ESZTERGOM XX. évfolyam 1915

1915-06-06 / 23. szám

vérű lakói megunták a tétlenség utálatos ködmönét hordani sziklaerős vállaikon. Igenis. Kikerikiék háború után vágynak. Gránátalmák élvezetes csámcsogása után vacognak fogaik. Igenis. Kikeriki ország farizeusai zsebéből elpárolgott az utolsó sárga csikó is. S erre jó néha a háború. Ép ezért egybegyűlnek Kikeriki ország nagyjai is az „Utolsó garashoz" címzett regálé helyiség füstös csarnokában. Vannak elegen. Vagy öten is. A legfőbbik aranykeretes cvikkert visel borvirággal felcicomázott orrán. Ez az úgynevezett elnök. A Kikeriki ország köztársasági elnöke. Szép szál ember. A katonai mérték hiteles adata szerint vagy százötven centi magas. Ellenben a tekintélyes kidomborodása vetekedett a száz centivel. Ennek a horribilis úrnak ég diónyi szemeiben legizzóbban a harcos indulatok veszedelmes tüze. Az elnök úr elegáns és graciozus lejtéssel felcihelődik egy kialvófélben levő vulkanikus söröshordó tetejére. Hja! Könnyű neki. Parfümös zsebkendőjével megtörli gondokkal tetovált homlokát s gondolkodni kezd. A többi négyek frenetikus tapssal köszöntik az elnök úr ennivaló közéleti szereplésének ezt a megragadó pillanatát. Az elnök úr nem zavartatja magát. Hozzá van már szokva az alattvalói érzelmek ilynemű megnyilvánulásához. Bal kezének mutató ujját mellénye zsebébe sülyesztve beszélni kezd. Lágy, fuvallatszerü szavai úgy hangzanak az alattvalói fülekben, mint az estéli harangszó. A négyek összesége harci szemeire bohém álmosság települ. Az elnök úr pedig topogós lépegetéseitöl kisérve, imigyen szónokol: — Hazám nagyjai! Imádott véreim ! A tizenkettedik óra már elmúlt. Ébredjetek! Hősi seregeink tengeráradata harsogva kiáltja odakünn a végtelen utcák tömlegében, hogy vérre áhítozik. Hát legyen vér. A liba úgyis drága. Libavért igy hát nem adhatunk. Disznóvér elfogyott. Tehát maradjunk meg az embervérnél. Az a legolcsóbb. Német, magyar, olasz, francia, angol vagy orosz. Nekünk allezánsz. Csak vér legyen. Párolgó, piros vér. A négyek harsogó éljennel nyugtázzák az elnök úr szilaj beszédét. — Nekünk is mindegy! Az elnök úr megkockáztat egy kérdést. — De vájjon kivel verekedjünk, mert verekednünk muszáj. Ugy hozza magával a mostani etikett. Az a jó, hogy válogathatunk. Kérek erre nézve indítványt. A négy demagóg egyike cirkusz-ügyességgel felbiciklizik hordódongáju lábaival az inogó, görbelábú asztal tetejére, mozdulatlanul áll, mint egy szobor. Attól fél bizonyára, hogy mozgolódása esetén bővebb ismeretséget köthet az édes anyai földdel. Hangja átszellemültnek tetszik. — Uraim és véreim ! Nem szül gyáva nyulat Núbia párdúca. Mi is emberek vagyunk, vagy mi! Az országunk érdeke és létünk fennmaradása tettekre szólit. Ne habozzunk. Ne késedelmeskedjünk. Mert biz' Isten, macsban maradunk. Ugy járunk, mint Olaszországgal jártunk. Az a kopasz skribler és hasonszőrű társai szemünk előtt zsebelték be az entente millióit. Tehát siessünk, mig nem késő. A négyek másodika közbeszól: — Helyes, helyes! Üzenjünk valakinek már háborút. Pénzünk fogytán. Élnünk muszáj. Tehát cselekedjünk. A négyek harmadika e lakonikus beszédhez még hozzáfűzi: — Gyorsan, gyorsan! Még ma ajánlott express levélben