ESZTERGOM XX. évfolyam 1915

1915-03-14 / 11. szám

vele, azóta megváltozott a nézeteim világa. Most már nem pityergem el magam édes anyuskám, ha könnyem néha kicsordul is, nem a fájdalom könnye, hanem a szél adója bátorságomért. De azért ne gondold, hogy tán nem szeretlek, képed szivemben van s ha tán a fehér hegyek magukba zárnak is, emléked velem fog nyugovóra térni. Ma megpihentünk itt egy ragyás képű, iszapos kutu szegény polyák gyegyinában. Gyönyörű idő van. Meleg és fényes. Vidáman ragyog a napsugár az olvadó havon. Minden ragyog, gőzöl és csepeg. A kis pipiskék bajazzók módjára ugrándoznak körülöttünk. S a fák oly csillogók, mintha folyékony üvegben megfürödtek volna. Ah, olyan szép itt minden. Vájjon hogy lesz tovább? Nem fog-e majd e szép ég sírásra borulni? . . . Nem tudom, de úgy érzem, hogy ha majd azon a fehér hegykolosszuson átmászunk — amely itt előttünk áll — már érezni fogjuk a halál angyalának szárnya suhogását. Az öreg katonák mondják, hogy amikor az ember a repülő golyók között fekszik, a szárnyak suhogását hallani lehet, én ugyan nem hiszek az egész dologból semmit, azt gondolom, hogy tévednek. Ha valóban úgy van s én kikerülöm a szelét, akkor legközelebbi levelemben meg fogom irni. Bánlakyval sokszor órák hosszat elbeszélgetünk. Szomorú szegény fiú, bársonyos reményeket szőtt magának a jövőről s Ilonka duzzogásait csak amolyan kényeskedéseknek tekintette, amelyek idővel mosolyra derülnek — de amikor búcsúzasukkor azt mondta neki, hogy nem fog érdeklődni utána, e pislogó reményét is agyonütötte. Ez nem volt szép Ilonkától, egy harcba induló katonának ily keserű útravalót adni. Szomorúságában azt mondja, hogy a legerősebb tüzekben fog résztvenni s soha egy lépéssel sem hátrálni. Igy lesz-e, nem tudom? Adja Isten, hogy szerencsésen sikerüljön neki. Hogy levelet mikor irhatok megint, nem tudom, remélem, hogy Isten segítségével áttörünk az orosz hadállásokon s akkor egy szabad percecském csak fog akadni. 1915. január elején. Kezeiteket csókolja a ti szerető Aladártok. * A hercegprímás a közgyűlésen. Csernoch János dr. bibornok-hercegprimás a hét folyamán Budapestre utazik és a Szent-István Társulat március 18 ki közgyűlésén mint a társulat fővédnöke az elnöki megnyitó beszédet mondja. * Főegyházmegyei hirek. Láng Ernő hédervári plébános tanfelügyelő alesperes lett a hédervári alesperesi kerületben. Biró Gyula csábrági adminisztrátorrá neveztetett ki. —- Fleischer János Nagytapolcsányba helyeztetett subsidiariusi minőségben. — Gamauf László hitoktató a budapesti II. kerületi érseki főgimnázium hittanára lett. * Lelkigyakorlatok. A nagyszombati férfiak számára P. Somogyi Jenő jézustársasági atya márc. 8-án lelkigyakorlatokat kezdett a társaság templomában. A lelkigyakorlatok iránt megnyilvánult érdeklődést legjobban mutatja az, hogy a polgármester jelentkezési ivén az egész városi tisztikar feliratkozott s a lelkigyakorlatokon maga a polgármester is megjelent. A lelkigyakorlatot közös gyónás és sz. áldozás fejezte be. * Keresztelő és esküvő a hadikórházban. A világháború közelebbi érintkezésbe hozta a monarchia különféle vallású és nemzetiségű népeit. A nézetek tisztulnak. A sok érdekes esemény között, melyet a világháború nemcsak künn a harctéren, hanem itthon is felszínre hoz, feljegyzésre méltó