ESZTERGOM XX. évfolyam 1915

1915-10-10 / 41. szám

sokszor másként gondolkodik, mint az ember: Komlóssy meghalt. Kuruc ember volt, aki ha igazát érezte, nem ismert személyválogatást. Sokszor talán keményebben is hangoztatta meggyőződését, mint azt más szerette volna, néha talán fölényes is tudott lenni olyannal szemben, akinek ez önérzetét sértette. Semmi annyira nem bántotta, mint ha valaki jóhiszeműségét vonta kétségbe. Ha valaminek a jóságáról, helyességéről meggyőződött, azt akaraterejével minden akadály ellenére is keresztül vitte. Hogy azután energikus eljárása némely helyen ellenhatást is váltott ki, ennél mi sem természetesebb : a labanc is haragszik a kurucra. A keserűségből igy neki is kijutott bőven, de ez már az erélynek szinte szükséges reakciója, velejárója. Egyébként ezt is fölényes nyugalommal viselte. Energikussága mellett jó ember is volt: szeretett másokkal jót tenni. Teljes életében azt kereste, hogy hol és kin segithetne. És ettől nem tudta visszatartani az a sok hálátlanság sem, amit e téren tapasztalt. Csak akkor volt igazán boldog, ha valakinek örömet okozhatott. Főleg barátságos leereszkedésével nyerte meg sokaknak szeretetét. Hozzátartozóit példás szeretettel vette körül: édesanyja halála óta jórészt csak érte misézett. Hazafiúi érzelmeinek is nem egyszer tanújelét adta: gyermekkorában magyar ruhában és sarkantyús csizmában járt, kanonok korában is több izben' fölvette a főpapi díszmagyart. Legutóbb pedig a mozgósítás alkalmából önként ajánlkozott tanitóhelyettesitésre a pozsonyi dóm-iskolában. Szívből kívánjuk, hogy ez élet után adjon neki az Isten örök nyugodalmat. R. I. * Magyarok Nagyasszonya. Ma a Magyarok Nagyasszonya ünnepén a bazilikában d. e. 9 órakor ünnepélyes szentmise lesz, melyek után elimádkozzák Eszterházy Pál nádor csodás imáját a Magyarok Nagyasszonyához. * A király névnapja. Ő Felsége névnapját hétfőn a szokásos kegyelettel ünnepelte meg Esztergom városa. A bazilikában e napon d. e. 9 órakor ünnepélyes szentmise volt, melyet Walter Gyula dr. v. püspök, prelátus-kanonok mondott. A szentmisén résztvettek: Meszleny Pál főispán, a megyei tisztikar dr. Perényi Kálmán alispán, a városi tisztikar pedig Vimmer Imre polgármester vezetésével, ott volt továbbá a hercegprimási urad. tisztikar Hajdú István igazgató és a fökáptalani uradalmi tisztikar Erős Rezső igazgató vezetésével. A katonai tisztikar is szép számmal volt képviselve. A szentmise végén a kar Bogisich Mihály v. püspök Királyhimnuszát énekelte. * A város hódolata. Esztergom szab. kir. város tanácsa a város közönségének nevében a következő feliratban fejezte ki hódolatát a bibornok-hercegprimás legújabb kitüntetése alkalmából: Főmagasságu és főtisztelendő Bibornok, Hercegprímás és Érsek Ur! Kegyelmes urunk! A lelkeket felemelő igaz öröm érzéseivel vettük tudomásul Ö Császári és Királyi Felségének azon legkegyelmesebb elhatározását, amellyel Emínenciádat az általa adományozható legmagasabb magyar rendjelével, a Szent István-ról elnevezett rend nagykeresztjével kitüntetni méltóztatott. Bár ezen kitüntetés Eminenciád nagy elődei közül számosat ékesített, Eminenciád az elődöket mégis messze túlszárnyaló olyan értékű tevékenységének jutalmául