ESZTERGOM XX. évfolyam 1915
1915-06-06 / 23. szám
XX. évfolyam. Esztergom, 1915. június 6. 23. szám. ESZTERGOM POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak : Egész évre 10 kor., fél évre 5 kor. Egyes szám ára 16 fillér. Esztergom, 1915. június 5. Kilenc évszázadot meghaladó dicsőséges pályáján az esztergomi föegyházmegyét, Magyarország anyaegyházát, az elismerés és hála pálmaágát nyújtva, sokszor homlokon csókolta a legfőbb egyházi és a világi hatalom. Szent István hatalmas koncepciójában, a keresztény magyar királyság szervezetében, az esztergomi egyház volt hivatva arra, hogy a magyarországi katholikus egyház egységét fentartsa és megőrizze. „Szent István az országot, irja Hartvik püspök, tiz püspökségre osztotta fel és ezek központjává, meg tanítómesterévé, az esztergomi egyházat tette." A mi az államalkotó nagy király agyában megfogamzott, amit szent jobbja életre hivott, azt a hálás utódok, az esztergomi egyház jogainak hivatott védői, minden ellenkező áramlattal, gyengítésre törekvő velleitásokkal szemben fényesen megtartották, megóvták. Az első szervezés kialakulásában az esztergomi egyház főpapja azon tényleges helyzetnél fogva, hogy egyháza mint egyedül való metropolia jelentkezett, az egész ország területére kiterjedő egyházi joghatósággal bírt. Az egyetlen metropolia azonban nem volt puszta esetlegesség, AZ „ESZTERGOM" TÁRCÁJA. Az utolsó napok. Irta: Hadrik Elka. A hó olvadt. A hóviz locsogása behallatszott a szobába. Az ereszről özönnel folyott a viz és a rossz bádogcsövön keresztül ömlött a kastély kövezett udvarára. Olykor egy-egy csuszamlással meglazult, a tömegtől egy darabban elvált hórétegek estek le a tetőről. Az öreg Szendekeőy Ábris karosszékében ülve figyelte mi történik künn. Észrevette, hogy a bádogesatorna hiányos. Boszankodva emelte föl kezét és botjával, mely mindig mellette volt, hogy támaszul szolgáljon, ha a karosszékéből kiemelik, hevesen ütötte a padlót. Lackó egy hatalmas bőrszék árnyékából ijedten ugrott fel s mint a esik, nesztelenül osont ki a szobából. Lackó a kocsis négyéves fiacskája azért volt a szobába rendelve, hogy a ház urának parancsát közvetítse. Nagyon kedvére való szolgálat volt ez. Jó volt bent játszadozni a meleg tiszta szobában. Roppant élvezet az, mikor hideg, piros lábacskái a puha szőnyeget érinthetik. Beszélnie nem volt szabad, de nem is kivánt, csak gondolataiban beszélt játszótársaihoz, a szoba bútorzatához. Élt minden tárgy körülötte és neve . volt mindegyiknek. Szerkesztőség 1 : Káptalan-tér 1. szám. Kiadóhivatal: Káptalan-tér 2. szám. nem volt csupán az első berendezkedés legfőbb szükségleteit kielégítő intézkedés, hanem tervszerűen keresztül vitt élő folyománya. Eléggé igazolja ezt az a felfogás, mely ugy a pápák, mint királyaink intézkedő iratait át és átszőtte s mely idővel a köztudaton élő jogi felfogás kijegecesedéséhez vezetett. E szerint ugyanis az esztergomi főpapot akkor is megillették bizonyos egyházhatósági jogok az egész ország területén, amikor a kormányzat áttekinthetősége, az ellenőrzés megkönnyítésének szüksége, de legfőképen királyainknak a Duna déli folyásán és a Dráván túl eső területek megszerzésére irányuló politikája, megszülte a második metropoliát, a bácsi vagy mint utóbb nevezték, a kalocsa-bácsi érsekséget. A dolog természetében és az emberi gyarlóság coefficiensében, a leküzdhetetlen hiúságban birja csupán alapját az a vetélkedés, mely az uj metropolia részéről az esztergomi metropoliának nem elsőbbsége, de fensőbbsége ellen megindult. Ismeretes dolog, hogy János kalocsai érsek KaIán pécsi püspökkel szemben, II. Endre támogatása révén elérte azt, hogy az esztergomi fökáptalan többsége őt portulálta az esztergomi székre, a portulátio ellen Rómában az esztergomi érseki tartomány püspökei erélyes tiltakozást jelentettek be. „Nevezett kalocsai érsek, mondják a suffraganeusok, egész a mostani időkig, a kalocsai egyházat az esztergomival egészen egyenlőnek állítgatta és ez utóbbit, ugy beszédeivel, mint tetteivel különféle és tűrhetetlen jogtalanságokkal illette, nagyon félő tehát, hogy ha az érsekségre áthelyeztetnék, megemlékezve saját felfogásáról és állításától, mintegy röstelkedésből, hogy önmagával ellentétbe ne jusson, az eszterPedig komoly színezetű bútorok voltak. Ezelőtt mig a család együtt élt, ebédlőnek volt berendezve. S most, hogy az öreg urat helyhez kötötte a betegsége, ezt a