ESZTERGOM XX. évfolyam 1915

1915-06-20 / 25. szám

Egy a sok közül. Fent a hegyek között van egy csendes kis virágzásnak örvendő falucska. Vasárnap van épen s mindenki kint ül a kapu előtt és beszélgetnek, a leányok, legények a korcsma udvarán táncolnak, vigadnak. Az egyik kis házban boldogan ül egy család, éppen ma ünneplik házasságuk tizedik évfordulóját. Beszélgetnek az elmúlt időkről, az ő nagy boldogságukról, melyet eddig még hál' az Istennek nem zavart meg semmi. De mintha csak az Isten megsokalta volna boldogságukat, mintegy villámként lecsapott hozzájuk a kegyetlen sors, hogy kettészakítsa a boldogság fátyolát, amely többé nem is fog összenőni. Futótűzként terjedt el a kis faluban a mozgósítás hire s az apának, mivel katona volt, azonnal el kellett menni. Bár nehezen hagyta ott családját, mégis bátornak, erősnek mutatkozott s még ő vigasztalta feleségét: „Ne félj, visszajövök én nemsokára s olyan emléket hozok csúf Muszkaországból, hogy még a szátok is elámul tőle." Egy könny nélkül hagyta el övéit s bár erős volt benne a hit, hogy látni fogja még családját, az árnyékban mégis egy oly kép lebegett szemei előtt, hogy a búcsú utolsó volt. Nem tér vissza többé hazájába, melyért küzdeni megy s sírjára nem tesz majd senki egy szál virágot sem, sőt talán még egy fakereszt sem fogja megjelölni, hol fekszik ő, aki feláldozta boldogságát, mindenét a haza oltárára. Ily gondolatok között töltötte idejét az úton, mig egyszer csak megáll a vonat s ott vannak a harcmezőn. Alig mennek pár lépést, fütyül jobbra, balra a golyó, srapnell, gránát, fülsiketítő lárma, jajgatás fogadja őket. Rögtön raj vonalba fejlődnek s megkezdik a tüzelést. Hol mellette, hol előtte csap le a srapnell, gránát s ő szerencsésen kikerüli a halált. Ismét alig mennek pár lépést előre, feltűnik az ellenséges csapat, felhangzik az „előre" kiáltás s bajonetet felszúrva rohan előre a bátor csapat. Elsőnek ő, az apa érkezik az ellenség lövőárkába, nagy tusa keletkezik s ím egy pillanat s eldől, életben marad-e ? De megsegíti a jó Isten, épen és dicsőséggel kerül ki a tűzkeresztségből, mert néhány nap múlva feltűzik mellére az I. osztályú ezüst vitézségi érmet. Boldog az apa, de boldogsága mellett ez árnyékában a vonaton látott kép lebeg szemei előtt. De ím — van egy eszméje, oda megy szerényen a hadnagyhoz s megkéri, venné maga mellé szolgának. Érzi, ha ez a kívánsága teljesül, viszontlátja még övéit. A hadnagy szomorúan ránéz s vigasztalja: „Ne félj fiam, megment az Isten, ha én már nem is tehetem, oly jó fiú a legényem, volna lelked őt kiküldeni minden ok nélkül a lövőárokba?" — „Nem" volt a felelet s meghajolva, összetörve tér vissza a helyére s ir egy hosszú levelet a feleségének s amikor e két szót leírja „Isten veletek", jön egy gránát s darabokra tépi az apát. Lelke azonban elrepül messze, át a Kárpátokon egy kicsi faluba, hogy a szertefoszló fátyol között az ürt kitöltse. W. K. * Személyi hirek. Maszlaghy Ferenc v. püspök Trencsénteplitzbe utazott, hogy betegségére enyhülést találjon. — Schiffer Ferenc prelátus-kanonok Pozsonyba utazott miniszteri biztosi minőségben. * Főpásztori körlevél. Hétfőn fog megjelenni a bibornok hercegprímásnak f. évi XIII. körlevele, mely Jézus szent Szive imádásáról szóló rendelettel