ESZTERGOM XXII. évfolyam 1917

1917-06-03 / 22. szám

ESZTERGOM POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak : Egész évre 10 kor., fél évre 5 kor. Egyes szám ara 16 fillér. A választói jogról. Esztergom, 1917. június 2. Csodálattal veszi tudomásul a nagy közönség azt a széles körökben elterjedt szőlásmódot, mely egyrészt választójogot kér jutalom gyanánt, másrészt pedig a hősöket is elütni iparkodott tőle, mert az nem ajándék. Valamely értelemben mindkettőnek igaza van, de alapjában véve, ugy van, hogy mindkettő téves. Különösen a második, mert könnyű a hatalom birtokában az oroszláni hősöket is e kérdésben legyőzni. Az első nem elég önérzetesen és erélyesen szól, a második pedig cinikusan sért és fellázit. Az alaphiba könnyen eltűnik, ha igazán választői jogról mint jogról beszélünk. Tehát nem ajándékról, jutalomról, mert ily háttér mellett a választói jog nagy fontossága is letörpül. Ezt a jogot az állam polgárai az idők előrehaladott fokán nem kérik, nem könyörgik, hanem követelik. Követelik pedig azért, mert az nem másé, hanem az övék. Emiatt tiltakoznak minden oly rendszer ellen, mely ezen jogukban őket megköti, útjukban van. A választói jog kérdését a türelmét vesztett polgárság ép ezen jogi jelentősége és jellege alapján forradalommal is képes kikényszeríteni. Politikai vakságot árul el mindaz, aki még ma is a régi túlhaladott, az élet által megdöntött középkori államelmélet alapján áll és onnan küzd a honfiakkal, az élö és tettrekész állammal. A népfönség elvét ezáltal még nem ÄZ „ESZTERGOM" TÁRCÁJA. Az orosz anarchia. Irta: Dr. Hamvas Endre. Anarchia Oroszországban ! Szentpétervárott! A hadseregben! — Ilyen híreket olvasunk naponként az újságokban és szivünkben kellemes bizsergést érzünk afelett, hogy ime: a legerősebb ellenfél országában anarchia van ! Mert ha megverte az Isten az országot, melynek gyermekkirályt adott, még inkább megverte azt, melynek nem maradt egy pöttömnyi királya vagy császárja sem. Huh! hogy borsódzott a hátam, mikor a minap lejtőn lefelé vágtató lovakat láttam. Nekivadulva iramodtak az állatok egy kanyarodónak. Itt menthetetlenül összetörik a kocsi, szakad a szerszám, fejét zúzza be a kocsis. A gyeplőszárak ott repültek a lovak lábai körül, a kocsis elkékülve fogta az ülést. .. Isten irgalmazzon lelkének!.. . A járókelők sikoltva ugortak széjjel. Egyszerre egy bátor rendőr ugrik elő, megragadja a lószerszámot, fékezi, vezeti az állatokat, neki egy alacsony bokornak, A lovak elesnek, a rendőr is. Végighasad nadrágja. Sebaj! Kipirult arccal, győzelmesen áll a remegő lovak mellett... A fékevesztett lovak az anarchia képe. Nekivadult szenvedélyek fékező gyeplő nélkül. Oroszországban ugyan erejüket megfeszítve mérséklik a forradalom rohanó szekerét, de sikerülni fog-e azt időben megállítani? Főmunkatársak: KEMÉNYFY K. DÁNIEL és Dr. SEBŐK IMRE. Felelős szerkesztő és kiadótulajdonos: ROLKÓ BÉLA. minden téren ismerjük el, de vannak jogok, melyek általános emberi követelmények. Ilyen a választójog is; a polgárok feleszmélése és arra alkalmassága nem könnyű dolog, de a döntést minden vizsgálódással szemben az idők követelménye, jele szokta meghozni. Bármint kövesse a polgárság a kiváltságosakat, de a nemzetek életében meg szokott mozdulni a tömeg is, midőn már megtanulta és átlátja, hogy hazájának csak mostoha fia lett, pedig ennek nem feltétlenül kell a haza érdekében igy lennie. S ha ezen két szempont mindegyike érettnek mutatja időnket a nép követelésére, ha eddig meg lehetett lenni szélesebb körű választói listák nélkül, annak oka a naiv bizalom volt, hogy a közjót talán teljesen jól kezelik. De ebből a nagy seregek kiábrándultak. Tapasztalják, hogy a polgárság óriási részének ügyét nagyon is dilettáns, szívben és észben töle teljesen idegen elemek mostoha módra vezetik. Ezen tapasztalat polgár és polgár közt hovatovább erős válaszfalat húz és nem biztosítja azt az általános összetartást, melynek feltétlen szükségét e háború folyamán élénken felismerhették nagy és vegyes rétegek. Az a fronton küzdő katona talán most tapasztalja csak először és tanulja meg, hogy mi az a haza és viszont, hogy ö maga is mily fontos tagja annak. Azt hiszem, hogy a VI. elemi osztály ifckolai bizonyítványánál talán jobban értékelhető lenne szellemi érettség elbírálásánál ez a hősök iskolája. Talán nem is csak a csillagosoknak, hanem anEddig még nem sikerült. Eddig még az anarchia az