ESZTERGOM XX. évfolyam 1915

1915-03-14 / 11. szám

Azonban ezzel egyidejűleg egy másik kötelességemnek is eleget teszek, amidőn a nagyságos Elnök urnák közgyűlésünk ügybuzgó és tapintatos vezetéseért hálás köszönetet mondok és kérem őt, hogy társaságunkat jövőre is jóakaratú támogatásába részesíteni kegyeskedjék és hogy ezt minél hosszabb ideig tehesse, kívánok neki, jó egészségben, hosszú boldog életet." — Angol önvallomás. Anglia már oly szemérmetlenül üzi kalandor politikáját, hogy jóformán maguk az angolok is megsokallották, s ezen véleményüket napfényre is hozzák. Ezt tette meg legutóbb Newbold, az ismeretes angol munkásvezér, a „

Labour Leader" c. lapban, amelyben nyíltan és leplezetlenül kijelenti, hogy Anglia tisztán azért ment bele a háborúba, mivel már nagyon érezhetővé vált más nemzetek konkurrenciája, rivalitása a világkereskedelem piacán; ezt bizonyítja a jelenleg folyó háború is. Belgium és Franciaország ugyanis egyre-másra veti harctérre leginkább a munkásosztályhoz tartozó embertömegeit, Anglia ellenben csak kereskedelmi és világhatalmi érdekét tartotta és tartja most is a szeme előtt, bármennyire is változzék meg Európa térképe! Szövetségeseit szubvencionálja, azokat a nemzeteket pedig, melyek faji gyűlöletből támadják meg és kölcsönösen teszik tönkre egymást, bőven látja el kölcsönökkel és Ígéretekkel, csakhogy minél intenzivebben vegyenek részt ebben az iszonyú koncertben. Ennek a természetes következménye az, hogy az európai nemzetek a háború befejeztével fülig eladósodnak, azonfelül nagyon valószinü, hogy ezek a nemzetek iparuk és kereskedelmük renaissancé-át Angliától, annak tőkepénzeseitől fogják várni. Angliának eme égbekiáltó üzelmeit kiolvashatjuk egész történetéből, amint azt meg is tették a német nemzetgazdászok, politikusok és katonai körök. A németek ki tudták olvasni a történelemből Angliának ezt a szégyenfoltját; a revanche eszméjétől teljesen elvakult Franciaország is észre fogja venni, ha majd Oroszországnak, a Keletnek és Afrikának húsos fazekairól lesz szó, Belgium pedig tehetetlenségében örök átokkal átkozza majd a brit politikát. Ha ennek a kalóz politikának tudatára ébred minden nép és ha akkor Anglia ellen összefognak, akkor semmiféle flotta, és semmiféle hadsereg sem védheti meg Angliának erőszakkal szerzett és erőszakkal föntartott világhatalmát. Anglia csak azért védi Belgiumot, mert ez őrzi a La Manche egyik oldalán, a Scheide és a Rajna torkolatait; csak azért áll szövetséges viszonyban Portugáliával, mivel ez biztosítja számára a bevezető utat Spanyolországba; azért kedvezett Olaszországnak, mivel folytonosan fenyegette mind Franciaországot, mind Ausztria-Magyarországot. Hol és miben teljesítette tehát Angolország világtörténelmi missióját? Talán abban, hogy ő emelte föl Japánt mai színvonalára? De ezt is csak azért tette, mivel a megerősödött Japán hátulról sakkban tarthatja Oroszországot és megfigyelheti az Egyesült-Államok működését. Mi-' kor teljesítette Anglia misszióját Finnországgal, az apró balkáni népekkel, a perzsákkal, az egyptomiakkal, a mórokkal és boerokkal szemben ?! Sok népet félrevezethetünk időről időre; de az egész világot bolonddá nem tehetjük! HÍREK. Az Oltáregyesület első estélye. Esztergom város közönsége