üzenjünk háborút valamelyik államnak. Még ez egyszer előlegezem a postadíjat. A négyek negyedike helyeslőleg járul hozzá az indítványhoz. — Háború, háború! Pénz, pénz! Az elnök úr felvetni méltóztatik a kérdést: — Mennyiből is áll hadseregünk hadi létszáma ? A négyek harmadika, aki üres óráiban Kikeriki ország hadügyminisztere, büszke kebellel, szikrázó hangon ad felvilágosítást. — Hazánk vitéz harcosainak létszáma bizonyára meg fogja remegtetni gyáva ellenségünk sorvadásban szenvedő keblét. Óhajtják számokkal is illusztráltatni kijelentésemet? — Halljuk, halljuk! (Éljenzés és taps a ház minden oldalán.) — Országunk viharral dacoló hadseregének létszáma harminckilenc tisztből és kilencszázötven főnyi legénységből áll. — Horribilis nagyság — ájuldozza a négyek másodika. — Ekkora hadsereggel a világot is meg tudjuk hódítani — üvölti habzó ajkakkal a négyek elseje. Az elnök úr kedvét valami heves áramlat járja át. A túlfűtött meghatottság, büszkeség és boldogság egy percre lelki ájulásba ejti. Csak annyit bir kinyögni: — Kérek egy pohár sört. Amikor kiitta a habzó italt, egész megkönynyebül. Mennydörgős hangon beleordít a füstös korcsma bűzös illatába: —• Uraim és véreim! E percnek nagyszerűsége boldog mámorba ejti keblemet. Hiszem és vallom, hogy győzni fogunk. Tengernyi hadunkkal megostromoljuk a pokol kapuit is s az alvilág összes ördögeit is legyőzzük. (Frenetikus taps és éljenzés mindenfelől. A szónokot számosan üdvözlik. Ölelkezés és csókolózás harminc percig.) Esteledik. A korcsmai mulatózok véget vetnek a zenének s ingó léptekkel haza térnek a legények... Fery. * A főszékesegyházi plébános elutazása. Brühl József prelátus-kanonok, főszékesegyházi plébános orvosa ajánlatára hosszabb tartózkodásra Karlsbádba utazott. Távollétében a plébánia vezetésével a főegyházmegyei hatóság Pauer Károly főszékesegyházi karkáplánt bízta meg. * Prelátusi kinevezés. Dr. Breznay Béla a Magyar kir. Tudományegyetem volt rektora, többszörös dékánja, nyug. egyetemi tanár pápai prelátussá neveztetett ki. * A rendőrkapitány távozása. A hivatalos ügykörben való különösebb buzgóság, kiváltkópen a legújabb rendőri vívmánynak, a nyomozó rendőrkutyának intézményes bevezetése s a helybeli rendőrség színvonalának emelésére irányuló folytonos törekvés országszerte ismertté tette Peterdy Kálmán esztergomi rendőrkapitány nevét s igy természetes, hogy a Pozsonyban megüresedett rendörfőkapitányi állásra őt nevezték ki. A rendőrkapitány távozásakor meg kell állapitanunk, hogy a város rendészetében mindig a legjobb szándékok vezették. Arról nem tehetett, hogy az általa szakszerűen kiképzett és mesterek által kiképeztetett rendőrlegénység a kevés fizetés miatt hamarosan elhagyta helyét és igy folytonosan uj és uj emberekkel kellett kísérleteznie. Az utcák és udvarok tisztántartása — Esztergomban a leginkább szükséges vívmány — szintén nem sikerült, mert a felsőbb fokú hatóság „atyailag* elengedte a bűnösök birságait. Elmondhatjuk, hogy modern látású és törekvésű rendőri tehetség, akinek folyton útjába feküdt a sógorság, atyafiság és a maradiság. Különösen ki kell emelnünk Peterdynek azon udvarias készségét, amelyet minden egyházi vonatkozású mozgalom és ügy