ESZTERGOM XX. évfolyam 1915

1915-05-23 / 21. szám

alap minél hatalmasabb, hadd lássa mindenki hogy a magyar nő méltó az ő páratlanul álló jó híréhez, hadd igazolják a tények, hogy a magyar nőt a a jótékonyság szolgálatában sem lehet fölülmúlni. Akik a Magyar Nők Korona-Alapjához egy (1) koronás adományaikkal nagylelkűen hozzájárulnak : művészi emlék-szelvényt kapnak. Hogy e nemes mozgalom minél szélesebb körben elterjedjen, a magyar nöi társadalom vezetö-tagja egy nagyválasztmány keretében csoportosultak. Ök veszik kezükbe ennek a gyönyörű akciónak az intézését. A nagy-választmány Budapesten alakul meg, mintegy központi szerveként az egész nagyarányú országos mozgalomnak, de már a legközelebbi időben az ország minden városában és községében hadsegélyző hölgy-bizottságok alakulnak, programmjukba véve a koronás emlék-szelvény árusítását. Nincs kétség aziránt, hogy e hölgybizottságok a legélénkebb agitációt fogják kifejteni a hősök özvegyei és árvái érdekében. Az emlékszelvény-füzetekért (á 20 K) vagy az egyes szelvényekért (á 1 K) a Hadsegélyző Hivatalhoz (Budapest, képviselőház épülete) kell fordulni, e szelvényfüzetek Budapesten a nagyválasztmány tagjainál továbbá a tiszti-kaszinó (Váczi utca 38.) második emeletén és a Kossuth Lajos utca 20. szám alatt lévő persely-osztályban, vidéken pedig a hadsegélyző hölgy-bizottságoknál s azok tagjainál is kaphatók. A Magyar Nők Korona-Alapjának nagy választmányában a következők foglalnak helyet: gróf Almássy Györgyné, gróf Andrássy Gyuláné, gróf Apponyi Albertné, gróf Apponyi Sándorné, Balázs Györgyné, Bárczy Istvánné, Balogh Jenőné, gróf Batthányi Lajosné, özv. Báthory Nándorné, Benedek Sándorné, Berzeviczy Alberthné, gróf Bethlehem Istvánné, dr. Boda Dezsőné, Csanády Frigyesné, gróf Csekonics Endréné, báró Dániel Gáborné, gróf Dessewffy Emiiné, Dräsche-Lázár Alfrédné, domonyi Domoni Mórné, gróf EdelsheimGyulay Lipótné, özv Elek Pálné, Jánosi Engel Gyuláné, gróf Esterházy Erzsébet, gróf Esterházy Emmi, Farkas Edith, báró Fejérváry Imréné, Fernbach Károlyné, Follért Kárályné, báró Ghillány Imréné, báró Groedel Árminné, dr. Grósz Emiiné, báró Guttmann Lilly, báró Guttmann Vilmosné, gróf Hadik-Barkóczy Endréné, gróf Haller Györgyné, özv. Hampel Józsefné Pulszki Polixéna, báró Harkányi Jánosné, báró Hazai Samuné, Hennyey Vilmosné, dr. Hermann Béláné, Hollán Sándorné, báró Herczog Mórné, özv. Hieronymi Károlyné, dr. Ilosvay Lajosné, dr. Jankovich Béláné, Jeszenszky Sándorné, báró Józsika Samuné, Josipovich Gézáné, Kálmán Gusztávné, gróf Károlyi Gyuláné, báró Krag Jánosné, ivándi Karátson Lajosné, gróf Karácsonyi Jenöné, Kelemen Béláné, gróf KhuenHéderváry Károlyné, Kirchner Hermanne, báró Kornfeld Mórné, Lánczy Leóné, dr. Lerns Vilmosné, Lónyay Sándorné, Lukács Györgyné, Madarassy Gáborné, gróf Mailáth József, gróf Marenzi Ferencné, gróf, Mikes Árminné, báró Orosdy Fülöpné, özv. őrgróf Pallavicini Edéné, gróf Pejacsevics Jolán, tanácsosnak tartottam őt elvonni a kórháznak káros befolyású kóranyagától