ESZTERGOM XXII. évfolyam 1917

1917-03-18 / 11. szám

1917. március 18. ESZTERüOM 3 érzi az elmondottak igazságát mindenki, akit rossz sorsa erre a cifra nyomorúsággal dekorált köz­tisztviselői pályára predesztinált. Ezen csak a hősies, frontmögötti bátor ki­tartás és türelem segit. Aki pedig csak egy sanda pillantással is rosszmájú gúnyt mer űzni a szo­morúszemű apák és bánatos anyák fájdalmából, az rosszabb a hazaárulónál. Hm. A Vatikán politikája. A múltkoriban magyar, osztrák, német és semleges kath. képviselők nemzetközi konferen­ciára gyűltek össze Zürichben. Svájcban ugyanis biztosabban tárgyalhattak az apostoli Szentszék helyzetéről. A tanácskozások folyamán bizonyára nem kerülte el a figyelmet az a gyalázkodás, me­lyet Olaszország és Franciaország szórt a pápa ellen, ribgy Wilson ujabb törekvéseihez hozzá nem járult és hogy a központi hatalmak megszi­gorított tengeralatti harca ellen nem emelte föl tiltakozását. Egy hónappal előbb nagy öröm járta át az ellenséget, hogy Gasparri bíboros államtitkár Mel­cier kardinálishoz egy levelet intézett, melyben sajnálkozását fejezte ki, hogy a belga polgári munkásnépet Németországba vitték. Ennek a le­vélnek szövege ellenséges sajtóban lett közölve. Vájjon authentikus-e, ahhoz szó fér. De minden­esetre csak hálával tartozhatnak az olasz és fran­cia szabadkőniivek ezen állítólagos levél iránt. Most azonban mégis nagyon csalódottan szem­lélik, hogy a pápa Wilson csalfa lármás politiká­jához nem járult. Pár nappal a „Corriere della Sera" kath. köpönyegbe burkolódzva, hogy a Szentszékre nyomást gyakoroljon nagy nyoma­tékkal ezt irta: Itt volna már egyszer a legszebb alkalom, a legjobb idő, hogy a központi hatalmak barbár kitörését a megszigorított tengeralattjáró harcban a pápa nyilvánosan megbélyegezze. A Corriere ugy állítja be a helyzetet, mintha a pápa ebbeli szándéka kilátásban volna. A pápa, irja tovább — eddig csak inkább erkölcsi, mint po­litikai semlegességet űzött. Most már nincs más hátra, minthogy tartózkodó álláspontjából kilép­jen és a központi hatalmakat a jelen helyzetért kárhoztassa. De ezen esetben is téved a jó olasz lap. A Vatikán politikájában a legkorrektebb semleges­séget mutatja. Még soká kell várni ellenségeink­nek, hogy a Vatikán Wilson fölszólitásában nyi­latkozzék. Igen jó érzékkel állithatjuk, hogy XV. Benedek pápa Wilson politikáját már kezdettől fogva átlátta és a legtisztább képet alkotta arról, hogyan festene egy Wilson-béke, mely nem volna más, mint angol béke. A Vatikán rendületlenül áll ellenségeink csalóka játékai között, mit a turini mekegéshez meg, guzslicza-hanghoz van szokva a régi jó időkből, amikor ott ábrándozott a szép kis Getinje főterén, amikor a k. u. k. Etappenkom­mando még nem főzetett esténkint nagy kondá­rokban juhhúst a királyi palota előtt. A bella re­gina még csak Evvivá-kat hallott az uj hazájában és még nem próbálta, hogy mi az, mikor Abasso­val hömpölyög a Kvirinál felé sok százezer jó­torku ember és az Avanti szabadon irhát vala­kiről, hát még ha. az Asino kedve szerint meg­pingálhatja a képét! Mindez kissé zajosabb, mint a cetinjei guzslica és mindezt még nem tapasz­talta a szépséges crnagorc királyleány, akinek az évei is megnövekedtek egy kissé azóta, hogy át­jött a mare nostro-n; nem tudja hát királyi urát kellőképen vigasztalni, szegényt. Ezért fáj Vitto­rionak, a győzedelmesnek feje; ezért ideges és ezen nem segit semmi aszpirin 1 hűséges alatt­valói jutnak az eszébe, azoktól riad fel álmából és hallja a vészes kiáltást: Ma dopo! Majd csak ezután jön el a hadd­el-hadd. Ezért nem tud hát jól aludni szegény Vit­torio ; ezért irják róla egyre az újságok, hogy na­gyon ideges. Sajnáljuk szegényt, és igaz barát­sággal azt tanácsoljuk neki: addig is, mig eljut­hat oda, amerre ágyúival olyan nagyon szeretné törni az utat, a kvietált generálisok városába, Grácba, addig