szobát választotta lakosztályául. Ide hozatta az ágyát, könyvtárát, a régi bútorok közül a nagy pohárszék, a huszonnégy személyes asztal és a plafondtól a padlóig érő nagy, széles tükör maradt meg. Zöld, hatalmasszáju cserépkandaló ontotta a meleget Lackó gyönyörűségére. Szerette a meleget is, de főként a lángok játéka érdekelte. Nem mert a kandalló szája elé menni, mert ennek közelében ült a „tekintetes", hanem rendszerint a tükör elé kuporodott és abban látta, mint fénylenek, mint kapnak egymásba a tűznyelvek, mint dől meg, roskad össze az izzó hasáb. Néha valósággal remegett egy-egy lángcsóva gyors elenyészésén. — A tekintetes kocog — mondotta a kis fiú lihegve az anyjának, kihez leszaladt a konyhába. — Nincs nyughatása, egyre kocog — szólt az asszony türelmetlenül, A kis szolgáló mellette dolgozott, csirkéknek kevert eleséget. Az asszony megjegyzésére ö is olyan ijedt, meredt tekintettel nézett, mint az előbb a kis fiú. — Szaladj hát, szólj a Gyuri bácsinak! — parancsolta az asszony. A cseléd futott hajadonfővel, kendő nélkül a hírrel. Gyuri, a kocsis, az istállóban foglalatoskodott. — Kocog a tekintetes, Gyuri bácsi — jelentette a leány. — Má' megint — dörmögött a kocsis, de vette a sapkáját és gazdája elé sietett. — Folyik a csatorna, az oldalán dől ki belőle a víz — kiáltotta a házi úr haragosan. Kéziratok a szerkesztőség-, előfizetések a kiadóhivatal eimére küldendők. Hirdetések felvétetnek Buzárovits Gusztáv könyvkereskedésében. gomi egyház ügyeit kevésbé erélyesen kezelné és mozdítaná elő." A suffraganeusok előrelátóknak bizonyultak. I. János, ki 1205—1223-ig ült az esztergomi széken, elődjével Berchtold kalocsai érsekkel, II. Endre sógorával, az esztergomi egyház főpapjának kivételes állását sértő egyezséget kötött 1210-ben. E szerint az esztergomi érsek lemondana „minden joghatóságról és a lelkiekben való minden jogáról, a mellyel a kalocsai tartományban birt vagy birni látszatott, kivéve az esetleg ott verendő pénzek tizedét." Ez a nevezetes okmány, amint egyrészt bizonyítja kezdettől fogva való létezését, ugy másrészt, ha a pápai megerősítést megnyeri, — megássa sirját az esztergomi érsekek primási jogainak. Szerencsére azonban a fökáptalan résen állott, tiltakozása Rómában eredményes volt, és III. Ince pápa a megegyezést, mert az „in enorme dispendium Strigoniensis Ecclesiae redundabat K nem erősítette meg. A római Szentszéknek ezen tagadó természetű intézkedése, a primási méltóság létezésének kérdését, a lényegre nézve örök időkre elvitathatatlanná tette. Alaki kialakulása azonban ezen méltóságnak csak Kanizsay János érsek idejében, Zsigmond királynak sürgetései alapján, IX. Bonifác pápának kissé rejtélyes bullájából vette kezdetét; mig tartalmikijegecedése hosszú századok érlelő munkájának gyümölcse vala. A magyar primásság teljes kifejlődése különben ép úgy, mint nálunk jóformán minden egyházi intézmény, sajátos nemzeti alakulatot tüntet fel. Tartalmilag úgy egyházi, mint magyar közjogi alkotó részekből alakulván ki, nemcsak egy— Hirtelen támadt az olvadás, onnan van — felelte a kocsis zavartan. — Az istállóba is becsurgott, de már megcsináltam — folytatta tovább, de a tekintetes szavába vágott és azt parancsolta, hogy azonnal javítsa ki a csatornát. Gyuri elővette a szerszámjait, bádogot is kerített, épen munkába akart fogni, mikor újra szólítják: — A tekintetes kocog. — A kocsis hirtelen mérgében a fiacskáján lódított egyet, de maga sietve ment ismét ura elé. — Átmégysz a nagy pusztára és azt mondod, parancsolom, hogy Sári kisasszony átjöjjön. Az úr nem szólt többet, a kocsis azt se tudta ébren van-e, vagy álmodik. Öt év óta nem mondta ki Szendekeőy Ábris a leánya nevét. A kocsis valahogy kitámolygott a szobából és kivül, amint a friss levegő megcsapta, ugrándozni kezdett. Soha legényideje óta nem tett ilyen bolondot, hogy ugráljon, mintha megkergült volna. A felesége majd holtra vált, mikor igy látta. — Mi baja, hé ?! — kiáltott rá. — A nagy pusztára megyek, hozom a Sári kisasszonyt. — Megbolondult. Hát hun van má' a Sári kisasszony! — Ugy mondta: „Ide parancsolom a Sári kisasszonyt \" Erre már az asszonynak is földerült az arca, épen olyan fürge lett, mint az ura. Azt se tudta, mibe kezdjen hirtelen. Súrolni, főzni kellene-e, vagy öltözködni valami csinosan? — Söpörd a ház elejét hamar. A terraszon egy szemernyi viz se legyen, hé Máris! — kiáltotta a szolgálónak.
