ESZTERGOM XX. évfolyam 1915

1915-03-14 / 11. szám

XX. évfolyam. Esztergom, 1915. március 14. 11. szám. ESZTERGOM POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak : Egész évre 10 kor., fél évre 5 kor. Egyes szám ára 16 fillér. Szerkesztőség:: Káptalan-tér 1. szám. Kiadóhivatal: Káptalan-tér 2. szám. Kéziratok a szerkesztőség-, előfizetések a kiadóhivatal eimére küldendők. Hirdetések felvétetnek Buzárovits Gusztáv könyvkereskedésében. Március tizenötödike. Esztergom, 1915. március 13. Nincs gondolat, nincs eszme, mely nagyobb erővel fogná le az emberiség elméjét és szivét, amelyért többet küzdött és áldozott volna, mint a szabadság eszméje, gondolata. A világtörténelem lapjai a legsűrűbben a nemzetek szabadságharcairól beszélnek. Minden nemzet önmaga óhajt sorsának intézője lenni, törvényeket alkotni, melyeknek korlátai között érvényesülhessen az egyéni akarat. Alkotmányos szabadsága a nemzeti jólétnek, haladásnak elengedhetetlen alapföltétele. A magyar nemzet alkotmányának kiinduló pontjára a vérszerzödésre, nemes önérzettel tekinthet mint szabadságszeretetének s józan gondolkozásának fényes bizonyságára. Azon évszázadokban, amelyeket az alkotmányért vivott küzdelmek korszakának lehet nevezni, egyesek önzése, hatalmi vágya bénitotta meg az alkotmány fejlődését; de voltak eröslelkü férfiak is, kik a hazáért mindent föláldozni készen, ha lelkesedésökben fegyvert ragadtak, nem a törvényes rend megbontására, hanem az alkotmány helyreállitására törekedtek. Rákóczi neve méltán jelképe a magyar szabadságszeretetnek. Emlékének tisztelete egy nemzeti kincs, melynek becsmérlése által keltett nemzeti fölháborodás, jogos megütközés, tanúsága annak az igazi érzelemnek, mellyel a magyar nemzet történetének nagy alakjai iránt viseltetik. A természetes fejlődést megakasztani nem lehet. Lehet a folyamok vizét magas védgátak közé szoritani, de ha azoknak árja megdagad, ha szélvész korbácsolja, átszakítják a gátakat, ledöntik a büszke emberi tudás által föléjök emelt remek vashidakat. Lehet az eszmék érvényesülését egy ideig korlátozni, de ha köztudattá válnak, ha a felzaklatott szenvedély lesz azoknak hordozójává, pusztítanak, rombolnak, de végre mégis érvényesülnek. A régóta kivánt alkotmányos reformok elöl kitérni nem lehetett, azért a törvényhozás megalkotta az 1848-iki törvényeket, lényeges változást eszközölvén az alkotmányon. Március tizenötödike hajnalhasadása annak az időnek, midőn a szabadság napja hazánk fölött magasan felragyogott, a válaszfalak, melyek a nép külömbözö osztályait egymástól távoltartották, leomlottak, törvények léptek a kiváltságok helyébe, a polgári szabadságok politikai jogok szélesen kiterjesztve a nemesi magyar nemzet, az állami polgári magyar nemzetté fejlődött: s egy jobb jövőnek reménye élt a lelkekben. A jövő fejlődés felöli eltérő vélemények pártokra osztják a nemzetet, de március tizenötödikén a hazaszeretet ünnepi érzése egybefüzi a nemzetnek minden fiát. Ezt az ünnepi érzést magunkban ápolni kötelességünk. A nemzeti érzésnek, a nemzeti szellemnek a hazaszeretetnek ápolása ma életbe vágóbb, sürgősebb, mint valaha. Ma midőn a közlekedési eszközök fejlettsége folytán rövid idő alatt egyik világrészből a másikba jut az ember, ilyenkor lopódzik lelkébe az a hazátlan gondolat, mely világpolgárságról beszél, világpolgárságot emleget. Világpolgárságot emlegetnek, kik bujdosók akarnak lenni a nagyvilágban, élni-halni akárhol, idegennek maradni mindenütt. Viselhet-e az egész emberiség iránt lelkében tiszta érzelmet az, ki nem érezné magát boldogabbnak mint másutt azon a helyen, azon emberek között, kikhez megszámlálhatatlan kötelék füzi. „Jól tudom, — monda Szemere Bertalan — hogy eszméim, elveim és értelmemnél fogva az egész emberiségnek tagja vagyok s mint ilyen, minden nemzet haladásának örvendek, de szivem pusztán hazám tulajdona, azért az abba mindig visszavágy. Visszavágyom az ismert helyek és emberek közé, kiket szivem vágyaival úgy körülfont, mint borostyán körülfonja a fát, melynek tövében fölnőtt." A hazának áldozatos szeretete szülte mindenkor a nagy időket, nagy embereket, ez volt kútforrása azon tiszteletreméltó