alkalmával tanúsított. A rendőrség tagjai igen melegen búcsúztak el a távozó kapitánytól, aki többször meg fog jelenni városunkban, hogy a felügyelete alatt álló kutyatelep vezetését ellenőrizze. * Űrnapja Esztergomban. Az oltáriszentség fenséges ünnepe impozáns módon folyt le városunkban. Esztergom városának kath. társadalma igen szép számmal volt képviselve a gyönyörű körmeneten. Már korán reggel, sőt előtte való napon is szépen díszítették a bazilika környékét és a két kanonoki házsort. Az utakat behintették fűvel, virágokkal, hogy az Oltáriszentségben jelenlevő Ur Jézusnak igazi diadalmenetet rendezzenek. Reggel 8 órakor vette kezdetét az ünnepélyes sz. mise, melyet dr. Csernoch János bibornok-hercegprimás celebrált fényes segédlettel. Az asszisztenciában részt vettek : Klinda Teofil dr., Brühl József és Koperniczky Ferenc dr. kanonokok mint infulás prelátusok, Rott Nándor dr. és Machovich Gyula dr. mint tiszteletbeli diakónusok, Lepold Antal dr. irodaigazgató mint librifer, dr. Drahos János titkár mint infulista, dr. Pongrácz Frigyes gróf mint pasztoralista és dr. Madarász István szertartó mint a bíbornoki uszály vivője. Az érseki keresztet Csárszky István dr. prelátus vitte. Mint tényleges diakónusok: Pauer Károly és Rolkó Béla karkáplánok szerepeltek, az asszisztencia többi tagjai pedig növendékpapok voltak. A szentmise alatt ifj. Büchner Antal karnagy vezetésével szép misebetéteket énekelt a kórus, a sz. mise végén pedig a karnagynak „Ima a hazáért" c. kedves s fülbemászó hazafias énekét énekelték el. A körmenetet szintén a hercegprímás vezette, a rendezés munkáját Eitner Elemér Ákos lovag, succentor végezte. A körmeneten, valamint az előtte tartott szentmisén a helybeli fő és alsó papságon kivül részt vettek: Meszleny Pál főispán, dr. Perényi Kálmán alispán a megyei tisztviselőkkel, Vimmer Imre polgármester a város tisztikarával, mindnyájan diszmagyarban, Hajdú István hercegprimási urad. jószágigazgató a tisztikarral és Erős Rezső főkáptalani jószágigazgató ugyancsak a főkápt. uradalom tisztjeivel. Képviselve volt még a katonai tisztikar, az adóhivatal, a járásbíróság és az érseki tanítóképző tanári kara is. Ott láttuk továbbá a helybeli plébániák híveit lelkészeikkel, a különböző egyleteket, köröket, a tanulóifjúságot, a vízivárosi elemi és polg. iskolai növendékeket, a női Mária-kongregációt, az oltáregyletet, az érs. óvónőképző-intézetet, a kedves nővéreket stb. A vízivárosi polgári iskola növendékei és a Mária-kongregáció tagjai szép fehér ruhában jelentek meg, a mi nagyban emelte az ünnepély fényét. A kanonoki két házsor négy sarkán, a kapu aljában (Rajner püspök, Graeffel, Brühl és Walter prelátusok házában) felállított 4 oltár gyönyörűen volt feldíszítve. A ki csak végig nézte ezt a valóban impozáns menetet, mely a szentségi Ur Jézus tiszteletére rendeztetett főszékesegyházunk környékén, nem tudott eléggé betelni annak fenségével, s szivre-lélekre egyaránt mélységesen ható voltával. Visszatérve a főszékesegyházba Te Deum volt, majd a pápáért és a királyért mondottak imát, azután a hercegprímás áldást adott az Oltáriszentséggel. Az áldás után a bazilikát megtöltő ájtatoskodók serege orgonakiséret mellett