kezdődik, továbbá rendeletek vannak az állami menhelyeken levő gyermekek iskoláztatásáról, a katonák pasztorációjáról, az alkohol elleni küzdelemről. Azután következnek a tanügyi utasítások. Végre a személyi változások. * Borossay tanár távozása. A legelterjedettebb magyarnyelvű algebrai és mértani tankönyv szerzője Borossay Dávid a mélyértelmü filozófus és mathematikus, az esztergomi főgimnáziumnak ezidőszerint legrégibb tanára a soproni főgimnázium igazgatója lett, annak nevezte ki a pannonhalmi főapát. Végre engedett a felülről ismételten jött felszólításnak, legyőzte Esztergom városa iránt táplált előszeretetét. Borossay 1892-ben jött Esztergomba, tehát 23 évet töltött az esztergomi főgimnáziumnál. Nagyszámú tanítványai, kik az országban itt-ott már előkelő állásokat töltenek be, nem győzték bámulni, hogy a puritán jellemű, immár 60 éves tanárt még mindig abban a kis szobában találják, amelyben évtizedek előtt lakott. Itt Esztergomban születtek meg nagyértékü tankönyvei, melyeknél világosabbakat, logikusabbakat alig ismerünk. Borossay igazgató mint rendjének, ugy a soproni főgimnáziumnak is dísze lesz. Szigorú tanár volt, maga az élő lelkiismeret, de nagy és az életre kiható eredményeket ért el logikus és jellemfejlesztő nevelésével. * A hős temetése hazai földbe. Talán első pillanatra idegennek tetszik a hősies küzdelemben elesett főhadnagynak: dr. Ferenczy György ügyvédnek a neve, de hiszen a mai áldozatos napokban minden elesett hős a mi halottunk és dr. Ferenczy Györgyöt sokszoros rokoni kötelék fűzi városunk és vármegyénk több családjához, amint az alábbi gyászjelentés bizonyítja: Özv. dr. Ferenczy Györgyné szül. Schönbeck Ilona mint feleség, valamint kis fia Gyurka, Ferenczy János és felesége szül. Glazer Katalin mint szülők, Schönbeck Ignác és felesége szül. Palkovich Mária mint após, illetve anyós, úgyszintén testvérei és kiterjedt rokonsága nevében fájdalomtól megtört szivvel jelentik, hogy a forrón szeretett férj, apa, gyermek, vő, testvér és rokon dr. Ferenczy György ügyvéd, cs. és kir, 48-ik gy. ezredbeli tart. főhadnagy, századparancsnok, a hadiékitményes III. osztályú katonai érdemkereszt és a Signum Laudis érdemrend tulajdonosa stb. 1915. április hó 7-én a Kárpátokban, mikor a zellői magaslat elfoglalásáért századát rohamra vezette, három ellenséges golyótól találva, élete 32-ik, boldog házasságának 5-ik évében a hazáért és királyért hősi halált halt. Holtteste a Zemplén megyei Juhos község temetőjéből, ahol ideiglenesen volt eltemetve, hazahozatván a helybeli rk. temető halottas házából folyó hó 19-én délután 4 órakor fog örök nyugalomra tétetni. Az elhunytért az engesztelő szt. mise-áldozat f. hó 19-én d. e. 10 órakor fog a szent Ferencrendiek helybeli plébánia templomában az Egek Urának bemutattatni. A magyarok Istene adjon neki örök nyugodalmat. * Főegyházmegyei hírek. Bednarik József budapesti hitoktató negyedi adminisztrátorrá neveztetett ki. Varjú Mihály budapesti hitoktató gróf Pongrácz Frigyes családjánál lett nevelő. * Harctéri kitüntetés. Ifj. Brutsy Gyula az északi harctéren a II. oszt. ezüst vitézségi éremmel lett kitüntetve. * A szárazság hatása. Mig az ország többi részeiből viharok és felhőszakadások híre érkezik naponta, Esztergommegyében már