ESZTERGOM XXII. évfolyam 1917

1917-01-21 / 3. szám

lálhatnak s kincseiket egymás okulására, gazdagítására kicserélhetik. A nyitott ajtajú körök mindennap alkalmat adnak erre a kiegyenlítődési folyamatra, a közgyűlések pedig egyenesen sátoros ünnepei a konszolidálás, az összefüzödés nagy munkájának. Nem panaszkodhatunk. A nehéz, a keserves háborús időnek bajai nem képeztek akadályt abban, hogy a jól ismert, barátságos hajlékban ismét egymásra találjunk legalább pár órára. A nagy seregszemlén barátságos kézfogás mellett összevillanó szemek ezt látszottak mondani: — Látod, még élek, kitartok, dolgozok a közös nagy cél érdekében. Még mindig számithattok iám. Bizony számítunk is egymásra s a jelen súlyos körülmények között felemel mindenkit az a tudat, hogy mellette olyanok törtetnek, akiket hasonló célok vonzanak, azonos igazságok mozgatnak, lelkesítenek és tüzelnek. A közgyűlés lefolyása. A mult vasárnap délutánján 5 órakor — a mint a beadott szavazatok bizonyítják — 52 szavazó tag gyűlt össze a kath. kör nagytermében, hogy a közgyűlésen részt vegyen. A tisztikar az előadói asztal körül telepedett le, a tagok pedig demokratikus simulékonysággal keveredtek össze korra és méltóságra való tekintetek nélkül. Lovag Mattyasóvszky Lajos világi elnök megnyitotta a közgyűlést és a következő lelkes hangú értékes beszédet mondotta : Az elnök beszéde. Mélyen tisztelt Uraim ! A mult évnek folyton váltakozó nagy eseményeit amint kutatom, nézegetem, három dolog magaslik ki azok közül, melyek századokra, talán a világ végéig, maradandó nyomot, példát és tanulságos emléket jegyzettek fel az elmúlt év története lapjára; amelyek különösen szeretett szép hazánkra és vallásunkra is, oly meghatóan, oly lélekemelőén tükrözik vissza a mindenható Isten irgalmát és szűz Anyánk hathatós pártfogását. Igen tisztelt Uraim! A még folyton tartó óriási küzdelmekben, elkeseredett harcokban elért sikereink, nagy győzelmeink elkábítottak bennünket, a fényes eredményekben elbizakodtunk és mintha megfeledkeztünk volna arról, hogy gyarló, törékeny emberek vagyunk, azt hittük, győzhetetlenek is vagyunk, Esztergom ker. társadalmának érdeklődő egyéneit is a nagyhét elején megtartott konferenciákra. Ezen kedves, mindannyiunk belső világát megragadó és böjti, bűnbánó hangulatra ébresztő konferenciabeszédeket az elmúlt évben is körünk szeretett egyházi elnöke dr. Machovich Gyula, praelátuskanonok úr tartóttá. Mindnyájan, akik részesei lehettünk ezen tartalmas, fölemelő tárgyú és meggyőző hangon elmondott beszédeknek, hálás szivünk teljes melegével mondtunk már akkor ő méltóságának mély köszönetet, amelyet most ismételjünk meg újra itt a közgyűlés szine előtt is. Egyesületünk szellemi és anyagi életét a kör tisztviselői karával egyetemben a harminc tagú választmány vezette és irányította. Az elmult^év folyamán csak akkor tartottunk ülést, amikor azt körünk ügyeinek elintézése megkívánta. Összesen hat ülésben tájékoztattuk választmányunk tagjait körünk életének fontosabb mozzanatairól. Ezen ülések mindegyikén a pénztáros is jelentést tett a tagdijak befizetéséről és a pénztár állapotáról. Örömmel jelenthetem, hogy a súlyos viszonyok dacára is pénztárunk állapota elég megnyugtató volt. A tagok buzgón teljesítették tagsági kötelességüket. A harctéren levő tagok családját nem molesztáltuk a dijak beszedésével. Azonban akadtak elég nagy számmal az itthonmaradottak közül olyanok, akik a tagsági dijakat megfizetni nem voltak hajlandók. A több évi hátralékosokat, akiknél semmi | remény sem volt arra, hogy tartozásukat kiegyenlítik, törültük a tagok sorából. Szükséges volt ezt megtennünk a mostani nehéz időkben is, mert hisz tudja mindenki egyesületünk súlyos anyagi helyzetét és ismeretes az is, hogy csak a beszedett tagszem elől tévesztettük a zsoltáros szavait: „Ha csak az Ur nem őrzi a