ESZTERGOM XXI. évfolyam 1916

1916-05-07 / 19. szám

XXI. évfolyam. Esztergom, 1916. május 7. 19. szám. ESZTERGOM POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak: Egész évre 10 kor., fél évre 5 kor. Egyes szám ára 16 fillér. Főmunkatársak: KEMÉNYFY K. DÁNIEL és Dr. SEBŐK IMRE. Felelős szerkesztő és kiadótulajdonos: ROLKÓ BÉLA. Kéziratok és előfizetések Káptalan-tér 1. szám alá küldendők. Hirdetések felvétetnek Buzárovits Gusztáv könyvkereskedésében. Esztergom, 1916. május 6. — A közfigyelem irányai. Semmi elegendő ok sincs arra, hogy a háború ügye iránt a közérdeklődés megfogyatkozzék, hiszen még mindig ugyanaz a nagyfontosságú kérdés fekszik a fegyverek döntése alatt: — Melyik harcoló fél kerül ki nemcsak diadalmasan, de határozott erkölcsi és anyagi sikerekkel a nagy világfelfordulásból ? ! A katonák, akik a harctérre mennek s onnan sebesülés, betegség, szabadságolás cimén visszatérnek, természetesen még mindig a küzdelem eseményeinek friss befolyása alatt állanak. Családtagjaik is erősen érdeklődnek, az idegenek azonban már azt hiszik, hogy mindent tudnak a hadi tudományból és igy semmi sem lepheti meg őket. A közbeszéd tárgya most inkább a gazdasági helyzet: a termények állása, az aratási kilátások, az állattenyésztés sorsa és más hasonló kérdések. A visszatért katonák is inkább ezekről tárgyalnak s a gránátveszedelmet, a hősi rohamokat — mint igen természetes dolgokat — szerényen elhallgatják. A szabadkőműves, a szabadgondolkodó és keresztényellenes sajtó nem a német-amerikai feszültségről, nem az irek forradalmáról, nem a görög kérdésről, se az orosz birodalom belső bajairól nem vezércikkezik, hanem szívesen foglalkozik az egyházi vagyonnal s e fontos rovatban örvend-örül azon, hogy Rudnay prépost valamiképen belekerült a kevésbé jól osztályozott hadseregszállítók lisztájába. Az intelligens magyar közönség azonban nem ugrik be nekik. Mutatja az „Uj Nemzedék" cikkírója, aki igy elmélkedik: „Különös liberalizmus ujjong most például a „Világ" hasábjain. Nem a polgárerények fogyatékán való elbúsulás az és nem a polgári erkölcs haragja a bűnnel szemben, hanem karakán öröm azon, hogy nemcsak az egyik felekezet, hanem a másik is produkál immoralitást." De hiába mondja ki a legjózanabb ész is az ő lesújtó kritikáját. Ennek a sajtóhadjáratnak egyhamar nem lesz vége. A cenzúra nem tűrte eddig a felekezeti izgatást, most azonban tűrnie kell, mert a törvényszéki tárgyalás elfogadható alapot szolgáltatott hozzá. Hát csak örvendjenek! Ha pocsolya van, sertés is kell hozzá, amely belefeküdjék és turkáljon benne. Ez az ő gusztusuk! A közfigyelem és közérdeklődés nincs velük egy étvágyon, mert a szállítási piszkok helyett a politikában keres már magának kielégítést. Talán még korai, de azért már foglalkoznak azzal a kérdéssel, hogy a háború után milyen lesz hazánknak politikai képe. A sajtó még nem vesz tudomást e találgatásokról, a közérdeklődés azonban már éber szemmel kutatja a jövendő kilátásokat. R. A pénz, Ugy hozzátartozik a világrendhez, mint a levegő, vagy bármely valami más, mely nélkül a világot elképzelni lehetetlen. A pénznek azonban nincs egyebe, mint értéke. Nincs szeme, nincs előítélete, nincs vallásossága és hazája, ellenben megvan az a természetes sajátsága, hogy önmagát