ESZTERGOM XXI. évfolyam 1916

1916-06-25 / 26. szám

XXI. évfolyam. Esztergom, 1916. június 25 26. szám. ESZTERGOM POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak : Egész évre 10 kor., fél évre 5 kor. Egyes szám ára 16 fillér. Főmunkatársak: KEMÉNYFY K. DÁNIEL és Dr. SEBŐK IMRE. Felelős szerkesztő és kiadótulajdonos: ROLKÓ BÉLA. Kéziratok és előfizetések Káptalan-tér 1. szára alá küldendők. Hirdetések felvétetnek Buzárovits Gusztáv könyvkereskedésében. A németek fegyelmezettsége. Esztergom, 1916. június 24. Bámulatos sikereivel megmutatta a nagy Németország, hogy ö ma a világ első nemzete. Mozaikszerűen összeillesztett királyságok, fejedelemségek, grófságok Poroszország királyát a 70-es években császáruknak elismervén, a nagy német birodalom mint egy egységes állam lép fel kint és bent egyaránt. Az egységben van az erő — mondja a közmondás — de az az egység, mely erőt képvisel, egyesitett erők eredménye. Igy a nagy német birodalom az egyesült erők munkáján épült ki oly vasszörnyeteggé, amelyet fél és tisztel ellenség s jóbarát egyaránt. Ezzel ellentétben egy zsarnok keze alatt nyögő Oroszbirodalom belső bomlások alatt álló nagy masszájával rémiteni tud, de mai Programm ja szerint se kint, se bent eredményeket, haladást nem fog elérni. Alaptalanul rettegnek hát mindazok, akik elszörnyüködve nézik az orosznak mostani erőfeszítéseit. A németségnél a viribus unitis volt a jelszó; ennek értelmében az apró királyságok és fejedelemségek lázas munkához fogtak, hogy a 70-es évek előtti német politikai és közgazdasági életet reorganizálják, hogy az erők egyesitéséhez nagyobb súllyal hozzájáruljanak és a nagy német birodalmat Európa vezető államai elé állítsák. És ez alig 50 év leforgása alatt sikerült is nekik. Róbert de Caixre, a Journal de Débats egykori főszerkesztője még a háború előtt bebizonyitotta, hogy Németország Franciaországot saját belső piacain is inferioritásban tartja. Sőt mi több, 8000 német kézben levő nagyobb kereskedelmi és ipari cég Franciaországot behálózta, kereskedelmileg, iparilag német gazdasági érdekeknek uszályhordozójává tette. 1914-ben Guyot volt kereskedelmi miniszter azt állította, hogy a német gyárak 70 millió frank értékű kémiai cikket gyártottak a francia hadsereg számára. A leghíresebb francia kémiai és textilgyárak, jövedelmező bánya-vállalatok főrészvényesei, alaptökéi birtokosai a németek lettek 1871 óta Franciaországban. Sőt a francia bor-bizományi, ékszer, drágakövekkel való kereskedelemben vezető szerephez jutottak a németek Franciaországban. Parisban 1913-ban 600 német bankhivatalnok működött s több mint 50 ezer német alattvaló tisztán francia kereskedelmi és ipari vállalatok, érdekeltségek körül helyezkedett el részint mint vezető, tisztviselő, alkalmazott. A káli-ipar is a németek kezében volt Franciaországban. Sőt a francia festő-, szobrászművészet a német ipart szolgálta; az úgynevezett párisi művészi emléktárgyak francia művészek nevével, de a badeni Pforzheimban készültek. A háború közvetlen kitörése előtt volt nagy riadalom Franciaországban, mert akármire volt szüksége a katonaságnak, mind német eredetű, vagy német adminisztráció alatt álló gyárakból, vállalatokból került elő. Ugy, hogy Leon Daudet „L' avantguerre" cimü munkájában panaszos elégiákban tárja fel Franciaország inferioritását Németországgal szemben. Szinte kétségbeeséssel panaszolja fel, hogy a délvidéki erődítményekhez a speciális tipusu vonatokat német mérnökök készítették; a puteaxi arzenálban (Paris mellett) 75 mm. ágyukat szerelnek, de mellette a német Osram-társaság gyárat alapított. Chalonsban, a Marne-menti katonai hajóállomástól egy kilométernyire három fontos vashid van, de ezek között német kémiai gyár épült. Compaigne közelében, a léghajós parkok közelében német kémiai gyár épült s ez szállítja a hangár-telephez a gázokat. A franciaországi villanytelepek német pénz financirozása mellett existálnak. Fölösleges tovább folytatni azt a mélyreható, külső gazdasági munkát, melyet a németség megindított, mely a német nemzetet felvirágoztatta s a mai világháború alatt a legjobb információkkal ellátja. De