ESZTERGOM XXII. évfolyam 1917

1917-07-08 / 27. szám

ESZTERGOM POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak : Egész évre 10 kor., fél évre 5 kor. Egyes szarn ara 16 fillér. Demokrácia az egyházban. Esztergom, 1917. július 7. Az uj kormány programmjának kapcsolatában egész sereg szociális népjóléti intézmény vár Magyarországon megoldásra. Ezen intézmények mindaddig nem jutnak megoldásra, mig a vezető tényezők s a törvényhozás a maga egészében át nem lesz hatva ezek fontosságától. A törvényhozást erre a választójog tervezett reformja fogja átalakítani, hogy a nemzet egész rétegét átható és felölelő erők hivassanak életre. Minden állami, sőt egyházi intézmény is megérezte a háború rázkódtató hatását. Minden téren nagyobb s méreteiben kihatóbb átalakulás előtt állunk, mint 48-ban. Az államszocializmus programm lett a kormányzatban s ennek kényszere viszi be mindenüvé a demokratikus érvényesülést. A demokratikus evolúciót az egyház se kerülheti el. Annyival kevésbbé, mert hisz maga az egyház alapítása alapvető tanítása, első szervezése, a hirdetett testvériség s egyenlőség az ember egyéni értékének felemelése demokrácia volt. Az elnyomottnak a hatalmasok ellen való védelme, az első századok nagy harcai keresztény eszmékért, az állam s az egyház között lefolyt küzdelmek alapjában a demokráciát jelentették a zsarnokság világnézetével szemben. Az idők, a századok folyamán, az állami befolyásolás révén, a kor uralkodó eszméinek hatása alatt az egyház eme demokratikus vonásai ugyan hullámzásnak voltak kitéve s az absolutistícus állam nyomására s példájára, az absolutistícus hatalmi erők az egyházi adminisztrációba is behatoltak. De azért a néplélekkel való összéforrás, állandó törekvése maradt az egyháznak s a nép helyzetén javítani AZ „ESZTERGOM" TÁRCÁJA. A főorvos barátja. Irta: Proskauer Márton. — Fordította: Szabó Nándor. Pudajeff Szergej, a gazdag paraszt megállította lovait a patika előtt és nagynehezen lecihelődött a szánkóról. A patikus elébement és barátságosan a pult mögötti belső szobába vezette és sietve előhozott egy kis üveg pálinkát. „Tanácsért jöttem, Petrovics Vaszily — szólt a vastag paraszt — a fiam a jövő hónapban -sor alá kerül," „Ahá, — bólintott a patikus megértőleg — ki akarod szóval szabadítani ?" „Természetesen szivecském — szólt Pudajeff — egyetlen gyerek. Mit használ az nekem ha behúzzák? Mondd csak, nem tudnál valami jó módot, hogy egy kicsit beteges kinézése legyen?" A patikus tiltakozólag emelte fel a kezét: mit gondolsz Szergej, — én ebben a tekintetben úgy vagyok, mint egy hivatalnok, én olyan tanult ember vagyok, akár maga az ezredorvos és igy — elhiheted nekem : ilyen mód nincsen. Azonban menj el Njerchachoffhoz az kiszabadítja a fiadat, máskép nem megy." „Valóban kiszabadíthatja?" — szólt bizalmatlanul Pudajeff. „Ha én mondom neked testvér, — erősítette a patikus — az a te embered! Tudod, titkos összeköttetése van a főorvossal, ismeri a kormányzóság Főmunkatársak: KEMÉNYFY K. DÁNIEL és Dr. SEBŐK IMRE. Felelős szerkesztő és kiadótulajdonos: ROLKÓ BÉLA. leghatalmasabb embereit — ha valaki ért a katonaszabaditáshoz akkor az Iván az!" „Mit csinál hát?" „Semmit — szólt Vaszily lelkesen — épen semmit. Te egyszerűen adsz neki 2Q0 rubelt és ő szól egy pár szót — na persze ott ahol kell — és.a dolog rendben van. És az Iván becsületes marad, ép talpig becsületes, mondom neked. Aztán nézd csak, ha a fickó olyan délceg, erős, hogy a cári gárdába föltétlenül szükség van rá — akkor Njerchachoff Iván visszaadja a kétszáz rubeledet — hiány nélkül!" A patikus diadalmasan nézett barátjára. A beszéd utolja láthatólag tetszett a parasztnak, megnyugodott és szólt: „Jó, jó. Hol lakik az az ember? „Egészen lent a külvárosban. Különben, várjál, én is veled megyek a szánkón!" Mind a ketten felállottak és szánkóra szállva gyorsan iramlottak a behavazott uton a külváros felé. Egy alacsony ház előtt leszállottak és a patikus bevezette a parasztot Njerchachoff Ivánhoz, egy kicsi, csendes beszédű, göndörszakállú emberkéhez. Nyugodtan meghallgatta a kérést és aztán szólt: „Gavrilovits Szergely, meg fogok tenni mindent, ami tőlem telik. De 200 rubel az ára. Ha pedig a fiad mégsem lesz szabad, vagyis az Atyuskának különösen megtetszik, visszakapod a pénzt!" aztán előhozott egy vaskos könyvet, amelybe odaI vezette a többi hasonlóhoz Gavrilovits Szergely drága fiát is. Ahogy visszaértek a patikához, Petrovits Vaszily, a patikus diadalmasan szólt: „Nos, szivecském, mit szólsz hozzá? Az én Vanja barátom kiváló gyerek ! Nézd csak, most meghallgatott téged, Kéziratok és előfizetések Káptalan-tér 1. szám alá küldendők. Hirdetések felvétetnek Buzárovits Gusztáv könyvkereskedésében. aztán csak egy szót szól ott fenn — és máris rendben van! Persze, vannak