ESZTERGOM XXII. évfolyam 1917

1917-10-07 / 40. szám

ESZTERGOM POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak : Eo-ész évre 10 kor., fél évre 5 kor. Egyes sstám ara 16 fillér. Felelős szerkesztő és kiadótulajdonos: ROLKÓ BÉLA. Kéziratok és előfizetések Káptalan-tér 1. szám alá küldendők. Hirdetések felvétetnek Buzárovits Gusztáv könyvkereskedésében. Az iskolák államosítása. Esztergom, október 6. Az iskolák államosításának szükségességét azok indokolják elfogadhatóbbnak, akik minden kertelés nélkül arra az álláspontra helyezkednek, hogy arra azért van szükség, mivelhogy a magyar nemzeti állameszméknek kiépitótósót, betetőzését másként nem lehet megvalósítani. Azok azonban, akik az iskolák államosításával kapcsolatban a nemzetiségeknek anyanyelvét egyébként társadalmunk életében minden téren biztosítják, a magyar állameszme megvalósítását illetőleg hamis utakon járnak. Nem azért, mert áltatnak, hanem azért, mert nem veszik észre, vagy nem akarják észre venni, hogy szabad fejlődési folyást biztosítva a nemzetiségek anyanyelvének, egyúttal nemcsak nagyban csökkentik az állami iskolák várható produktumát, hanem mindjobban ki is élesítik a nemzetiségi viszonylatot, amit sajnos, ez időszerint az állam is kénytelen elismerni. A nemzetiség fogalmának lényegét mint a jelen idők jelenségei is bizonyítják, Európa népeinél a nemzetiségéhez szívósan ragaszkodó zsidóságon kivül nem a faji leszármazásban, hanem az anyanyelv köré való csoportosulás állagában kell keresni, amely nemzetiséggé állapit meg azonnal, mihelyt önállóvá is képesiti magát és evégből mindinkább érvényesülésre törekvő nemzeti eszméket táplál, amelyek vagy a közelben, vagy a távolban támogatást nyernek. Azért kell mindig az egységes nyelvben kidomborodó állameszme legnagyobb veszedelmeinek tartanunk a nemzetiségeknek törvényes elismerését és ezen elismerés alapján anyanyelvüket illetőleg jogaik teljes biztosítását, melyeknek törvényen kivül való negligálása reájuk nézve a legnagyobb sérelem, amellyel szemben azután nem csoda, ha a legnagyobb ellentállásokkal találkozunk, ós pedig azért, mert mikor a törvény a nemzetiségek létét elismeri azzal bizonyos, ós korántsem megvetendő mértékben olyan jogosultságokat is elismer, amik határozottan ellenkezésben állnak a magyar nemzeti állameszmével, mert a nemzetiségek elismerése nem egyéb, mint azoknak a magyarsággal való teljes egyenlősítése és pedig a nyelv ós ezt megillető kultúrintézmények tekintetéből is. Ezt elvitatni nem lehet. Már pedig a nyelvnek" egyfelől konzerváló, másfelől áthasonitó erejét senki kétségbe nem vonhatja, mert rajtunk tapasztalhatjuk és voltaképen azért vonjuk állami, nemzeti eszméink szolgálatába, mint ezt a magyarországi katholikusok egyházfejedelmének, a herceg-primásnak 19^j>év folyamán a magyar nyelvnek hatásos tanításáról és a templomban is érvényesülni való törekvéséről szóló 102/tfgy. sz. alatt kibocsátott körrendelete fényesen dokumentálja. De amint rajtunk tapasztalhatjuk* és a háborús jelenségek szolgálatában is tapasztaljuk, a háború nemcsak pusztán az államok, vagyoni gyarapodása, biztosítása végett folyik, hanem a nemzeti állameszme fentartása érdekében is, amely az egynyelvüségben találja fel nemzeti, állami életének legbiztosabb létalapját. Amire nézve akár nálunk Magyarországon, akár