dicséretre méltó törekvéssel s buzgósággal szokta mindig támogatni a háborús idők szülte jótékony intézményeket; gondoskodik a harctéren küzdő hősökről, az otthonmaradottak kenyeréről, istápolja a napközi gyermekotthonban a harctéren szenvedő apák árvácskáit, el-ellátogat a sebesült hősök kórházaiba, ellátja őket a ledszükségesebbekkel, vigasztalja a szenvedőket, bátorítja a csüggedőket, ápolja a betegeket, ruházza a mezíteleneket, ételt nyújt az éhezőknek, italt a szomjuhozóknak. Különösen városunk nemesszivü hölgyei járnak elől mindenütt, a legszebb példával; drága idejüket feláldozzák a szegény sebesült hősök testi s lelki jóléteért, szorgoskodnak, buzgólkodnak az elhagyatottak körül, . megkönnyítik fájdalmaikat, behegesztik sebeiket, letörülik homlokukról a hideg verítéket, felemelik sziveiket Ahhoz, aki szerencsésen visszavezérelte őket, az Istenhez. S ki ne látná, ki ne tapasztalná azt, hogy főleg Oltáregyesületünk lelkes, apostoli buzgóságu hölgyei irányítják, mozgatják leginkább a jótékonyság kormányrúdját, önfeláldozóan veszik ki részüket mindenből s bár egyesületük elsősorban az Úr szegény hajlékainak feldíszítésére, az elhagyatott templomok hiányzó egyházi ruházatának megteremtésére alakult, most a világháború szomorú korszakában szivük sugallatát követve, a megtámadott édes haza védelmére ajánlották fel megbecsülhetetlen szolgálataikat. Esztergomnak minden nemes és jó iránt érdeklődő társadalma megértette e buzgó egyesület jelenlegi áldozatos tevékenységét és örömmel sietett támogatni az egyesületet vasárnap is, amikor a kórházakban ápolt hős katonáink kórházi szükségleteinek céljaira a városháza nagytermében este 6 órakor egy művészi színvonalon álló s minden várakozást felülmúló estélyt rendezett. Az estélynek kétségkívül nagy fényt kölcsönzött dr. Csernoch János bibornok-hercegprimásnak személyes jelenléte, ki valóban mindig együtt érzett az Oltáregylet hölgyeinek magasztos törekvéseivel és többször legnagyobbfoku megelégedésének és elismerésének adott kifejezést, mikor a hölgyek áldozatos működését alkalma volt látni és tapasztalni. Most is örömmel vett részt a főpásztor az estélyen, hiszen oly célt támogatott, amely — miként sokszor láttuk — nagyon összeforrt a szivével. A főpásztor szép példáját követte a nemes gondolkozású főkáptalan is. Ott láttuk Bogisich Mihály, dr. Walter Gyula v. püspököket, Schiffer Ferenc, Brühl József, dr. Koperniczky Ferenc, dr. Machovich Gyula és dr. Csárszky István prel.-kanonokokat, a többiek ha nem is személyes jelenlétükkel, de anyagilag, pénzbeli adományaikkal támogatták a jótékony hazafias célt. Az előkelő hölgyközönség soraiban helyet foglalt kath. társadalmunk több férfi tagja is, de szép számmal volt képviselve a katonai tisztikar és a központi papság is. A hercegprímás Vimmer Imre polgármester és Bogisich Mihály vál. püspök között foglalt helyet. Pont 6 órakor zárták le a nagyterem ajtait és kezdetét vette a felejlhetlen estély első pontja : a Hymnus, melyet agilis karnagyunk ifj. Büchner Antal vezetése alatt a főszékesegyház megerősített énekkara adott elő. A hatszólamu vegyeskar erőteljes, szivet-lelket rázó éneke méltó bevezetése volt a kiválóan összeállított művészi estélynek. A sok dicséretet és elismerést