nyeri azt, amelyet a háború izzó kohója nemesitett maradandó értékű és emlékű érccé, mert Eminenciád az Országot és Nemzetet létében fenyegető veszély idején a legelsők között foglalt állást, hogy főpásztori szeretetének Istentől nyert varázsával a lelkek . millióit Istenben való hivséges bizakodásra vezesse, honszerelmének áldozatkészségével pedig a Nemzetnek fegyvertársával és hű Szövetségeseivel együtt folytatott harcos vállalkozását a lemondás határáig menő fejedelmi bőkezűséggel erősítse. Midőn Európa népeinek élet-halál harcai közepette ezen ragyogó tényekre is figyelmes a Koronának súlyos gondokkal terhelt Felséges Viselője és már most jutalmaz, valóban méltó a jutalom és méltó a megjutalmazott is! A hazafias érzelmek gazdag forrásából táp

: lálkozó magyar lelkeknek Eminenciád legkegyelmesebb kitüntetése felett megnyilvánuló hódolatteljes és bensőséges elismerése nemzeti koszorújába igaz örömmel fűzzük Esztergom szabad királyi város hálás közönségének szerény babérját, kérjük Eminenciádat: Fogadja kitüntetése alkalmából tiszteletteljes és őszinte üdvözletünket ama hő bensőséges óhajtásunk kíséretében: Jutalmaztassék Eminenciád eddigi és további főpásztori és hazafias tevékenysége Isten Ő Szent Felségénél is jó egészséggel megáldott hosszú és folytatólagos, ragyogó példákban készségesen gazdag élettel! Kelt Esztergom szabad királyi város tanácsának 1915. évi október hó 9-én tartott üléséből. Eminenciádnak hódolatteljes tisztelettel Vimmer Imre s. k., • Osváth Andor s. k., polgármester. főjegyző. * Tudósok látogatása. A hercegprimási muzeumot és képtárt már hosszabb időn át rendezte Gerevits Tibor egyetemi magántanár, múzeumi segédőr, Endrődy Sebestyén pedig ugyanazon képtár képeit szakszerű tudással javította. Az általuk végzett munka felülvizsgálására szombaton Esztergomba érkeztek báró Szalay Imre, a Nemzeti Múzeum igazgatója és Mihalik József, a muzeumok és könyvtárak főfelügyelőségének előadója, kir. tanácsos, az Akadémia levelező tagja. * Gyászmise a hősökért. Halottak napján minden áldozópap három szentmisét mondhat, a mint a bibornok hercegprímás f. évi XXI. körlevelében köztudomásra hozza. Az egyik szentmisét az elesett hősökért kell mondani és felhivatnak a plébánosok, hogy ezt a misét ünnepélyesen mondják és hívják meg rá a helyi hatóságokat. * Komlóssy prépost temetése. A Pozsonyban elhunyt dr. Komlósy Ferenc prelátus és prépost temetése csütörtökön d. e. 9 órakor ment végbe a főszékesegyházban. A holttest szerdán d. e. érkezett városunkba és a bazilika kupolája alatt ravatalozták fel. Este 6 órakor harangzúgás jelezte a holttest megérkezését illetve felravatalozását. Másnap dr. Kohl Medárd felszentelt püspök tartotta az ünnepélyes gyászmisét Pauer Károly, Rolkó Béla karkáplánok és a növendékpapok segédkezése mellett. A szentmisét követő beszentelés alkalmával a főkáptalan tagjai körülállották a koporsót, a növendékpapok s a karénekesek pedig ifj. Büchner Antal karnagy vezetésével elénekelték a Miserere zsoltárt, a kriptában pedig az „ Absolve "-t. A temetési szertartást szintén Koh. püspök végezte. A sírnál még egyszer beszentelték a holttestet és Pauer karkáplán imát mondót!; a halott lelkiüdvéért. Utána