ESZTERGOM XXII. évfolyam 1917

1917-04-22 / 16. szám

ESZTERGOM POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak : Egész évre 10 kor., fél évre 5 kor. Egyes szám ara 16 fillér. Demokratikus megújhodás. Esztergom, 1917. április 21. A vezérpolitikusok az elmúlt héten valóság­gal football-labdákat dobáltak egymáshoz. Nem is lovagi torna volt ez már, hanem tetemrehívás. Szomorú visszásság, sőt abnormis politikai tünet ez éppen olyankor, amikor a világháborúban amúgy is izgalmasan torlódnak előre a döntő események. Ha valamikor, ezekben a kockázatos történeti pil­lanatokban tömör egységűnek s egymást megértő­nek kellene lenni legalább párközi belpolitikánk­nak. Existenciák tömege dől romba e katasztró­fákban súlyos háborúban, családok pusztulnak, trónok s országrészek tűnnek el. És ime, ... eme nagy átokjárás alatt se tudunk a politikai megha­sonlás és személyes gyűlölködés szenvedélyes kitöréseitől szabadulni. A kiélesedett ellentétet az ellenzék s kor­mánypárt vezető politikusai között a belső poli­tikának ama aktuális kérdései okozzák, amelyek a háborús tapasztalatok következményeiként ter­mészetszerűleg jelentkeztek. A politika okos ke­zeléséhez szükséges és tanácsos megérezni s tudni, hogy mikor kell utat engedni az idők friss köve­telményeinek. Ebben a megérzésben s tudásban zsendül meg a háború vetése. Nem szabad el­felednünk, hogy a háborúnak is van szivárványa. Nem szabad közönyösen vennünk, hogy a nemzet millióinak véráldozata ott a lövészárkokban s a hadi fogságban, az emberi jogot s egyenlőséget a lelkekben közelebb, mondhatni ragyogásba hozta egymáshoz. Ennek a ragyogásnak azután oly intenziv s átjáró lett a hatása, hogy rá, min­den hadviselő nemzetnek még a zugolyában is megdobbant az emberek szive és szelleme végig szárnyalt nálunk is. A nagy tömeg lelkéhez közel­ÄZ „ESZTERGOM" TÁRCÁJáT A Halál kapujában. Akik itj a Halál kapujában ülünk, Látói a messzi világnak: Multunk letörése síró örömünk, Nyugovó ágyunk csak a bánat. A leláncolt Vágyak kék szeme már Kialudt csatornája a könnynek. A mezők hófödte palástja kit vár? Hősök csontja' alatta zörögnek? Pihen a szép Élet a Gyász szekerén, Lélekharang csendül a Csendnek. Lobban egy tűzív az ég peremén, Hideg szél fuvoláz: Requiem-et.... (Harctér.) DP. Porubszky Géza. Háziezredünk Otthonának megnyitása. A 26. cs. és kir. gyal. ezred történetében uj bekezdést fog jelenteni 1917. év virágvasárnapja. Főmunkatársak: KEMÉNYFY K. DÁNIEL és Dr. SEBŐK IMRE. Felelős szerkesztő és kiadótulajdonos: ROLKÓ BÉLA. álló uj irányzatok, uj doktrínák s megújító refor­mok kiléptek a könyves polcokból, a tudomány szunnyadozó légköréből, és érvényesülést, életet követelnek. Szóval a demokrácia ujabb kérdései, mint friss hajtások, mint a haladó emberi energia tényezői megújhodást hirdetve, a háború követ­kezményeiként nálunk is felszínre kerültek. És a pártok közötti nagy harcok tulajdonképen eme demokratikus intézményeknek érvényesülési mó­dozatai s időszerűsége körül folynak. Mit jelent a demokratikus megújhodás ? A nép­jogok irányító érvényesülését az állam kormányzásá­ban. Jelenti tehát az egyéni értékek s tehetségek megbecsülését, érvényesülését politikai és konne­xionális tekintetek nélkül. Jelenti a születési jogok túlzott favorizálásának háttérbe szorítását, a vá­lasztói népjogok kiterjesztését, a sok forumu kö­zépfokú közigazgatás redukálását. Jelenti a modern birtokpolitikát a közép és kisbirtok megerősítő terjesztésére; a népjóléti, a népmentési szociális intézményeknek az egész vo­nalon való beállítását, a társadalmi és politikai tagozódások, osztály-különbségek, a mai korba be nem illeszthető kiváltságok leszerelését és a man­darin szellemnek lefokozását a közhivatalokban. A kibontakozott demokrácia nem tűri a felsőbb ál­lamhatalom tényezőinek személyes jogait, az auto­tokráciát, az absolutisztikus párturalmat a nagy tőke érdekszövetségeit s a más elvi gondolkodá­súak elnyomását. A demokrácia előhaladása pecsételi meg azon altruismust, hogy az egyéni érdek aláren­delése a társadalmi közérdeknek, valójában min­den evolúció előfeltétele. A demokrácia egész tartalma tehát mint lát­juk, tulajdonképen oly jelenségek sorozata, a mely alapjában a keresztény világnézet s erkölcsi rend­szer gyümölcse. Kidd Benjamin az ő „Social Evo­Ekkor nyilt meg az ezred Otthona az északi harc­téren egy kilométernyire a front mögött. Maga az épület otthon egész vagyont jelentene. Kívülről templomnak látszik, amint a beszentelést végző lelkész mondta beszédjében : „ez az épület