ur. Oroszország az öntudatos anarchia hazája. Szükséges visszahatása ez a Romanovok önkényes államrendszerének. Egy országban, még a Lajosok honában sem sikerült a sokszor terhelt uralkodók akaratát annyi időn át törvénnyé, nyomasztó törvénnyé tenni, seholsem sikerült, az abszolút állam-hajó réseit a betóduló áramlatokkal szemben oly soká dugdosni, mint épen Oroszországban. Ám a szabad eszmék mégis beszivárogtak. Titokban. Alulról. Sehol annyi voltérianus, enciklopedista, darwinista, mint a cár birodalmában. És e tarka elegye a felvilágosodottaknak nem szervezkedett. Részben nem tehették, részben nem akartak. Az államszervezet ugy megutáltatott velük minden köteléket, hogy nem akarták semmiféle —ismus uralmát maguk felett elismerni. Ok nihilisták, mint Turgenyew „Apák és fiuk* cimü regényében őket elnevezte. Az orosz nihilizmus azonos a nyugati anarchizmussal. Eközben tapasztalták a nihilisták, hogy szervezet nélkül is lehet sikeresen együtt működni. Kropotkin, az orosz forradalmár herceg, emlékirataiban*) még egyéb tapasztalatokból is beszámol, melyek látszólag az anarchismus jogosultságát igazolják. Ő azt vette észre, hogy fontos pillanatokban az emberek sohasem felsőbb parancsra cselekednek, hanem az egyirányban működő egyéni akaratok tevődnek össze egységes cselekvéssé. Csatában, rohamban, — úgymond — hiába min*) Magyarul kiadva 1912-ben. Kéziratok és előfizetések Káptalan-tér 1. szám alá küldendők. Hirdetések felvétetnek Buzárovits Gusztáv könyvkereskedésében. nak az infanteristának is. Természetes, hogy valamelyes korhatár megvonható, amennyiben 18 évesek még nem mennek ember számba. Legalább is nehezen lehetne oly elfásultaknak tekinteni a hősöket, hogy róluk nélkülök határozó rendszer mellett megnyugodni tudnának. Elvégre is az államok első érdeke nem a kifelé való imponálásban rejlik, hanem a salus patriae első sorban a polgárok általános és individuális boldogulása. Széchényi István elvei ugylátszik most bontakoznak ki a maguk mélységében. Mert egy ily állam önmagának legerősebb éltetője kifelé is. Attól sem féltem az általános választói jog folytán hazánkat, hogy avatatlan elemek kerülnének a nagy állami feladatok kormányzásához. Legalább is ésszerűen feltehető a tapasztalatok és népismeret alapján, hogy az általános választói jog követelőit nem ily diplomatikus irányzatok vezetik. Azokat felelős férfiakra tovább is reábízza, de önérdekeinek intézésében nem fog megnyugodni, mig csak nem látja, hogy őket is helyes szemüvegen nézik és meglátják minden viszonyát, ügyét. Hogy pedig ezen megnyugvás biztosittassék, ahhoz a Tisza-féle legutóbbi választói törvény nem épített elég szilárd, széles alapot. Mert bármennyire hivatkozzék is arra, hogy még kipróbálva nincs, de a választóknak az utóbbi két évben szerkesztett lajstroma élénken mutatja, hogy különösen faluhelyen a választók numerikus mennyisége legtöbbször nemcsak nem emelkedett, den vezényszó. Nincs az a tiszt, aki a vadul rohanó sereget megállítsa, vagy visszatérésre birja a ziláltan menekülőket. Egy hadgyakorlaton II. Sándor cárt is elgázolták volna katonái, ha félre I nem ugrik. A parancsolás csak díszszemlén mutathat eredményt. Ki fog ebből parancsnokok szükségességére következtetni ? És igy van ez a békés életben is. Az Amur folyón utazott egy orosz expedíció, mikor a hajó kapitánya leittajmagát s lefeküdt aludni. Kropothin vette át a hajó vezetését. Büszkén defellirozott a parancsnoki hidon, de csakhamar észrevette, hogy nincs parancsolni való. A legénység minden tagja szó nélkül tudta és végezte a dolgát. Hogyisne? Hisz csak nem

} akarhattak a keletázsiai folyó elhagyott partjai közt evickélni? — Már pedig az lett volna következménye a kötelességmulasztásnak. A szibériai száműzöttek is communisztikus életet éltek telepeiken. Nem volt köztük előbbvaló, mégis a közös érdek felismerése ennek keresztülvitelére serkentette őket. Eszerint tehát — szól az anarchista következtetés, — a parancsolásnak és fegyelemnek kevés az értéke. Kezdeményező emberre van szükség csupán, de ha már megvan az első lökés, akkor a vállalkozást nem katonai módon, hanem kommunisztikus uton, együttes beleegyezéssel kell keresztülvinni.. Ezzel szemben Oroszországban nem volt nehéz rámutatni a túltengő bürokrácia káros voltára. Minden újító törekvést agyonnyomott, megfojtott a rendszer. Óriási fáradsággal, felsőbb parancsra kidolgozott reformtervezetek rendesen a