másutt a nemzetiségeknek törvényes elismerése folytonosan lángot lobbantó parázs marad, amit az iskolák államosításával aligha sikerül teljesen veszélytelenné tenni, aminek élő példáját a csehországi Önvédelmi harc mutatja, ami voltaképen nem más, mint az ősi anyanyelvhez való ragaszkodás a német nyelv inváziójával szemben. Amiért is nem az iskolák államosítására kellene elsősorban törekedni, hanem a nemzetiségeknek törvényes elismerését kimondó törvények kiküszöbölésére, mint amely törvények hatalmas védbástyái mindazon törekvéseknek, amelyek az anyanyelvnek nemzeti, reánk nézve idegen nemzeti törekvések jogosságát biztosítják. Mert mig ezt végre nem'hajtják, akármint csűrjük csavarjuk is a dolgot, a nemzetiségi iskolák államosítása ellen való állásfoglalás, ki merem mondani: a törvényeinkbe fektetett biztosítékok alapján bizonyos jogosságuk kétségbe nem vonható ós igy — legalább elvben — bármely Ígéretek, nyilatkozatok alapján mindaddig tűrendő, mig a nemzetiségeket, mint ilyeneket az állam autonom joggal felruházott kiegészítő tényezőinek tartjuk. Mihez hozzájárul az a szerencsétlen gyakorlat is, amely szerint annak a teljébe a a törvényhozás ós a köztudat minden törvényes alapokat nélkülöző nemzetiségi képviselőket is elismer, holott ez non sens, bármikép magyarázzuk is a nemzetiségi törvényekbe fektetett úgynevezett szabadalmakat, más szóval önkormányzatokat. No már pedig ha a törvényhozás és a köztudat állami törvényalkotásra jogosított nemzetiségi képviseletet elismer, mi természetesebb, hogy annak törvényességót is elismeri, ami határozottan ellentétben áll a magyar államiság törvénnyel biztosított joggyakorlatával amely a társország képviseletét a töjyónyhozás egyik kiegészítő részének tartja ugyan, de a nemzetiségeket ilyen társas viszonylatban állóknak nem tartja, semmiféle szín alatt nem tarthatja. • Törvény, autonómia, köztudat tehát elég jogcím volt ahhoz, hogy a nemzetiségek az Apponyi-féle rendeleten feljalduljanak és világgá kiáltsák az állítólag rajtuk esett sérelmet, amenynyiben azt a mérsékeltebb elemek is annak tartják. Amire talán a jelen idők háborús forgatagában az általános, egyenlő, községenkint való titkos szavazás törvényileg kötelezendő joggyakorlása végett aligha volt szükség. Mert a magyar nyelvnek írásban és olvasásban való teljes elsajátításához nagy, óvatos körültekintéssel, de semmi esetre sem bántó erőszakoskodó eljárással idők és idők szükségesek, mert másfelől annak gyakorlása általános és egyenlő jog nézőpontjából az erkölcsi életet diffamáló cselekedet hiányában semmi néven nevezendő kivételt nem ismer, nem ismerhet. Nem az iskolák államosításán kell kezdeni tehát a magyar nemzeti állameszme teljes megvalósítását célzó munkálatokat, hanem a nemzeÄZ „ESZTERGOM" TARCAJÄ. A népmüvelés gazdasági iránya. — Elnöki megnyitó. — Az „Országos Kath. Tanitói Segélyalap" szeptember hó 20-án tartott közgyűlésén mondotta dr. Walter Gyula. Mélyen Tisztelt Uraim! A heves rázkódtatások, amelyeket a huzamosabb ideig tartó háborúk a társadalmi intézmények körében előidéznek, az iskola életében is éreztetik hatásukat. Németországban a mult század első tizedétől kezdve a tanügy hatalmas lendületének nyomaival találkozunk. A korszakot képező átalakulás szoros összefüggésben áll a francia háborúkkal. Felvillanyozták, l'ázas