gyarapítja. Ebben hasonlatos a bűnhöz, mely megfoganva, újat szül. Értékéből növekszik ki a hatalma, mert kútforrása a jólétnek, boldogságnak, függetlenségnek, szeretetnek, tiszteletnek, becsületnek, kényelemnek és sok egyéb olyannak, amely az emberi lélekben száz és száz különféle alakban él! A pénzt ezért mindenki szereti. Amerre megfordul, mindenütt nyitott ajtókra talál. Mindenki szívesen fogadja és mindenki szeretettel tekint rá föl, mint égy hatalmas uralkodóra, kinek kezében milliók élete van letéve. A pénznek mindenhol ilyen az értéke és mindenhol ilyen a hatalma. Akinek kevés van belőle, az vágyakozva tekint föl az arany halmazra, kinek pedig sok van, az azon iparkodik, miként lehetne ezt megsokszorosítani. Viszont hatalmánál és értékénél fogva mindenkit lenyűgöz, az emberi akaratot korlátok közé szorítja s a véráldozattól sem riad vissza. Itt nemcsak a jónak, hanem kútforrása a rossznak is, mert a pénz minél több birtoklásáért, önmagáért a bűntől sem riad vissza. A bűnös rendszerint szegénységével menti magát, mert tudja, hogy a pénz előtt mindenki meghajol. Viszont nem mindig a szegénység, de a pénzszerzési vágy készteti a bűnre s ezért képes megtagadni nevét, becsületét, sőt néha hazáját is! A pénzt eddig ilyennek és ilyen jellemünek ismertük. Egy idő óta azonban, mintha kiesett volna a világ feneke, mert a pénz kivetkőzött eredeti formájából. Levetette régi gúnyáját, vészitett értékéből s mig egyrészt állandó otthont talált, másrészt hazátlan lett ősi szokása szerint — és elzüllött! A mai világháborúban a pénz elhagyta ősi szokásait. Csak a nagy mennyiség képes előteremteni azt, ami tulajdonképen célhoz vezet s csakis ennek van oly értéke, hogy érdemes érte harcba szállni. A pénz kisebb mennyisége ellenben ma ép oly értéktelen, mintha egyáltalában nem is volna, sőt az értéke se mindenütt egyforma, mert mig AZ „ESZTERGOM" TÁRCÁJA. A török-angol harcok színhelye. (Mezopotámia.) Az elmúlt hét háborús világeseményeinek központjában áll Kut el Amara eleste, mely alapos reményt nyújt vitéz török szövetségesünknek egész Mezopotámia megtisztitására az angoloktól, a kik a Perzsa-öböl feiől 1915-ben váratlanul előnyomultak Bagdad felé, hogy minden harctéren megtépázott harci babéraikért Mezopotámia elfoglalásával kárpótolják magukat. Egyrészt az a gondolat vezette őket ezen vállalkozásban, hogy India és Egyptom között Mezopotámián át alkalmas, közvetlen összeköttetést teremtsenek, másrészt pedig azon körülmény, hogy e mérhetetlen gazdagságot rejtő területtel alkalmas hadi zálog birtokába jussanak. Sőt, ha igazán őszinték akarunk lenni, azt kell mondanunk, hogy az egész világháború kitörésének legfőbb oka és indítéka éppen a Mezopotámia birtokáért folyó angol-német versengés volt. A németek a készülő bagdadi vasút megépítésével egyrészt alkalmas gyarmat-területhez akartak jutni hatalmas mértékben fellendült gyáriparcikkeiknek értékesítésére, másrészt onnét folyton hátba fenyegethették az Anglia gazdagságának alapját alkotó kincses Indiát is meg Egyptomot is. E német terveket akarták keresztülhúzni az 1915-iki váratlan mezopotámiai támadással az angolok. Ismerkedjünk meg röviden e titokzatos földdel, melynek a területén nem ok nélkül keresik nagytekintélyű tudósok (pl. Delitzsch: Wo lag das