ESZTERGOM XXII. évfolyam 1917

1917-06-03 / 22. szám

ESZTERGOM 1917. június 3. söt csökkent. Ez pedig gyanús jele a választói jog kiterjesztésének. Lehet, hogy városokon a gyári és ipari munkáselemek révén valamelyes emelkedés állott be, de ez a falu és város nem parallel emelkedését mutatja. Már pedig ez nagyon is kivánatos lenne. A 30 éves korhatár, 5 évig egy helyen való munkálkodás, altiszti rangfokozat mind olyan megszorítások, melyek a törvény elasticitását szinte elemi erővel lerontják. Ezeken feltétlenül változtatni kell. Mert ha közérdekből megszoritásra van szükség, akkor igazán az oda nem valókat kell csak kizárni, mig ezen megszorítások sok tisztességes és egyénileg alkalmasnak itélhetöt elzárnak az urnától. Ha megszorítás lehet, az a korhatárnál elég a nagykorúság idejére. Munkásságnál büntetlen előélet, de ez másoknál is lehet több vagy kevesebb évre. Erkölcsi bizonyítvány és adófizetési kötelesség teljesítése stb. lehetnének azon szempontok, amelyek polgár és polgár közt az urnánál a tisztesség vétóját állítják fel. Azt pedig feltétlenül szükségesnek véljük, hogy a választói jog titkos uton községenként gyakoroltassék. Titkosság nélkül a szük keretű választói jog sem ért semmit, az általános és kiterjesztett sem fog érni semmit. Mert tisztességes és komoly választó már csak arcpirulással megy szavazni oda, ahol hivatalos pressio és pálinka már csordává alkotja gyakran a polgárokat és kedvüket is elveszi attól, hogy képviselőválasztásra komolyan gondoljanak. Az intelligencia tisztességes módon is vezethet, ha meg tudja találni a becsületes és önérzetes munkában a néppel a kapcsolatot és becsülést, nem szükséges ahhoz a drasztikus választási rendszer corrumpáló eszköze. Lehet tisztességes uton is — söt csakis igy — igazi közvélemény. A józan polgároktól pedig kevésbbé féltjük a hazát mint a kortesek zenéjére táncoló báb választóktól. Kaszt abszolutizmusból már nem kérünk. K. Gy. S. — A restauráeió után. Esztergom vármegye részleges tisztujitása május 29-én megtörtént s igy a velejáró izgalmak is rendes medrükbe eltűntek. A tisztújítás s ezzel a mérkőzés súlypontja az minisztériumok fiókjaiban végezték pályájukat. Kropotkin egy jellemző esetet mond el az orosz állapotokról. 1859-ben a csitaiak, — hej de sok derék magyar fogoly van most ott! — tűzoltó tornyot 1 akartak építeni. A pénz együtt volt, csak a költségvetést kellett Szentpétervárott jóváhagyatni. A belügyminiszter két év múlva szerencsésen el is intézte a dolgot. Igen ám, de Transbajkáliában is van spekuláció és áremelés! Mire a jóváhagyott költségvetés visszakerült, épen kétszer akkora lett az épitő anyag ára. Mit volt mit tenni? Uj költségvetést csináltak és újra beküldték. Ám ez a második époly szerencsétlenül járt, mint az első. Huszonöt éven át ismétlődött a játék. Huszonöt éven át futottak versenyt a csitaiak az árakkal, végre is nagybölcsen elébe kerültek a spekulációnak: költségvetésüket kétszeres árral csinálták meg és igy sikerült a tornyot felépíteni. Az anarchismus filosófiai megalapozását nem nehéz megtalálni. Mióta a protestantismus a tekintély elvét elvetette, minden belőle folyó rendszer következetes keresztülvitele anarchismusra vezet. Kropotkin lelkületére ugylátszik Darwin tana volt hatással, aki tagadja a célszerűséget, és ezzel az irányítást a természetben. Igaz, hogy az erők szabad érvényesülése, a Kampf um Dasein, az ököljog hangoztatása a természetben, — nem felel meg az anarchisták kommunisztikus felfogásának, mert ők Darwin tanát Keszler módosításával fogadják el és úgy viszik át „a természet anarchismusát" a társadalom életébe. A természetben, alispán-helyettes választásra esett. Mindkét jelölt a vármegye régebbi tisztviselői közül való volt. Szolgálati időben alig pár hónapi különbség volt csak közöttük, a mi már elválasztó