ESZTERGOM XXII. évfolyam 1917

1917-10-07 / 40. szám

tisógi törvények kiküszöbölésén mely egyedüli akadálya annak, bogy az iskolák államosítása nemzetiségi szempontból fenálló törvénybe és jogrendbe ütköző sérelemnek legyen bárki által a világon minősíthető, s mint ilyen még csak az iskolán kivül eső társadalmi életben is graszszálhasson. Mig az be nem következik akárhogy fájjon is, biz azt a magunk részéről is visszás helyzetben levőnek kell tartanunk. Meglevő törvénnyel szemben annak hatályon kivül helyezése nélkül az ezen törvénnyel szemben biztosított lényeg ós autonómia ellenében hozott rendelkezés ós intézkedés nem viseli magán teljesen az állambölcseletre való következtetés követelményét, mivelhogy a nemzetiség fogalma alatt valamely' nemzethez, állameszméhez való SZÍVÓS ragaszkodást, érte való szívós ragaszkodást, érte való lelkesedést, buzgólkodást, harcot jelent. Amiért is tehát ha oly főbenjáró cselekményről van szó, minő a haza-árulás, minden habozás nélkül elsősorban a nemzetiségek elismerését kell megtagadni, amit azután követhet minden intézményünknek szanálása, amely ellenkezésben van a magyar állameszme teljes érvényesülésének megvalósításával, amelynek megtörténte után azután semmi körülmények között ós semmiféle jelleg alatt nemzetiségi iskola egyátalában nem létezhetik, amennyiben pedig ilyen intenciókat táplálna, államosítása semmi néven nevezendő alapelvbe nem ütközik. A görög-keleti, úgynevezett román nemzetiségű iskolák államosításával kapcsolatban megharsantak a destruktív irányzat sajtó organumjai és az összes felekezetek iskoláinak államosítását is követelik, egyedüli érvül hozva fel, hogy az oktatás ellátása államfeladat. Nem is tagadja azt senki, csakhogy más értelmezéssel, mint amit ők vállnak magukénak. Igenis az államnak kötelessége az oktatás lehetőségét minden irányban és körülmények között ellátni, amennyiben gondoskodni tartozik az iskolák és alkalmazottjainak ellátásáról, a tankötelesek beiskoláztatásáról, az egységes tanmenetről, de ez nem zárhatja ki azt, hogy azok az állampolgárok, akik egy, a törvény által is elismert világnézet körül elszigetelt társadalmat képeznek egyebekben pedig a magyar nemzeti állameszme rendithetetlen hivei s mint ilyenek a nemzetért vértanú halált szenvedni oktattatnak, neveltetnek, erőikhez képest iskolákat ne tarthassanak fenn, és amelyeknek fentartására az államtól tetemes segélyt ne nyerhessenek, ha arra szükségük van. A destruktiv elemeknek az iskolák államosítását követelő kiáltványai nem mai keletűek. Ismerjük már régen hátterét is ; a szabadkömivesség minden téren és áron, időben és körülmények között érvényesülni akarván, teljesen háttérbe akarja szorítani a Krisztianizmust mint legnagyobb ellenfelét, hogy teljes világhatalma reményében diadalra juthasson. Diadalra juthasson, ami végből a természetfölöttiséget tagadó természettudományok és a merev anyagelvüsóg álláspontjára helyezkedve oly erkölcsi társadalmi életrendet propagál, ami már csak azért sem egyeztethető össze a krisztusi társadalmi erkölcsi életrenddel, mivel hogy az nem vet számot egy magasabb erkölcsi kutforrás létével, amely mig egyfelől biztosabb támpontot ad az ember valódi rendeltetésére, számottevőbb az ember gyarló és nemesebb természetével, másfelől a fokozatos felelősség és tekintély elismerése elvén teljesen demokratikus alapon nyugvó szervezete: a hierarchia a legnagyobb ellenfele. Tehát hatalom a már kiküzdött és vagy kiküzdendő destruktív hatalommal szemben, amelynek azonképen meg van a demokratikus alapon nyugvó hierarchiája csakhogy megtagadja, nélkülözve őt, ki Krisztusban, Krisztus által adott hatalmat a népek erkölcsi oktatásáról és neveléséről kíván gondoskodni. Es mert hatalom, egyfelől rosszakaratnak, másfelől lehetetlennek tartja a természettudománnyal szemben, azt állítván, hogy a testamentum az evangélium, annak dogmatikai bölcselete nem egyeztethető össze az empirikus tudományok különböző válfajaival. Dehogy, nem fér össze! Sőt nagyon is öszszefér, csak módját kell ejteni annak. Semmi néven nevezendő természeti tünemény, jelenség, mindmegannyi ezernyi változataival nem jöhet ellenkezésbe azzal, aki az okot adja, az okozatot létrehozhatja, és pedig egyszerűen azért, mert Őt a