ESZTERGOM XXII. évfolyam 1917

1917-06-17 / 24. szám

kivezetni a képviselőket, tettlegességet, inzultusokat provokálni a törvényhozásban, izgatni a forrongó ellenzéket, ez mégis sok lett volna egyszerre az országnak elviselni. Fent garanciákat kértek a nyugodt tárgyalásokra. Tisza természetesen nem garantirozhatta. De a parlamenti őrség igénybe vételét viszont neki nem garantálták s igy minden fórumnál Tisza számára kritikus lett a helyzet. Hozzájárult, hogy ugy Ausztriában mint Poroszországban nagy engedményeket tett a kormány az általános választójogot követelő áramlatnak. A világ események tanitó hatásúak voltak mindenütt, csak Tisza nem akart belölünk tanulni. Bethmann-Hollvég s Czernin demokratikusabb politikájának nem akart helyt adni. A korona viszont hajolt eme evolúció felé s igy negyed sorban a választójog reális kiterjesztésétől való merev elzárkózása, a királyi leirat mellé önkényesen kiadott választójogi kommentár megpecsételte Tisza bukását. Ö a jelenlegi választási törvénnyel természetesen azért akart választani, hogy a háború után biztos többséget szerezzen s a párturalmi rezsimjét beláthatlan időre biztositsa. A fejlemények megmutatták, hogy még Tisza is elszámíthatta magát. Nem számolt a fiatal uralkodó alkotmányos s demokratikus engedékenységü érzékével s az idők, a koráramlatok folyásával, amely mindig hirtelen jön, erösebb a hatalom koncentrációjánál, annak beilleszkedő gögjénél és nem bocsátkozik alkuba részletfizetésekkel. Tisza bukása, ha mindent összefoglalunk, szintén éppen az emiitettek hatása alatt jött hirtelen. És bár háborúban a kormányválságok kerülendők, feleljen a háborúért s következményeiért az a kormány, mely inscenirozta, és bár tanácsos és a nemzet jövőjébe vágó, ha a háború alatt az ellenzék vezérkara a hatalomban való osztozkodással nem őrlődik meg, intakt marad a háború utánra, amikor vállaira nehezedik amúgy is az ország sorsa, mégis indokoltnak látjuk a kormányváltozás szükségét. Ha Tisza önfegyelmezöbb, önmérséklöbb lett volna, ha a háború elején felkínált ellenzéki lojalitást megbecsülte volna, északi népek még mindig megszokott kenyérpépjüket majszolták. Csak lassan húzódott feljebb a „művészet" taktikája. Hozzánk és a németekhez a középkor kezdetén érkezett meg a friss, lágy, de mégsem folyékony, húzódó kenyér. Svédország lakói a 16. században sem ismernek más kenyeret, mint a kovásztalan kemény kalácsot, amelyet lisztből és vízből gyúrtak, azután megaszaltak. A 18. század óta már mindenütt tért hódit a buzakenyér, mig a rozskenyér egyre jobban divatját multa. Manapság csak Németországban, Oroszországban és Skandináviában táplálkoznak csaknem kizárólag rozskenyérrel. A technika is nyomon követte a kenyérsütés fejlődését. Az emberi ész igyekezete rövidesen feltalálta a kenyér előállítására szükséges gépeket. Az első dagasztógépet Bécsben próbálták ki 1787-ben, s mivel jól bevált, Hollandia is követte e példát, majd elkerültek a gépek Génuába is, ahol teljes megelégedést váltottak ki. Mindazonáltal még igen kezdetleges volt e gépek konstrukciója; csak 1810-ben sikerült tökéletesebbet összeállítania a párisi Lambertnek. Ennek gépét végül Fontaine még jobban tökéletesítette 1839. táján és teljesen kijavította. Ugy hogy ma már e téren is páratlanul szédítő a verseny. Napjainkban bizony lehetetlennek gondoljuk azt, hogy kenyér nélkül is elélhet az ember. Még a Miatyánk szavai is a kenyeret emlegetik; pedig elődeink évszázadokon át nélkülözték, sőt nem is ismerték