a kettős ünnepség, mely szerdán, folyó hó 10 én és csütürtökön, 11-én az esztergomi szeminárium kápolnájában lefolyt. Klopfer Ödön tüzér, a hasonnevű fővárosi bérkocsitulajdonos fia, szerdán délután 4 órakor vette fel két heti hitoktatás után a keresztség szentségét dr. Pécsi Gusztáv theologiai tanár, kezéből. A keresztszülők Magos Sándor kúriai biró és neje voltak. Nyomban utána dr. Rajner Lajos püspök megbérmálta az újonnan kereszteltet, buzditó beszédet intézve hozzá. Másnap, csütörtökön d. e. 11 órakor eskette Mátéffy Viktor plébános, mint katonalelkész, a már épülőfélben levő hadfit menyasszonyával Baros Annával. A keresztszülők és az önkéntes ápoló hölgyek szép emlékkel lepték meg az uj párt, melynek boldogságát félbeszakítja a behivó: mert Klopfer néhány nap múlva visszatér ütegéhez a Kárpátokba oroszokat permetezni. * Háborús előadás. Az esztergomi Oltáregyesület által az esztergomi kórházakban ápolt hős sebesültek kórházi szükségleteinek javára rendezett második előadás műsora. 1. Erkel Ferenc: Hymnus. Vegyeskarra. Előadja Neményi Károly főgimnáziumi énektanár vezetése alatt a főgimn. ifjúságának énekkara. 2. Miért bizunk győzelmünkben? Szabad előadás. Tartja dr. Csárszky István prelátus-kanonok. 3. Régi magyar egyházi énekek: a) Felvitetett magas mennyországba, b) Ah, hol vagy magyarok tündöklő csillaga. Mindkettőt karra alkalmazta Bogisich Mihály v. püspök. Előadja a főgimnázium ifjúságának énekkara. 4. Grieg: Emlékezés. Tavasz. Titok. Egyszer volt. Kobold. Dalok. Zongorán játsza Marosi Ferencné. 5. a) Egy a sok közül. Irta Horváth Károly, b) Rhapsodia. Irta Kozma Andor. Szavalja Szabó Margitka. 6. a) ifj. Büchner Antal: A vöröskeresztes vonat, b) ifj. Büchner Antal: Leborul a harcmezőre. Mindkettő szövegét irta Szepessy László, c) Király Ernő: Kard és rózsa. Szövegét irta Harsányi Zsolt. Dalok. Énekli dr. Szilárd Béláné. Zongorán kiséri dr. Deáky Ferenc. 7. a) Nessler E. V.: Ária a Saekkingeni trombitásból, b) Rossini: Kavatine. Trombitaszóló. Előadja Lerch Lőrinc, a brünni városi színház solistája. Zongorán kiséri ifj. Büchner Antal. 8. Szózat. Énekli a főgimnázium ifjúságának énekkara. Az előadás a városháza nagytermében március 14-én délután 6 órakor kezdődik. * Mire gondolnak a nők?! Már egyszer kikaptunk a feministák szaklapjától vagy korteslapjától, mégis merészelünk beletévedni az ő eszmekörükbe. A feministákat most az érdekli, hogy a férfiak majd a háború végén képesek lesznek-e méltó hálára azért a végtelen sok szolgálatért, amelyeket a nők teljesítettek, midőn a férfi távollétében összetartották a családot s megművelték a földeket, midőn elszenvedték azt a sok kint, mely a férj, a flu sebesülésével és halálával rájuk szakadt. — Igaz, hogy mindezen áldozatokat nem lehet szóval, kitüntetésekkel megfizetni, ezeket csak végtelen nagy tisztelettel, fokozottabb lovagiassággal lehet megszolgálni. A feministák viszontszolgáltatásul a választójogot követelik a nök részére. Kellő formában, megfelelő óvatossági korlátok között nem ellenezzük a nök jogainak kiterjesztését, hiszen sok értékes szellemi kincs rejlik tehetségeikben, mégis azt mondanánk, hogy jobb volna a nőkre nézve, ha erős, ellenállhatatlan mozgalom indulna meg az egész társadalomban azon irányban, hogy a nők minden lealázó helyzettől