ESZTERGOM XXII. évfolyam 1917

1917-01-21 / 3. szám

XXII. évfolyam. Esztergom, 1917. január 21. 3. szám. ESZTERGOM POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak : Egész évre 10 kor., fél évre 5 kor. Egyes szaru ara 16 fillér. Esztergom, 1917. január 20. — Ne bírálgassanak, hanem cselekedjenek. A falusi ház javában égett s a tűzilármára összeszaladt atyafiak az oltás serény munkája helyett vasvillákkal gesztikulálva azon veszekedtek, hogy kinek van joga a tüzet oltani. — A felvégieknek nem szabad oltani, mert minthogy a tűz az alvégben van ! — Ez a mi tüzünk! — állapították meg s a felvégieket kiszorították a veszedelem színhelyéről. Ez az eset egy közeli községben szórói-szóra megtörtént ékes bizonyságául annak, hogy a magyar lélek ott és akkor is széthúzást keres, amikor a tető fejükre szakadni készül. Igy van ez nálunk az országos ügyekben s annak mintájára a vidéki gócpontok és egyéb helységek közérdekű mozgalmaiban. Ha az arra hivatott vezetőférfiak minden erejüket megfeszítve, idejüket, egészségüket feláldozva, a nép jóléteért verejtékezve segitő akciót kezdenek, a többiek, azok, akiket jósorsuk vagy koruk megkímélt a frontra való masirozástól, ablakukból nézik gúnyosan, hogy aki a kolompot nyakába akasztotta, miként gyúrja a sarat s hamarosan megállapítják, hogy az az illető kötni való bolond, mert egészen másként kellene a dolgot rendezni. Ügy semmiképen sem, ahogy most megy. — Bízták volna rám, akkor megmutatnám, hogy kell rendet és boldogságot teremteni! Hát hiszen rábízták volna. Régóta várta őt a közérdek. Várta az immár harmadik évébe lépett világháború kezdete óta, de nem lépett ki a porondra mindeddig, amig végre is mások munkáját lehet bírálgatni és ócsárolni. A miniszter nem a helyére való; a képviselők nem fogják fel jól a haza érdekét; a közigazÄZ „ESZTERGOM" TÁRCÁJA. Titkári jelentés. Irta és az „Esztergomi Kath. Kör" 1917. évi január hó 14.-én tartott XXV. rendes közgyűlésén felolvasta Dombay Náreisz alelnök és titkár. A népek és nemzetek hatalmas és szörnyű tusájában harmadszor tartjuk meg egyesületünk évi beszámolóját. Más alkalommal, a csendes és áldásthozó béke nyugodt és derűs napjaiban ünnep ez a nap nekünk; de ma, amikor tekintetünk nem a múltba fordul, hanem inkább a kétes holnapra és a bizonytalan jövőbe szegeződik, nem alkalmas ez a nap a hangos ünnnepségre. Komoly figyelemmel és feszült idegzettel várjuk most a titáni küzdelmek végeszakadását, a vérfolyamok elapadását és a ker. hit elveivel ellenkező ellenséges gyűlölködés elszikkadását. Ilyen körülmények között nem csoda tehát, ha a társadalom minden rétegében és igy az egyesületi életben is a figyelem ezen nagy, nemzeti létünket és életünket érintő cél elérésére irányul. Nem lephet meg senkit azon tapasztalatokon alapuló kijelentés sem, hogy a mostani világrengés véres és sok áldozatot követelő napjaiban nemcsak a helyi I szervezetek működése bénult meg, hanem az országos egyesületek társadalmi munkája is erősen stagnál, mondhatni pangásnak indult. Ha visszatekintünk a háború előtti ker. irányú és szellemű egyesületi életre, akkor ott legelőször is az a Főmunkatársak: KEMÉNYFY K. DÁNIEL és Dr. SEBŐK IMRE. Felelős szerkesztő és kiadótulajdonos: ROLKÓ BÉLA. gatás csak tapogatózik; az egyesületek az emberek fejét simogatják, jóllehet azok sántítanak; az újságírók nem jó cikkeket irnak. Hát írjanak jobb cikkeket az illetők. írjanak okosan, jelenjenek meg az egyesületekben, segítsék a közérdekű mozgalmakat. Erre azt felelik: — Nem a mi dolgunk. Minket nem hivtak, végezzék azok, akik feltolakodtak. Úgy hát az fáj, hogy azok a bizonyos vezetők lefoglalták az érdemszerzési területet? De hiszen a háborús világban nem lehet eleget tenni. Ha az egyik cselekvési teret valaki más lefoglalta, annyi megoldatlan feladat marad még hátra, hogy jut elég belőle a többinek is. Milliók vannak a harctéren. Ezeknek munkaköre parlagon hever, álljanak hát bele s ne nézzék álnok lélekkel, habzó szájjal, hogy azok a kevesek, akik tesznek, mint bukdácsolnak az izgatott közvélemény habjaiban. A tűzvész dühöng s ez mindnyájunknak veszedelme. Ne taszigáljuk el mellőle egymást, hanem oltsunk közös erővel. Ne azt vegyük észre, hogy a másik balkézzel viszi a vödröt, hanem azt, hogy csak a szánk jár, mig kezeinket az ölünkben nyugtatjuk. R. Huszonötödik közgyűlés a Kath. Körben. Az emberiség java, a közérdek kívánja, hogy a társadalom vezetésén munkálkodó egyének, az úgynevezett intelligens osztálynak tagjai önálló gondolkodással bírjanak, erősen kifejlett jellemmel ékeskedjenek. hatalmas erkölcsi energia-forrás tűnik a szemünkbe, amelyet