e fontos élelmicikket. Hig pépjeik (mint ma mondanók: kondenzált kenyérpótló étkük) bizonyára távolállottak íz tekintetében a „modern eszes lény" mindennapi, de meg hadi kenyerétől is. Trott M. nyomán: Dr. Dombováry. megerősödik kormánya a háború befejezéséig. De mivel valósággal ingerelte az ellenzéket, az ellen oly diktátori módon járt el. mint a háború alatt Európa államai között egy kormány se, nem csoda, ha az ellenzék is kényszerítve volt közreműködni e bukásában. Amely államférfi nem hallja a rohanó idők evolúcióját és szembeszáll a nagy erőkkel, az Ítélet alá esik és összeroppan. Az uj kormányról még idöelötti lenne teljes és leszögezett véleményt mondani. A programmja lesz ebben az irányitó. A miniszterelnök múltja tiszta lap, melyet az események csak ezután fognak tele irni. Elég volt az európai hirü miniszterelnökökből, akik sokszor a maguk, nem pedig nemzet érdekét szolgáló politikát csinálták. Eszterházy gróf egyénisége, politikai intaktsága s modern szelleme elég garancia, hogy az uj ember uj s regeneráló politikát fog csinálni. Minisztériumában talán több kelleténél a heterogén elem, talán a pártvezérek egyikének se kellett volna legalább egyelőre tárcát vállalnia, — dehát vannak kényszerítő, körülmények, amelyek alól a politikai taktika se vonhatja ki magát a forrongás idején. Vázsonyi beékelődése a tőle világnézetben s nemzeti felfogásban sokban eltérő politikusok közé, meglepetés volt. Minisztersége mindenesetre az idők jele s nagy intőjel a keresztény Magyarország intézőire, hogy ez megtörténhetett. Kétségtelenül nagy szellemi töke, européer jogász, tudatos, akaraterős politikus s kemény Tisza verö. De azért nem ezen kiváló tulajdonai révén jutott a Terézváros örökös gúnyos mosolyú képviselője a miniszteri székhez. Hasonló kaliberű politikusunk elég van s még se lesznek miniszterek. Vázsonyi úgyszólván a pesti tömeg vállairól emelkedik a miniszteri polcra, mint olyan, akivel számolni kénytelenek. Hogy miért, az uj kormányelnök legjobban megmagyarázhatja. Tény azonban, hogy az osztályjogok ellen annyi erővel verekedő Vázsonyit karrierjéhez az a világnézet segítette, melynek ö több mint egy évtizede hangos képviselője. Az ö világnézete a radikálisabb modern reform irányzatot jelenti minden téren, átszőve a szabadkömives szellem antikeresztény sujtásaival. Meg kell olvasni a szabadkömives sajtó orgánumát, a „Világ"-ot, a „Nyugat"-ot s a velők rokon sajtót, hogy micsoda hatást tulajdonítanak Vászonyi hatalomra jutásának, plane ha a szociális ügyek az ö regimje alatt folyósittatnának a felállítandó uj minisztériumban. Hogy hogyan fog Vázsonyi világnézetével a jelenlegi kormány politikai gyürüzetébe, Eszterházy, Zichy, Apponyi s Ugrón világnézetébe beilleszkedni, azt az események fogják megmutatni. Mert a választójogon kivül másból is áll Vázsonyi világnézete. A választójogi politika az idők követelménye, attól elzárkózni nem lehet. És ez nem monopolizálható Vázsonyi világnézete számára. A választójog jelzett kiterjesztése a keresztény politikának is programmja. A keresztény demokrácia is élő erő. Éppen azért merül föl az a kérdés: hosszú, megértő lesz-e az a politikai házasság, amely Vázsonyit ebbe a kormányba bevitte ? Milyen alakulás fog elöállani, ha Vázsonyi az ö világnézetét más alkotásokban is foganatosítani akarná? Az egész kormányalakítás különben azt az erös meggyőződést kelti, hogy végre, igen helyesen, közeledünk azon politikai berendezkedéshez, amikor a közjogi mo- j mentumok