krisztusi hierarchia Mindenhatónak tartja, ismeri, hirdeti. Akinek mindenhatósága nagyon kétségbe volna vonható, aki vétkezik, bünt követ el, ha a természeti jelenségeket, tüneményeket vizsgálva magának tapasztalatokat gyűjt, azokból következtetéseket von le, és az Isten véghetetlen bölcsességét tanúsító törvényeket állapit meg. A destruktív elemeknek az iskolák minden áron való államosítására vonatkozó kívánalmát tehát voltakópen nem másból kell elbírálni, mint azon egyenes hatalmi törekvésből, amely mig egyfelől az egyházat meg akarja fosztani oktatói és nevelői isteni rendeltetésének beváltásától, a népek erkölcsi javának az evangélium szerint való hathatós eszközlésétől, másfelől azon tényezőktől akik az evangéliumi oktatói ós nevelői elévülhetetlen igazságok őrzői, közvetítői, de akik egyben a nemzeti állameszmének is rendithetetlen hivei, támaszai, harcosai. Amely tekintetben a világon szétszórt zsidóság rabbijai sem képeznek kivételt, mert az ő fajuk, nemzetiségük, vallásuk, hagyományaik szokásaik fenntartása végső céljaiban egy, az egész világra kiterjedő hatalom megőrzésével nemcsak államot képezni az államban, hanem egy külön organizált államot is létesíteni. Igy van és nem különben. Más elvi szempontból az iskolák államosítása nem indokolható szükségszerüleg, legfeljebb a tanulók anyagi ellátásának tekintetéből, amit azonban pótolhat az állam, amelynek nem csak az áll érdekében, hogy a jövő munka és védő nemzedéket képező véranyag lehetőleg birtokában legyen mindazon ismereteknek, melyeket életkörülményei megengednek, hanem az is, hogy oly erkölcsi eszme légkörében nevelkedjenek, amelyben őseink, szülőinek társadalmi, nemzeti, állami renddel nem ellenkező világnézete szerint az Isten félelme egyúttal önmaga és embertársainak félelme. Már pedig erre az egyház a leghivatottabb tényező, irányitólag nevelni, amit az államnak annál inkább is tiszteletben kell tartani, mert az állam voltaképen nem más, mint a világnézet szerint csoportosult többrendbeli néptömegből kialakult egységes kormányzattal biró szervezet, amelyben a különféle világnézeteket valló tömegeknek, mig az együvé tartozandóságot dokumentáló állameszmével ellenkezésbe nem jönnek, azt nem veszélyeztetik, minden kétségen kivül megvannak önkormányzati jogaik, a hivek gyermekeinek világnézetük szerint való oktatására, nevelésére. Amely önkormányzatuk joga iskolájuk fenntartásában domborodik ki. ' Ha erről lemondanak és azt más irányban képesek pótolni, a hitvallásos iskolák nem állhatják útját az iskolák államosításának. Sajnos azonban az iskolánál jobb, megfelelőbb, céltudatosabb intézmény nincs, aminek tudatában folyik az ádáz küzdelem az iskolákért e destruktiv irányzat részéről. Amiben az a legszomorúbb, hogy a keresztény értelmiség nem tud felocsúdni azon gondolatra, hogy hiszen a hitvallásos iskolák a törvény szigorú rendelkezései értelmeben csak abban különböznek az állami iskolától, hogy amabban az egy világnézethez tartozó gyermekek hitvalláserkölcsi alapon való oktatása, nevelése mélyebb ós eredményesebb, másfelől ki van zárva az, hogy avatatlan kéz nyúljon azon legszentebb érzéseket keltő igazságok tanítására, amik az egyházak tanításában külön-külön sokszor egymással ellentótben foglalvák. Erre azt mondják a destruktivisták : le kell rombolni az ellentéteket ; ki kell egyenlíteni . . . ós a kiegyenlítés utja az Isten tagadása. Ebből a keresztény Magyarország nem kérhet, mert csak addig áll fenn és csak addig állhat fenn, mis: Istent ismer és az Istent is a keresztény tanítás alapján ismeri. Semmi kétség az iránt, hogy a mai magyar keresztény tanitói nemzedék államalkálmaztatásában ugyanazon világnézet harcosa, ámde félő, hogy az állami iskolákba idővel mind oly tanitói elemek kerülhetnek, aminőket már volt és van alkalmunk megismerni és akik a templomokból készségesen csinálnának különféle raktárakat és a radikalizmus szolgálatában álló modern felvilágosodottságot hirdető, közvetítő kultúrintézményeket, amelyben a demokratizmus és a gondolatszabadság és követés annyiban demokratikus, amennyiben belső érdekközössége annak tartja, annak ismeri az istentagadásban ós az annak Ha egyedül a szellemi kincsek felhalmozására szorítkozik és nem óhajtja lángeszű