ESZTERGOM XXI. évfolyam 1916

1916-06-04 / 23. szám

tradícióihoz hiven Magyarországon, Budapesten óhajtotta megtartani nagy ünnepét s a megáldásra Magyarország bibornok hercegprímását kérte fel. Dr. Csernoch János bibornok az első pillanatban megértette a mozzanat nagy horderejét, készséggel vállalta a kérelem teljesítését, de azon pillanatban megdobbant székvárosáért hevülő szive is. Az ő kívánságára volt Esztergomban tegnap, 1916. jun. 3.-án e szép ünnep. Az ö figyelméből, az ö praktikus gondolkozásának és Esztergom történelmi tradícióihoz való törhetetlen, rajongó ragaszkodásának kapcsolata révén szent István szülővárosának falai alól indult első hivatalos útjára dicsőséges és győzelmes Ősz királyunk nevével Európa legnagyobb és legszebb folyamhajója. Ünnepi készülődés. A Dunagőzhajózási társaság esztergóini kikötőjét az ünnepélyre gyönyörűen feldíszítették. Rumbold mester, a kiállítások és nagy ünnepi pompák szinterének kiváló díszítője 48 óra alatt csodás ünnepi köntöst vont a különben is szép emeletes állomás-épület környékére. Az egész teret lombfalakkal vette körül s ennek közepén emelt biborkárpitokból egy nyitott szentélysátort, melyben a szentmise volt tartandó. A hatalmas sátor csúcsán a bibornok hercegprímás címere, homlokán pedig nevének kezdőbetűiből álló monogramm diszlett, belül pedig a kék-fehér kárpitfalak között emelkedett az ugyancsak diszes oltár, melynek két oldalán az egyházfejedelemnek s a kormány képviselőinek, valamint a notabilitásoknak fenntartott helyek. A díszsátortól, melynek előterében is fenntartott helyek voltak, bíborpiros szőnyeg futott a kikötő-hidon végig. A zászlókkal, magas, füzéres, lobogós árbocokkal dúsan körültűzdelt térségre impozáns diadalkapu nyilt, melynek homlokán a kettős monarchia nagy címere, két oldalt pedig a társaság monogrammja ragyogott, alább pedig ugyancsak mindkét oldalon Esztergom város címere tűnt a belépő szemébe. Lobogókkal és zöld füzérekkel volt díszítve az állomási épület homlokzata és a kikötő-hid is, mig a kikötö-hajó fölött a hajósok nemzetközi jelző zászlócskáiból alkotott díszítés nyújtott színpompás .látványt. A lobogók és zászlók között a szövetséges szinek dúsan voltak képviselve. Ebben a pazar keretben szombaton délelőtt már 11 óra felé sorra gyülekeztek a helyi hatóságok vezetői, hogy jelen legyenek a hajók megérkezésénél. Meszleny Pál főispán, dr. Perényi Kálmán alispán, dr. Antony Béla polgármester s velük a megye és város vezetősége jelent meg először, majd megérkezett a főpapság, dr. Rajner Lajos püspök, általános érseki helytartó és nagypréposttal az élén. A közönségnek fenntartott külön helyen gyülekezett a város és környék intelligenciája s különösen a hölgyek nagy, szines csoportja tette ünnepiessé az általánosan szines képet, melyet katonai kordon vett körül. A feszült várakozás pillanataiban, 1 óra után tünt fel a Duna hullámain az érkező hajó AZ „ESZTERGOM" TÁRCÁJA. A lélekjáró. — Életkép a stájer nép életéből. — Messze lent, a völgy aljában trombita szólal... Lassan, hosszan búg, szinte sir, mint a régi stüszi vadászok kürtjeinek