alapot nem képez. Képesség dolgában egyik kalibere se állott a másik fölött. A maga munkakörében mindegyik számottevő s érdemes múltra tekinthetett vissza. E mellett kifogástalan uri egyéniségükről ismeretesek. Éppen azért volt feltűnő, hogy ebben a háborús viszontagságteljes időben, mégis anynyira élükre állították a választási küzdelmeket. Mindenféle szempontot dobtak pro és contra a választási kortéziába. Még a vallásit is, amely ellen pedig egyik jelölt se vétett közéleti tevékenységével. A kapacitálás, a fegyverropogtatás elég hatalmas dresszurával folyt ugy a választási fronton, mint a front mögött. Mindez annál feltűnőbb volt, mert hisz csak helyettesítésről volt szó s politikai árnyalatok szerint a két fél pártja ugy sem sorakozott. A tapasztalt nagy hangulatcsinálásnak talán akkor lett volna inkább helye itt is, ott is, ha, mint s»k helyen, nálunk is a municipiális választások a politikai pártszervezkedés alapján történnének. Ahol ily alapon történik, ott e szerint alakulnak ki a vármegyei s városi tisztikarok, megyebizottsági s képviselőtestületi berendezkedések is. Nálunk azonban, legalább eddig, a politikai pártelvek alapján nincs beállítva se a megyei, se a városi közigazgatás. Inkább az érzelmi, a családi nexusok, a helyi érdekek vezetnek. A lefolyt választásnál is mindegyik fél pártjában a különböző politikai pártállásu emberek vegyesen, ex omni genere piscium, voltak képviselve. Azután nálunk se a megye, se a város közéletében, különösen annak intelligenciájában, ez időszerint nincs pap-ellenes tünet. Ezt hirdetni is kár. A világi s egyházi elem között hála Istennek harmónia van. S ott, mint Esztergomban is, ahol a papság a hazafias, a háborús mozgalmakban, az emberbaráti tevékenységben vezető szerepet játszik, nem is szabad máskép lenni. A személyes antagonizmust soha se szabad a testülettel összetéveszteni. E mellett, az imént lefolyt választásban érdekelt s exponált családok legtöbbje, az esztergomi katholikus irányú köztevékenységben tekintélyes szerepet visz. Ilyenek, vallásilag kifogásolt egyént amúgy se támogatnának, különben az egész választásból a legfőbb tanulság, hogy azok, akik bármely közigazgatási ágban exponált állásban vannak, azoknak legtanácsosabb, ha a személyes jellegű, pláne hivatali választásokba úgymond, nemcsak kölcsönös harc, de kölcsönös összesegités is van. És ez utóbbi fontosabb ! Kant tanítása is alkalmas befogadásra talált. Az anarchisták csak következetesek, mikor az autonom én nevében tiltakoznak minden felsőbb hatalom beavatkozása, sőt létjogosultsága ellen. Szerintük csak az emberiség szivébe mélyen begyökerezett apriorisztikus felfogás hangoztatja a tekintély és kormányzat szükségességét. Fetisimádói vagyunk régi babonáinknak és hagyományainknak. Csak szakítani kell előítéleteinkkel és a kölcsönös megegyezés gyümölcsei szebbek lesznek, mint a mai rendszereké. Hangzatos theória ! Ám a praxis? A praxis iránt érdeklődtek az angol munkások is egy anarchista gyűlésen. „Ha az államvasutak, — mondották, — nem tetszenek nekünk, és a magántársaságok által vezetett üzem nem egyéb, mint lopás, — jól van, legyen a vasút a munkásoké. Ám, hogy fogjuk akkor az üzemet berendezni?" Az orosz anarchizmus előtt is felmerül a kérdés; „Ha nincs katonai felsőbbség, nincsenek tisztek, ki fogja a hadmüveleteket irányítani?" A felelet olyan egyszerűen hangzik: „A vezénylő katonák. Ok lesznek azok a bizonyos kezdeményezők ..." Épen ma olvassuk az újságban (május 22.), hogy az orosz tüzérek Szentpétervárig, nem: — Parisig kergették a francia vezénylő katonákat," mert harcot parancsoltak. Az orosz vezénylők is igy jártak volna, de azok nem „kezdeményeztek." Ez az anarchizmus prakszisban. agitative nem folynak be. Kövessék bátran meggyőződésüket, de ne agitáljanak. Az esélyek sokszor kiszámithatlanok s a