ESZTERGOM XXII. évfolyam 1917

1917-05-13 / 19. szám

ESZTERGOM POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak : Egész évre 10 kor., fél évre 5 kor. Egyes szam. ara 16 fillér. Főmunkatársak: KEMÉNYFY K. DÁNIEL és Dr. SEBŐK IMRE. Felelős szerkesztő és kiadótulajdonos: ROLKÓ BÉLA. Kéziratok és előfizetések Káptalan-tér í. szám alá küldendők. Hirdetések felvétetnek Buzárovits Gusztáv könyvkereskedésében. Recrudescunt . . . Esztergom, 1917. május 12. Olvasnf kell a szabadkömivesség, a szabadgondolkozó s radikális világnézet sajtóját, irodalmi revüit, hogy meggyőződjünk, micsoda irányzat felé hódítják a háború után újra éledő uj Magyarországot. Olvasni kell a „Magyar Kultúra" legutóbbi számában, az utolsó kommünikék között egy terjedelmes névsort és meggyőződhetünk, kik, micsoda gondolkozású és világnézetű irók tartják kezükben Magyarország sajtóját, a magyar középosztály szellemi s politikai irányítását. Oly nevekkel találkozunk, hogy csodálkozva kiáltunk fel: hát ez se keresztény? Beszélünk az emberekkel, figyeljük a tömeg lelki áramlását és kifakadását, hallgatjuk a középosztály panaszait, látjuk a pénzvilág elkereszténytelenedését, a hadiszállító uj osztály birtokvásárlását, elmélyedünk az intelligencia felfogásába . , . és, . . . és mindenütt, ha itt-ott néha egy kis fényt is látunk, — a háború hatása alatt mégis a lelkekben, a közvéleményben nagyobbrészt a keresztény világnézetben dekandenciát tapasztalunk. A háború, különösen ilyen versengő közgazdasági s faji világháború annyi eröszakot, nemtelenséget, brutális ököljogot s erkölcssötétséget produkál, hogy hatásaiból, mindezen vonások fökerékkötöje, a keresztény szellem szenved tényleg első sorban. Söt a katholicizmussal ellenséges irányzat már gyűlölködést is szit, a katholicizmussal összeforrott intézmények s személyek ellen. A világháború tehát az életfentartás első legdrágább gyöngyét, a keresztény vallásos elöhaladást is sújtja és látjuk, hogy a barbarizmus, felszabadulva a vallási féktől, a XX. században is raffinált kegyetlenséggel pusztít. Meg kell tehát mozdulni és aktiv munkára kell tömörülni a keresztény világnézet híveinek, napjainkban sajnos ismét opportunista, tartózkodó s petyhüdt táborának, nehogy saját táborunkban verjenek szét köztünk. Ki kell tüzesedni a keresztény reneszánsz ideáljainak, annak a szellemnek, mely a mult század 90?es éveiben 20—25 évvel előtt, annyi nagyotalkotó változást hozott létre a hithű keresztények társadalmi s politikai mozgalmaiban. Mikor a szabadkömives s antikeresztény szabadgondolkozás kifordít minden kategóriát és széttör minden keresztényileg cizelizált kultúrát s politikát, akkor, a 12-ik órában, nincs helye a szkepszisnek, az optimista hatalmi eltelésnek, mert a huzavona csak azt jelenthetné: „non erant de genere virorum", nem voltuk a nagy akaratuak véréből s fajtájából. Minden nagy alkotás és' tett a szellemi erö mellett az akarat által születik, hogy a lélek lendületének, a lélek fakadásának életet adjon. Söt nagy akarás nélkül a gondolat csak pép, a beszéd csak üres szó. A nagy odaadás mint valami lélekidézés, egyben lélekjárást is jelent. És ilyen lélekjárás idején megmozdul azután az emberek energiája s kiadja a küzdés, a belátás, a hősiesség hatalmát. Az ilyen lélekjárás idején a kitartó akarás olyan erővé fejlődik, hogy szétrobbantja a keresztény világnézettel szemben álló hadsorokat is. A történelem mutatja, hogy a katholicizmus mindenütt akkor volt legerősebb, amikor a küzdelmek megpróbáltatásaiban megszületett az öntudatos katholikus egyéniség. Például szolgál erre a. német katholikusok ébredése a mult század 70es éveiben s a magyar katholicizmusé a 90-es években. Valóságos tisztulás volt ez, mert régi igazság, hogy a fejlődéshez s a haladáshoz ütközés s harc kell. Ha csak a hatalomhoz ragaszkodunk, ha csak ármányokat szövünk leigázásra s fejlődések megakasztására, akkor nem Krisztus ügyét, hanem a saját arany napjainkat tartjuk szem előtt. A nagy megrendülések, a világok változása, mint a milyen a szabadkömivesség s szabadgondolkozó szellem mostani mozgalma is, — kell, hogy visszahassanak lelkünkre s, fölkavarják