rejtett, félénk hívó szava. Itt-ott, szaggatott ütemben, darabokban verődik a kemény dolomit sziklákhoz, melyeken megtízszereződve zsongó zenét varázsol a holdvilágos csendes éjtszakába. A kövek mögött sötét árnyak tünedeznek, mint a sziklák felzaklatott szellemei s hangtalanul vesznek el a kanyargós sötétségbe vesző hegyi utakon. A trombita hangja megszól s hallatja hangját mindenfelé. Átsurran a bozóton át a törpe fenyők zöldelő ágai közt, majd a hegycsúcsok, szakadékok fölött, mindenfelé, amerre csak a hűs szellő magával ragadja. Az egyik kunyhóba is behatol. Kis mohával s kővel födött faházikó ez, mely ugy lapul ott két szikla közé szúrva, mintha minden pillanatban az összeroppanástól félne. Az ablak nyitva s bent bágyadt mécsvilág hinti szegény lelkét a tiszta, faragott bútorokra. A hang felsiklik a kövek között s a nyitott ablakszárnyakon besurran a szobába. A leány kissé elsápad. Köny szökik szemébe, majd lehajtja fejét s pihegve sir. körvonala. Ez a társaság „Budapest" hajója volt, mely a felavatásra érkező fővárosi vendégeket hozta. A városi leányiskola fehérruhás növendékei virággal kezükben várták a vendégeket. A „Budapest" kikötött s dr. Antony Béla üdvözlése közben szálltak partra a kormány képviselői és a vendégek. Megérkezett dr. Jankovich Béla kultuszminiszter, Ottlik, Lerch és Papp kereskedelmi miniszteri tanácsosok. Továbbá résztvettek : Báder Konstantin katonai hadbiztos, Baranszky Gyula dr., Bárdonaui Bardas Arnold udvari tanácsos, vezérigazgató, Biber Gyula dr. máv. igazgató, Brichrecher Gyula alezredes, Brunár Richárd a vezérkarhoz beosztott cs. és kir. őrnagy, Décsey Lajos máv. üzletvezető, Degiorgi Ottó katonai hadbiztos, domonyi Domony Móric dr. igazgató, Drahos János dr. hgprimási titkár, Dvihally Géza, Drovák János Zdenkó dr. osztálytanácsos, Ébner Károly kormánytanácsos, Eitner Ákos Elemér sekrestyeigazgató, Jánosi Engel Gyula udv. tanácsos, Erős Rezső uradalmi igazgató, Faust János felügyelő, Fehér Gyula dr. prelátus-kanonok, Feldmann Kamii az igazgatótanács tagja, Forgó Ignác m. kir. folyammérnöki hivatal főnöke, Fritsch Géza főtiszt, Fuhrmann Rezső bányafőbiztos, Gábor Emil lovag műszaki főtiszt, Gajáry István dr. „Az Újság" szerkesztője, Garancsy Mihály min. tanácsos, Gerenday József az „Esztergomi Lapok" szerkesztője, Glatter-Götz József cs. és kir. vezérkari őrnagy, Gönczy Béla dr. igazgatófőorvos, Grósz Ferenc takarékpénztári igazgató, Gstettner Lőrinc dr. osztálytanácsos, Gundrum Siegfried felügyelő, Guttenberg Ottó báró cs. és kir. százados, Hajdú István jószágigazgató, Halászy László min. tanácsos, Halmos Ignácz dr. prelátus-kanonok, szemináriumi igazgató, Hirt Henrik dr. min. tanácsos, Hlátky Miksa hajószerkesztő, Horváth Károly miniszteri tanácsos, Horváth Nándor gépészeti felügyelő, Hoszpotzky Alajos miniszteri tanácsos, Hulényi Győző főügyész, Járzebeczki László osztályfőnök, Jaulusz István szerkesztő, Jordán Dezső felügyelő, Junker Károly szerkesztő, Kasler Adolf igazgatótanácsos, cs. kir. osztályfőnök, Keményfy Kálmán plébános, Klinda Teofil prelátus-kanonok, szertartásmester, Kohutek