házat, hiába vigyáz, ki azt őrzi." Talán voltak olyanok is, kik elfeledték, hogy van Ur is fölöttünk; talán voltak, akik elfeledték kötelességüket teljesíteni, és talán már nem is vigyáztak a házra, a hazára, amit őrizniök kellett volna. Azért hát megmutatta az Ur, hogy létezik, hogy nélküle nincs győzelem ; hogy a siker, a győzelem, az ő kegyelme, az ö ajándéka. A nyári orosz nagy támadásra, az akkori súlyos veszteségre, megijedtünk, mi lesz velünk? összerezzentünk, nagy aggódás szállt szivünkre. Hála, hogy igy történt, mert nem feledtük el annyira az Urat, hogy ő hozzá fel ne nézzünk. És ő ránk tekintett és megmentett. Az orosz támadás csak összetartóbbakká, csak lélekben bátrabbakká, cselekedeteinkben csak tisztábbakká, becsületesebbekké tett bennünket és fokozta isteni gondviselésben való hitünket. Mélyen tisztelt tagtársaim ! Mit szóljak a román szószegéshez, az álnok betöréshez ? tudjuk, miként jöttek ravaszul szép hazánkba, de Isten, szűz Anyánk Nagyasszonyunk kérésére példásan fenyíti őket. A betöréskor testvéreink földönfutókká lettek, nálunk kerestek menedéket, és mi adtunk: a mit adhattunk. Hazánk közvetlenül volt érintve, és éppen azért tüzesebben, hevesebben akartunk boszút állani a rút álnokságon. Az igazságért vágyó fohászkodó lelkünk, csak annál inkább fordult a Magyarok Nagyaszszonyához, hiszen az ő országa volt közvetlenül veszélyeztetve. Ezer és ezer szívből hangzott fel ezrek ajkán az ének: Boldogasszony Anyánk, Régi nagy Patronánk... Ne feledkezzél el. Szegény magyarokról. És nem hiába reménykedtünk. Meghallgatta sóhajunkat, esdeklő kiáltásunkat szűz Anyánk, hazánk Nagyasszonya. A népeknek itt a földön kell bünhődniök; bűnhődnek is rút hitszegésükért a románok — Szűz Anyánk Fogantatása ünnepén — kezünkben volt már fővárosuk. A románok hitszegő, ravasz betörése csak fokozta, nevelte bennünk Nagyasszonyunkban való megingathatlan reményünket és csak azt eredményezte, hogy az ő dicsőségének fényessége annál jobban felragyogjon és szivünkben örökké megmaradjon. Tisztelt Közgyűlés ! A harmadik nagy esemény a szeretet jegyében született és csak most nem régen a közel múltban zajlott le. A Mindenható bölcs rendelése szerint a kérdijakból képes egyesületünk fenntartani magát és a közel 30,000 K adósságunk után járó jelentékeny kamatokat is csak ugy vagyunk képesek födözni, ha a tagok ezen kötelezettségüket pontosan teljesitik. Nagy hálával tartozunk nagyrabecsült és jóságos szivéről általánosan ismert egyházi elnökünknek, dr. Machovich Gyula praelátus-kanonok úrnak, aki nehéz anyagi helyzetünket mérlegelve 600 K-t adott az elmúlt évben egyesületünknek. Mondjunk ő méltóságának itt a közgyűlés szine előtt már több izben tapasztalt kegyes jóindulatáért hálás és mély köszönetet. Ugyanezt kérem a m. t. közgyűléstől Kanter Károly praelátuskanonok úr részére is, aki a közeli napokban 100 K-ás adományával körünk alapító tagjai közé lépett. A meleg köszönet őszinte érzéseit kell még tolmácsolnunk dr. Fehér Gyula praelátus-kanonok úrnak is, aki az „Élet" könyvkiadványainak most már harmadik ciklusát ajándékozta körünk könyvtárának. Az elmúlt év folyamán 11 uj tagot vett fel a választmány. Tagjaink sorában — fájdalom — a lefolyt évben is pusztított a kegyetlen halál. Itt legelőször említem azt a mérhetetlen nagy csapást, amely a legnemesebb szivü uralkodónak, felejthetetlen, jó öreg királyunknak, I. Ferenc Józsefnek elvesztésével érte az egész magyar nemzetet, tehát a mi egyesületünket is. Nemes, munkás és faradhatatlan életű fejedelmet, a ker. kath. hit elveitől vezetett és áthatott igazságos szívű uralkodót veszítettünk el nagy halottunkban, kinek emléke áldott lesz minden magyar előtt és élni fog mindnyájunk szivében örökké. lelhetlen halál a legmagasabb udvarba osont be, és hideg leheletével megfagyasztotta az élet folyását a legnemesebb