ESZTERGOM XX. évfolyam 1915

1915-12-05 / 49. szám

HÍREK. Mondj értem is . .. A lelked mélyén él az Isten képe, Nemes szived fel-feltekint az égre, Nemes lelked imát mond reggel-estve Urunk kegyelmét forrón kérve esdve. Segitse meg az Ur, kik messze, vérben Küzdnek honért s szenvednek tűzben, télben . . . Áhítatod imát ha mond — oh kérlek — Mondj énértem is egy-egy Üdvözlégyet! Szegény testvérid! Mért kellett igy lenni?! Egyik már vérzik, másik készül menni, Reményei az áldott, jó szüléknek E zord időn kitéve száz veszélynek! Tudom, a jó fiúkért mint remegtek, Látom, vigaszt az imában kerestek . . . E vigasz jó . . . és hű, öreg barátod Kér, érte is mondj egy-egy Miatyánkot!! Lenz Ferenc. Oltáregyletünk áldásos működése. Könnyű hópelyhek hullása, északi hideg szelek zúgása súlyosan nehezednek aggódó lelkünkre, mely a fájdalmas, szerető sziv képzeletével röpül a zúzmarás lövészárkokban küzdő hős katonáink, értünk vérző véreink felé. Sóvárogva vágyunk valami megnyugtató gondolat után, el akarjuk magunkkal hitetni, hogy talán arra felé nem fújnak fagyasztó szelek, hogy talán melegek a lövészárkok fedezékei, hogy talán a jó Isten irgalma tavaszi időt varázsol a metsző tél hidegébe, ámde mindezen képzelődések aggódó lelkünket meg nem nyugtathatják, mert a természet örök törvényei szerint tél van, kegyetlen hideg tél. És mégis van egy módja a megnyugvásnak, és ez az, ha anyagi erőinkhez mérten sietünk segélyére fázó katonáinknak és amit a természet ma nem nyújthat, az egészséget védő meleget mi nyújtjuk nekik meleg ruhanemüek alakjában, meg nem feledkezvén emellett apró élvezeti holmikról sem. Mindazok a lelkes hazafiak és köztük első helyen mindnyájunk szivének, szeretetének osztatlan birtokosa a bibornok hercegprímás és a magas klérus, akik oltáregyletünknek már az első háborús tél folyamán kifejtett és hős katonáinknak meleg ruhával való ellátását célzó működését áldozatos adományaikkal lehetővé tették és ezt a mostani tél folyamán is folytatták, a legnagyobb és legtisztább megnyugvást meríthetik, mert nagy lelkű adományaikkal ismét lehetővé tették, hogy oltáregyletünk 146 pár érmelegitőt, 40 pár lábszárvédőt, 100 db nyakvédő kendőt, 125 db hasmelegitőt, 140 pár kapcát, 120 db zsebkendőt, 40 pár keztyüt, 48 db. gyapjú alsó ruhát, 120 pár meleg harisnyát küldhessen a harcmezőre dicsőséges háziezredünk részére, melyhez 200 db pipa, 200 csomag pipadohány, 150 csomag cigaretta dohány, 7000 db. cigaretta, 50 gyujtószerszám, számtalan imakönyvecske, füzetke és más hasznos apróság járult. 3 nagy faláda és 4 nagy karton telt meg ezen tárgyakkal, melyek összegyűjtése, beszerzése, csomagolása ismét a szeretett elnöknőnk özv. Reviczky Gáborné úrnőnek és az ő kedves segítő társainak lelkes szorgalmáról tesznek tanúságot. Fogadják hős katonáink ez adományokat oly szeretettel, amilyennel útnak bocsátották és legyenek meggyőződve, hogy az itthonlevök minden hálája, sohasem szűnő szeretete kiséri e küldeményt és merítsenek erőt azon tudatból, hogy aggódó gond, velük érző sziv és hálás lélek őrködik felettük, mely nem szűnik meg forró fohászokat küldeni a seregek mindenható Urához, védje, oltalmazza és vezérelje őket vissza a szenvedések és hőstettek tengere árán dicsőségesen megvédelmezett hazába, melynek minden kunyhója és palotája epedve várja babérkoszorus hőseit. Dr. Katona Sándor oltáregyl. h. titkár. Krónika. Polgármester választáshoz Készülődünk mostan, Sok-sok beszéd esik erről Máma Esztergomban. A bölcs városatyák máris Kerestek jelöltet, — Derék ember, ügyes ember, Bölcseknél is bölcsebb. Nem is idős, van ereje, Mer nagyokat tenni, A vén öreg Esztergomnak Kezd jövője lenni. Városházán azt kérdezik Ezenkivül róla, Vájjon mikép jár nála a Hivatalos óra? Kerektemplom tájékán meg