Vencel dr. cs. kir. törzsorvos, Kohl Medárd dr. püspök, Kovács S. Aladár rektor, udv. tanácsos, Kránitz László titkár, Kristan Viktor I. oszt. tengerészeti biztos, Latka Károly dr. osztálytanácsos, Lepold Antal dr. primási irodaigazgató, Leixner Otmár tanár, közp. felügyelő, Lers Vilmos dr. államtitkár, Madarász István dr. főszentszéki jegyző, Major Ödön dr. árvaszéki ülnök, Marosi József igazgató, Mátéffy Viktor pápai kamarás, Machovich Gyula kanonok, egyhm. főtanfelügyelő, Meszleny Pál főispán, Meyer Jacques igazgató, Molnár Sulpic dr. főgymn. igazgató, Müller Vilmos közp. felügyelő, dr. Nádas József szerkesztő (Magyar Távirati Iroda), Neliba Ágost irodafőnök, Nemes Albert gróf b. t. t. cs. kir. követ s meghatalmazott miniszter, Nemes Antal dr. püspök, Némethy József műszaki tanácsos, államépitészeti hivatal főnöke, karai NeugeA legény feláll, puskáját a vállára akasztja, s remeg az ajka. Csend van. A hang, a hivó kürtszó, még kóvályog, imbolyog, mint egy szél lengette puha menyasz- l szonyi fátyol. — Mari, megyek — szól a legény. Ne sírj, ne sírj szivem, hisz' még találkozunk. Felemelt puskáját kissé letámasztja, s a leány felé hajol. Puha haja az arcába ér s ott simogatja az ajka körül. — No nézz rám még egyszer, ölelj meg még egyszer, hadd menjek aztán. A lány felnézett s kigyúlt arca odasimult a legény lágy arcához. Szorosan, igazi jegyesi szeretettel. Kint ragyognak a csillagok, susognak a fák s beszélnek valami mély-mély érthetetlenségről. Az egyik azt mondja: Mély a sziv, a fájdalom tengerét viselheti, a másik meg hozzá teszi, de a boldogságból elég neki egy csepp is. Mari elhúzza az arcát s szól: — Az ég legyen veled — aztán kifut az ajtón s eltűnik a sötétben. Hanz egy lépést tesz, remeg a lába. Megtántorodik. A földön egy kibontott szalag hever. Meglátja. Szép piros mint a vér. Felemeli, majd ajkához érinti s kitámolyog a házból. A ragyogó égen egy csillag fut keresztül s tűnik el — tán egy ember halt meg valahol. Hanzi gyorsított léptekkel, ereszkedik a bauer Viktor min. tanácsos, forgalmi igazgató, Neumann Alfréd dr. vezértitkár, Osterer Rudolf őrnagy, Osváth Andor főjegyző, Palkovics László főszolgabíró, Parecco Vilmos ügynökségi főnök, Pauliny Viktor őrnagy, Perényi Árpád hgprimási főszámvevő, Perényi Kálmán dr. alispán, Piperkovics J. Sándor hajófelügyelő, Pollák Károly dr. min. tanácsos, Pongrácz Kázmér főjegyző, Posch József tábori főposta-igazgató, cs. kir. osztályfőnök, Prikkel Marian, az „Esztergom és Vidéke" szerkesztője, Prokop Gyula városi főügyész, Pulszky Garibaldi min. tanácsos, Rácz Gusztáv mérnök, Raymond Frigyes dr. igazgatótanács tagja, cs. kir. osztályfőnök, Ritscher S. igazgató, Rolkó Béla, az „Esztergom" szerkesztője, Rothnagel Ferenc városi tanácsnok, Sardoz Rudolf hajószerkesztő, Sárváry Oszkár közp. felügyelő, Schillinger Ferenc felügyelő, lovag Schonka Ferenc dr., cs. kir. osztályfőnök, Schubert János vezérhadbiztos, Sebők Imre dr. tanitóképezdei igazgató, lovag Simonelli Antal cs. kir. osztályfőnök, Suppan Hermann központi felügyelő, Strasser József dr., a „Pester Lloyd" szerkesztője, Szalay