találmányaival, nagy tökéletességű gépeivel ós minden igényt kielégítő termékeivel azon bányákat is kiaknázni, amelyekben az anyagi értékek rejtőznek : békében, nyugodtan élvezi most is a dicsőség, a nagyság előnyeit és nem kénytelen a féltékenység és gyűlölet ezer halált osztó fegyverei ellen védekezni. E szomorú valóság azonban nem tarthat egyetlen népet sem vissza azon kötelesség teljesítésétől, hogy képességeit és gondjait a gazdasági erő fejlesztésére, izmositására irányítsa. Nem gátolhat egy nemzetet sem azon feladata megoldásában, hogy képzés és gyakorlás által tervszerűen használja ki azokat a tehetségeket, amelyek a behatóbb gazdasági tevékenység kifejtésére alkalmasaknak Ígérkeznek. Dánia a Schleswig—Holsteini háború után kezdte meg népnevelésének emelése, földművelésének belterjessége ós szövetkezeti intézményeinek terjesztése érdekében azt a rajongással végzett munkát, amelynek eredményei büszke önérzetre jogosítják. Hazánknak sem szabad elfelednie, hogy a jelen súlyos viszonyok között és főleg a háború következtében fenyegető nyomasztó terhek miatt minden mód és eszköz igénybevételével kell magát azokra a küzdelmekre vérteznie, amelyek a gazdasági élet csatamezején várják. Természeti javakkal bőségesen meg van áldva az ország. Talajában és a föld mélyében ritka kincsek lappangnak. A vagyonosság ós jólét azonban nem áll a természet dús adományaival arányban. Azért hangsúlyozta bemutatkozása alkalmából Wekerle Sándor, hogy : „a föld hozadékát kiadóbbá kell tennünk. Mert akkor, midőn a mélyében rejlő kincseket is felszínre kell hoznunk, nem hagyhatjuk a földszínen heverőket meddőén elkallódni." Igaz, hogy 1870 óta a termés átlaga holdanként kétszeresére, súlyban pedig háromszorosára fokozódott. Távol állunk mindazáltal attól a szintájtól, amelyre — Német- és Csehország példája szerint •— a talaj és a természet kincseinek jövedelmezőségét emelni lehetne és kellene. Eléréséhez azonban megfelelő tudás, gyakorlati készség, tapasztalati jártasság és munkakedv szükséges. E tulajdonokat kell az iskolának a serdülő nemzedék lelkében meggyökereztetnie. Ki kell emelnie a legszélesebb rétegeket a tudatlanság kiskorúságából. Fiúkat és leányokat egyaránt oly önállóan gondolkozó, önállóan cselekvő egyénekké kell képeznie, akik szorgalmas ós ügyes munkájuk által hozzájárulhatnak az állam, a társadalom, az emberiség jólétének felvirágoztatásához. Erre célzott a miniszterelnök, midőn fentebbi beszédében különös nyomatékossággal hangoztatta, hogy: „a népoktatást ós nevelést gyorsabb ütemben kell fejlesztenünk, gyaJwrlatiabbá tennünk." Részletesebben foglalkozik e kérdéssel gróf Apponyi Albert f. é. július 12-érl tartott beszédében. „Kétféle irányban kell — úgymond — a hazai közoktatás ügyét talán átalakítani, talán reformálni, de mindenesetre vezetni. Az egyik az, hogy nemzeti integritásunknak, az egységes históriai magyar nemzet sértetlen fentartásának mindazon garanciáit megteremtsük, amelyek a közoktatásügy terén megteremthetők. A másik pedig . . . hazánk népének képesebbé tétele arra, hogy a gazdasági élet nehézségeivel meghüzdhessen, a gazdasági versenyben megállhassa a helyét." A kívánatos sikerek legbiztosabb záloga a megfelelő szakiskolák kielégítő száma és oly célirányos szervezete, amely minden legcsekélyebb részletében tekintettel van a földművelés, az ipar, a kereskedelem és a szövetkezeti társulás érdekeire. Kulcsa a melegen felkarolt, lelkesen vezetett „szabad tanítás" a városokban ós falvakban egyaránt. Ez szántja fel a tudás hiányában szenvedő elméket és hinti el a parlagon hagyott lelkekbe az ismeretek bőven termő magvait. A magyar tanügy érdemes' bajnokai hazafias lélekkel ós odaadó, buzgósággal teljesítették mindig kötelmeiket. Átértve a helyzet kívánalmait, hatványozott serénységgel fogják bizonyára napjainkban is oda irányítani minden igyekezetüket, hogy a műveltség terjesztése által méltó helyet foglalhassanak el azon tényezők soraiban, amelyek a föld gazdagabb gyümölcsöztetését, az anyagi helyzet szilárdulását, a vagyonosodás növelését előmozdítani segítik. E szilárd meggyőződósben, köszönetet mondva a szives megjelenésért, mély tisztelettel üdvözlöm a m. t. urakat és a tanácskozáshoz becses érdeklődésüket és támogatásukat kérem.