ESZTERGOM XXII. évfolyam 1917

1917-10-28 / 43. szám

ESZTERGOM POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak : Egész évre 10 kor., fél évre 5 kor. Egyes szani ara 16 fillér. Hősök sírjánál. Irta: Dedek Creseens Lajos. Esztergom, október 27. Megfagyott immár a könny szemünkben, fájdalmat enyhitö patakokban omlani képtelen . . . Néma szenvedés hasogatja az áldozatos sziveket. . . Milliók és milliók gondolata száll a harcmezökre, a hősök temetőibe, a sírkertek szokatlanul megsokasodott sírhantjai fölé . . . Ezernyi ezer tájékról: pazar fényű termek előkelő légköréből, uri lakok barátságos helyiségeiből, egyszerű falusi házak fehérre meszelt szobácskáiból, ütött-kopott gunyhók szegényes illattól terhes falai közül, az üzleti polcok rideg világából, iparos műhelyek nehéz levegőjéből, a bányák sötétjéből, az ekeszarva mellől, a sokszerü munkálkodás robotoló asztalai mellől, — mindenünnen gyors szárnyaló útra rebbennek e gondolatok. Mind a mennyi különböző szivekből sarjadzott ki, amely szivek különböző nemzetiségek, különböző vallások embereinek keblét dobogtatják. Mindannyit mégis egy és ugyanaz a nagy hajtó erő, ugyanaz a magasztos energiaforrás, a feltámadás hitében megfürdött nagy és örök emberi érzés üzi, hajtja, villámot elhagyó gyors repüléssel viszi. Mint őszi napsütésben a milliárdnyi porszemek szivárvány-színekben pompázó atomjai, ugy gomolyognak, ugy szálldogálnak e bánatos, e kegyeletes gondolatok a hősök nyughelyei fölött. Egymást vigasztalják, egymást biztatgatják, majd összeölelAZ „ESZTERGOM" TÁRCÁJA. Drága fejfák. Gyönyörű szép zászlók, piros-fehér-zöldek! Milyen megható volt lelkes bucsuzástok: Mikor a vonatok harcba készülődtek, Virágbokrótákkal öveztek a lányok; Lobogtak a kendők, csillogtak a könnyek, S ti álltatok büszkén, mint királyi tölgyek; Aztán elmentetek: hivtak a határok . . . G-ondolnak-e vájjon otthon még reátok ?! . . . Hogyne gondolnának! Azért vagytok szépek: Nyoma sincs rajtatok viharnak, vércsöppnek; Pedig hogy küzdtetek, mig azután végleg Elesettek sírján kiálltatok Őrnek S onnét zengitek most szárnyain a szélnek: Nincs párja a magyar honszeretetének! Ott is büszkén lengtek, mint szép sudár tölgyek Drága zászlók, fejfák, piros-fehér-zöldek! Patyi Gyula. Egy öt ellen. Irta: Proskauer Márton. Fordította: Szabó Nándor Razi Juszuf kelet felé nézett, ahol Kalahari végtelen homoksivatagjai mögött a nap égő aranysugaraival most tünt elő, arcra borult és Felelős szerkesztő és kiadótulajdonos: ROLKÓ BÉLA. kéznek, egymásba fonódnak, nagy és magasztos imává tömörülnek s mint valami fenséges sugárkéve, arany betűkkel odarajzolják az Örökkévaló trónja elébe: Adj Uram örök nyugodalmat nékik! És az örök világosság fényeskedjék fölöttük! A jóságos nagy Isten, az ö véghetetlen nagy irgalmassága szerint, szeretettel tekint a milliók gondolatából összeszövődött imára. Áldásra emeli kezét és millió meg millió szívbe ugyanazon szent pillanatban az enyhitö balzsam csöppjei szivárognak. Valami szent és nagy reménykedés száll meg mindannyiunkat, hogy azok, kik fegyverrel kezökben, a haza, a szent szülőföld, a családi tűzhely védelmében hősi halált haltak, hogy azok mind, mind a véghetetlen irgalmasság palástjába burkolódzva, megtisztult lélekkel az örök élet megdicsöültjei közé soroltattak. Az ismét és ismét elszálló gondolat már enyhültebben szállong a hősök sirja fölött, az újból és újból imává szövődött gondolatok, már megvigasztalódva,. a reménykedés zöld ágával térnek vissza hozzád. A természet változhatatlan rendjébe bele kell nyugodnunk. Nincs élet, enyészet nélkül. Az örök élet kapujához csupán az enyészet ösvénye vezet el. Tekints a Golgothára! Mint valami tüzes parázs az ég és föld között, ugy függött ott a te Urad és Istened a fájdalmak égető szenvedéseiben. A te Urad és Istened, — az Isten egyszülött fia. Meg kellett halnia annak az emberi testnek, amelyet az Ige magára öltött, elmondta a reggeli könyörgést, ahogy a Korán az igazhivőknek ezt megparancsolja. Azután ismét fölállt, puskája után nyúlva mozdulatlanul belemerült az előtte elterülő végtelen sárga rónaság szemlélésébe, ahonnan az angol előőrsöket várta. Már két napja itt volt a hegy okkersárga sziklái közt, amelyek mintegy kis erődítményt képeztek