ESZTERGOM XXII. évfolyam 1917

1917-04-01 / 13. szám

ségünk van. Értéktelenné válik előttünk emberi gyarlóságunk érzete folytán azonnal minden, a mi létünk s kényelmünk érdekeit bármi módon nem szolgálhatja. Ezekből most már tisztán láthatjuk, hogy az értékek biztositása és megbecsülése nemcsak az egyes embernek, hanem az emberek összességének, a népeknek é^s nemzeteknek is halálosan fontos érdeke, mert amelyik nemzet nem elég életképes arra, hogy a nemzetek versenyében, ebben az undok, de természetes törvények által szabályozott nagy hajszában és törtetésben magának minél több és több speciális és nemzetgazdaságilag elismert értéket biztosítson, legyen az kőszén vagy tengerpart, birkagyapju vagy gözmozdony, az lemaradt e versenyben s mint letört zsoké elmehet pincérnek, urak tányérhordozójának. Önös érdekeink kielégitésének biztositása céljából rendezett eme nagy világverseny idézte fel a mai nagy világháborút is. A kultúrával együtthaladó degeneráció belehajszolta a nemzeteket az értékek túlbecsülésébe, ez a túlbecsülés az élhetetlenségbe és a kapzsiságba, melyből egy szép napon kirobbant az első ekrazitlöveg, az értékek megsemmisítője A mostani háború tagadhatatlanul gazdasági háború, olyan, mint mikor egy szem lehullott dióért két gyerek marakodik össze. A dió értékének megbecsülése a casus belli, az Ínyencség s a lemondani nem tudás, mint a degeneráció következménye adja a hajbakapáshoz az energiát, az erösebb legyűri a gyengébbet s övé lesz a dió, az érték. A másiké a betörött orr. A háború azonban ennek a végső célnak, az értékek elosztódásának szolgálatában szükségszerű rossz. A háború, mint a vérszegény kultúra megrontója, mint a túlfokozott emberi igények lehütöje és szabályozója, mint a nyomorúság hordozója s igy az élhetetlenség féke, tagadhatatlanul helyes perspektívába állított végső nagy céloknak s eredményeknek szolgálatában áll. Helyes határok közé fogja visszafejleszteni a beteges kultúra kinövéseit, le fogja szállítani a kényelemszeretet túlfokozott igényeit, meg fogja tanítani a jövő generációt a megelégedettség, a türelem, a lemondás erényeire s az értékek helyes megbecsüléha még ki nem vete jól, tehát kend véle adig, valamég ki nem veszi." Selyemruhában ugyan 1755 óta nem szokás szekérre ülni, de a mostani háborús nyomorúságban meg erre is kerülhet sor, jó lesz tehát a recipét megjegyezni. Az 1833-ban gyűjtött receptek, — hála a 78 év alatt haladó kultúrának, — már sokkal plauzibilisebbek és elfogadhatóbbak, azért ezekből is ideigtatok néhányat. „Aki az álmosság miatt elégtelen a munkára, vagy más aluvó szer megitaltul aluszik, fekete gyopár levelét meg kell vízben főzni és azt innya, azonnal használ is feli serkenti az aluvó szentet." „Bolondozás ellen fejér hunyort (Elebonus albus) másképen voratrum albumnak hívják, ha eczetben vagy mézes vizben ásztasd 24 óráig, fél arany nyomatnit adjál innya bolondozni kezdő kemény természetű Embernek, eszét helyre hozza." Végül, — last, not least, — „nota bene" alatt jegyzi föl a receptek gyűjtője, hogy „a china nevű orvosságot bevenni nem kell, mert egy nyavalát meg gyógyít is, más gyakrabban halálost valamely tagjában az embernek okoz." Ez már olyan orvosság, mint a töltöttkáposzta : a magyar ember meggyógyul tőle, a német meghal. Azt hiszem ugyanilyen hitelt érdemlők a többi receptek is, de mint a másfélszáz év előtti emberek gondolkodásmódjának dokumentumai, tagadhatatlanul érdekesek. Sz. R. sének tudományára fogja nevelni az eljövendő évtizedek emberét. A háború az értékek megsemmisítésével éppen az értékek megbecsülésében rejlő