ne sajnáljon magától egy kis ideg­csillapitó medicinát. Például egy kis brómot, ner­vogént; ez utóbbit ujabban ideges izraelita dámák szokták használni a Balaton mellett, a kik azért nem tudnak nyugodni, mert a férjíik még mindig nem lett udvari tanácsos. Ezt ajánlhatjuk Vitto­rionak is; kapható nálunk is, helyben is, Eszter­gomban. S. I. „Stampa" február lfí számában igy igazol: „A semleges irány a Szentszéknél a legvégsőkig bi­zonyos. A pápa a jelen háborús viszonyok közt politikai nyilatkozatot nem fog tenni, bármily kö­vetelődzők lesznek vele szemben a hatalmak. A hatalmi csoportoknak nemcsak hazafias szempontokból áll érdekükben a pápa beavatko­zása, — hanem különös erővel hatna vissza a pápaság érdekeire, — amit tehát figyelmen kivül hagyni nem szabad. A Vatikánban tehát a szi­gorú semlegesség elve uralkodik, vagy ha ugy tetszik: a hallgatás semlegessége. Ezentúl XV. Benedek pápa egyik pillanatról a másikra állás­pontját meg nem változtathatja." A nem épen pápai érzelmű Stampának utolsó mondatai tényleg a Szentséges Atya óhaja lehet. Azt eléggé tudják, hogy a Vatikánban előkelő ál­lásokban politikai barátaink vannak. De azt is tudjuk, hogy a Vatikánban mindig szem előtt áll, hogy ha az entente győz, akkor a latin államok­ban a vallástalan demokratizmus és . szabadkőrni­vesség, a pápaság legnagyobb ellenségei lesznek első sorban. A mi győzelmünkkel pedig a pápai politiká­ban irányadónak kell lenni, hogy ez esetben csak jobbra fordulhat a pápának egyre tűrhetetlenebb helyzete. rG. A pauli szent Vince-egylet közgyűlése. Az esztergomi pauli szt. Vince-egyesület kon­ferenciája márc. 7-én tartotta meg XXIII—XXVI. rendes évi közgyűlését. Kánter Károly prelátus­kanonok, elnök mélyreható beszéddel — amelyet mult számunkban közöltünk — nyitotta meg a közgyűlést. Beszédében kiemelte azon óhaját, hogy a szt. Vince-egylet mennél több világi kath. férfiút szeretne tagjai között látni. Az elnök beszéde után Mátéffy Viktor, a konferencia titkára és pénztárosa számolt be ezután az elmúlt év működéséről és a pénztár állapotáról. Jelentését az alábbiakban közöljük: M. T. Közgyűlés 1 Ez a borzalmas világháború, a mely immár harmadik éve tart, s pusziit embert-anyagot ide haza és künn a fronton rányomja bélyegét a vi­lági életre, annak egyedeire és intézményeire. Hatása alatt áll minden — igy a szegénygon­dozás ügye is — s mindama egyesületek, ame­lyek a szegények ístápolásával foglalkoznak. A háború a jótékonyságot uj utakra állította, kényszeritette, s igy azok az egyesületek, amelyek a szegénygondozást a jó lelkek áldozatkészsé­gére, adományára támaszkodva végezték, nehéz helyzetbe jutottak. A mi egyesületünk működése elé más aka­dályt is gördített a háború. Az élelmi cikkek folyton növekedő drága­sága mellé a különféle jegyrendszert léptette életbe. A mi szegénygondozásunk pedig főképen a természetben nyújtott élelmi segélyezésben nyil­vánult. Miután a legtöbb élelmi cikket csak a hatóságok által kiadott jegyekre lehet beszerezni, a mi élelmi cikk utalványaink hatályukat veszítet­ték. Innen van, hogy az elmúlt két esztendőben nagyobb pénzbeli segélyben részesítettük szegé­nyeinket, amit a méltóságos Főkáptalan nagylel­kűsége és egyesületünk iránt táplált bizalma tett lehetővé. A mit élelemben nyújtottunk szegényeink­nek, az inkább az 1915. évi működés javára irandó. Lollok Lénárd prelátus-kanonok 1000 koro­nát volt kegyes a város polgármesteréhez küldeni, hogy azon a szegények részére liszt szereztessék be és osztassék szét. A város polgármestere ezen összeget illetve a lisztet egyesületünk által kí­vánta a szegényekhez juttatni s igy szegényeink az általunk lebélyegzett lisztjegyekre a hatósági lisztelárusitóknál ingyen kapják meg heti liszt­adagjukat. Ismételten tanácskoztunk, hogyan lehetne szegényeink ügyét hathatósabban felkarolnunk, de a nehéz körülmények kényszerítő hatása