és bánásmódtól megvédessenek törvények által is, mintha a rájuk nézve kétes értékű szavazati joggal felruháztatnának s azután azt mondanák az urak: — No, most már teljesen ki vagytok fizetve! * Párkányi takarék közgyűlése. Március hó 6-án tartotta évi közgyűlését a párkányi takarékpénztár, vármegyénknek jónevü és tekintélyes pénzintézete. A közgyűlésen dr. Walter Gyula dr. v. püspök elnökölt és nagyjelentőségű beszéddel nyitotta meg az ülést. A beszéd hatását legjobban jellemzi azon eset, hogy Ivanics Gyula indítványára a beszédet egész terjedelmében felvették a* jegyzőkönyvbe. A jegyzőkönyvet dr. Majer Imre pápai kamarás és Ivanics Gyula hilélesítették. A t irgysorozat programmszerüen letárgyaltatott s ennek folyamán a közgyűlés tudomásul vette, hogy az osztalék részvényenként 40 korona. A gyűlés végén Orosz Ferenc igazgató emelkedett szólásra s köszönetet mondván az elnöknek és a megjelenteknek, bezárta a közgyűlést. * Nem szántunk, nem vetünk. A városi földmivelő néptől több tanultságot és körültekintést várunk, mint a falusiaktól, hiszen több alkalmuk van a művelődésre. Mégis megütközéssel kell tapasztalnunk, hogy a háborús körülmények milyen rombolást okoznak a nép józan gondolkozásában. Már nemcsak utcai beszélgetésekben nyilatkozik meg a földművelők helytelen gondolkodása, hanem hivatalos fórumok előtt is vakmerően kimondják: — Nem szántunk, nem vetünk, nem kapálunk! Minek a munka, ha nem tudjuk, hogy ki takarítja be a termést. Megdöbbentően hat minden komolyan gondolkodó emberre ez a rövidlátás, mely eleinte titokban lappangott a nép körében s végre is erősen befészkelte magát az egyszerű lelkekbe. A karhatalom ugyan dolgozni fog a mezei munkák idején e nemzeti veszedelmet jelentő felfogás ellen, mégis szomorú dolog, hogy az utóbbi évek fokozottabb népnevelési mozgalmainak eredménytelensége ilyen kirivó vonásokban jelentkezik. * Jeges zúzmara a fákon. A mult vasárnap reggelén álmélkodva láttuk, hogy az előző napi és éjjeli eső vastag rétegben ráfagyott a fak ágaira és törzseik északi oldalára. Oly vastag volt a jégkéreg a fákon, hogy annak súlya alatt vastag ágak törtek le, sőt egyes fák kidőltek helyükből. Nagy pusztítást tett a fagy a szentgyörgymezöi temetőben, a hol a Duna felőli hideg légáramlat folytán a jég nagyon meglepte a fákat s annyi fát letört, hogy. ugy nézett ki a temető, mintha ágyúgolyók hullottak volna oda. A korán kinyitott szőlőkben és a gyümölcsfákban ennek a ritka látványnak káros hatása bizonyára nagyon érezhető lesz. Eltekintve a káros hatástól, nem lehet tagadni, hogy maga a látvány tündériesen szép volt, különösen midőn a déii órákban a nap sugarai csillogóvá tették, megaranyozták a fák ágait. Megjegyzendő, hogy ezek a jeges fák csak a várhegyen és a szentgyörgymezöi határnak a Duna melletti részében voltak láthatók, sem bent a városban, sem a belvárosi határban nem volt. * Bérkocsi díjszabás. A városi képviselőtestület a háborús idők tartamára felemelte a bérkocsik diját, de a közönség tájékozására nagyon szükséges, hogy minden kocsiban állandóan szembetűnő helyen kifüggesztve legyen a díjszabály. Panaszokat hallunk ennek hiánya miatt. * Drága kapa. Az általános nagy, kiválóan az élelmiszerekben beállott drágaságnak természetesen a haboru az oka. Ma már annyira vagyunk, hogy például