tevékenységre gyullasztották azok a lelkeket. Különösen a mélyen lealázó tilsiti béke (1807.) lobbantotta lángokra a vállvetett hazafias munkának nagy tettekre áhítozó vágyát. A nyilvános élet minden ágában lázasan serénykedtek a hivatott tehetségek. A tanügy fejlesztése, hiányainak pótlása körül Humboldt V. és Süvern örökítették meg nagy eredményeket gyümölcsöző fáradozásaik emlékét. Mély tudásra, széles látókörre, éles megfigyelésre, ritka szervező képességre valló tevékenységük maradandó sikerei hosszú idők irányítására szolgáló intézkedésekben ós létesítményekben nyilvánultak. Egészen új alapokat fektettek le a tanítás és nevelés büszkének, ragyogónak óhajtott palotája számára. Elővarázsolták a németországi tanügy klasszikus korát, amelynek jelentőségét versenyezve magasztalják, akik a viszonyokat behatóbban ismerik. „Nem volt idő — mondja Paulsen — amely oly erős ós reményekben gazdag bizalommal tekintett volna a jövő elé; oly odaadó szeretettel buzgólkodott volna a serdülő nemzedék képzése mezején, mint a mély lealázás napjai! Bebizonyult, hogy misem lehetetlen, ha nem hiányzik a határozott akarat." É A császárvágás rendesen igen súlyos, fájdalmas, veszélyes műtét. Megtörténik azonban, hogy megmenti az életet. Erőt kölcsönöz a szervezetnek, hogy diadalmas ellenállást fejthessen ki az egészségre nézve kisebb-nagyobb mértékben hátrányos behatásokkal szemben. - A mai borzalmas háború is óriási császárvágás, 'amelyet millió és millió gyilkoló eszköz hajt végre a társadalom testén. Patakokban vérző sebeket ejt. Szinte elviselhetlen szenvedésekkel gyötör. Kimeríti csaknem az emberiség szervezetének erejét. Reméljük mindazáltal, nem fog összeroppanni. „Megfogyva bár, de törve nem" fog az erélyes munka szükségességének tudatára ébredni és lángoló tettvággyal azokra az ösvényekre lépni, amelyek az újjászületés, a boldogulás felé vezetnek. Az elmélyedő gondolkozás, amelyre nézve a háború oly sok leckét adott; a lehangolt kedély, a melynek derűjét feledtetik a bánat és gyász keservei; a komoly jelleg, amelynek sötét köntösét a háború szenvedései borítják az életre: nem lehetnek harmatcseppek, amelyeket a béke napjának első sugarai felszárítanak és eltüntetnek. A lelkekben megérlelődött eszmék és vágyódások, elhatározások és törekvések mély gyökereiből életerős, termőképes hajtások fognak a szilárd akarat és törhetlen kitartás talajában sarjadozni. E remények biztos megvalósulásához azonban elengedhetlenül szükséges, hogy az a szentély, amely a jövő nemzedék szellemi képzését, erkölcsi kialakítását eszközli, visszatükröztesse azokat a tapasztalatokat és tanulságokat, amelyek a küzdő terek vérfagyasztó eseményei körül domborodnak ki ós okulásra serkentenek. Meggyőződóst szerezhetett a háború folyamán mindenki arról a nagy fontosságról, a melyre a gazdasági erő, az ipari munka, a versenyképes termelés a társadalmi élet, a közjólét nézőpontjából emelkedett. Ha Németország megmarad abban az eszményi légkörben, amelyben a mély gondolkozók ós ihletett költők hazája gyanánt szerepelt : ma is az általános rokonszenv ós osztatlan tisztelet langy fuvalmai lengik körül. Ha megelégszik a babérokkal, amelyeket alkotásai által a tudomány és művészet birodalmában aratott: gazdagon pompáznak számára napjainkban is a hir és tekintély bájoló virágai.