a köz­szeretet munkája : a Szeretet temploma." Alkotó­részei : 2 buffet-szoba, 1 tiszti étkező, egy 500 személy befogadására alkalmas olvasószoba, hát­térben pedig egy modern színpadi felszerelés. A termek villanyvilágításra vannak berendezve, sze­lepre járó szellőztető toronnyal ellátva. A falakon virágfüzérek alkotják a cirádákat. S köröskörül a központi hatalmak zászlói néznek a látogatóra. Ünnep van a fronton is .. . Az ezred századaitól kiküldött deputációk jóleső örömmel sorakoznak a tisztikar mögé. Elől áll az ezred parancsnoka, Koller Aurél alezredes. Az oltár és a színpad között a sülyesztöben a zenekar foglal helyet. Az ezred papja, Porubszky Géza dr. bejelenti a szertartás és az istentisztelet kezdetét. Aztán beszél: „Vitéz Bajtársak! Ma, vi­rágvasárnapján Krisztus Urunknak Jeruzsálembe való bevonulását ünnepli az anyaszentegyház. Ma otthon pálmákat és virágos barkákat szentel a pap gyermekeitek, feleségtek és szüléitek számára. Én nem szentelhetek itt pálmát vagy barkát, de ennél drágábbat fogok beszentelni, egy olyat, a minek a hallására megdobog a szivetek: Otthont szentelek. Mi is diadalmas bevonulást ünneplünk. Jelentem az ezred katonáinak, hogy ebbe a haj­lékba bevonult a szeretet. .." Aztán beszél to­Kézipatok és előfizetések Káptalan-tép 1. szám alá küldendők. Hirdetések felvétetnek Buzárovits Gusztáv könyv­kereskedésében. lution"-jában az egész demokratikus fejlődést a keresztény rendszer eredményének bizonyítja. Bizonyos korszakokban ezt a demokratikus az irány­zatot megakasztotta az autokratikus, az arisztokrati­kus vagy plutokratikus állam. Ámde adott rázkod­tatások alkalmával fölülkerekedett a demokrácia s érvényesítette jogait. Most a háború az a ráz­kódtató elem, mely a demokratikus megújító be­rendezkedést kormányképessé teszi, mert a nép szilárdan és kitartóan érzi, hogy micsoda szerepe s súlya volt a háborúban. A háború megértette, az élet uj lehetőségeinek s szükégességének ki­formálását. A demokratikus intézmények aránylag Ma­gyarországon legkevésbbé fejlettek. De még másutt is, ahol fejlettebb állapotok vannak, mint pl. Németországban s Ausztriában, ott is job­ban megértik ,az idők jelét a kormánykörök, mint minálunk. Azok e nyilatkozatok, a melyen a né­met birodalmi gyűlésben elhangzottak, valósággal hadüzenet számba mennek a régi rendszer ellen. És ebben a munkában vezető szerepet játszik a katholikusok nagy pártja, a centrum, amelynek ve­zérszónoka Spahn mondotta március 29-én, hogy a porosz urakháza seperjen a saját ajtaja előtt, ő és politikai barátai mindig arra törekedtek, hogy a porosz választójog reformját elősegítsék s oly gondolatnak kell érvényesülnie a politikában, mely a néppolitikai jogait jelöli meg. Ismeretes a német császárnak igazi klasszikus szociális rendelete a húsvétkor a választójogról s a kancellárnak már­cius 29-iki beszéde a belső politikai kérdésekről. És ha ehhez hozzávesszük, hogy Ausztria császára fogadta még az osztrák szocialista vezé­reket is s a külügyminiszter ismételten hangoz­tatta a nép értékelését, akkor tagadhatlan, hogy se Németország, se Ausztria nem zárkózik el, sőt halad azon uton, mely az állami életet az eddi­vább az Otthon céljáról. Lassan kövér könnyek ereszkednek a jó bakák szemébe. Csak az Isten tudja, hogy mennyi minden megfordul a lelkük­ben : falu, virágos ablak, asszony, gyerek, az egész mult... A beszéd vége közeledik. Felveszi a lel­kész az oltárról a Rituales könyvet s mintha már nem is a hallgatóságnak, hanem az ellenséges ágyú-ütegeknek mondaná: „megáldom az Otthont, hogy a gondviselő Isten őrizze meg azokat min­den testi és lelki bajtól, akik itt üdülést keres­nek. Megáldom, hogy legalább részben pótolja az igazi otthon szeretetét azok számára, akik fárad­nak, küzdenek és véreznek: Istenért, királyért és hazáért! Amen." Azután következik a mise. A sülyesztöben a zenekar el kezdi játszani: „Oh Isten szent Fölsé­gedet leborulva imádjuk." Mennyire más érzést kelt ez itt, mint otthon ! Itt az ének szövegét valóban megértjük. Mise után a jelenlevők szalutálva hallgatják a „Gott erhalte"-t, majd a Hymnust. S mintegy véres csók kering az uj Otthon nagytermében a kicsapó melódia: „Balsors, akit régen tép, hozz reá vig esztendőt! .. Azután csend. A pap kifordul és ezeket mondja: „Ezen ünnepélyes pillanatban pedig azt kívánom, hogy a 26. cs. és kir. gyal. ezred vitéz parancsnoka, aki tinektek ma az Otthont átadja és aki az Otthon létesítésében tevékeny részt vett, alezredes ur, Koller éljen!"

Next

/
Oldalképek
Tartalom