ESZTERGOM XXII. évfolyam 1917

1917-04-01 / 13. szám

ESZTERGOM POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak : Egész évre 10 kor., fél évre 5 kor. Egyes szaru ara 16 fillér. Főmunkatársak: KEMÉNYFY K. DÁNIEL és Dr. SEBŐK IMRE. Felelős szerkesztő és kiadótulajdonos: ROLKÓ BÉLA. Kéziratok és előfizetések Káptalan-tér 1. szám alá küldendők. Hirdetések felvétetnek Buzárovits Gusztáv könyvkereskedésében. Esztergom, 1917. március 31. — A hercegprímás beszéde. Dr. Csernoch János bibornok-hercegprimás a Szent-István-Társulat közgyűlésén beszédet mondott, amellyel világító fáklyát gyújtott abban a szellemi zűrzavarban és ijesztő sötétségben, amely a világháború nyomán rászállt az emberiségre s hatalmába ejtette a megdöbbent lelkeket. Egyedüli, de rémisztő zaj a fegyverek zörgése. Állami életben, tudományban, iparban, kereskedelemben ez hangzik, viszhangzik szünet nélkül s a szellemi élet, a népeket összekötő tudományosság csődöt mondott. Egyedül az Örök hit ül trónján diadalmasan, annak most is van joga beszélni s a hit fáklyáját hordozókat beszéltetni. Az ország első főpásztora szólott hozzánk, de szózata méltó rá, hogy országhatárok ne korlátozzák, hanem zúgjon át az egész világon s irányt mutasson minden tétovázó léleknek. Rég kitaposott utak pusztultak el, falvakvárosok tűntek el a föld színéről s az utas a sokszor megjárt vidékeken ismeretlenül kóborol. Igy van ez a lelkek világában is azokkal, akik a vallás vezető fonalát kiejtették kezükből, vagy egészen megvetették. Megállapítja a bibornok-hercegprimás beszédében, hogy ellenségeink a vallás tekintetében is tévelygésbe jutottak. Mig mi a katholikus hit alapján továbbra is testvéreinknek tartottuk őket, az ellenségeket, ők ezt a szent köteléket is szaggatni próbálták. Vak dühhel bántalmazták kezükre jutott fiainkat, mig mi továbbra is szeretettel bántunk velük. Kimondja vigasztalásul a főpásztor, hogy ennek a világháborúnak a világbékére kell vezetnie. Ehez azonban „általános, tökéletes és állandó kapcsoló erőre van szükség. Ez az erő azonban csak a változatlan, általános érvényű, isteni tekintélyen alapuló erkölcsi erő lehet." Ha a küzdelem most nem is fejezhető be másként, mint a fegyverek győzelmével, a győzőnek bölcs mérsékletre és belátásra lesz szüksége, hogy a békét ne a merő bosszú és megtorlás ingatag alapjára épitse, hanem az igazságosságra törekedjék." „Ebben a lelki nevelésben legnagyobb szerep jut a katholikus egyháznak, amely ezt a szerepet eddig is tőle telhetőleg betöltötte. Bizonyítja ezt XV. Benedek pápának a bibornok-hercegprimáshoz intézett levele, amelyben a többi között igy szól: „Mint gyakran hangoztattuk: a béke Isten ajándéka, nem az emberek műve." R. Az értékek megbecsülése. Az értékek helyes megbecsülésére a háború tanit meg bennünket. A barlanglakó ősember első vagyona az a bunkósbot lehetett, mellyel az útjába kerülő vadállat ellen védekezett, vagy az a két lapos kő, melyek között a vadon tenyésző gabona magvát emberi élvezetre alkalmasabbá igyekezett őrölni. A troglodita ezeket a tárgyakat iparkodott megőrizni, mert szüksége volt rájuk s mert hasznosságuknál, jobban mondva használhatóságuknál fogva reá nézve már bizonyos értéket képviseltek. A barlanglakóból kulturlénnyé fejlett emberre nézve igényeinek fokozatos fejlődésével párhuzamosan szaporodott azon értékek száma is, melyeket közhasznú voltuknál fogva a léteért vivott harcban szükségessé vált tárgyak és eszközök sorába felvett, megtakaritott, azoknak gondját viselte s megőrizte. Az értékek fokát az emelkedő kultúra állapította meg minden időben s minden ember számára. A fokozottabb igényeket a fejlődő izlés fejlesztette ki s bár anakronizmusnak látszik, a kultúra fejlődésével együtttartó degeneráció s elpuhultság következményéül jelentkező kényelemszeretet raffinirozta berendezési tárgyaink legtöbbjének használhatóságát is. A cserépfazék és a nikkeltál, a falóca és a bőrgarnitúra közötti különbségeket már az értékek megbecsülésében jelentkező túltengés hozta létre. Az értékek megbecsülése ösztönözte az ipart és a kereskedelmet az értéktermelés szolgálatába állított technikai eszközök és