édesanyja mellé helyezték a prépostot, majd befalazták a fülkét. A temetésen a rokonságon kivül részt vett a tanítóképző intézet ifjúsága a tanári karral, továbbá a vízivárosi elemi és polg. iskolai növendékek az apácák vezetésével, a főkáptalani uradalmi tisztikar Erős Rezső jószágigazgatóval, Gaibl Sándor és báró Jeszenák Gábor kanonok a pozsonyi káptalan képviseletében és sokan mások. A koporsót sok szép koszorú díszítette. Délben az elhunyt prépost rokonságát és a pozsonyi küldöttséget Kohl püspök vendégül látta. * Változások a hercegprimási uradalmi tisztikarban. A múltkori hirünk kiegészitéseképen hozzuk az összes személyi változásokat, amelyek újabban történtek a hercegprimási uradalmakban. Rédly Gyula jószágfelügyelőt Ő Eminenciája f. év október 1-étől saját kérelmére nyugdíjazta. Bajcsi jószágfelügyelőnek Szalay Béla jószágfelügyelőt nevezte ki, illetve helyezte át s az eddigi érsekújvári uradalomhoz beosztotta a komáromi uradalomból a lándori és bálványszakállasi intézöségeket. Csémre tiszttartónak Vaszary Gyula lándori intézőt kinevezte, illetőleg áthelyezte s megbízta az öregcsémi intézőség kezelésével s a kiscsémi és boldogasszonyi gazdaságok felügyeletével. A lándori intézőségbe Vaszary Dezső boldogasszonyi intézőt helyezte át. Boldogasszonyba Kovács Aladárt intézővé nevezte ki f. év okt. 1-étől. Vanke Imre intézőt szolgálattételre az esztergomi központba rendelte be. * Főegyházmegyei hirek. Csulak Lajos lipótvári fegyházi lelkész felsőszőllősi adminisztrátorrá neveztetett ki; — Ballay László felsőszőllősi adminisztrátor assakürti plébános lett, Cserta János pécsegyházmegyei áldozópap székesfővárosi hitoktatóvá neveztetett ki ideiglenesen. * Jótékonyság. Brühl József prel.-kanonok az „Esztergom-Szenttamás és Vízivárosi Kath. Polgári Kör" céljaira ujabban ismét 25 koronát adományozott, mely összeg a házalaphoz csatoltatott. E nagylelkű adományért köszönettel adózik a kör elöljárósága. * Bravúros repülés. Pénteken reggel 9 órakor Esztergom fölött mintegy 500 méter magasságban egy kétfedelű repülőgép szállt el Budapest irányában. A közönség nagy érdeklődéssel nézte a hatalmas légi vándort és találgatta, hogy vájjon ki lehet és tulajdonképpen miért tekintget le jobbról és balról a gépmadár hátán nyargaló ember Esztergomra. A repülőgép motorberregésére kisiető közönségnek erre a kérdésére a légi utas önmaga adta meg a feleletet. Egy levelet dobott le Esztergomra, mely a Szent-János-kút közelében ért földet. A levél címzése a következő volt: Repülőgépről ledobva! A levél megtalálója kéretik, ezt azonnal Gyapay csendőrfőhadnagy kezéhez szolgáltatni Esztergomban. A repülő ugyanis Gyapay Dénes csendőrfőhadnagynak öccse: Miklós pilótahadnagy volt, ki Aspernből Budapestre repült. A repülő-tiszt a levélben tudatja bátyjával, hogy szerencsésen közeledik útja végéhez, üdvözli öt a levegőből s holnap, azaz szombaton visszafelé is útban ejti Esztergomot. A pilótahadnagy repülése, dacára az esőnek, igen szabályos, gyors és biztonságos volt. Érdekes ez esetben, hogy a rendőrség, mivel a gépen nem volt a hadigépeket megkülönböztető jelvény, azonnal telefonált Budapestre, hogy a főváros irányában egy repülőgép szállt. Közben megjött a