a külső gyarapodás csak a belső szerves rendezettségen épülhetett fel. Az ország beiélete vallás-erkölcsös, politikai, gazdasági berendezkedéstől függ. Hogy a német tudás gazdasági téren a legnagyobb kariért érte el, arra a mai idők a koronatanú. Hogy politikája erkölcsössége mellett is az entente minden machiavelisztikus törekvése dacára sikert ért el, bizonyítja Amerika leszerelése, a bolgár barátság, a román gazdasági megegyezés, Görögország eddigi passzivitása. S mindez a két világi nagy faktor a becsületes munkához, a munkakedvhez a német nép józan, transcedentális, vallásos hitéletéből merítette a táplálékot. Nemcsak a német katholicizmust, amely centrum pártjával az egész német birodalomra óriási hatással van, állítom elő, hanem a vallás, mély Istenhittel, isteni gondviselés hitével áthatott német császár hatását a nép vallásos lelkületére. Ezzel szemben hazánk a politikában ép ugy, mint a gazdasági életben a válAZ „ESZTERGOM" TÁRCÁJA. Bodri. Megkerült a Bodri, a hűséges állat, Visszajöttél mégis, keresvén gazdádat, Messze-messze jártál, hej! de fáradt lettél, Látszik a szőrödről, nagyon levedlettéi. Nyöszörögve dűl le régi jó helyére, Odafut a háznép, oda mind eléje, Ki hátát, ki fejét végigsimogatja, Bodri a kezüket búsan nyalogatja. Szemeivel búsan mintha csak kérdezné: Hát az én hű gazdám hol van, merre felé? ... Nyugtalan, majd felkél, néha egyet nyögve, Végig néz az utcán fájón, elmerengve. Megváltozott minden, idegenek járnak, Más lakója van már most az ősi háznak, Nincs itt a jó gazda, se hire, se hamva, Elment, elvitte őt a bánat fuvalma. Lefekszik hát Bodri a kapu sarkába S nem mozdul meg onnan senki hívására. Éjfélkor átfordul másik oldalára, Ráhullott a harmat kihűlt bundájára.* Idősb Bányai István. A föld legkisebb királysága. A nagyhatalmak és apró-cseprő országok küzdenek jövőjükért a rémitő világháború színpadán. Sokszor elsiratják Szerbiát és a maroknyi Montenegrót s úgy beszélünk rólunk, mintha nem lett volna még kisebb országocska is a világon. Nem is csoda, mert hisz' a mai generáció mit sem tud a piciny Yvetot királyságról, amely sokáig fennállott Franciaországban és páratlan volt a maga nemében. Méltán mondjuk a legkisebbnek az egész föld kerekségén, mert virágzásának tetőpontján is csupán Yvetot falu területére szorítkozott és néhány száz embert számlált. Mindezek dacára Yvetot királyait a legmagasabb fenségjogok illették meg, mint akár a francia királyt. Volt legfelsőbb törvényszékük, amelynek Ítélete ellen nem volt helye a fellebbezésnek. Az yvetot-i királyoknak nem kellett a francia király nemesi testőrgárdájában szolgálniok, mint a francia nemességnek; sohasem kellett hódolatukat kifejezni Franciaország uralkodóinak és hasonlóképen mentesek voltak a vazallusi hűségeskü letételétől is. — Az ökörszemnyi államocska keletkezését egy régi francia történetíró írja le. Waither von Yvetot egy alkalommal magára vonta I. Chlotar haragját. Ezért jobbnak látta otthagyni kastélyát és külföldre ment, ahol részt vett a hitetlenek ellen indított hadjáratban. Oly vitézül viselkedett a harcok folyamán, hogy a pápa legnagyobb kegyét érdemelte ki. Tízévi önkéntes számkivetés után azt vélte, hogy királyának haragja lecsillapodott. Elhatározta tehát, hogy viszszatér hazájába, s ez alkalommal a pápa meleghangú ajánlólevéllel látta el. Nagypénteken meg is érkezett Saisson-ba s midőn értesülésére jutott, hogy Chlotar épen a templomban van, ő is a szentegyházba sietett és ott a király lábaihoz borult. De ez vadul, bőszült dühhel hallani sem akart a megbocsátásról és tőrét a védtelen Walther kebelébe döfte. A szent helyen elkövetett gaztett természetesen nem maradhatott büntetlenül. A pápa értesülvén a templom ilyetén megszentségtelenitéséről, magán kivül volt. A királyt egyházi átkokkal fenyegette meg arra az esetre, ha nem javul meg mihamarább és nem tart bűnbocsánatot. Chlotar igy kénytelen volt, akarva, nem akarva megnyugodni a pápa követeléseiben. Pedig eléggé szigorúak voltak e követelések; de a legemlékezetesebb pontok egyike az volt, hogy a francia király köteles Yvetot községét királysággá nyilvánítani,