gépek készítésére is, mert a fokozatosan fejlődő kultúrával mindig lépést tartó s emelkedő értékmegbecsülés nem tartotta elég produktívnak a kézimunka termelőképességét s igy iparkodott megfelelő eszközök alkalmazásával önös érdekeinek kielégítését fokozottabban biztositani. Minden értéknek ugyanis csak addig van reánk ingerlő hatása, mig arra önápolásunk s létünk biztosítása céljából szükAZ „ESZTERGOM" TÁRCÁJA. Meg is tagadtál . . • A múltnak ódon várkastélyából Lejöttél értem S a vágyak táncos, nagy mámorából Én visszatértem. Otthagytam hangos, dőre vigalmak Csókosztó nászát És felöltöttem a hamuhintők Szürke ruháját. Nagy, piros tüzek, emésztő lázak Égtek köröttem, De a te józan, hivó szavadra Én visszajöttem. Akkor elvetted sok édes álmom, Mit nem te adtál, Aztán mint balga, kifosztott koldust Meg is tagadtál ... Sz. Másfélszáz éves receptek. Könyvespolcom egyik sarkában — bizonyára lúdtollal írott — kézírásos könyvek sorakoznak egymás mellett. Valamelyik írástudó ükrokonomtól örököltem e könyveket, ki két kötetben, a többi közt, az akkori idők házi orvosságainak receptjeit gyűjtögette össze sok ráérős idejében. A recipék gyöngygömbölyü betűkkel vannak öreg pergamentekre rajzolgatva az akkori időkben divó orthografia hamisítatlan tüneteivel. A könyvek irója, bár receptjei közt életelixir is található, régen egybeporladt már az anyaföld homokjával s mi késő unokák nem tudjuk, hogy inkább a receptekből kiolvasható naivsagon, vagy a gyűjtő türelmén csodálkozzunk-e a könyvek olvasásakor? Az egyik kötet a következő cimmel bir: „Minden Féle Orvoságos és Flastromos Jecző Könyv 1755", a másiknak azonban, mely 1833ban íródott, már némi életbölcsességgel szerkesztett cime van: „Orvoság Nints Halál ellen, Hanem külömbféle betegségekről vagyon hasznos Orvoság. Melly által tudós értelmes orvosi Böltsek az Emberek Életét nem tsak hoszszabitják, hanem egyszersmint könnyebbítik és helyrehozzák. De vágynak azonkívül Házi Orvosságok is melyeket szükségben mások vigasztalására Nyomtatásokból és írásokból szedegette öszve — —• 833." Az előbbi (1755) könyvből részint szórakoztatásul, részint tanulságul ideigtatok néhány receptet. Például: „Csuklásrul való. Végy vellát, vesd egy korsó viszben, hogy a hegye föl légyen igyá abul a vizből egy kicsént. Jó orvoság." — A csuklás tudvalevőleg a rekeszizom györcsös összehúzódásából származó hangrésszükület folytán előálló lélekzési zörej, mely a gyomor vagy a középponti idegrendszer izgatásából reflex utján támad. Az öregek tehát ugy gondolkodtak, hogy a rakoncátlankodó idegekre rá kell ijeszteni a korsóból felénk ágaskodó villa hegyével s megszűnik a csuklás. Mindenesetre öntudatlanul suggestiv hatást céloz a fenti recept rendelkezése, de hogy valóban „jó orvoság"-e, azt tessék alkalmilag kitapasztalni. „Ha az Embernek az oravére megindul, kösd meg a kis ujiodad erőssen, ha az job orodbul, tehát a bal ujiodad, ha pedig a bal, tehát job ujiodad az is jó iránta." Gyakran találkozunk az életben emberekkel, akik ugy járnak, mintha eleredt volna az orruk vére, ezeknek talán használni fog, ha „job vagy bal ujiodad megkötik jó erőssen." Ha nem használna, feleljen érte az öreg könyv hallgatag irója. „Az ki vissza nem járhat a hintóba", azaz ki nem ülhet háttal a menetirány felé, annak a következőket ajánlja az öreg könyv: „végy egy árkus itató Papirost, márcsd erős eczedbe, azután ted az gyomrodra, fáslizd be jó erőssen, igen jó orvosság." — A hiú és udvariatlan emberek, kik inkább ülnek gigerlisen harmadiknak a nagy ülésen ülő útitársaik térdére, mint a szemközti kis ülésre, tegyenek a recept szerint ecetsavba mártott itatóspapirost a gyomrukra s bizonyosan fognak tudni máskor visszafelé ülve kocsikázni. „Hideg lölésrül pedig végy egy tojást, főzd meg, ha megfőt tisztítsd meg a hajábul, azután ásd hangyafészekben, elhagygya Isten kegyelmébüi a hideglölést", — mert valószínűnek tartom, hogy a fészküket védő hangyák alaposan kimelegitik csípéseikkel a váltólázban szenvedő pácienst. „Az Selyem Matériából az szekér kenyőcsét kivennyi: végy egy tojásnak az sárgáját és kend meg véle azután szárid meg, mosd ki fris viszel,