egy kiló vöröshagyma, a mi ezelőtt tizenöt fillér volt, most 80 fillér s ebben az arányban emelkedett csaknem mindennek az ára. Az életviszonyok minden irányban megnehezedtek. Rengeteg bajjal jár a háború, érezzük, tudjuk; de azt is látjuk, hogy minden elkerülhető rendetlenségnek, minden hanyagságnak, minden hivatalos nemtörődésnek, kötelességmulasztásnak, minden helytelenségnek mentőköpenye a háború. Csendesen panaszkodva viseli az emberiség sorsát. Zugolódást, epés kitörést a napokban egy értelmes földműves részéről hallottunk, ki a fölött méltatlankodott, hogy még a kapa is egyszerre harminc fillérrel lett darabonkint drágább. Bizony ez furcsa dolog! * A fák pusztulása. Szerencsés ember, aki a mult szombaton kezdődő jeges tüneményt költői élvezettel tudta szemlélni. Akadtak ilyenek is. Az élet valóságat méri 'gelni tudók lelke megremegett, valahányszor nagy recsegés-ropogás között kidőlt egy-egy fa, melynek gyökerei gyöngéknek bizonyullak a nagy teherrel való birkózásban. A gazdaközönség rémülete azonban nem volt egészen indokolt, mert a fák és szöllők teljes pusztulásától nem kell félni, miután a legtöbb gyümölcsfa még nem volt olyan fejlődési állapotban, hogy a fagy a rügyekbe behatolhatott volna. A fáknál kívülről okozta a jég a pusztítást, amenynyiben súlyánál fogva annyira húzta az ágakat, hogy a fák vagy tövestől kifordultak, vagy koronájuknak nagy része törött le. A sűrűbben fásitott helyeken ijesztőleg hatott a folyton ismétlődő recsegés és robaj, mely ujabb és ujabb fának halálát vagy sebesülését jelentette. A „Sötét kapu" mellett húzódó útvonalra oly fatömegek estek, hogy a kocsikkal való közlekedés teljesen el volt zárva és a sötétben sajnálatos balesetek is történhettek volna, ha egyes jóérzésű emberek nagy küzködéssel el nem távolítják a faroncsokat. A szegényebb népség nagyon megörült a pusztulásnak, mert még a vasárnap folyamán ellepte a fás utakat és oldalakat és szedte össze az ágakat. A hol a fagy félmunkát végzett, ott rátették a koronát lerángatván a kevéssé sérült ágakat is. A jéglerakódás azonban nem egyenlő mértékben történt városunk határában sem. Az ország legtöbb részén nyoma sem volt a ritka tüneménynek. A gazdák első rémülete és jóslása sem vált valósággá, mert aránylag csekély kár esett a gyümölcsfákban, a szőllőknek pedig csakis akkor árthatott, ha már kinyitották. A tavalyi tavaszi fagy azonban már megtanította az embereket, hogy a szőllőnyitással nem szabad sietni. * Nyugta az állami korpótlék felvételéről plébáno-ok részére. Most jelent meg és kapható Buzárovits Gusztáv könyvkereskedésében. Ára ivenként 6 fillér. * Leszakadt drótok. Az a különös jégképződmény, rn«ly a közeli napokban vastagon bevonta a fákat és az épületeknek észak-keletre eső falait, a villanyvezetékekre és a telefondrótokra is súlyos rétegekben rakódott le. A vastag villanyvezetékek veszedelmesen lehajoltak a teher alatt s félni lehetett, hogy lezuhannak az utcákra s a járókelőkben kárt tesznek. Vasárnapra virradó éjjel a Káptalan-térnek szentgyörgymezöi oldalán le is szakadt a vezeték, mert egy lezuhanó súlyos faág ráesett. A leszakadt vezetékből az áram hatalmas dörrenés kíséretében kisült az éjszaka folyamán megrémisztvén lángjával a közelben lakókat. A korai reggeli sötétben egy urasági inas haladt az