Paradies ?) az elveszett Paradicsomot; a melynek talaját megszentelte Ábrahám pátriárka s amelynek folyóvizei mellett mi is oly sokszor időztünk a biblia tanulása alkalmával, midőn a babiloni fogságba hurcolt zsidókkal együtt búslakodtunk 70 éves számkivetésük szomorú gyötrelmein. Egyetlen országnak az emléke sem nyomódott oly kitörölhetetlenül bele a bibliás emberiség lelkébe, mint Mezopotámiáé, de kevés földnek képe ismeretlenebb a kulturemberiség előtt, mint éppen ezé a nevezetes földterületé. Hogy miért kacsingat feléje oly sóváran a német is, az angol is, arra Mezopotámia rövid földrajzi ismertetésével akarunk megfelelni. A mezopotámiai alföld alluviális képződmény, vagyis oly sikság, mely a föld legújabb korszakában, a jégkorszak lezajlása után a Tigris és Eufrát iszapjának fokozatos lerakodása folytán jött létre. E geológiai folyamat most sem szünetel s a Perzsa-öböl lassú eliszaposodását okozza. Magának e folyamatnak területképző erejéről ugy szerzünk némi képet, ha meggondoljuk, hogy Kr. e. első évezred elején Abu Sahrein, a régi Eridu, mely Komától körülbelül 12 km.-nyire esik kelet felé és vagy 22 km. távolságban fekszik a tengerparttól, egykor kikötővárosa volt DélMezopotámiának. Mivel pedig az egész mezopotámiai alföld a Chabor torkolatáig teljesen homogén terület, feltétlenül bizonyos, hogy a jégkorszak vége felé az Eufrát a régi Bábeltől északra, a Tigris pedig Mosul közelében szakadt a Perzsaöbölbe. Még Sennacherib (705—681. Kr. e.) asszír király korában is külön torkolltak a tengerbe. De Morgan (Les premieres civilisations Paris, 1909. 176.) szerint a két folyó iszapjának lerakodása következtében a Perzsa-öböl vize egy évszázad alatt 1*7 km.-nyire szorul vissza. (L. Kmoskó M. Egyházi Közlöny 1911. 24. sz.) A mint Egyptom és az ő termékenysége a Nílusnak ajándéka, az a föld is, melyen keresztül az Eufrát és Tigris hömpölygetik hullámaikat, ezen folyók ajándéka és pedig kettős értelemben: ugy is, hogy a föld a két folyónak alluviális képződménye, meg ugy is, hogy az ő nagyszerű termékenységét, melyért az egész ókorban ép oly világszerte hires volt, mint a Nílus völgye, folyói vizének köszönheti, ha megfelelő csatornázásról és gátak épitéséröl gondoskodás történik. Az egész területre polgárjogot nyert a Mezopotámia elnevezés. Pedig jogtalanul. Mert ez a név tulajdonképen csak a mai Bagdadon felül fekvő északi részre áll, a hol a testvérfolyók nagyon erősen közelednek egymáshoz —• El Dschesireh = a sziget, mint az arabok e részt nevezik, mig a Bagdadtól délre egészen a Perzsa-öbölig terjedő rész, a tulajdonképeni Eufrát völgye, a bibliai Sinear ettől megkülönböztetendő. Ezt a Perzsaöböllel szomszédos délibb területet, most Irak el Arab === az arabok országának nevezik mostani lakói. Ezen a déli területen terült el a régi babilóniai kulturország vagy Khaldea. Itt feküdtek azok az ősrégi városok, melyekről az ujabbkori ásatások beszélnek, részint az akkor párhuzamosan a tenger felé tartó folyamok partjain, részint az őket összekötő csatornák mellett. Délen: Eridu, Schipurla, Nippur, Larsa, Isin; északon: Kisch, Agadé, Sippar, Babilon. Jóval északabbra a Tigris partján terült el Asszyria az ő később világhírűvé lett fővárosával, Ninivével. Ezen a mérhetetlen síkságon nyáron elvisel-