Azt kérdi a „nemzet", Lesz-e választás csakugyan Az uj ember mellett? Néhány szép kis lányka pedig Kutatja érdekkel, Hogy a polgármesterjelölt Talán legényember? Tarkaság. Házi muszkáink. Nem sok az egész. Csak hárman vannak, a kik hízelgő cicák módjára mellénk pártoltak. Senki se hitta őket, csak egyszerre azt láttuk, hogy minden előzetes hivás nélkül ott sürögnek-forognak körülöttünk. Mind a három jó, szolid fiu. Valódi orosz faj. Egyik se tud máskép, csak oroszul. A magyar nyelvhez, négy hónapi együttélés dacára, csupán annyira konyítanak, hogy megtanulták a legeslegszükségesebb neveket. A csizmu az csizma, a vakszi az viksz, a kleba az kenyér, a karuna az korona. De ennél többet nem. S csodálatos, mégis megértjük egymás, sose kell tolmács. A leglustább közlük Miska. Otthon Michailnak hittak, mi azonban megmagyarositottuk keresztnevét. Miska uraság sem lassú a mozgásra. Hja, de a menázsira! Sose láttam embert annyit, oly sokat enni, mint a mi Miskánk. De meg is látszik rajta. Mikor hozzánk vetődött, olyan cingár volt, hogy babkarónak beillett volna. Most meg lassan annyira kihizik, hogy még Kőbányán is megcsodálnák. Kissé piszkos ö kelme, keveset ad a tisztogatásra, de annál többet a gyomrára. Mást se tesz egész nap, csak eszik. A mi ennivaló 30 fiu után megmarad, azt ő pontosan és lelkiismeretesen jóizű étvággyal feneketlen gyomra mélyébe süllyeszti. A másik muszka épen ellentéte Miskának. Alacsony, zömök, fürge lábu a Stepán. Mindenütt ott van, ahol dologról szó van. Ritkán látni az evés dolgával vesződni. Gyakran annyi a dolga s annyi felé hívják, hogy enni se ér rá. — Stepán ! Tambolszki! S ez a fürge Tambolszki Stepán mindenkinek eleget tud tenni. Nagyon vallásos. Gyakran látható, amint kelet felé fordulva sürü keresztvetések közt ájtatosan imádkozik. Miska és Stepán közt, a két ellentét válaszutjaként a harmadik muszkánk szerepel. Volkow Jakow ez, aki a Miska jó gyomrusága és Stepán örökös buzgólkodása közt egyenes utat választott magának. Ö szeret dolgozni is, meg enni is. De hát meg is érdemli. Szelid, engedelmes, szolgálatra kész. Modora, arckifejezése nagyon megnyerő. Lányosan szép rózsaszínű arca a lányoknak főképen nagyon tetszik. A pesti leányok, ha Pestre viszem őt, majd megbomolnak érte, folyton azt hajtogatják: — Jaj de szép fiú. Ellenséges állapot dacára nagyon szeretem azt a fiút, aki az ember gondolatát is kitalálja. Igaz, hogy nyelvismeretünk hiányában nem diskurálhatunk egymással, dehát ez nem tesz semmit. Ö oroszul, én meg magyarul beszélek s mégis megértjük egymást. Tán én többet tanultam oroszul, mint ő magyarul. Néha tanítgatom is az úrfit, dehát a muszka nyelv nehezen bir megbirkózni a magyar szóval. — Gyó napát kisuszon! — Gyó reggöl! A napokban azt mondtam neki: — Jákob, mondd utánam, megszentségtelenittetik. Szegény Jákob ajka és szájaszéle ezerféle változatot produkált s még se birta helyesen kimondani : — Nakcsantatetitatek! Ha újságot olvasok, odasettenkedik s sóvárogva megkérdi, hogy nincs-e még ságban a béke. , — Spokoj ne mám? — Dadada, Jakob, spokoj! (Igen, Jakob, spokoj.) Este, mikor lefekszem, a takarókkal san bebugyolál s anyai szeretettel végig cirógatja fejemet s mosolyogva susogja fülembe : — Lepsi, spokoj! (Kedves békességet 1) Aztán tükörfényesre kipucolja a 8—10 társam cipőjét, vagy a csizmáját, vizet készit a csajkákba s ő is aludni megy. Az utóbbi időben már velünk als2ik a három puccer is, egy barakkban. Kora reggel, még a fiúk javában horsognak, a muszkáink már fűtenek, rendezkednek. Az én Jákobom enyelegve kelteget s gyermekes csintalansággal takaróm alá nyul s megcsiklandozza a lábamat. — Dobre jutró, dobre jutró! (Jó reggelt l) S muszkáink aztán megint hozzá fognak a rendes dolgaikhoz. _ ö Fery. mellém az ujgondo-