levél, — mely az első repülőpósta eddig Esztergomban, — mire a rendőrség ismét jelenthette, hogy a repülőgépen jó magyar utas utazik. A légi utas szombaton délelőtt 9 órakor ismét megjelent a bazilika nagy keresztje fölött s a nagy ködben bújócskát játszva, haladt a Duna fölött Komárom felé. * Névnapmegváltás. Dr. Perényi Kálmán, vármegyénk alispánja 20 koronát küldött hozzám, névnapmegváltás cimén, a napközi otthonokban levő gyermekek felruházására, amit hálás köszönettel nyugtázok. Esztergom, 1915. október 9. Marosi Józsefné. * Halálozás. Jótékony lelkű és szerető családanya tragikus halálát jelentik lapunknak, üzv. Rothsching Alajosné hétfőn hajnalban szívbaja következtében hirtelen és váratlanul elhunyt. A család a következő gyászjelentést adta ki. Ilonka és Tibi mély fájdalommal jelentik, hogy felejthetetlen jó édes anyjuk, a legjobb testvér és rokon özv. Rothsching Alajosné szül. Rogrün Ottilia hosszas szenvedés után folyó évi október hó 4-én a hajnali órákban, életének 48-ik évében váratlanul elhunyt. A beszentelés folyó hó 5-én d. u. 4 órakor a róm. kath. szertartás szerint a párkányi temetőkápolnában lesz, ahonnan a családi sírboltba kisérjük. Lelkiüdveért az engesztelő szent miseáldozat folyó hó 6-án reggeli 8 órakor a párkányi templomban lesz bemutatva. Párkány, 1915. évi október hó 4-én. Kaán Károlyné Rogrün Ulrika Dr. Hollósy Edéné Rogrün Gizella Dr. Rogrün Ede Rogrün Jenő testvérei. Sógornői és sógorai. — Nyugodjál békében felejthetetlen jó anyánk! * Nem sorozzák az 50—56 éveseket. Hetek óta arról beszélnek, hogy nemsokára az 50—56 éveseket is sorozni fogják. Egy magasrangu politikus is erre célozott egyik nyilatkozatában, amit a népfölkelői szemlékre vonatkozólag mondott. Igen sokan, akik nagyon érdeklődtek az ügy iránt, a kormányhoz fordultak felvilágosítás végett. A kormány a napokban tett nyilatkozatot több országgyűlési képviselő és újságíró előtt erre vonatkozólag. Nyilatkozatában kifejtette a kormány, hogy az 50—56 évesekre nem terjeszti ki a népfelkelői korhatárt és nincs is szándékában. Azzal indokolja ezt a nyilatkozatát, hogy a helyzet olyan, hogy a 43—50 évesek bevonulását is valószínűleg el kell majd halasztani. A kormány külön hangsúlyozta, hogy ez a híresztelés tőle egyáltalán nem ered és nem érti, honnan szerezték az információkat azok, akik félhivatalosan jelentették ezt ki. Szóval az 50—56 évesekre nem kerül a sor és biztos, hogy nem is fog kerülni. És pedig annál az egyszerű oknál fogva, mert idehaza annyi munkaerő kell, hogy a már besorozott 43—50 éveseknek igen nagy százalékát is felmentik, mert csak igy lehet elejét venni annak, hogy a gazdasági, ipari és kereskedelmi élet tönkre ne menjen. * Ismeretterjesztő ifjúsági előadások. A ki egyszer-kétszer benézett valamely moziba és látta annak közönségét, a sok-sok serdületlen gyermeket, a keserűségtől elszoruló lélekkel kénytelen bevallani: Lehetetlen, hogy a gyermek, aki ártatlan lélekkel lépett a moziba, onnan ártatlan szívvel távozzék. A mozi ráteszi a színház és a sajtó romboló munkájára a koronát. A mig a rossz sajtó a serdült ifjúságot rontja meg, addig a mozi a hófehér lelkű gyermekseregben végzi el romboló munkáját. Nyíljék meg végre a szemünk és