ESZTERGOM XXI. évfolyam 1916
1916-10-08 / 41. szám
ral. Félelmes, sötét felhők vizözöne után megint előmosolyog a kéklő ég tündöklő napszeme. De ne sírjunk... A csörgedező könnyek itt mit se használnak. A trafikos boltokban azért mégse lesz látható balzsamos szagú kapa fehér és zöld. Se komisz dohány. Ezen az áldatlan állapoton már hetvenhét boszorkány se segithet. •- Vájjon mit érzesz Te? Illatos meggyfaszár szivedből törnek-e elő nehéz, fojtó sóhajok? Eszedbe jut-e az együtt eltöltött évek sok örömteli perce? Emlékszel-e? Mindketten gyerekek voltunk... Te nem sokkal előbb kerültél a szülei házhoz, mint boldogult apám boldogitója. Arcod még fehér volt, mint az elefántcsont. Szádat nem fogta meg a dohányfüst. Méteres hosszú, ujjnyi vastag meggyfaszárad még sudár és szagos volt, mint a cédrus. Napsütéses tavaszi reggel volt. Én varjúfészkek titkát tanulmányoztam az öreg szederfánk hegyiben ... Te pedig apám gyengéd simogatását élvezed, aki a kertünk gyümölcsfáit szemlélgeté. S óh! Apám észrevett. . . s noha akkor háborúról még nem volt szó, statáriálisan kiporolta alaposan szellős nadrágomat a Te csipös száraddal. Én sose felejtem el. Hát emlékszel-e? Nagy fiú voltam már. Ideálokkal szórakoztam már. Épen Péter-Pál volt. Egy rongyos szekunda miatt másodszor kerültem Veled szoros ismeretségbe. Szörnyen rösteltem a dolgot Előtted. Nehezteltem is Rád. Aztán mégis rájöttem, hogy az egész barbár népszokásnak tulajdonkép a diri volt az oka. Tudniillik ő irta be a bizonyitványba az elégtelent. Aztán soká nem találkoztunk. Én elkerültem hazulról. Idegen tájakat bolyongtam. Embernyi emberré cseperedtem. De messze is jártam a varjúfészkes szederfánktól. A világváros zenebonája süketté tett. Nem hallottam már se az apám korholó szavát, se a szederfánk fájó susogását. Mikor egyszer hazavetődtem, édesapám már idegen szoba ravatalán feküdt. Semmi sem maradt meg neki, csak épen Te ! Te maradtál jussnak egyedül reám. Emlékszel még? December volt akkor. A padlásszobám bántó hidegében egyedül Tebenned biztam. Te voltál mindenem. Meleg kályhám, gondűzőm, kosztadó gazdám. Ha éhes voltam, Te jóllakattál engem kéklő, bodor füstöddel. Ugye igy van? S mi ketten jól megfértünk egymással. Pörpatvar sose volt nálunk. Én gondoskodtam dohányról, Te viszonoztad élvezetadással. Most ? Nincs trafik ... lásd, nem az én hibám ez ... De igy van. Hát váljunk el. De ne örökre. Ó ne . .. Ha majd egyszer más világot érünk s a trafikajtókról eltűnik az ijesztő felírás, akkor . .. akkor megint kart-karba téve, egymást boldogítva járjuk tovább az élet országútját. Isten Veled ! .. . Fery. Képes krónika a háborús jegyekről. (Az illusztrációkat a nyomda nem kapta meg idejében és igy — egynek kivételével — nem voltak közölhetők.) 1. ábra. A lisztjegyet — ismerik E hazában szerte. Aki lisztet nem kap, ezt Lengeti kesergve. 2. ábra. A névjegy — egy kis papír És egy név jön rája. Tekintélyt ád, ami nagy Szó e szűk világba. 3. ábra. A védjegy — is gyakori Minden kaucsuk sarkon. Ez védi az árút, ha Alacsonyra tartom. 4. ábra. Az anyajegy — éhhalál Elől ment meg hányat! Az egyetlen lencse, mit Még nem rekvirálnak. 5. ábra. Gyűrű-jegyet — azelőtt „ Jegy gyűrű "-nek mondták. Becsukták a gyárat is, Ahol ezt gyártották. 6. ábra. Krónikás-jegy. — Egyetlen, Mit mutathat ábra. Im itt van a vers alatt Kissé jobbra. Látja? * A Hercegprímás jótékonysága. Dr. Csernoch János bibornok hercegprímás a pozsonyi Emerikánumnak vagyis szemináriumnak 10,000 K-t adott, az erdélyi menekültek felsegélyezésére pedig 6,000 koronát adományozott. Az Esztergomszentgyörgymezői árvaházban 9 hadi árva ellátási dijának fizetését vállalta magára. * A király nevenapja. A király nevenapján, október 4.