ESZTERGOM XXI. évfolyam 1916

1916-12-24 / 52. szám

XXI. évfolyam. Esztergom, 1916. december 24. szám. 52. ESZTERGOM POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak : Egész évre 10 kor., fél évre 5 kor. Egyes szám ára 16 fillér. Eszméljetek! „Eszméljetek fel mindnyájan, akik veszendők valátok, mert eljött az ég Ura, hogy felkeresse és megmentse azt, ami elveszett." Hová rohantok véres nemzetek ? Hová rohantok, mely uton tovább? Mi rémek jöttek ? milyen fergeteg, Hogy dúljátok a béke otthonát? Miért nem álltok csak egy percre meg, Hogy gondolnátok meg, mit tettetek? Egy lángtól izzó, véres, vad világ .. . Egy könnyfolyam, mely áttör gátakat... A bűn ül fényes, rémes orgiát, Pirulnak, látva ezt, a bősz vadak. Miért nem álltok csak egy percre meg, Hogy gondolnátok meg, mit tettetek ? Eszméljetek fel féltett kincsei Az alkotásnak, óh eszméljetek ! Meddig akartok bosszút hinteni, Hogy kihívjátok az ítéletet? Miért nem álltok csak egy percre meg, Hogy gondolnátok meg, mit tettetek? Gomolygó férgek már az emberek, Nem is szó már, amit ajkuk kiejt.. . A vértől részeg föld is megremeg, Az agyban borzad sok parányi sejt. Miért nem álltok csak egy percre meg, Hogy gondolnátok meg, mit tettetek? A végtelenben nincs több ily vihar, Minket bámulnak fent a csillagok: „Mi van a földdel? Tán ő is kihal? Pedig felette a kereszt ragyog!" Miért nem álltok csak egy percre meg, Hogy gondolnátok meg, mit tettetek? A megváltásnak uj idője jött, Eszméljetek fel, óh eszméljetek! Itt jár az Úr az emberek között, Mossátok meg hát a véres kezet És tisztán nyújtsátok egymás felé S újra legyen a föld az emberé! Homor Imre. Karácsonyi béke a szuronyok között. Esztergom, 1916. december 23. Ragyogó szemek, mosolygó ajkak, örömtől sugárzó arcok, csilingelő nevetések, felharsanó vidám énekek, mindenkit befogadó és senkit ki nem záró irgalmas szeretet — ezek azok a bájosan ragyogó drágakövek, amelyekből a karácsony, a karácsony szent hangulatának temploma még néhány év előtt is felépült. Könnyes szemek, sírásra álló ajkak, fájdalmas arcok, eltitkolt sirás, az utcák némasága, indokolatlan bizalmatlanság, kutató irigység: ezek rémitik igen soknak lelkét a világháború karácsonyán. Főmunkatársak: KEMÉNYFY K. DÁNIEL és Dr. SEBŐK IMRE. Felelős szerkesztő és kiadótulajdonos: ROLKÓ BÉLA. A hitetlenség kufárai semmit sem tudnak adni a megkínzott, a gyötrődő lelkeknek. A lövészárok didergő katonáit csak gyávaságra, csak esküszegö futásra taníthatják; a nélkülöző, a szomorkodó családnak pedig az öngyilkosság fegyverét nyomhatnák kezébe. Úgy tettek a kereszténység ellenségei, mintha a világ összes örömét, boldogságát ők hordták volna tarisznyájukban; mintha a régi karácsonyok békéjét, örömét a modern kultúra s az abból származó jólét szülték volna. Most minden hamis prófétának époly üres a zsebe, mint amilyen üres a lelke, a szive. A kisded Jézus, a gazdag Isten a világháborúban sem lett szegényebb. Ö még mindig tud meglepetéseket hozni a szegény embernek. És tudni fog segíteni, mert ö minden betegségünkre tud orvosságot. A világ kényelmét, örömeit megszerezték maguknak a kufárok s a gyámoltalanabb népet kitolták a boldogulás révéből. Az örök értékű lelki békét azonban minden aranyukkai sem tudták elérni, maguknak lefoglalni; az Isten békéje mindig azoké lesz, akik tudnak szenvedni az igazságért, akik a lelki erősség kegyelmével vértezve állanak a havas szirttetökön, szorongatják a fagyos puskacsövet. A harcmezök viszontagságai, a fájdalmas sebek, az itthon siró családtagok szomorúsága nem zárják ki a világból a betlehemi kisded Jézusnak békességét. A karácsonyéj