ESZTERGOM XX. évfolyam 1915

1915-08-01 / 31. szám

XX. évfolyam. Esztergom, 1915. augusztus 1. 31. szám. ESZTERGOM POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak : Egész évre 10 kor., fél évre 5 kor. Egyes szám ára 16 fillér. Szerkesztőség: Káptalan-tér 1. szám. Kiadóhivatal: Káptalan-tér 2. szám. Kéziratok a szerkesztőség, előfizetések a kiadóhivatal eimére küldendők. Hirdetések felvétetnek Buzárovits Gusztáv könyvkereskedésében. Konstantinápoly elöbástyái. Esztergom, 1915. július 31. A Dardanellákért folyó harc ellenségeink eleven erejét meglehetősen apasztja. A makacs küzdelem, mely a kettős tengerszoros birtokáért folyik, nem uj a történelemben. Mióta a népek felismerték a nagyszerű szorosok fontosságát, élethalálharcokat vivtak értük. Mohamed arabjai jóval megelőzték a szeldsuki törököket; a VIII. századbeli arabokat az oroszok követték. Oleg orosz fejedelem győzelme jeléül Konstantinápoly kapujára akasztotta pajzsát. A török uralom akkor kezdett igazi ellensége lenni a keresztény Európának, midőn a két tengerszoros birtokába jutott. II. Mohamed egy várat épített, melyet „Boghazi-kezen* (nyakmetsző) névvel látott el. A vár el is metszette a bizantin császárság életerét. A törökök maguk már régebben építettek erődöket a szorosoknál, melyek ma is festői látványt nyújtanak. De a legújabb idők versengései kényszeritették őket arra, hogy életerüket aggódó gonddal bástyázzák körül. Törökország rendelkezik azon erőkkel, melyek állását a két tengerszoros mellett tarthatóvá teszik. Moltke Konstantinápoly stratégiai helyzetéről szólva, úgy vélekedik, hogy kellő szakértelem mellett egyszerűen bevehetetlen. Macintosh kitűnő angol tábornok a krimi háború idején, e véleményét megerősiti. Sir John Burgoysse, kinek tekintélye e téren kiváló, odanyilatkozik, hogy Konstantinápoly védelme a szomszédos vizek védelmétől függ. „Ha biztosítottuk magunknak a Dardanellákat, teljesen szabad kezünk lesz Konstantinápoly egész környékén." Nézzünk kissé körül a legrégibb idők óta váracsokkal végig épített partokon. Legjobban védhető a Boszporus; e keskeny szorosban porrá lehet lőni bármely hadihajót. A Feketetenger bejáratánál van az ázsiai parton Anadoli Fereri világítótoronnyal, rajta túl Poirasz és Filhurnu tüztelepekkel, alatta Anadoli Kavak, az európai parton Rumili Kavak szintén ágyútelepekkel. A Dardanellák erősségei még jobbak. A bejáratnál, az u. n. Bezika-öbölnél egy uj eröd áll. A parti védművek első csoportja a bejáratnál van; az európai oldalon fekszik Vilid-ül-Bahr, az ázsiai oldalon Szultanije-Kaleszi modern ütegekkel. A legnagyobb erősségek Csanak-Kaleszi-nél vannak a Márványtenger felé haladva középen alól. A német szervező ész és tudomány az amúgy is erős védmüveket most bevehetetlenné tette. A Kárpátok és Dardanellák méltó bástyái a szövetségeseknek. Természetes, hogy megfelelő szárazföldi haderő nélkül Konstantinápoly nem lenne tartható. Törökországnak 300.000 embert kell készen tartani Konstantinápoly védelmére, mert vele él és hal a török hatalom. Az entente partraszállása Gallipoli-félsziget csúcsán nem nagy jelentőséggel bir. Az angolok ugyan nagy vívmánynak fújták fel annak idején, de az eredmény nem áll arányban az áldozatokkal. Tudnivaló, hogy egy partot nem igen lehet nagy kiterjedésben úgy elállani, hogy az ott cirkáló flotta ne találjon egy pontot, ahol néhány ezer embert partra vessen. Nem a partraszállás a fő, hanem a területek megszállása és az előrenyomulás. Ez pedig idáig nem történt meg. Konstantinápoly nem bevehetetlen, mert nincs bevehetetlen vár, de a nehézség oly nagy, hogy az ellenség veszteségei elvehetik kedvét a további akcióktól. És nem tudjuk, nem lohasztja-e kedvét annak az angolnak is, ha egyszer józanul meggondolja, kinek készit utat a földközi tengerre. Nem oly könnyű Angliának sem évszázados törekvéseit egy csapással megsemmisíteni. Mig ezzel ellentétben Törökország létéért harcol; Anglia egy kétes birtokért, reá bizonyos tekintetben veszedelmes rivális jólétéért. Itália érdekei nem kivánják, hogy a Dardanellák megnyíljanak Oroszország előtt. Érthető a húzódás, mellyel az olaszok távoltartják magukat a Dardanellák melletti harcoktól. Stegeman, a „Bund" katonai kritikusának tollából jelent meg a következő felvilágosítás Itália magatartását illetőleg. Egyszerűen boszantónak mondja a harcokat a keleti tengerszoros halálkapuinál. Ez nem hitszegőknek való, hanem leonidászi hősöknek. „Hogy Porro