret. Ábrahám korában még nyoma sincs a kovászos kenyérnek. De röviddel később meg kellett jelennie, mert Mózes megtiltotta az izraelitáknak a kovászos kenyér élvezetét a húsvéti bárány-áldozat elköltésénél — igy értesít bennünket a Biblia. Sőt az is kicsillan ugyané sorokból, hogy a 'régi izraeliták kézimalmok segítségével őrölték meg gabonájukat, mert hiszen Mózes megtiltotta nekik e kézimalmok elzálogosítását, kölcsönbeadását. Phoenicia s Egyptom lakói kövek között őrölték meg a gabonaszemeket és az igy előállított lisztet vizzel pépszerű anyaggá főzték. Ezt a kásás anyagot azután vékony lepénnyé formálták, majd megsütötték. Csakhogy akkortájt még nem voltak sütőkemencék, ugy segítettek hát magukon, hogy forró kövek közé helyezték a megsütendő lepényt. A kenyér alakja mindenütt egyforma volt és Homeros is említést tesz a vékony, gömbölyded alakú lepényről, amelyet sohasem vágtak, hanem csak törtek. Valószínű, hogy a phoeniciaiak hozták be Görögországba a kenyeret. A finom érzékű görögök természetesen hamarosan megfinomitották a tésztaanyagot olaj, sajt, tej, bor, mák vagy bors hozzáadásával, sőt köles, zab- és búzakenyeret is sütöttek. Dionysost tartották a kenyérsütés uj, magasabb módja feltalálójának és évenként nagy körmeneteket rendeztek tiszteletére. Jóllehet a görögök bizonyára ismerték a sütőkemencét, mégis legszívesebben agyag- vagy vasedényekben, esetleg forró hamuban sütötték meg kenyereiket. Különben már Mózes könyveiben is szó esik a kemencékről, amennyiben ... az aszszonyok es a rabszolgák a sütőkemencék körül szorgoskodtak, bevetették és kihúzták a süteményt... A görögök révén Itáliába is eljutott a kenyér ismerete. Önálló pékek ugyan még nincsenek ez időben, mert ki-ki maga süti otthon kenyérszükségletét. De a kényelemszeretet meghozta ezt az uj iparágat is; Krisztus előtt 170-ben hallunk először a pékiparról és Jeruzsálem egyik utcájában csupán pékek laknak. Ezért pékutcának is hivták. Augusztus idejében Rómában több mint háromszáz sütőházat találunk és mintegy harminc különböző kenyérfajtát, melyek mind ,,panis" néven kerülnek forgalomba. Maga ez elnevezés: „panis", valószínűleg Pán isten nevéből származtatható, mert ő volt a kenyérsütés feltalálója a rómaiak sok istenü fantáziájában. Egy másik hagyomány szerint a kenyeretsüíő római nő első sikerült remekmüvét, a legízletesebb kenyeret Pán isten alakjában formálta. Athenaeus (iró a Kr. u. 3. században) feljegyzi, hogy korában mintegy 72 kenyérfajt ismertek és állítottak elő Athénben. Nagy Károly, a kultúra híres bajnoka régi feljegyzések tanúsága szerint birtokain hatalmas sütőházakat emeltetett és III. Salamon konstanzi püspök a 10. században oly kemencét építtetett, amelybe egyszerre ©zer kenyér fért el. Egész székvárosát ellátta vele kenyérrel és a város szegényeinek is bő ajándékokat adott ilyen alakban. Érdekes, hogy a szilárd kenyér csak igen későn jelenik meg az északibb népeknél. Itáliában, Görögországban és Kisázsia vidékén már réges-régen négy centiméter magas, szilárd állapotban elkészített kenyérrel táplálkoztak, mig az