tetteknek, melyekről a történelem emlékezik. A hazának szeretete elválaszthatlan a nemzeti hagyományokhoz való ragaszkodástól. A rohamos fejlődés által követelt ujabb intézmények megalkotásánál nem szabad elesni a nemzeti hagyományokért, ideálokért való lelkesedésnek. A nemzetek addig élnek, mig a hagyományok élnek, mert ezek fűzik eggyé az egymást követő nemzedékeket. Ha a hagyományok érzésben, gondolkozásban megváltoztak, idegen gyanánt állanak egymással szemben ugyanazon nemzet fiai. A nemzeti hagyományok tiszteletéből, ebből a századokon át élő közérzésböl fejlődik a nemzeti öntudat, a nemzeti szellem. A nagy lépésekkel törtető civilizáció a nemzeteket átalakítani, a múlttal szakítani látszik, de a nemzeti hagyományokban élő népek, olyanok mint a százados tölgyek, mindig ugyanazon talajon állnak, a civilizáció érintésére új lombokat hajtanak, de szervezetükben elpusztíthatatlanok. Azok a törvények, amelyeket a közszükségletnek érzete s a múltnak tapasztalatain okuló, az ősi hagyományokat tisztelő közóhaj adnak a nemzetnek, azok képezik a közszabadságnak legerősebb biztositékát. A nemzetek, miként az ércek, annál tovább állanak ellen az idő emésztő erejének, minél több nemes elemet foglalnak magukba. Nemzeti történelmünket gondolkodó elmével boncolgatjuk, úgy találjuk, hogy Istenbe vetett hit, alkotmányos szabadság, közjóiétérti lelkesedés képezték ezen nemes elemet. Ezeket a javakat sértetlenül megőrizni, az elődök példája szerint fejleszteni, a mi kötelességünk. Minél több emlékjele marad ezen eszmékért való küzdelemnek, annál erösebb a nemzeti hagyomány. A hagyományokból táplálkozik a nemzeti szellem és ebből fejlődik a nemzeti kultúra, az a különleges szellemi élet, melynek kiépítésével kell megvédelmezni minden népnek a maga életét a nemzetek élet- halál harcában. A kultúra értelmi fejlettség és erkölcsi erőnek, megnemesedett szivérzelmeknek eredménye. Ebbe a technikai vívmányokkal dicsekvő világba igaz kultúrával bíró embereket kell beleállitani. Bírhatjuk a haladás minden vívmányait, de ezek mellett meg kell őrizni a nemzeti hagyományokat, eszméket, elveket főleg azt, hogy összetartás, erény, becsületesség nélkül társadalmat alkotni, nemzetet naggyá tenni nem lehet. A nemzeti ideálokat apró pénzre kell váltani a közélet minden terén. Szép és dicső dolog meghalni a hazáért, de élni, tenni is kell érte. A hazának élete fiainak tehetségében, szorgalmában, munkájában, törekvéseiben rejlik. Ebben a munkában mindenkinek közre kell működni legjobb tudásával, legigazabb szándékkal azon a helyen, ahová a Gondviselő állította. Részt kell venni minden állampolgárnak mert a költővel szólva : .„Nem csak a dicsőké a haza A munkás, pór, szegény Bár észrevétlenül dolgozik A hon derületén." A közszabadságot csak értelmi fejlettség és erkölcsi erő biztosítják, csak azok, kik véle élni tudnak, azok bírhatják. Az egész kereszténység, mely a lelki kifejlésen, a léleknek külső befolyásoktól való mentesítésen fáradozik, önlegyözést hirdető tanításával neveli az embert, a szenvedélyek hatalmától ment szabadságra, hogy élni tudjon a szabadsággal. Perger Lajos. — A Szentszék és a világháború. Azt a körülményt, hogy nemrég Őszentsége a román követet, Ghika Wladimir herceget, magán audiencián fogadta, egyesek azzal hozzák összefüggésbe, hogy a követet kormánya visszahítta Bukarestbe. Tényleg, mindeddig az volt a szokás, hogy az olasz királytól elismert állam követe csak akkor tiszteleghetett a pápánál, midőn küldetése véget ért. A jelen esetben tovább vezetik a tervezgetések fonalát, amennyiben Ghika herceg látogatásában Romániának a Szentszékhez való közeledését és azt a lehetőséget látják, hogy a Vatikán és Románia tárgyalásokba bocsátkoznak, melyeknek eredménye esetleg egy konkordátum megkötése, illetőleg oly megegyezés lehet, melynek értelmében egymást diplomáciailag kölcsönösen képviselhetik. Akárhogy is áll különben a dolog, az ilyen szimptómákból, jelenségekből azt konstatálhatjuk, hogy a népek kezdenek Rómához közeledni. Ha ahhoz még hozzávesszük a Vatikán diplomatáinak megújult akcióit, kétségtelenné válik, hogy a kormányok és egyes népek nem csak vallási okokból,