angyalainak éneke örök értékű, örök életű, amelyet nem tud túlharsogni az ágyúk dörgő koncertje, nem győz le a haldoklók kiáltása, nem hallgattat el az özvegyek, árvák keserves sirása. A karácsonyest isteni békéje nincs hozzáfűzve a karácsonyfák pazar fényéhez. Ez a szent béke él és dolgozik a csillagtalan, a borús égbolt alatt s a fűtetlen, sötét szobácskákban is, csak csillogjon a szívben a hitnek csillaga, csak égjen a kisded Jézus iránti igaz, meleg szeretet. Ne essünk hát kétségbe, ha könnyes is a szemünk, ha a fájdalomtól meg-megvonaglik is ajkunk. Ne zavarjanak meg bennünket a régi szép emlékek! Ne sújtsanak a földhöz a ránk zúduló szomorúságok! A kisded Jézusban hivő és bízó nemzetnek a szuronyok erdeje között is van és kell lennie karácsonyi békéjének, amely záloga és biztositéka jövendő boldogságunknak. Rolkó Béla. Kéziratok és előfizetések Káptalan-tér 1. szám alá küldendők. Hirdetések felvétetnek Buzárovits Gusztáv könyvkereskedésében. Királykoronázás. Napjaink súlyos jelentősége ránehezedik a lelkünkre. Alig tudjuk a rövid percek alatt átélni, ami körülöttünk történik. A világháború borzalmai, nemzetek pusztulása és föltámadása, a béke izgalmas kísérletei, a karácsony szent hangulata, az évforduló elmélkedésre hivó komor szava, a gyász nagy királyunkért s a királykoronázás nemzeti ünnepe egyszerre hatnak arra a finom mérlegre, amely a lelki életnek titokzatos erőit méri. De a legnagyobb súllyal hat reánk a nemzet múltját megelevenítő és a boldog jövőt föltáró koronázás. Mikor rejtekhelyükről fölemelik a nemzet drága kincseit : Szent István koronáját, a Gizella királyné kezével hímzett palástot, a jogart, az országalmát, a királyi kardot, a gyöngyökkel ékes egyházi ruhákat, az ősi eskükeresztet, a király apostoli keresztjét, akkor a mult kezd beszélni hozzánk. A dicső mult minden szenvedése és diadalma, a nemzet nagysága és megaláztatásai, az ősök szent hite, a mártírok vére, a törvényhozók bölcsessége, egész nemzedékek rendithetetlen bizodalma a magyar népnek elpusztíthatatlan életerejében. S ez a hatalmas hang a múltból feledteti a jelennek minden baját és kishitüségét. A lelkesedés mámorába ejt. Hisszük, hogy most is erősek vagyunk mint a Kárpátok sziklái, mint régi idők várfalai, mint a honfoglaló magyarok, az Árpádok, az Anjouk, a Hunyadiak, a törökverő hősök. Hisszük, hogy a mostan folyó véres háború is csak pillanatnyi megpróbáltatás a nemzet hosszú életében s utána annál inkább fölpezsdülnek az erők, következnek a béke és boldogság uj századai. Nemzetünk mellett őrt állt a katholikus egyház, ez az örökifjú szervezet, amely homlokán viseli az idők végezetéig érő életnek isteni igéretét s amely nemzetünkbe a halhatatlanság orvosságát csepegtette. Ez az egyház most is a nemzet mellett áll s a koronázás alkalmával régi nagyságát és hatalmát újra éli. Isteni tekintélyével a nemzet és a király közé áll és a kegyelem ihletét hinti arra a viszonyra, amelyet a természetjog és a pozitív emberi törvények szabtak meg. Komoly szavakkal inti a királyt magasztos hivatására és súlyos kötelességére, megesketi a szent evangéliumra, megáldja öt, hogy az igazság ösvényén haladjon, az Urnák oltalma alatt ellenségei fölött győzedelmeskedjék és övéinek a békét megőrizze. Megkeni jobb karját a szentelt olajjal, hogy a Szentlélek Úristen ereje szálljon rá, az erősségnek és a bölcsességnek lelke. Fölövezi az oltárról vett karddal, hogy a gonoszságot megfékezze, a bűnt megbüntesse, a gyöngéket és ártatlanokat megvédelmezze. Fölteszi fejére a koronát az Atyának, Fiúnak és Szentléleknek nevében s figyelmezteti, hogy amint az apostoli egy-