alatt, alig tudtunk megfelelő megoldást találni. Egyesületünkben az elmúlt két év folyamán mintegy 50 házi szegényt gondoztunk. Működésünket azon nemes és jólelkek áldo­zatkészsége tette lehetővé, akik a háborús jóté­konykodás mellett szerény egyesületünkről és sze­gényeinkről sem feledkeztek meg. Ezek között kell említenem az esztergomi Főkáptalant, utána az esztergomi Takarékpénztárt, a Kereskedelmi és Ipar­bankot, a szent Benedek-rendi székházat, Lollok Lénárd kanonokot. Hálás szívvel köszönjük min­den jóságukat és kérjük, hogy egyesületünket to­vábbra is tartsák meg jóindulatukban ! Egyesületünk vezetésében is változás állott be. Elnökünk dr. Koperniczky Ferenc prelátus­kanonok pozsonyi préposttá neveztetvén ki, eltá­vozott Esztergomból. Az igy megüresedett elnöki tisztnek viselésére Kanter Károly prelátus-kano­nok kértük fel, a ki korábbi működése helyén is nagy szeretettel foglalkozott a szent Vince egye­sületekkel és a szegények gondozásával. Működő tagjaink sorából is elvesztettük Pauer Károly és Siposs Antal Felixet, kik vidékre ne­veztetvén ki plébánosnak, elhagyták Esztergomot. Ügy a volt elnök, mint a volt működő tagoknak az egyesületnél és a szegényeink iránt megnyilvá­nult szeretete és nagy buzgósága követendő példa gyanánt fog előttünk mindig élni. Midőn ezen jelentésem szives tudomásul vé­telét kérem, s megköszönöm a 12 évi titkárságom alatt a szives bizalmukat, kérem szíveskedjenek titkári és pénztárosi tisztem alól véglegesen fel­menteni. A közgyűlés nagy sajnálattal vette tudomá­sul Mátéffy Viktor titkár-pénztáros megmásithat­lan felmentési kérelmét. Az elnök a közgyűlés meggyőződését tolmácsolta, midőn a titkár-pénz­táros 12 évi agilis működéseért forró köszönetet mondott. S ha a közgyűlés bele tud nyugodni a lemondásba, ez csak onnét van, mert belátja, hogy Mátéffy Viktor plébánosnak a város, sőt a vármegye élelmezése terén, a szövetkezetek ve­zetésénél roppant széleskörű elfoglaltsága van. Hogy^ tehát a nagyobb közjóért a titkár-pénztáros több idővel rendelkezhessék, a titkár-pénztárosi terhek viselésétől Mátéffy Viktort felmenti s a titkári tisztségre Németh István belv. káplánt, pénztárossá: Loczner Gusztáv karkáplánt vá­lasztja. A közgyűlés az 1915. és 1916. évi száma­dás felolvasását meghallgatta, a pénztárosnak a, felmentvényt megadta. A pénztár állapotáról, nemkülönben a segé­lyezés arányáról az alábbi kimutatásban számol be a pénztáros : A) Bevétel. 1. Pénztári maradvány 1914-ről . — — 2. Az értekezleteken befolyt . . 109 K 30 f. 3. Szent Antal perselyéből . . . 661 „ 78 „ 4. Jótevők adományaiból .... 2569 „ 97 „ 5. Pellet alapítvány kamataiból . . 16 „ — „ 6. Főkápt. Szegénypénztárból . . 6275 „ — „' Összesen: 9632 K 05 f. B) Kiadás. 1. Kenyérre 269 K 60 f. 2. Liszt és darára 1068 ^ 79 „ 3. Zsirra 1263 „ 60 , 4. Különfélére 18 „ 25 „ 5. Szegények pénzb. segélyezésre 6212 „ — „ Összesen: 8832 K 24 f. Egybevetés. Összes bevétel 9632 K 05 f. Összes kiadás . . 8832 , 24 „ Maradvány 1917-re: 799 K 81 f. Kimutatás az egyesület adományairól. Kenyér 805 kilogramm . . . 1182 utalvány Liszt 1714 „ ... 1714 Dara 222 . ... 244 Zsir 345-80 , . . . 333 Összesen: 7408 utalvány Esztergom sz. k. v., 1917. március 7-én. Mátéffy Viktor, pénztáros. Az esztergomi Pauli szent Vince egyesület 1915—16. évi pénztári állapota és számadása meg­vizsgálására kiküldetvén, ezen pénztárt és szám­adást rendben találtuk, ehhez képest a felment­vényt az 1915. és 1916. évre megadni javasoljuk. Számord Ignác, Szoleczky János, számvizsgálók. Az egyesület tisztviselői. Elnök: Kanter Károly. Alelnök: Lovag Mattyasóvszky Lajos. Titkár és pénztáros : Mátéffy Viktor. Működő tagok: Dr. Antony Béla Mattyasóvszky Lajos Kanter Károly Német István Karácsonyi Béla Számord Ignác Dr. Krammer György Szentgyörgyi József Lipcsey Endre Szoleczky János Mátéffy Viktor

Next

/
Oldalképek
Tartalom