-én Esztergomban hazafias lelkesedéssel ünnepelt a város és a katonaság. D. e. 9 órakor a bazilikában fényes istentisztelet volt. A nagymisét Schiffer Ferenc prel. kanonok celebrálta nagy segédlettel. A katonaság nagy számban jelent meg. Ott voltak a főreáliskola és a tanítóképezde, továbbá a vízivárosi leánynevelőintézet növendékei tanáraik vezetése alatt. A szentély padjaiban a katonai tisztikar, a vármegye, a város, a hercegprimási és főkáptalani uradalmak küldöttségei foglaltak helyet. A főszékesegyházi énekkar ifj. Büchner Antal karnagy vezetése alatt művésziesen énekelt s a miseközben előadták a Tedeumot, a mise végén pedig Bogisich püspök királyhimnuszát. * A főkáptalan küldöttsége. Ma, Magyarok Nagyasszonyának ünnepén szenteli meg dr. Csernoch János bibornok-hercegprimás azt a szoborművet, amelyet a budapesti központi papnevelde állíttatott a bérházai között levő nyilvános téren. Az esztergomi főkáptalan képviseletében dr. Machovich Gyula és Báthj László prelátus-kanonokokat küldte el-a szentelési ünnepségre. * A főreáliskolát rendbe hozták. A régi rendszer, amely a város összes ügyeit kátyúba juttatta, erősen mutatta nyomait az esztergomi főreáliskola életében is. A megindult tisztítási folyamat már mindenfelé meghozta gyümölcseit s dr. Antóny Béla polgármesternek köszönhetjük és a mellé sorakozott jobb érzelmű polgároknak, hogy végre a gyermekeik sorsáért aggódó szülök bátran be merik iratni gyermekeiket a főreáliskolába. Mi sohasem vadásztunk azokra a hibákra, amik a főreáliskola életét megbénították, sőt a tanári kar jobb érzelmű tagjai kedvéért kiemeltük azt a jót, amit az egyes tanárok buzgólkodása folytán az intézet mégis fel tudott mutatni, mert biztunk benne, hogy ez az iskola végre is ki fog lábolni halálos betegségéből. Az operáció sikeresen ment végbe s a miniszter Csinos Albin tanár elmozdításával elrettentő példát statuált. A tanári karnak még néhány tagját kisebb büntetésben részesítette a miniszter. Mi nem a büntetéseknek örvendünk, hanem annak a ténynek, hogy végre is be kell látniok a széthúzó elemeknek, hogy a törvény nekik is parancsol. A folytonos egyenetlenkedéseknek szitói igy eltávolíttattak az intézet kebeléből, bízunk tehát benne, hogy a felizgatott, de egyébként jóindulatú tanárok, akik megmaradtak, a kultúra nagy ügyét hiven és eredményesen fogják szolgálni. * A falusi lelkészek gabonajutaléka. A földmivelésügyi miniszter f. é. szeptember 24-én kibocsájtott 92.554. ein. sz. alatti leiratában arról értesiti a Magyar Gazdaszövetséget, hogy az a lelkész, akinek jövedelme részben házilag kezelt földbirtokban van, szintén őstermelőnek tekintendő. Ennek értelmében a mezőgazdákat illető gabonajutalék jár a lelkészeknek is. Hasonlóképen őstermelő a miniszteri leirat szerint az is, aki bár nyugdijat vagy máshonnan származó jövedelmet élvez, de néhány hold földet bérel és azt saját cselédjeivel munkáltatja. * Főegyházmegyei hirek. Miklós Piacid Imre egyházgellei adminisztrátor ugyanoda plébánossá neveztetett ki. — Hantos Ferenc a Sión apácák lelkésze a budapesti angolkisasszonyok felsőbb leányiskolájának lett ideiglenes igazgatója. — Klima István nagysallói segédlelkész behivatott katonalelkészi szolgálatra. * A főkáptalan adománya. Az esztergomi főkáptalan az Esztergomi Oltáregyesületnek e hét folyamán 200 koronát adományozott, amely őszszeg a sebesült katonák gyógyszereinek beszerzésére lett fordítva. Hálás köszönettel nyugtázza özv. Reviczky Gáborné. * A tanitók és a rekvirálás. A kormány rendelkezéséből a háború alatt a tanítókat sok mindenféle közigazgatási dologra felhasználták és ez ellen szigorúbb kifogást nem is emelhet senki. Háború van, mindenkinek több a kötelessége. Teljesen helytelen intézkedés azonban, hogy a különböző rekvirálásokra is felhasználják. Hogy miért, megmondjuk. A rekvirálás mindenféle formájában valahogyan gyűlöletes munka. Senki sem látja szívesen, hogy finánckodni mennek a portájára. Az egyszerű népnél bizonyos ellenszenv fejlődik ki azok iránt, kik ezt a kellemetlen megbízatást végzik, akik felkutatják az éléskamrájukat, a padlást, a pincét, vájjon nem dugtak-e el valami termésfelesleget. A tanitó személye pedig tiszteletre méltó a nép előtt. A tanitót bizalmi emberének tekinti, az „ő emberét" látja benne, a vezetőjét, oktatóját, jóbarátját a papja után, különösen a falvakban. A falu a tanítójában nem hivatalnokot, nem hatósági közeget, nem „kabátos" embert lát, hanem valahogyan többet, a tanitó fogalmához szép gondolatot fűz. A rekvirálással