elénekelte az Isten áldd meg a magyart és a pápai hymnust. Ez utóbbi alatt vonult ki a főszékesegyházból hermelines bíbornoki palliumában a főpásztor. Az idő nagyon kedvezett a körmenetnek. Itt-ott a napocska hevesen tűzött ugyan, de a tornyosuló felhők nem engedték teljes erejével érvényesülni, a mi igen kellemesen hatott a nagyszámú közönségre. * A főkáptalan adománya. A főkáptalan június havi részlet gyanánt 150 K-t a napközi gyermekotthonnak és 100 K-t a sebesültek javára adományozott. * Főegyházmegyei hirek. Schikuta Miklós nádasföi adminisztrátor ugyanott plébános lett. — Katula Antal Nagysallóról Érsekvadkertre ment segédlelkésznek; Bauer Antal Nagysallón lett segédlelkész ; Fazekas Lajos Nemcsényből kisegítőnek küldetett Egbellre ; Szentgyörgyi András ujmisés Nemcsénybe, Csányi László ujmisés Nógrádmarczalra, Holczinger Ignác ujmisés Szomorra neveztettek ki káplánokká. * Űrnap Vízivároson. Az Urnapi körmenet a vízivárosi plébánia-templomban ma vasárnap reggel 8 órakor sz. misével kapcsolatban kezdődik. * Hadikölcsön-jegyzések a főkáptalanban. Az esztergomi főkáptalan tagjai, bár az első hadikölcsönre igen tekintélyes összegeket jegyeztek, a második hadikölcsönben is szépen vesznek részt tehetségeik szerint. A prelátus-kanonokok jegyzései közül a következők jutottak tudomásunkra : Blümelhuber Ferenc 10.000 K, Rajner Lajos dr. 10.000 K, Maszlaghy Ferenc 3.000 K, Graeffel János 25.000 K, Roszival István dr. 5.000 K, Walter Gyula dr. 20.000 K, Bogisich Mihály 20.000 K, Horváth Ferenc dr. 5.000 K, Schiffer Ferenc 15,000 K, Brühl József 4.000 K, Fehér Gyula dr. 3.300 K, Koperniczky Ferenc dr. 35.000 K, Machovich Gyula dr. 5.000 K. * Ünnepi beszéd. Dr. Varga Dámján cisztercita tanár, a kiváló s országos nevű tudós és egyházi szónok ma vasárnap a vízivárosi plébánia templomban délután 5 órakor „Jézus szentséges Szive tiszteletőrsége" társulat havi ájtatossága alkalmából szent beszédet mond. Az ájtatosságon a vízivárosi zárda növendékeinek énekkara fog énekelni ; Bleszl Erzsike urleány pedig hegedű-szólót játszik. * Egyetemi hallgatónők Esztergomban. A budapesti tudományegyetemen tanulmányokat végző kath. hallgatónők egyesületének 30 tagja Hanuy Ferenc dr. egyetemi dékán, egyesületi elnök vezetése alatt testületileg részt vett az úrnapi körmeneten, mely után Hanuy egyetemi tanár szent misét mondott a tagoknak a Bakács-kápolnában. Azután Eitner E. Ákos lovag, sekrestyeigazgató és Madarász István dr. érseki levéltáros vezetése mellett megtekintették az itteni nevezetességeket. * A segélyakció támogatása. Honmentő vitéz katonáink között hova-tovább több van olyan, ki nemcsak szerető hitvest, hanem nagyobb számú családot is hagy hátra, még pedig sok esetben támasz nélkül, szomorú helyzetben. Ezek, különösen a visszamaradt apró gyermekek ellátása és gondozása képezi a segélyakció legsürgősebb feladatát, melyet az áldozatkész jótevők segítségével különös körültekintéssel old meg a bizottság. Az ezzel felmerülő kiadások fedezésére az elmúlt hóban a következő nemesszivü adományok érkeztek : Esztergomi Főkáptalantól X. havi részlet 150 K, Brühl József prel.-kanonoktól VII. részlet 100 K, Bleszl Ferenc igazgatótól, a háborúban el-