nem uralják politikánkat s a pártok nem pepecselik el életüket a 67. s 48. élére állításával. Megkezdődik politikai életünkben a világnézetek nagy küzdelmének parlamenti korszaka. Most még Vázsonyi kölcsönös kényszerhelyzetből -együtt lehet a történelmi politikai osztály tényezőivel. De-eljön annak ideje, amikor szétválnak. Lehetetlen az elvek természeténél fogva, hogy azok a politikai tölgyek, melyek ma maguk alá vonták Vázsonyit, sokáig beárnyékolhassák. A radikalismus mind követelőbb lesz. Sorakozni fognak éppen azért minden párton azok, akik vagy a keresztény szellemtől, vagy a radikalizmustól táplált politikai talajon készítik elő Magyarország uj fejlődését. A keresztény s a radikális antikeresztény erők koncentrációja külön-külön, a blokkok képében be fog következni. És mikor e tömörülés elö áll, akkor a néppárt is, a mostaninál nagyobb súllyal fog vezetni a politikai alakulásokbans gerince lesz a keresztény koncentrációnak. Keményfy K. D. — A hercegprimás a katholikus újságírókért. Végre egy testté lett ige. A bíboros hercegprimás, aki egykor az „Esztergom" hasábjain maga is a katholikus hirlapirás mestere, útmutatója s vértezöje volt, 100.000 koronával sietett a Pázmány-egyesület utján a katholikus újságírók segélyezésére s támogatására. Nagy, korszakalkotó s csaknem páratlanul álló történelmi alkotás ezen adomány nemcsak a katholikus főpapság közjótékonyságában, hanem a katholikus sajtó történetében is. A hála, mely ezért illeti a bíboros főpapot érzelmi momentumaival utat tör a lelkekben, de maradandóbb azon eredmény, melyet a primás adománya jelent. Elismerése ez annak, hogy a katholikus hirlapirás szükséges, jogosult és támogatásra érdemesült hitvédelmi intézmény, amely összefüggésben van a magyar katholicizmus jövőjével s legsarkalatosabb kérdéseivel. Erős katholikus sajtó nélkül, a keresztény világnézetet körülvevő ellenséges szervezetek ellen, nem tud a katholicizmus se döntöleg s gépfegyverekkel küzdeni. Elhatározó lépés tehát a hercegprimás adománya annak beigazolására, hogy a katholikus sajtó akkor indulhat virágzásnak, ha annak alapvetőit, dolgozó s hivatásos munkásait biztosítják. Ha a katholikus hírlapírót mostoha sorsra, proletár ellátásra vannak kárhoztatva, szárnyszegett, toldozófoltozó, pepecselő azok működése is. Ezt a hivatásos gárdát nemcsak megnevelni, de anyagilag felemelni is kell. Szűnjék meg végre, éppen a hercegprimás adományának hatása alatt azon indekórus hangulat, mely a katholikus sajtó munkásait lekicsinyli. Az ellenséges sajtó támogatói s s fenntartói világnézetük terjesztésére rengeteget költenek a sajtóra. Legyen a hercegprimás példája útjelző, visszhang, hogy a katholikus sajtót csakis áldozatkész anyagi eszközökkel tudjuk birtokunkban tartani. Ha minden egyházi nagy javadalmas, jövedelme arányában követi a hercegprímást, szűnne azon jogos panasz is, mely ma a katholikus sajtó részéről napirenden van. A hercegprimás nagyszabású adományával kapcsolatban, szabadjon a Pázmány-egyesület nagy érdemű vezetőségének szives figyelmébe ajánlani azon eszmét, hogy a Pázmány-egyesület az „Otthon" mintájára alakuljon át olyformán, hogy rendes tagjai csakis a hivatásos hírlapírók s irók legyenek. Alapító, pártoló tagjai pedig a társadalom. Igy teljesen önönmagát irányíthatja, hozzáértő hívatásos egyének kapcsolódnak be működésébe s nagyobb lendülettel s szervezettséggel, súllyal léphet fel a többi liberális sajtó egyesülések mellett érdekeinek és elveinek kidomboritására. K.