Brit-Becsuánia ellen. Egész nap szemmel tartotta a kilátást és csak este ment le lova mellé a víztartóhoz, amely csak kevesek előtt volt ismeretes és még az esős időszakból maradt meg a sziklás mélyedésben. Razi Juszuf mint önkéntes lépett az őrseregbe. Pár év előtt jómódú indiai kereskedő volt Pretoriában, de az angolok, mivel egy fehér katonával összeszólalkozott, becsukták, boltját pedig lefoglalták. Midőn később a börtönből kiszabadult, koldus szegényen állt, magára hagyatva. Ekkor, benszülött lévén, az ország belsejébe indult és elölről kezdte kis szatócsüzletét; közben bejárta az egész vidéket, melyet kevesen ismertek oly jól, mint ő. Midőn kitört a háború, ez úgy tünt fel neki, mintegy hirtelenjött alkalom, hogy bosszúját kitölthesse az angolokon. Egyenesen a legelső katonai parancsnoksághoz ment, önként jelentkezett az őrseregnól és ugy történt, hogy mint spahi csakhamar a legértékesebb szolgálatokat ] teljesíthette. Igy került aztán ide a sziklák közé ós várta az angolokat. A sivatag izzott, szinte lángolt ; a kimondhatatlan hőségtől szinte forrt, rezgett a levegő, de Juszuf mozdulatlanul őrködött, figyelt álhatatosan mélytüzű fekete szemeivel. Kéziratok és előfizetések Káptalan-tér í. szám alá küldendők. Hirdetések felvétetnek Buzárovits Gusztáv könyvkereskedésében. hogy egy uj és szebb jövő, az örök élet megszülethessen számodra. Vagy maradj itt a földön. Tekints a vető ember markába. A legtisztább, a legjobb szemet kell a földbe vetnie, ha jó termést óhajt a mezötöl. És ennek a magnak ott a földben meg kell halnia, el kell enyésznie, hogy a benne rejlő csira új erőre kapjon, első táplálékát megnyerje, hogy igy uj és bőséges élet sarjadzzék belőle. A világ a maga fejlődésének folyamatában holt pontra jutott. Az elintézetlen kérdések tömkelege évek hosszú sora óta, állandó izgatottságban tartotta az emberiséget. Isten, vallás, tekintély, engedelmesség, kötelesség, önzetlen munkálkodás rozsdás fogalmakká nyilváníttattak. Az elpuhultság hihetetlen mérveket öltött. Az erkölcstelenség piszkos áradata végig hömpölygött az egész világon, megfertőzte az irodalmat, a művészetet, feldúlta a családi fészkeket, felbomlással fenyegette az egész keresztény erkölcsi rendet. Hamis próféták támadtak, kik emberi erkölcsöt prédikáltak Isten és hit nélkül, az állati Ösztön szabad kielégítését követelték a házasság szentségének detronizálásával. A megélhetési viszonyok mind nehezebbekké váltak, elnyomták a haza szent rögjéhez való ragaszkodás magasztos érzetét s kivándorlásra késztették az emberek millióit. Hogy uj és szebb jövő virradjon az emberiségre, el kellett jönnie az enyészetnek. És eljött a világháború soha még el sem képzelhető vad tombolása. El kell égnie, el kell enyésznie sok mindenMost egy kevéssé előrehajolt. A horizont szélén apró alakok tűntek elő, lassan közeledtek. Egy-kettő-három-öt lovast számolt Juszuf, — ezek rézsútos irányban egymásután haladva, lassú lépésben jöttek a sziklák felé. Juszuf hirtelen mozdulattal a puskájáért nyúlt, majd hízelegve simogatta meg a forró csövet. Jönnek az angolok — végre! Tapasztalatból tudta, hogy aki erre haladva a határra akar jutni, annak feltótlenül el kell mennie mellette; feltéve, hogy ismeri az utat s nem akar a szomjúságtól elpusztulni. Mert épen a háta mögött levő medence volt az egyetlen vízgyűjtő az egész vidéken, amelyre ilyen esetben számítani lehet. Az angolok pedig úgy látszik, szintén eléggé ismerték a vidéket, mert egyenesen a sziklavágás felé tartottak, amely ide föl vezetett. Razi Juszuf elgondolkodott. Vállára vette a puskát ós az izzó kőtörmeléken át lekúszott arra az útra, amely a sivatagba leginkább előnyúló sziklatömbhöz vezetett. Lassan közeledtek az angolok. Most elérték az első sziklákat. Megállították a lovakat ós nagy üggyel-bajjal leszálltak. Ott álltak a forró, mély homokban; kezüket szemükhöz emelve kémlelték a magaslatot, amely mögött a vízmedence feküdt. Ugy látszott, nem volt semmi különösebb céljuk. Juszuf a sziklatömbnél várt és figyelt. Legjobban szerette volna mind az ötöt lelőni s ezzel befejezve dolgát visszatérhetne, — gondolta. De ez nagyon kockázatosnak tetszett, mert ha nem talál, ugy könnyen elmenekülhetnek és akkor minden, amit tervez, meghiúsult.