szeretetünkből akar fájdalmat előidézni s midőn házakat gyújt fel s a kultúra által teremtett mérhetetlen értékeket teszi tönkre, a háború végső eredményeit célzó akciónak tesz szolgálatot. Az embernek, az értékeket védő katonának elpusztítása s megsemmisítése a háborúnak csak mellékes célj a { SL főcél a gazdasági gyarapodás, az értékgyüjtés, vagy legalább is az ellenfél értékeinek megsemmisítése. Minden más eredményt célzó akció előtérbe tolása s emlegetése csak hazudozás. S ebben a háborúban a nemzetek véres tusája minden békevágynál, minden leszerelési törekvésnél is biztosabban szolgálja a jövő gazdasági kialakulások helyes és törvényes formáit, mert ebben a hábo ruban azé lesz a győzelem, aki legtöbb értékét tudta megmenteni a háború pusztításai elöl. A megmaradó bármily silány, bármily fogyatékos emberanyagnak csak a jövő gazdasági fejlődés megindításához kell biztos bázis, s a fejlődés tempója hihetetlenül rohamos lesz. Nem kell félnünk gazdasági lezülléstöl, tartós drágaságtól, nyomorúságtól, mert ez a háború megtanított bennünket az értékek helyes megbecsülésére s ez az okos gazdasági elv fog minket nem remélt rövid időn belül talpra állítani. Ellenségeinknek elébb a mi háború előtti gazdasági romlottságunk fokát kell elérniök, azt az ipari s kereskedelmi tulfejlettséget, melyben pl. a háború előtt Németország már fuldoklott s csak azután jöhet el számukra, pl. Oroszország számára a kultúra fejlődésével megérlelődő dekadencia. Mi — a központi hatalmak — már végigszenvedtük a gazdasági bajok váltólázát, a mi energiáink frissesége s zabolázott mohósága már nem fogja megposhasztani a beteg kultúra bacillusaival a háború tüze által megtisztított életnedveinket. Sz. — A francia fiziokraták jelszava: „laisser faire, laisser passer", — hadd történjék, amint történik, — tiltakozó vétó volt az államnak a közgazdasági dolgokba való beavatkozása ellen. De Gournay, Franciaországnak volt (1751) kereskedelmi miniszterétől származik az idézett jelszó, ki kereskedelmi miniszter lettére is tiltakozott az államnak a közgazdasági dolgokba való beavatkozása ellen. A fiziokratizmus nálunk II. Lipót és II. József idejében fejlődött társadalomgazdaságtani rendszerré s legfőbb elvei voltak, hogy a nemzetek gazdasági életében is a természettörvények uralkodnak s hogy a nemzeti gazdaság egyedüli forrása a föld, melynek értéktermelő jellegéből következik az egyadó rendszer, a földadó. A háború azonban minden elvet és rendszert halomra dönt. A háború most éppen a fiziokraták által hirdetett társadalomgazdasági liberalizmus ellentétéül a nemzeti gazdálkodás koncentrálását, az összpontosítást tette rendszerré s ma már Smith Ádám, a nagy oeconomista iró legnagyobb bánatára a jövő évi termés már csira korában a Haditerményé s nem a fiziokrata gazdáé. Mert természetes, hogy a termelő a háborús központosítás és requirálás dacára is hű marad fiziokrata elvéhez, hogy : hadd történjék, amint történik, de az állam ne avatkozzék bele a közgazdasági dolgokba, mert a gazdasági élet természettörvényei szerint ha már a szerencse rámosolygott a gazdákra azzal, hogy a föld mindennemű termése s az állatgazdaság egyéb produktumai, a tej, tojás stb. értéke a léghajók biztonságával és lendületével emelkedhetett volna a magasba, akkor hogy lehet az állam olyan kőszívű, hogy a buza árát hitvány 42 koronában állapítja meg, sőt — Uram bocsa' — a felesleget még el is vigye. A gazdák panaszában kétségtelenül sok az igazságos, mikor arról panaszkodnak, hogy drága a cseléd, drága az eke, drága a lószerszám, meg a gálic, de akkor ne úgy