úgyszólván június eleje óta nem volt eső. Különösen néhány napig oly nagy volt a forróság, hogy még éjjelenként harmat sem szállott a növényekre. A különös meleg időjárás kártékony hatása leginkább a házak között levő kertekben észlelhető, hol a falakról visszavert hőség alaposan leperzselte a még gyönge növényeket és falombokat. Kint a határban szinte észre sem lehet venni, hogy az eső oly nagyon hiányzik. A gabonának egészen jól esik az a meleg, mely újra kezd beállani, a kapás növények pedig mindenütt, még az erősen lejtős hegyoldalakon is elég nedvességet kapnak a talajból, amelynek nedvessége még nem párolgott el. A szőlő kiválóan jól tartja magát, de nagyon sok helyen látható, hogy a gazda nem vett magának annyi fáradságot, hogy a szükséges gálicot beszerezte volna, mely a permetezésre szükséges. Országszerte nagyon jó termés mutatkozik s a mi vármegyénkben is lenne, ha végre megerednének az egek csatornái. A légsúlymérő szorgalmasan mutatja a „sok esőt", a szélmutató kakas makacsul néz a párás nyugati és déli tájakra, de a fejünk fölött úszkáló felhők mindezeket nem respektálva nagy szorgalommal rohannak más tájak felé. * Halálozás. Kuhicza Terencius negyedi plébános folyó hó 14-én déli 12 órakor, életének 57-ik évében, hosszas szenvedés és a haldoklók szentségének ájtatos felvétele után Budapesten csendesen elhunyt. Temetése e hó 16-án délután 3 órakor ment végbe a kerepesi uti temetőben. Az engesztelő szent miseáldozat az elhunyt lelkiüdveért folyó hó 19-én, szombaton reggel 8 órakor a negyedi plébániatemplomban lett a Mindenhatónak bemutatva. * Képesitővizsgálatok. Az esztergomi érseki kisdedóvónő-képző intézetben a képesítő vizsgálatok e hó 16., 17. és 18. napján tartattak Machovich Gyula dr. prel.-kanonok, egyházmegyei főtanfelügyelő elnöklete alatt, Wagner Alajos dr. főigazgató, miniszteri biztos jelenlétében. A képesítő vizsgálatok végeztével a főtanfelügyelő közölte a képesítettekkel a nagyon kedvező eredményt, amely szerint 6 növendék kitűnő, 13 jeles, 13 jó és 9 elégséges oklevelet nyert. Búcsúzóul a főtanfelügyelő buzdító beszédet intézett a növendékekhez, különösen szivükre kötve a valláserkölcsösséget, mint legbiztosabb támaszt az élet küzdelmeiben. A válás gondolatától érzékeny szivek alkalmas talajul szolgáltak az intézet igazgatója nemes irányú szavainak, amelyekkel megjelölte növendékei hálájának tárgyát: az isteni gondviselést és a képesítő vizsgálóbizottság jóakaratát. Szívből jövő szavai nem hangzottak el hatás nélkül s az eredménynek legfényesebb bizonyítékai voltak a hála könnyei. Végezetül a miniszteri biztos intézett megható beszédet, föltüntetve, mennyit köszönhetnek a növendékek az intézetnek s ebből kifolyólag ragaszkodó szeretetre buzdította az intézet iránt. * Színház. Kiss színtársulatáról mult vasárnapi számunkban nyilvánított jó véleményünket a társulat e heti szereplése nagyban megerősítette s fokozta, mert a heti műsor változatos és előkelő volta, a szereplő színművészek kifogástalan készsége a legteljesebb elismerést váltotta ki a színházlátogató közönségnél. Kitűnő drámát, társadalmi színművet, vígjátékot és operettet láttunk e héten, sőt a változatosság kedvéért kabarét is rendezett a társulat legjobb erőinek bevonásával. Általában el kell