ESZTERGOM XX. évfolyam 1915

1915-10-17 / 42. szám

XX. évfolyam Esztergom, 1915. október 17. 42. szám. ESZTERGOM POLITIKAI ÉS TÁKSADALMI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak : Egész évre 10 kor., fél évre 5 kor. Egyes szám ára 16 fillér. Szerkesztőség

1

: Káptalan-tér 1. szám. Kiadóhivatal: Káptalan-tér 2. szám. Kéziratok a szerkesztőség, előfizetések a kiadóhivatal eimére küldendők. Hirdetések felvétetnek Buzárovits Gusztáv könyvkereskedéséhen. 12 milliárd . . . Esztergom, 1915. október 16. Szálló ige, hogy a háborúhoz három dolog szükséges: pénz, pénz, pénz. Ez a legteljesebb mértékben megvan nagy szövetségesünk kasszájában. Anglia fenhangon hirdette, hogy az veszti el a nagy világhadjáratot, ki leghamarabb nyúl utolsó schillingjéhez és nagy bizakodva ütött, nem kardmarkolatjára, hanem kövér tárcájára. ,A kevély szózat óta egy esztendő perdült le a történelem homokórájában és maga alá temette az elbizakodott gőgöt. Már sem melle, sem tárcája nem pöffed úgy az angolnak. Az esztendős világhadakozás átkovácsolta a pénz-pénz-pénz princípiumát is. Keserűen kell ezt tapasztalnia a kalmár Albionnak. Nemcsak a csengő arany és guruló ezüst pénzverdékben préselt értékeiből táplálkozik a győzelem babérlevele, hanem az erkölcsi laboratóriumokban acéllá dolgozott lelkek és eszméktől áthevült szivek alkotják a legyőzhetetlen falanxok koszorúját. Angliának és társainak horribilis kincstár áll rendelkezésére; Franciaország mindig elsőrangú tényező volt a pénzvilágban. De az arany fényétől megvakult angol és francia szemek nem vették észre a másik világot, melynek napja is van, nemcsak tallérosokból alakult pislákoló csillagjai. Nem látták az erkölcsi világrendet. Pedig a milliárdok és milliárdok között nagy különbség van. — A porszemek óceánjától hullámzik a Zahara sivatagja is, de a halál miazmás érája terpeszkedik homokhullámai felett és a porszemek milliárdjaiból épültek fel a Himalája tornyai is, de a halál sistergő villámszikrái megtörnek acélozott csúcsain. Az entente milliárdjai és a német milliárdok is lényegesen különböznek egymástól. Nem az anyagot tekintve, mert mindkettő aranyból van gyúrva, hanem a szellemet nézve, mely összesöpörte és együtt tartja a milliárdok arany homokszemeit. Ez az erő csak Némethonban arany, a csatornán túl már talmi, mint az vérbeli kereskedőkhöz illik. Az angol és francia aranyszemcsék milliárdjai fölött a szétmálló, Zahara-oceán halálos erőtlensége ül, míg a német milliárdok aranyköveibe a szív és lélek erkölcsi karátjai is bevésvék. Minden nemzetnek két kincstárra van szüksége: az egyikben az arany rendek hevernek, a másikban az arany szivek vernek. Az angol és comp, megtévedt a pénz háromszoros hurrah kiáltásától; pénz, pénz, pénz és pénze mellett nagy zsebet a biztosra vett zsákmányra és nem nagy szivet tartott készen a morális értékek befogadására. A háború első felvonása közben csak fájó sziszegését hallatta az entente, majd csalódását önmaga és bámulatát nagy ellenfele iránt érezte s csak az utolsó felvonásnál kezd szervezkedni, építeni, a másik kincstár falait rakosgatni az erkölcsi elvek számára. De ha egy vaspalota megkonstruálásához évek kellenek, akkor egy vas nemzet formálásához évtizedek szükségesek. S amennyiben az évek hiányoznak az entente életéből, annyiban és annyira távol állnak a győzelem pálmájától s Németország ez évtizedekkel előzte meg versenytársait az aréna porondján. Két egyenlő Öntésü acélizom között pedig az eredmény mérlegének nyelve a pillanatok súlyára is reagál, évtizedek mázsája pedig döntő erejű. Mit évtizedeken keresztül csak lebecsülni tanult Frankhon és Anglia, azt oly mélyen sülyesztette lába alatt a sárba, vagy oly magasra távolította feje fölött a messzeségbe, hogy hetek és hónapok alatt kikaparni a mélyből és levarázsolni a magasból nem lehet. Az angol és a francia zauberlerlingek évtizedeken keresztül kacérkodtak az immoralitás, a laikus morál szellemeivel s midőn a világháború zivatarában rászabadultak e kísérletek varázslóikra, a kétségbeesés szárnyam jelentek meg. A kikacagott német alaposság ezalatt céltudatosan kovácsolta nemzete jellemébe az erkölcs pörölyeivel az ellenálló, acélos erőket. A kihumorizált germán lelkiismeretesség a normális