itt mások is, akik foglalkoznak katonaszabaditással, — mind zsidók, ilyen a Mendel Izsák is és még egy pár, de ezek I buta módon dolgoznak, holmi görcsökkel, úgy, hogy a magamfajta tanult ember mindjárt megismeri. Az én Vanja barátom pedig megy, szól egy pár szót a főorvossal — és akkor a katonaorvos sem tehet ellene semmit." A paraszt megköszönte a patikusnak a jó tanácsot és megígérte, hogy egy borjút hoz neki ajándékba, ha fiacskája kiszabadul. A sorozás napja elérkezett és rengeteg, otromba parasztlegény tódult a városba, a kik a csapszékekben és teaházakban kurjongattak, pálinkáztak, mielőtt az orvos elé mentek volna. Pudajeff Szergej maga hozta be fiát a szánkón és még egyszer elment Njerchachoffhoz, aki megnyugtatta : „Minden rendben van, Gavrilovits Szergej, a te fiadon kivül még más 30 legénykét mentek ma ki. Isten veled!" Estére vége lett a sorozásnak és a Pudajeff fiút alkalmasnak találva beosztották a tüzérséghez. Az öreg először roppant megdöbbent és valósággal rohant Njerchachoff lakására. Ez egészen nyugodtan fogadta: „Igazán nem lehetett Szergej, én nem tehetek róla, hogy olyan derék fiad van, majdnem mindegyiknél erősebb, mint a kik ott voltak!" A haragos apa kételkedve nézett először, de aztán később hízelgett neki a dolog. „Komolyan mondom", — bólintott Njerchachoff — a doktor maga mondta. Vanja, szólt, tizet kiszabadíthattam, de a fiatal Pudajeffet be (pl. hitelszövetkezetek, földbérlet) ma is egyik demokratikus vonása. Valahányszor a kor fejlődésében ujabb elemek keletkeztek, az egyház azok vívmányait legtöbbször művészettel beillesztette szellemébe s megerősödött tőlük. Napjaink nagy kultúrkörei s változásai közepette, az egyház szintén a meglátás s a beállítás azon keretében fog mozogni, mely számol a kor követelmények igényeivel, melyeket ezek az egyházi intézmények iránt támasztanak. Ezt a demokratikus evolúciót egyelőre két dologban lesz szükséges érvényesíteni az egyházi téren. Első sorban a világi hivek autonómiájában, másodsorban az alsó 'papság helyzetében. Aa egyházellenes világnézet nálunk is minden tényezőt felhasznál hatalmas hálózata biztosítására. Éppen azért fel nem tételezzük, hogy ellensúlyozásul fel ne használná, ki ne aknázná az egyház mindazt, ami uj tónust, uj levegőt, uj érdekszövetséget vinne be a világiak s a papság érdek szövetségébe. Amint 48-ban a népjogok bizonyos fokú tágítása vetette felszíne az autonómiát, ugy most, a választójog sarkalatos megoldásának példája fogja kivinni az autonómiát is. Amint az állam meghajol az igények szükséglete előtt, ugy a másik fenntartó nemzet-tényező, az egyház is mintegy az idők változó stílusának tesz beilleszkedő engedményt, midőn a híveket az autonómiába, mint az erőket egyesítő propagativ szer-, vezetbe bevonja. Amint valamely intézmény, jelen esetben az egyház, jogosítványait szélesebb rétegekre kiterjeszti, érdekeit közössé teszi s ezzel önmagát erősiti. Ha tehát az egyház, a felekezetek fölött álló állam helyett, híveivel osztja meg külső vonatkozású ügyeinek intézését, a hivek az eddiginél jóval hatványozottabban fogják érezni, ' hogy ők is tényezők, az egyház érdeke az övéké is. Öntudattá igy lesz bennök az egyház ügyeit sajátjuknak közérdeknek is tekinteni, megszűnik az inferioritás ama látszata, melyben eddigxniagukat hitték és a hivek öntevékenysége is nagyobb keretben érezteti hatását a keresztény társadalmi s politikai mozgalmakban. Akik a munkában a sáncokon kivül vannak, azok nem igen melegednek fel a sáncokon belüllakók iránt. Az autonómiával épen azért a köztevékenységre éltető hűs levegőt visszük be a hivők lelkületébe s jogokat utalva át nekik, erővé válik bennök annak I tudata, hogy a jogokat adó egyház érdeke az övék ! is. Ahol jogokat adnak, ott egyben páncélfalat ! emelnek az ellenséggel szemben. Nem kell félni a hivek bevonásából az autoI nómiában. Ha félünk, ha tartózkodunk vagyunk, I az annak a látszatát kelti, mintha a papság nem j tudná lelki bátorsággal köztevékenységre nevelni hiveit és féltené az egyházat saját híveitől. A határkör korlátaira s a* képviselők minősítésére nézve amugyis ott van a szervezet és a szabályzat. Az nem ok a tartózkodásra, hogy másutt nincs meg az autonómia. A király főkegyúri joga is speciális intézmény. Ne csak utánozzunk minduntalan másokat, legyen a magyar szellemben is olyan uj, restauráló gondolat, melyet külföldön is utánozhatnak. A felsőbb körök tartózkodása az autonómiától, ellankasztja, elkedvetleníti a laikus világot egyházától s azt a véleményt erősítené, mintha a papság félne saját híveitől. Minden késedelmezés az autonómia körül az egyház túlzó optimizmusát igazolná, mintha a jelen állapotokkal szemben a tolerari posse álláspontjára helyezkednék. Ilyen felfogás élénken emlékeztet a mult század 70—