ismernünk a társulat minden egyes tagjáról, hogy kiki a maga szerepében a legjobb igyekezettel a legtökéletesebbet kreálja s a ma statisztáló szereplő holnap mint kiváló erő tűnik ki egyegy önálló szerepben. E héten mégis nagyobb sikert Fátyol Heddi, Hampel Ilonka, Zsolnai Manci, Zsigmond Manci, Liszt Feri, Czakó Gyula, Galgóczi Lajos, Varga Ferenc, Varga Béla, Nyarai Rezső arattak. Több pártolást, több jóindulatot érdemel ez az igazán törekvő, jónevü társulat, mely a jövő heti kitűnő műsorával kétségtelenül a legteljesebb mértékben ki fogja érdemelni a közönség rokonszenvét. * Az árak szállnak felfelé. Megbotránkozunk azon az eseten, hogy a fogolytáborban dolgozó szocialista kőmivesek 6 korona helyett 8 kor. napidijat követelnek. Azon azonban még senki se botránkozott s a bíróságnak se tettek jelentést, hogy a kukoricát az esztergomi piacon kicsiben literenkint olyan áron árulják, hogy egy métermázsa bele kerülne 80—90 koronába. Boldogok a kőmivesek, hogy a napidijat emelhetik, de mit csináljanak a városi napidijasok, a nyugdijasok, a kisebb hivatalnokok, akiknek senki se emeli napidijukat, de a „kofa ténsasszonytól" 3 fejből álló friss hagymacsomót 18—20 fillérért kell megvásárolniuk. Hozzászámítva a kenyeret: a hagymavacsora is belekerül 40—50 fillérbe. * Az uzsoki sírkereszt. Az uzsoki hágóért vívott harcok örökké nevezetesek lesznek a magyar történetben. Sok jó magyar vér ömlött Uzsok környékén, hogy az ellenség erejét megtörhessük. És megtörtük. Az uzsoki temetőben levő honvédsirkereszt felirata a következőket mondja: Vándor, vedd süveged, S imaszóval állj meg e helynél, Fent a tetőn nyugszik száztíz hős dalia. Drága a rög, melyen állsz, Honvéd vér vette meg újra, S jászkun anyák könnye Százszor megfizeté. * Ujabb mese a nikkel-pénzek bevonásáról. Már néhány héttel ezelőtt az a hir járta be főképen a vidéki sajtót, hogy a kormány a 10 és 20 filléres nikkel-pénzt, valamint az 1914 előtti időből való egy koronásokat legközelebb bevonja, miután azokat uj veretű pénzzel szándékozik kicserélni. A Magyar Távirati Irodát felhatalmazták annak kijelentésére, hogy sem a kormány, sem annak közegei ily rendeletet nem adtak ki és a forgalomban levő 10 és 20 filléres nikkel-pénzek, valamint az említett 1 koronások ugy mint eddig, jövőben is forgalomban maradnak. * Szobi kálvária búcsúja. Junius hó 13-án tartották Szobon Jézus szents. Szivének búcsúját. 10 órakor Búzás István plébános megható beszédet mondott a zsúfolásig megtelt templomban, utána körmenet volt a kálváriára, hol sz. misét mutatott be Jézus szent Szive oltáránál. * Érettségizett lányok Esztergomban. A budapesti IV. kerületi leánygimnázium 35 érettségizett növendéke pénteken Esztergomba jött a tanári kar több tagjának vezetése mellett. Az idejövetel célja nem pusztán szórakozás volt, hanem az országnak e történelmi nevezetességű városában óhajtották az életbe lépő lányok búcsúzó összejövetelüket megtartani. Délelőtt tíz órakor felmentek a bazilikába, ahol Eitner E. Ákos sekrestyeigazgató, lovag behatóan megmagyarázta a nevezetességeket. A primási palotában dr. Madarász István érseki levéltáros, volt hittantanáruk vezette őket. A bucsuebéd a „Fürdő"-vendéglőben volt s a délután folyamán megtekintették a város szebb részleteit.