érdemlő főszékesegyházi énekkarunkon kívül meg kell emlékeznünk a tanítóképző és az óvónőképző intézet műkedvelői gárdájáról is, mely a bazilikái énekkarral együtt valóban élvezetes dolgot produkált. Következett dr. Walter Gyula v. püspök, az Oltáregylet buzgó elnökének nagy figyelemmel kisért felolvasása. „A háború és a nő" cimen a püspök hölgyvilágunk, de főleg az Oltáregylet hölgyeinek áldozatkész hazafias működését vázolta a tőle megszokott szép, választékos stílusban. A komoly és tanulságos gondolatokban bővelkedő felolvasást lelkes éljenzéssel honorálta a közönség. Utána városunk édeshangu csalogánya: Táky Gyuláné két művészi énekében gyönyörködtünk, a) Abt Ferenc : Weiche nicht o süsser Traum" c. német dalát és fáradhatatlan karnagyunk örökszép Virágos láncait énekelte szivhezszólóan, nagy hatással. A jelenlevők hatalmas tapsviharral adtak tetszésüknek kifejezést és meleg ovációban részesítették a második dal kiváló szerzőjét is, ki az élvezetes szép két énekhez a zongorakiséretet szolgáltatta. Az estély sokat csodált és emlegetett pontja volt Cherubini Requiemjé-nek Introilusa és Kyrie-je vegyeskarral és vonós zenekarral. A hatalmas zenei alkotás egyes mélabús, komoly és gyászos részei szinte a harctér ismeretlen, vagy, közös sírjaihoz vitték szivünket, lelkünket. Ott álltunk lélekben hős magyar katonáink porai mellett és ajkunk Cherubini Requiemje mellett rebegte el a hála és a kegyelet imáját. Sokaknak szeméből könnyek csordultak ki s akinek volt már siratni való fia, rokona vagy barátja, méltóbb gyászdalt nem szolgálhatott volna senki bánatos szivének fájós érzelmeihez. Büchner karnagyunk halhatatlan érdeme az, hogy ezt az édes-szomorú kiváló mestermüvet kiemelte a főszékesegyház zenekészletéből és odavarázsolta az estély jeles műsorába. Az énekes zenekar pedig felejthetetlen perceket szerzett a közönségnek a nagy zeneműhöz méltó és minden tekintetben csak elismerést érdemlő előadásával. Sok tapsot aratott meleg érzésével, kitűnő mimikájával és ügyes taglejtéseivel Reusz Ferencné, ki Váradi Antalnak „Imádkozik a király" című megható költeményét szavalta el igen kedvesen. Szinte odaképzeltük agg királyunkat, amint országának boldogságáért, győzelméért és békéjéért imádkozik. Reusz Ferencnét még a vízivárosi zárdából ismerjük, mint kiváló szavalót, ki nem egy költemény gyönyörű elszavalásával, vagy szinielöadásával vonta magára a közönség figyelmét. De amit vasárnap produkált, azt valóban mindnyájan megcsodáltuk. Lelkét, szivét, egész lényét állította bele az imaszerű legendába s odavarázsolta nekünk a mi imádkozó, jó öreg királyunkat. Az estély utolsó előtti pontja következett azután, melyet a két Deáky-testvér adott elő nagy művészettel. Győr szülöttjei szívesen felajánlották művészetüket az Oltáregyletnek, hisz hazájuknak is kiváló szolgálatot tettek akkor, mikor a hős sebesült katonák kórházi szükségleteinek céljaira rendezett estélynek sikerét művészi előadásokkal emelték. Deáky Zsigmond oki. mérnök (jelenleg 26 os önkénteskáplár} hegedüjátéka osztatlan tetszéssel találkozott. A szimpatikus fiatal katona oly édes hangokat csalt ki hegedűjéből, oly szívhez szólam rezegtette meg hegedűjének húrjait, hogy a közönség nem tudott tőle megválni. Mig Raff Joachim „Kavatine"-jében és Pablo de Sarasate: Reverie-jében főleg ügyes technikája és zseniális művészete érvényesült, a „ráadásból" a „Csak egy kis lány van a világon" c. magyar dalból magyar szive, magyar lelke sugárzott felénk. Régen nem hallottunk magyar dalt oly érzéssel, oly édességgel játszani, mint ahogy azt Deáky Zsigmond mutatta meg nekünk. Bátyja dr. Deáky Ferenc ügyvéd (jelenleg 26-os zászlós) zongorán kisérte öcscsét. Mig az előbbi a hegedűn, az utóbbi a zongorán művész. Erőteljes, itt-ott a pianissimo-ból a fortissimoig átmenő művészi akkordjai méltó keretet szolgáltattak, ahhoz a mesteri szép kézhez, amelyet a hegedüjáték varázsolt szemünk elé. „A közönség kedvencei" — igy nevezték el ugyanis a két testvért az estély folyamán — nemcsak frenetikus tapsvihart arattak művészi előadásukkal, hanem dicsőséget szereztek kedves szülővárosuknak, Győrnek is, melynek intelligenciája jól eső örömmel vette tudomásul két jeles szülöttjének esztergomi sikerét. Végül a megerősített ének- és zenekar Bogisich Mihály v. püspök jeles magyar dalát: az „Esti csillag"-ot énekelte el nagy tetszéssel, melyet a hírneves zeneszerző még kürthi káplán korában komponált. A szerzőt lelkes ovációban részesítették és kiválóan előadott művét zajosan megéljenezték. Az estélyt Büchner karnagy legújabb kompozíciójával a „Kárpáti őrszem"-mel zárták be, melyhez a szöveget dr. Pécsi Gusztáv tanár irta. Karnagyunk szép elismerést és nagy dicséretet aratott e legújabb alkotásával, amely tüzes, izzó dallamával és lelket emelő szövegével még a közönséget is dalra hangolta. Az indulót a megerősített énekkar énekelte el unisono, a zenekar és az agilis szerző zongorakisérete mellett. A közönség sokáig ünnepelte ugy a zseniális szerzőt mint a szöveg szerzőjét, dr. Pécsi tanárt. S ha most hozzávesszük még a szép anyagi sikert, az 1009 koronát, melyet az estély a felülfizetésekkel együtt jövedelmezett, őszintén kijelenthetjük, hogy ily kiválóan összeállított s minden tekintetben remekült sikerült estélyben rég nem volt része az esztergomi közönségnek. Pauep Károly. Levelek a harctérről. II. Édes jó Anyám! Idegen föld, idegen nemzet levegőjét szivom. Két hete már, hogy elhagytuk a szorost s azóta hegyen-völgyön, sziklacsucsokon, vizmosta árkokon át megyünk előre. Oh mily más világ ez, drága jó anyám, mint a tietek. Igazi, őszinte mosolyt nem lehet látni. Itt-ott ugyan, mikor biztos a határ, felgyullad az ének az ajkakon, de az vérnélküli, nem tud úgy csengni, mint odahaza, jóllehet e hatalmas sziklák százszorosan is visszaverdesik. Néha kiválók a sorból — most nincs olyan szigorú regula — s egyedül bandukolok előre. S amikor igy egy magas csúcs tetejére kerülök s onnan a sok nyüzsgő alakra tekintek, amint izzadó erőlködéssel a magasba törekszik, úgy meghatja a szivemet. Milyen semmik vagyunk mi emberek. Mozgunk ezen a hatalmas földtekén s minél magasabbra emelkedünk, oh annál kisebbeknek látszunk. Apró fekete pont mozog a tavon s benne van az örökkévalóság élő szikrája. Csodálatos .. . Édes jó Anyám, míg melletted, szárnyaid melege alatt voltam, nem éreztem át, nem tudtam az élet színét ennyire megközelíteni, de most, amióta a havasok éles szele kíméletlenül az arcomba vág s én nem takarom le azt, hanem szembe nézek