talajból kibányászott termékekből szorgalmasan gyártotta a páncéllemezeket fiainak szive és lelke köré, míg ellenei páncéllemezeiket csak hajóik bordáira és kincstáraik falaira aggatták. Most a német páncélos lelkek állanak a német páncélos hajók elé s páncélos kincstáraik boltive alá. Ezért győz a német hadsereg szárazon és vizén, ezért van 12 milliárd német márka, melyet a még több erkölcsi milliárddal gazdag német szellem szállított. Zádor József. AZ „ESZTERGOM" TÁRCÁJA. Mikor az ember jót tesz s mégis megbüntetik. Irta : H. E. (Vége.) A lovak csülökig dagasztottak a sárban. Sáradi uram kocsiján fázósan húzódott apja mellé a Sáradi Veronka, ki is nagyon kívánkozott K . . .-ba. Hogy miért, azt az apjának meg nem mondotta, de rákövetkező vasárnap azt beszélték az irigy leánytársak, hogy a szomszédjuk Dénese miján ment, aki regruta, abban a titkos reményben, hátha véletlenül meglátná őt. A kocsisorban középen Tót uram ment, a legutolsó volt Heródes. Ő a kocsi mellett bandukolt ostorral kezében, pipával szájában, földre szegzett tekintettel. Egyszerre csak — hopp — megálltak a lovak. „Gyi te! Né! gyí!" Igen ám, mentek volna a jámbor párák, ha az előttük valók is nem nem álltak volna meg. Útelágazásnál álltak. „Hallod-e Lajos, merre menjünk?" „Merre? Az úton." „Igen ám, de az úton nem lehet. Tegnap hallottam a szomszédtól, hogy a Zsitva hídját elvitte a viz. Ö is, hogy a fiánál volt, a zsidó majorján jött keresztül." „Arra nem szabad — szólalt meg Mihál gazda. — Ki lett dobolva, hogy az tilos út. Gyerünk Bajosnak." „Hogyisne! Két órai kerülő. Ebben a mocskos időben! Még hozzá ingyen ! Menjen a Lucifer, én ugyan nem. Gyerünk a zsidó majorján keresztül. Ha a szomszédnak szabad volt, nekünk is szabad. Aztán hadi dologban járunk, hadi dologban mindent szabad. Hajts! Előre!" Az ugyan nem ment könnyen, mert a kerekek időközben leragadtak a sárban, egy-két cifra mondás után azonban sikerült. Gábor gazda a leánya kezébe adta a gyeplőt, mert pipára akart gyújtani. Az első szál gyújtó csütörtököt mondott. Kettőt fogott egybe. Kabátja belsején kétszer-háromszor végighúzta s a kékes láng máris mutatta, hogy sikerült a mesterség. Szemével pislogatva, szájával szipákolva, húzta a lángot a dohányra. Egyszerre csak elkiáltja magát valaki: „A csillagát keeteknek! Rossz úton járnak, hé!" Gábor gazda úgy megijedt, hogy a pipa kiesett a szájából, le a kerekek alá. Abból ugyan ember többé nem pipál! A csősz volt. Vörös, mérges képe úgy virított a hosszú, bokáig érő szűr fölött, mint egy hatalmas érett tök a szalmaboglya tetején. „Mán mér' járnánk rossz úton?" „Mert ez tilos út." „Hájszen mutasson jobb utat, amelyik nem tilos. Elmegyünk arra szívesen" feleselt Gábor gazda és indítani akart. Hanem a csősz erősen fogta a gyeplőt. „Nem vagyok én útmutató faszent, hogy én mutassam keeteknek az utat. Hogy hijják keeteket?" „Ne kukoricázzon velem, halli kee, mert bizony mérges leszek. Körösztény ember kee?" „Az vagyok" válaszolt a csősz. „No hát, ha körösztény ember kee, tudja meg, hogy mink ajándékot viszünk K . . .-ba a vörös körösztnek. És most engedjen Isten áldásával mert bizony ..." „Nem bánom én, én a kötelességemet megteszem, ha mindjárt a vörös kokashoz is visznek keetek ajándékot." (A mardosi kálomisták tornyán vörös kakas kukoréjtott, azaz kukoréjtott volna, ha pléhböl nem lett volna.) Közben előre jött Lajos gazda, a Heródes. Tót Mihály uram hátrább állott és tarkóját vakarva mormogta: minek jöttek erre. A csősszel azonban nem lehetett alkudni. Végre is megegyeztek abban, hogy betérnek törvénykedni a főbiró úrhoz, úgyis útba esik a hivatala. Mihály gazda a kocsikkal, meg a Veronnal a korcsma udvarán várakozott, hova is sziverösités végett előbb betértek. A főbiró úr nagy csatában volt, mikor rányitottak a csősz meg a delikvensek. Három aszszony volt nála hadisegély ügyében. Erőnek erejével kezet akartak csókolni a tekintetes főbiró úrnak — jó szive erányában, de ő nem akarta engedni. Végre az egyiknek sikerült elkapni a kezét és akkorát cuppantott rá, hogy a másik kettő is megelégelte és abbahagyva a támadást, eltávoztak. A csősz előadta a tényállást. Tilos úton kapattak e gazdák harmadik társukkal. Súlyosbító körülmény, hogy feleseltek, meg hogy malom-