Árpád felügyelő, Szilaveczky István őrnagy, Thiele Pál a királyi porosz földmivelésügyi minisztérium kiküldöttje, Thost Emil karmester, Tichy Gyula levéltáros, Tiefenthal Gyula mérnök, Totz Richárd vezérfelügyelő, Tschurrik Ferenc katonai főhadbiztos, Unger Hugó rendőrkapitány, Urbán Albert mérnök, dunaegyházi Valkay Bertalan dr. min. fogalmazó, Vaniss Dezső dr. kir. járásbiró, Vázsonyi Jenő igazgatóhelyettes, jauereggi dr. Wagner Frigyes lovag, b. t. t., Walter Gyula dr. c. püspök, prelátus-kanonok, Widmer Emil dr. igazgatótanácsos, igazgatóhelyettes, lovag Wimmer Lothar dr. titkár, lovag Wimmer Nándor dr. osztályfőnök, Winkler Alfréd báró korvettkapitány, Wusow igazgató, Zelovich Kornél udvari tanácsos, műegyetemi tanár, Zemplényi Gyula postafelügyelő, Zweibrück Ferenc dr. szerkesztő, Zsembery István dr. vöröskereszt főmegbizotthelyettes. Az Első cs. és kir. szab. Dunagőzhajózási társaság képviseletében a következők vettek részt az ünnepségen : Lovag Schonka Ferenc igazgatótanács elnök, dr. Csatáry Frigyes udvari tanácsos, vezérigazgató, Suppán Károly igazgató, a műszaki főosztály vezetője, Wertheimer Lajos igazgatóhelyettes, Müller Vilmos központi felügyelő, Topolánszky Frigyes, Harum Lipót, Barna Károly, dr. Sárváry Oszkár és Killer Károly főfelügyelők, dr. Neugebauer Győző miniszteri tanácsos, forgalmi igazgató, Gábor Ede főmérnök, Schulze Frigyes központi főfelügyelő, hajógyári főnök, Cristofoli Ede a hajóépítő osztály főnöke, Riedlein Károly a hajóépítő osztály második főnöke, Urbán Albert hajóépítő főmérnök, Hladky Mihály hajóépítő mérnök, Fritsch Géza hajógép-főmérnök, Franzoso Rudolf hajógép-mérnők, Suppán Hermann főfelügyelő, a révkapitányság főnöke, Uj till János révkapitány, Wimmer Károly főellenőr, Jiéinsky Jaroslav, a pécsi kőszénbánya tanácsosa, Gundrum, a pécs-mohácsi vasút főfelügyelője. völgybe. A friss szellő magához téritette s ruganyossá tette izmait. Kanyargós ösvényeken, kiszögeléseken, csúszós földrétegeken át közeledik a völgybe. — Halt — hallatszik egyszerre a sötétben, s egy fényes szuronyhegy csillan fel a bokrok mögül. — „Havasi gyopár" mondja Hanzi a jelszót, s egy adjon Istent toldva hozzá, maga mögött hagyja az őrt. Hirtelen törésű sziklák között katonák heverésznek a tűzrakás körül. A piros zsarátnok megvilágítja a barna arcokat, melyeken a hegyi szél barázdákat ásott. Már késve érkezett. A gyűlésnek, mely nagyon rövid volt, már vége szakadt. — Grüssteuch Gott — mondja Hanz s lehajítja fegyverét a földre, s leheveredik a tűzhöz. Kezet szorítanak. — Mi lesz hát —• kérdi kíváncsian — szükség lesz-e rám? Az alpi vadászok egyik őszbecsavarodott alakja adja meg a választ. — Lesz bizony — Hanzi öcsénk, mert rád esett a „lélekjáró", elvállalod-e? A fiu megremeg. A szél végig simogatja arcát s lehűti, amint a meleg vér beléje szökken. — Jó, elvállalom — feleli, mialatt a vér lesikamlik arcából s fehérré teszi, mint a márvány. — Isten legyen hát veled, s óvjon meg továbbra is nekünk, kedves fiunk. — Mondta az öreg s megcsókolta a homloka közepét. — Téged választottunk, mert még nem sirat