való megbízatás ezt a preztist befeketíti, ezt a felfogást megmarcangolja, talán teljesen széttépi, tönkreteszi. Pedig tessék elhinni, hogy ez nagy baj. * Rekvirálni fogják az egész ország zsirkészletét. A kormány a zsírtalan és a hústalan napok életbeléptetése után még tovább szándékozik menni, hogy a zsir körül tapasztalható hiányokat megszüntesse. Legközelebb az egész ország területére elrendeli a zsirjegyek életbeléptetését, — Ezt a kérdést most dolgozzák a belügyminisztériumban. Valószínű, hogy a rendelet megjelenésével egyidőben rekvirálni fogják az egész ország zsirkészletét és a kormány, — akárcsak a gabonát, — a lefoglalt zsírt az egész ország területén hatósági kezelésbe veszi. * Muzsla a menekülteknek. Muzsla község elöljáróságának kezdeményezésére gyűjtést indítottak meg az erdélyi menekültek javára. A templomi gyűjtés 147 koronát eredményezett s ezen összeget lapunkhoz juttatták el azon kéréssel, hogy nyugtázzuk s adjuk át az illetékes hatóságoknak. Jelzik egyben, hogy a községházán terményeket is gyűjtenek ezen célra. Bélán ma vasárnap gyűjtenek a hivek között s a gyűjtés eredményét ugyanide fogják beküldeni. * A kereskedő-tanoncok oktatása a városi leányiskola helyiségeiben f. hó 8.-án, vasárnap d. e. 9 órakor kezdődik. Az előadáson valamennyi tanuló tartozik megjelenni. Igazgató. * Kisért a kukorieakenyér. Tisza István gróf miniszterelnök kijelentette, hogy hamarosan sor kerül a kukoricával és árpával kevert liszt használatára. Egyelőre a két keveréket csak a felsőmagyarországi és erdélyi vármegyékben vezetik be, ahol normális időkben tiszta árpa vagy kukoricakenyeret ettek. A keverést aztán szükséghez mérten terjesztik ki az ország többi részére. Nálunk a Dunántúlon tehát egyelőre tiszta búzából sül a kenyér. De a keverés se aggaszt senkit, csak legyen. * Az őrült merénylete. Mindenféle ferdítések és kiszínezések kikerülése végett közöljük a stomfai merényletnek leírását, úgy amint azt a helyszínéről nekünk megírták: Október elsején Hojszik Imre stomfai esperessel a következő szerencsétlenség történt. Amint a szószéken prédikáció előtt az evangéliumot olvasta, felkúszott a szószékre egy csendes őrült s hátulról zsebkésével kétszer megszúrta. Mikor az esperes megfordult, harmadik szúrást is ejtett rajta, miközben kiáltotta : hát én hogyan imádkozzak ?! Az esperes látta, hogy őrülttel van dolga, lekiáltott, hogy vigyék el ezt az embert, de az' őrült az esperes rémült, meredt arcától megijedve, önként lement a szószékről. A 3 seb közül 2 a bal felsőkaron van s egy a lapockán. Kettőt be kellett varrni. Legnagyobb baj az volt, hogy egy nagyobb eret is talált a kés, nagy volt tehát a vérveszteség. Szerencsére az orvos azonnal megjelent s megakadályozta a további vérzést. A segédlelkész Borostyánkőn végezte a soros istentiszteletet s mikor hazajött délben, már ágyban találta az esperest, aki sebei dacára is vidám volt. Azóta is vidám s fogadja a látogatók rengeteg tömegét, mert nagy a részvét mindenfelé. A környékbeli papság k egy része még aznap megérkezett, mert a merénylet részleteit nem tudták pontosan. Az esperes sebei a gyógyulást illetőleg a legszebb reményekre jogosítanak, mert az első nap estéjén kivül láz nem lépett fel s a sebek máris nagy javulást mutatnak. A merénylő régebben őrült, otthon is leszúrással fenyeget mindenkit. Amerikából hozták haza őrülten pár év előtt. Beszállították Pozsonyba. * Hogyan harcolnak az oláhok Erdélyben. Megállapítható, hogy Románia a hadüzenetet követő husz nap alatt elvesztette haderejének tizedrészét. Hivatalos statisztika szerint, amelyet a bukaresti egészségügyi bizottság vezet, szeptember 18-áig 3400 tiszt, köztük 2 tábornok és 20 ezredes, továbbá 72,000 ember veszett el. A román hadsereg soraiban támadt lék máris érezhető, mert különösen a tiszthiány nehezen pótolható. A veszteségek főként a dobrudzsai harcokra esnek, azonban Erdélyben is súlyosak voltak, amit az is bizonyit, hogy az ellenség kezdi beásni magát. A románok védővonalakat ásnak, drótakadályokat létesítenek, ami annak a jele, hogy nem gondolnak gyors előnyomulásra. Romániának az a remény-