szervezkedjenek, hogy még jobban drágítsák áruikat, hanem úgy, hogy csökkentsék üzemköltségeiket fel- és lemenő ágon. A gazdatársadalom nagyhatalom ; hasson hát oda, hogy a béres csizmájának, a lóistrángnak, a gálicnak is olcsóbb legyen az ára, s kényszerítse okos szervezkedéssel a gazdatársadalom az államot, hogy ne csak a gazdasági, de az ipari, gyári és kereskedelmi áruk értékét is maximálja. Ha olcsóbb lesz a csizma, olcsóbb lesz a cselédbér s akkor olcsóbb lesz a tojás és a tej s ha olcsóbb lesz a szuperfoszfát, akkor olcsóbb lesz a kenyér s ha olcsóbb lesz a kenyér, akkor olcsóbb lesz a lóistráng, ha olcsóbb lesz a lóistráng, akkor olcsóbb lesz a tűzifa és jóllakottabb, türelmesebb lesz a misera plebs. A füvet megette a báránjr, a bárányt megette a farkas, a farkast megette a medve, a medvét meglőtte a vadász, a vadászt elvitte a halál. Igy válik ma a közgazdasági értekezés a sok panasszal együtt mesebeszéddé . . . rr HIREK. Dr. Lepold Antal kanonok. Itt dolgozott előttünk, élünkön fáradozott s s közmegyőződéssé vált, hogy az ő élete a folytonos, eredményes, de mindenekelőtt: célhoz vezető munka. Nem állott előttünk úgy, mint a sokat reklamirozott, de elrejtett tehetségek, akikről elmondják, hogy sokat tudnak és rejtett, napvilágra nem jutott műveik vannak; nem hírből, hanem az életből, a valóságból kellett levonnunk a konzekvenciát, hogy dr. Lepold Antal igazán kiváló tehetségű, életrevaló, praktikus ember, akire még a legtörekvőbb sem neheztelhet azért, hogy előtte áll. Az igazi tehetségnek elismerése jóleső megnyugvást kelt, hiszen a nagy közönség bőkezű lehet a jóvéleményben, méltó jutalmat azonban nem képes adni annak, aki azt becsületes munkával — s kivált ebben az esetben el kell ismernünk — csodálatos agilitással nagyon is kiérdemelte. Őszinte örömmel üdvözöljük tehát a főegyházmegye érdemes igazgatóját, mint az esztergomi magas főkáptalan tagját, mert bátran megjósolhatjuk, hogy e méltóságos testületnek egyik disze lesz s a magasabb méltóság és állás alkalmat fog neki szolgáltatni arra, hogy tehetségeit szélesebb körben gyümölcsöztesse s jó szivének sugallatát a jó célokkal szemben s a benne bizók javára megmutathassa. Az uj prelátus-kanonok 1880-ban született Szentfülöpön. Hittudományi tanulmányait a budapesti egyetemen végezte, mint a központi papnevelde növendéke. 1904-ben szenteltetett áldozópappá. 1912-ben szentszéki ülnök lett, 1913-ban a bibornok-hercegprimás titkára, 1915-ben főegyházmegyei irodaigazgató. Most pedig mint kanonokot üdvözölhetjük s meg kell említenünk, hogy ő az 'első kanonok, akit Károly király az esztergomi főkáptalanba kinevezett. R. * Az „Esztergom" mai száma már csak négy oldalon jelenik meg. Nálunk azonban nem a papirhiány okozza a lap terjedelmének szűkítését, hanem a lapot előállító nyomda szedőszemélyzetének katonai szolgálatra való ismételt behívások folytán történt apadása. Mivel pedig a mostani viszonyok közt a hiányzó erőket ujakkal pótolni nem lehetett, kénytelenek voltunk a lap terjedelmét redukálni. Ha a fennemlitett viszonyok valahogyan javulni fognak, azonnal sietünk Japunk terjedelmét emelni, addig is azonban az akaratunkon kivül álló okokért az olvasóközönség szives elnézését kéri az „Esztergom" kiadóhivatala. * A „Vörös Kereszt" csillaga a hercegprímásnak. Ferenc Szalvator az önkéntes betegápolás felügyelője értesítette dr. Csernoch János bibornok hercegprímást, hogy Őfelsége, Károly király március hó 29-én kelt legfelsőbb elhatározásával a „Vörös Kereszt Egyesület" csillagát a hadiékitménnyel legkegyelmesebben a bibornoknak adományozta.