tábornok — irja Stegeman — Calaisban vagy Parisban felajánlotta-e, hogy Olaszország a Brindisiben összegyűjtött tartalékokat a Dardanellákhoz küldi, az a jövő titka. Annyi bizonyos, hogy nehezen fogják magukat az olaszok elhatározni arra, hogy csapataikat a gallipoli-i vágóhidra küldjék, ahol az angol-francia expedíció a legnehezebb helyzetben van és csaknem kilátástalan állóharcot folytat, ahol a legvitézebb harcosok is csak méterenként mehetnek előre. Csak nagystílű szárnytámadás hozhatná veszedelmes helyzetbe a védőket. Orosz hadseregre május vége óta nem számithatni. Az első odesszai hadsereget, éppen ugy mint a másodikat, Galíciába kellett szállítani. Mind a kettőt felemésztették az ottani harcok." A Dardanellákért folytatott harcokat legutóbb AZ „ESZTERGOM" TÁRCÁJA. Levél Skobelevbe. Megkapod-e Édes ezt a levelet ? Rád talál-e messze idegenbe, Árva fészked régi boldogságát Hogy vissza lopja egy percre a szivedbe, Megkapod-e Édes ezt a levelet ? Mit irjak Néked én édes Mindenem! . . . Veretlen áll, — bár kicsi — szép Honod. Köröskörül tombol a nagy vibar, De béke-angyal őrzi otthonod. Mit irjak néked én édes Mindenem ? A szivem szerelmét küldöm e levélben, Hogy vigasztaljon drága bús Rabom. Erős hitem, bizó reményemet Hogy el ne csüggedj sivár sorsodon: A szivem szerelmét küldöm e levélben. Hej! de messze is van az a Skobelev! — Szeretnék szállni felbőszárnyakon, Hidat verni a messzeségen át — Örömben úszva zokogni válladon . . . Hej! de messze is van az a Skobelev! Hadak Istene mért vagy ily kegyetlen? Vond vissza már tüzes ostorod; Add visza a régi boldogságot Old fel a sok bilincsbe vert rabot. . . — Hadak Istene óh ne légy kegyetlen! Jöjjenek haza a fáradt vándorok, Tedd hogy fészkünk újra vig legyen; Övék legyen a rózsák illata, — Tövise csak minket sebezzen . . . Ha megjönnek a fáradt vándorok. * Most Isten áldjon drága Mindenem! Legyél kitartó, bátor és erős; Emeljen föl a büszke öntudat: Hogy békóba verve is Hős a hős! , . . Most Isten áldjon drága Mindenem. Kossányi Alajosné. Neveljünk intelligenciát. Az innsbrucki múzeum kincses nevezetességei közt szerényen húzódik meg egy térkép, Tirolnak térképe. Nyomásnak látszik, pedig kéznek alkotása, egy reszketni nem tudó művész és tudós kezének munkája. S ami e munka értékét még inkább emeli, az az a tény, hogy ez a művész és tudós egyszerű parasztsorból küzdötte fel magát a művészek és tudósok magas társaságába. Anich Péter egyszerű földmives volt a tiroli Oberperfusz-ban, aki hogy szépszámú családját fentarthassa, télen esztergályos mesterséget folytatott. Ilyképen szükséget nem szenvedtek, bár anynyit viszont a kettős foglalkozás sem jövedelmezett, hogy gyermekeinek különös neveltetést adhatott volna. Pedig a kis Péter — az innsbrucki térkép mestere — már kicsi korától különös Istenadta tehetségnek adta meglepő jeleit. Nappal atyjának kis nyáját őrizte és este, ha fáradtan hazatért, kiült az udvarra és nagy gyönyörűséggel nézegette a csillagos eget. Télnek idején a műhelyben dolgozott napközben, de az esték mindig csak a csillagos égnek voltak szentelve. Mikor aztán iskolába került, elválaszthatlan volt ö a mesterétől és sokszor zavarba hozta a jó öreget különös kérdéseivel, melyek mind a csillagok járására vonatkoztak. Nemsokára reánehezedett az egész család eltartásának gondja: atyja meghalt. Péter a kenyérkeresetnek sokszor nyomasztó gondjai közt sem tett le kedvenc foglalkozásáról, a csillagvizsgálásról. Már 28 éves volt, mikor a jó mester tanácsára Innsbruckba ment, hogy ott kiképeztetése iránt kérdezősködjék. Reményekkel teljesen állított be a jezsuiták ősi kollégiumába. Oda utasította őt a mester P. Hill-hez, aki a csillagászatnak volt tanára. A véletlen úgy hozta magával, hogy épen P. Hill-lel találkozott a bejáratnál. — Én vagyok az Anich Péter — mutatkozott be alázatosan emberünk — földmives és esztergályos. Kérve-kérem, jó Páter, adjon nekem némi oktatást a csillagászatból. Nagyon szeretném a Teremtő egész nagyságát, hatalmát, bölcsességét és gondviselését megismerni. Aki hivő tekintettel néz a természetbe, arra Isten is rátekint. P. Hill néhány kérdést intézett Péterhez, aki azokra feltűnő világossággal és biztonsággal felelt. — Legyen hát! — felelt P. Hill. — Felveszlek tanítványaim sorába. A héten át keresd meg kenyeredet, vasár- és ünnepnapokon pedig jöjj el hozzám tanításra. Anich boldogan tért otthonába s azontúl minden vasár- és ünnepnapon pontosan beállított