az országos kath. nagygyűlések nyújtottak. Ezek a nagygyűlések valóságos hadgyakorlatai voltak a ker. életet komolyan vevő és a társadalmat magasztos elveikkel finomítani akaró társulatoknak. Ezek valóban a ker. kath. öntudat és lelkesedés ébrentartásának, fokozásának, a különféle magyarországi egyesületek testvéries összetartásának páratlan hatású eszközei voltak. A kath. nagygyűlések — mint az elekromos szikra — világítottak, melegítettek és gyújtottak. Sajnos, a háború kínosan hosszú és más súlyos feladatokkal megterhelő napjai megakadályozzák az országos egyesületeket ezen nagy hatású nagygyűlések megszervezésében és megtartásában. A mi kisebb körű egyesületünk azonban — amely e nehéz és súlyos viszonyok között is él és a szerény és szűk környezet dacára is kedves találkozóhelye itthonmaradt tagjainknak — megtartja a mostani nehéz körülmények között is szokásos — most már XXV. rendes — közgyűlését, hogy csendes magunkba mélyedéssel visszatekintsünk az elmúlt évre és beszámoljunk körünk lefolyt életéről és ennek eseményeiről. A hatalmas világrengés kezdete óta — majdnem három teljes éve — a szó nemes értelmében vett egyesületi élet nincs körünkben. Ami egyesületünk élete és működése is részben a bevonultak I elég nagy száma (21), részben a tagok másirányú háborús elfoglaltsága, de különösen a megfelelő helyiség hiánya miatt erősen megbénult. Itthonmaradt tagjaink jórésze azonban, a sokoldalú és fárasztó elfoglaltság dacára is, szívesen kereste fel és látogatta egyesületünk mostani szerény és Kéziratok és előfizetések Káptalan-tér 1. szám alá küldendők. Hirdetések felvétetnek Buzárovits Gusztáv könyvkereskedésében. Azonban e téren is túl lehet lőni a célon. Az már ugyanis nagy baj, egyenesen veszedelem volna, ha a jelzett egyének jelleme merev, alkalmazkodásra képtelen volna, simulékonyságra rábírható nem volna. Ugy állanának a tömegek zsivajgó tengerében, mint a magános oszlopok, amelyek nem tűrik, hogy rájuk összekötő boltiveket rakjanak, építsenek. Inkább intöjelek, ijesztő sóbálványok, amelyektől futni kell, holott oltalmat, erőt kellene mellettük találni. A jellemek torzfejlödésének, távolodásának ellenszerét gondolkodó elmék már megtalálták az egyesületekben, ahol alkalmuk van az ellentétes politikai, társadalmi felfogású egyéneknek egymást megismerni, egymás lelkébe tekinteni s az igazi szellemi értékeket felismerni, amelyeket az életküzdelem sokszor ferde világításban mutat be. A kath. körök érdekes munkát végeznek, amidőn mérnököt, birót, népnevelöt, főpapot, hivatalnokot, lelkipásztort, pénzembert, iparost, kereskedőt, tanárt, ügyvédet, tisztviselőt összegyűjtenek nagy tarka seregbe s azt mondják nekik: — Különböző utakon egy cél felé törtök. Testvérek vagytok Krisztusban a keresztény igazságok által. A kemény jellemek merevsége megolvad, az egyének egymás felé hajlanak s megismerik, hogy a különböző ruházat, a más munkakör nem ok arra, hogy sohasem találkozó, párhuzamos utakon haladjanak, amikor a magasabb eszmék, a fönséges igazságok árnyékában egymásra taszűk otthonát, hogy egyrészt a kör asztalán elhelyezett lapokból értesüljön küzdő seregeink és diadalmas fegyvereink örvendetes győzelmi eredményeiről, másrészt meg, hogy a napi, fárasztó és terhes munka után egy kis pihenést, csekély felüdülést és szórakozást találjon. A tagok egymással való érintkezése szeretetteljes és barátságos volt és mindenkor meglátszott, hogy az együttérzés melegétől áthatott tagok szem előtt tartják körünk nemes célját, fölemelő érdekeit, amelyeket a háborúban ápolni és erősíteni kettős kötelességünk. A mostani hatalmas világégés rettenetes napjai megmutatták, hogy ezen véres és áldozatokban utolérhetetlen napokban a mi magasztos eszményeink : a vallás és az általa megszentelt hazafiság a legnagyobb és legértékesebb erkölcsi energiák. A csataterek párolgó vérét az evangélium ereje és melege szárítja fel, a keservesen siró lelkek bánatos könnyeit Krisztus keze törli le. Most e rettenetes napokban sokan megtanulták azt, amit mi már régen tudunk és érezünk, hogy megrendülne és összedőlne a háborús társadalom a veszedelmek és áldozatok hatalmas abroncsszoritása alatt, ha a meglazult oldalfalakat a vallás megtörhetetlen ereje nem támogatná. Ezen fölemelő tudat hatása alatt mindent megtettünk a lefolyt évben is, hogy az ennyire értékes és a lelkeket felmagasztaló eszmét: a vallásosságot tagjaink szivében növeljük és erősítsük. Mig a háború sok szomorúsággal és mérhetetlen bánattal telt napjaiban ünnepséget egyáltalában nem tartottunk, addig a föntebbi nemes cél elérése végett szívesen hivtuk össze tagjainkat, sőt