ellenálló érzéseinket, hogy meginduljon a nagy akarás nyomában a tettek fakadása. Meg kell tehát szabadulnunk a „dolce far niente" lefegyverző szellemétől. „Az Isten azért adott nekünk apostolokat, pásztorokat, doktorokat, hogy ne legyünk hasonlók az ingadozó gyermekekhez s el ne ragadtassunk szele által oly tanoknak, melyek ügyes s gonosz emberektől származnak, a kik a hibát vetik körülünk." Sz. Pálnak az ephezusiakhoz (IV. 11—14.) intézett eme intelme nekünk, hozzánk s a jelen viszonyokra is szól. Arra int, hogy azok, akik a lelkek fölött állanak, legyenek elsők a bajok s támadások felismerésében, nehogy elámittassanak sokan a „gonosz s ügyes emberektől" s az egyenetlenség láttára elragadtassék a nyáj. Nem szabad szük marokkal mérni a hitvédelmi mozgalom hatásait s azokat költői titokzatosságu ostyában beadott elvi kijelentések, szép beszédek korlátai közé szorítani. Ez félelem, a hatalom kultusza s túlzott Opportunismus. Ezért tüz össze aztán sok egyházi emberben a politikai s egyházi érdek éppen akkor, amikor a hitvallásos elvekért és jogokért a küzdelem teljessége beáll. Amit mint papnak el kell itélniök, azt mint politikusnak, akárhányszor meg kell áldaniok. A disszolució a tekintély s a hit rovására kihat a közéletre, a népre s beáll az elszigeteltség akkor, mikor a mulasztás miatt nagyobb lesz a veszély. Az öntudatos katholicizmus nem gubbaszthat kis kaliberű s személyes érdekeket szem előtt tartó tekintetek borókafái alatt. Az öntudat sürgeti, hogy elveket s nem a személyeket kell mindennemű tevékenységben, főkép a küzdelemben nézni. A kompromissum lehet művészet, ideig-óráig tartó sikerekkel, de tulajdonképen elv elodázást s leszerelést jelent és semmi esetre se sarkalatos megoldást. Azután a szabadkőművesség s szabadgondolkodók elleni küzdelemben bármely keresztény elvet hiába hangoztatunk, ha nem adunk neki társadalmi s politikai képviseletet. Társadalmit az egyesületekben, politikait a törvényhozásban. Mind a kettő nagyon lehanyatlott ez idöszerint. Pedig a képviselet ezekben a gerinc, az elv a velö. Gerinc nélkül még az elv is csak kása és lefricskázza hamar az ellenség. Amikor rámutatunk arra, hogy újra szerveznünk kell az országot a keresztény világnézet mellett való* tömörülésre a társadalom s politikai életben, nem a kormány és a többi ellenzéki pártok ellen szállunk ebben a kérdésben sikra. A türelmességet honoráljuk mindenütt. Szél Kálmán kormánya óta különben a kormányoknak a radikalismussal való kacérkodása mind kisebb lett. S hogy ennyire is alakulhatott a helyzet, abban tekintélyes részük első sorban a keresztény alapon álló politikusoknak van, a kik résen állottak s fékeztek. Mi ezen dolgok felvetésénél tulajdonképen a terjedő szabadkömives s szabadgondolkodó radikalismus ellen kérünk intenzivebb s nyíltabb szervezkedést, mert ezen áramlatok exponenseitől nem mentesek ma már se a minisztériumok, se a közigazgatás, se az iskolák. A lateiner osztály általában hatásuk alatt áll. Az irodalomban, a sajtóban, a kereskedelemben uralkodnak s a háborús meggazdagodás szerfölött megnövelte erejüket. A háború megpróbáltatásaival sújtott és marcangolt nemzetet, amidőn ujjá kell szervezni, kétségtelenül leghevesebb lesz a küzdelem ama radikális elemekkel, mert ez már életkérdést jelent: a világnézetek uralmát. Éppen azért a kormányoknak, s a történelmi politikai pártoknak is konciliánsnak kell lenni azon irányzat iránt, amelynél a keresztény szellemű politika az őrszem. A kczös veszély, Magyarország történelmi fejlődésének érdekében, kell, hogy összehozza a keresztény elvek s intézmények védelmére, a néppárton kivül is, minden párton a keresztény irányzatot csak némileg is respektáló politikusokat, hogy legalább mintegy blokkot képezve, annál erösebb legyen a tömörülésnek, igy a küzdelemnek is hatása. Amidőn ezekről szólunk, nem az a lényeg, hogy ki mondja, hanem hogy mit mondanak. A tények megállapításánál nem arra kell utalni, hogy méltóság, potentát mondja-e, hanem hogy van-e annak veleje, élő lábon jár-e vele az igazság lelke? Legyen azért szabad még valamire figyelmet kérnünk. Ebben a világnézetek közötti küz-