vesztes fél keserűsége azután az agitatív szereplők ellen fordul. A kocka is fordulhat. Felülkerekedhetik az, aki imént leszorult. A keserű visszaemlékezés nem jó tanácsadó s igy a választásokba sokszor kortesfogásból kidobott jelszó azután tényleg igévé válhat az ügy kárára akkor, amikor sokszor közérdek megtartani jó embereinket mindkét pártfélnél. Az agitációk után az együttműködés kényszere gyakran teremt azután visszás és következetlen helyzeteket. K. Az Oltáregyesület 1917. évi kiállítása. Immár negyedik éve, hogy az esztergomi Oltáregyesület nem tartott kiállítást, mert nem tarthatott. Azok a nemeslelkű urinők, akik május 26-án a zárdaiskolában egy hatalmas tantermet egyházi ruhákkal s egyéb templomi szerelvényekkel teljesen feldíszítettek és igy a kiállítást lehetővé tették — nagy és áldozatos munkáról tettek tanúságot. Tudjuk, hogy ők voltak, akik a lepergő három keserves háborús esztendő alatt az önkéntes betegápolás, a sebesültek gondozása, karácsonyfaünnepélyek, szeretetadományok, a harcterekre hósapka, érmelegitő varrása s más honleányi szeretetgyakorlatokkal legjobban kitűntek — oltáregyesületi kiálitásukkal: a templom, oltár körül való eme nagy tevékenységükkel csak koronáját tették fel a szivükben lángoló Isten és felebaráti szeretetük külső megnyilatkozásaira. ' Sokszor gondoljuk, hogy a hosszan tartó háború már minden idealizmust és áldozatkészséget kimerített. Mikor az Oltáregyesület kiállítását megtekintettük, más vélemény formálódott ki bennünk. Esztergom urinői még ma is oly hűek, lobbanékonyak, ha áldozatkészségről van szó, mint a háború első hónapjaiban. A kiállitás gazdag, pompás és egyházias volt. Gazdag, mert egy hatalmas tanterem zsúfolásig fel volt díszítve az egyházi ruhák és szerelvények minden fajtájával. — Pompás, mert finom kelmékből, nagyon gondos kezektől varrva-himezve gyönyörködhettünk a legszebb egyházi ruhákban. Hogy honnét volt mindez, mikor immár minden anyagból kifogynak a kereskedők ? Onnét, mert a gondos és jólelkű úrnők háztartásukban rejtőző selyem, plüss darabkákat összeszedték és ezzel nagyon változatossá, pompássá varázsolták az egyházi ruhákat. — Aztán egyházias, mert a kiállított tárgyak egyházművészeti szempontból is a legjobb kritikát érdemlik meg. Hogy ezen úrnők dolgoztak a házvezetés gondjai és háborús izgalmak, talán csapások ezernyi baja mellett, azt mutatja, hogy vallásos és honleányi minőségben példái lehetnek a többi városok hölgyközönségének. Nagyon természetes, hogy ezen hangyaszorgalmú, áldozatos közjótékonysági munkálkodásnak megvan a kulcsa és pedig özv. Reviczky Gáborné elnöknő személyében, akinek vezetése alatt az Oltáregylet már ötödik gazdag kiállítását rendezte. Csak a legnagyobb elismerés és tisztelet hangján szólhatunk, midőn ezt a való tényt leszögezzük és sokoldalú jótékonysági működéséről a hála hangján nyilatkozunk. A kiállitás megnyitása szombat délelőtt 10 órakor szent misével kezdődött, melyet a zárdatemplomban Kánter Károly prelátus-kanonok, az oltáregyesületek orsz. elnöke celebrált. 11 órakor a kiállítást dr. Csernoch János bíboros hercegprímás nyitotta meg szép beszéd kíséretében, az oltáregyleti tagok és nagyszámú előkelő közönség részvéte mellett. A kiállitás 3 napig tartott, mely idő alatt folyton nagy látogatottságnak örvendett és pünkösd hétfőn délután záródott. Akik megtekintették a kiállítást, azok a legjobb benyomásokkal távoztak. L. G. A rokkantak ellátása. Minél közelebbinek s valószínűbbnek látszik a háború befejezése, annál inkább előtérbe kerül a háború pusztításai által előállott nyomorúságok és szenvedések enyhítésének szükségszerű volta. Az emberi kéz alkotta értékek pusztulása és megsemmisülése is óriási veszteséget jelent ugy kulturális, mint közgazdasági szempontból, de az egészséges, ép emberi szervezetben esett hiányok és