szívben. A mi rajongva szeretett királyunk elköltözött oda, hol még nálánál is van nagyobb király. Mély szomorúsággal telt meg szivünk. Mi szakad még ránk? Nem volt elég még a baj, a keserv ? A mindenható Isten megelégelte bánatunkat, vi aszt, megnyugvást küldött szivünkbe: az uj király koronázásával, mert Isten a szomorkodókat megvigasztalja. A mi bánatunk előkészítő utja volt egy nagyobb örömnek, hogy felragyoghasson szent István koronájának fénye. Szent István koronája a mi szeretetünk tárgya ; szent István koronája a magyarság záloga; Szent István koronája a katolicizmusnak üdvözítő hatalma ; Szent István koronája, amely nem csak magyar, de katholikus is. Szent István koronája, amely azt hirdeti, hogy a „nagy világon e kivül, nincsen számunkra hely" ; amely azt ragyogja a borús fellegek közé, itt csak magyar, itt csak keresztény ország létezhetik. Szent István koronája a színtiszta magyarság, a színtiszta katholikusság szimbóluma. Ezért a mi szeretetünk tárgya. Szálljon hát mély hódolatunk, szeretetteli üdvözletünk Istennek; ama felkentje felé, a kit e szent korona ékesít, ő benne összpontosul szeretetünk ; amelyet szent István koronájára pazarlunk. Ö tőle mint Isten felkentjétől várjuk a békét a hazába, a családba, várjuk a békét a lelkünkbe. A béke galambját kibocsátottuk, de még nem tért vissza olajággal. Félünk, hogy a lelketlenség tőrbe csalta, elpusztította. De érzem, reményem van, hogy ez is csak azért történt, hogy a béke királynénak fénye annál teljesebb legyen, hogy annál jobban bearanyozza a világot, hogy mindenki tudja, beismerje, lássa, hogy ő a mi Nagyasszonyunk ! Remélem, jövő ilyenkorra erről, mint bevégzett tényről, mint mindenkitől elismert tényről beszélhetünk. Tisztelt Uraim ! IV. Károly királyunk kegyelmet osztott, midőn szent István koronája fejét érinté, ékesité. E kegyelem eszembe juttatja azt a kegyelmet, melyet a királyok királya osztogat mindnyájunknak. Az ő kegyelmei azon események is, melyek minket rávezetnek, hogy a Gondviselésben növekedjék hitünk; hogy Nagyasszonyunkban élénkebb legyen reményünk, hogy szent István koronájában összpontosuljon szeretetünk. Fogadjuk e kegyelmeket mi magyarok, mi katholiku:-ok szeretettel, örömmel, váltsuk valóra életünkben, és legyünk e kegyelmek apostolai környezetünkben, a társadalomban. Ezt kérem, ezt óhajtom a Mindenhatótól Az elmúlt évben itt hagyott bennünket kö rünk és választmányunk egyik legbuzgóbb tagja' dr. Roszival István prelátus-kanonok ur, kinek egyesületünkben majdnem minden nap mutatkozó kedves és barátságos egyéniségét valamennyien nélkülözzük. Az a meleg szeretet és őszinte ragaszkodás, mely ő méltóságát egyesületünkhöz fűzte, késztet bennünket arra, hogy kedves egyéniségét lelkünkben megőrizzük és arra kérjük a kegyes és irgalmas Mindenhatót, hogy adjon neki .örök birodalmában csendes pihenést. Ugyanezt kívánjuk még dr. Burián János, Körhegyi József, Laiszky János, Niedermann József és Pfalcz József elhunyt tagtársainknak is. Ez utóbbiak közül kűiönösen megérdemli a kegyeletes emlékezés meleg érzéseit Körhegyi József ur, aki a harctéren szerzett súlyos betegségben halt meg és mint lelkes és bátor hős édes hazájáért áldozta fel fiatal életét. A meghalt, az eltávozott és a törült tagokat figyelembe véve jelenleg van egyesületünknek 202 rendes és 36 vidéki, tehát összesen 238 tagja. Ezek között van 8 tiszteleti, 22 örökös és 76 alapító tag. Ezekben vázoltam m. t. k. egyesületünk mult évi szerény életét. Az elmondott történeti tények, ha nem is oly feltűnő és hangos módon, mint a békés munka napjaiban, de azért most is azt mutatják, hogy egyesületünk régi, közel negyedszázados életében követett magasztos elveihez a háború nehéz és súlyos napjaiban is kitartó és hű maradt. Megvalljuk, hogy a háborús viszonyok kényszerítő hatása alatt sok mindent elhagytunk egye-