s miután a leány is haza vágyott, noha betegsége alatt hozzátartozói soha meg sem látogatták őt, elkísértem a szülői házhoz. — Midőn benyitottunk a fényes palotába, a kapu alatt két érckoporsó állott — üresen. A salonba lépve Duaiége urat egyedül találtuk, amint szomorúan egy alacson széken ült, fejét csaknem térdeire hajtva. . . Az ajtó nyílásra felrezzent, bárgyú szemeket vetve reánk, éppen semmi örömet sem mutatott, hogy Eszter leányát viszontlátja, aki atyjának kezét és arcát forró csókkal halmozta el, mit az apa észre sem látszott venni. . . . „Miért vagy oly szomorú kedves atyám ?" — kérdezte a leánya. — Nem felelt, csak mereven maga elé nézett. . . . ,,Hol van anyám és testvéreim ?" — kérdé tovább a leány, szeretettel nézve atyjára. — „Testvéreid! — Kiáltott fel könnyezve. — Nem mérgeztél-e meg közülök tizet —• mint anyád mondja — s nem láttad-e a kapu alatt az utolsó két koporsót is . . .?!" Eszter őrültként futott végig a termeken, mig a hálótermekbe ért, ahova magam is futva követtem őt. . . . A hálótemben tizenegy ágy üresen állott. Eszteré és a tiz testvéré. Kettőben a két utolsó leány feküdt élet-halál között. . . Duniége asszony ott állt ágyuk mellet némán szótlanul . . . Megijedtem tőle. ... A szerencsétlen anya legalább is húsz évet öregedett két hónap alatt. ... Öt nap alatt tiz leányát temette el páronként. . . . Ahogyan sorban a világra jöttek, mint ikrek, ugyanúgy szállottak kettesével a sirba is, bizonyára azért, hogy annál nagyobb legyen a szívtelen anya fájdalma. Pékár Gyuláné, ifj. báró Perényi Zsigmondné, gróf Ráday Gedeonné, báró Révai Simonné, Rosenberg Augusta, Sándor Jánosné, gróf Semsey Józsefné, dr. Simon Elemérné, gróf Szapáry Emmi, szerevini Sorsich Béláné, gróf Széchenyi Emiiné, SzászySchwartz Gusztávné, Szemzeő Aglája, Szurmay Sándorné, gróf Teleky Sávdorné, gróf Tisza Istvánné, dr. Tőry Gusztávné, Vadász Lipótné, gróf Wilczek Frigyesné, özv. báró Vécsey Józsefné, Wlassics Gyuláné, gróf Zichy Ráfaelné, sáromberki Ziegler Károlyné, gróf Zichy Jánosné. Gondolatok a modern ember pastorációjáról. i. Korunk eszme- és érdekáramlatainak nagy zűrzavarában a papnak világosságra, szilárd meggyőződésre és apostoli bátorságra van szüksége. Először a maga számára, mert őt is fojtogatja az eszmék zűrzavaros köde és taszigálja az áramlatok ereje. Másodszor a rábizott hivek százai számára, hogy azokat biztos és bátor kézzel vezesse. E célt óhajtom szolgálni szerény értekezésemmel. Vájjon a modern ember lényegileg különbözik-e más korbeli ember-typustól ? Nézetem szerint nem. Az ember természete lényegileg nem változik soha. Ma csak olyanok az emberek, mint ezer év előtt, vagy bármikor. Ugyanazon kor emberfajai között sincs oly különbség, mely lényegesnek mondható. A naturális homo értelme és szabadakarata mindig megvolt és meglesz, aprócseprő foglalkozásai pedig körülbelül mindig ugyanazok. A morális homo mindig a rosszra hajlik és nagy küzködésébe kerül az erény gyakorlata. A supernaturális homo mindig az igazság és boldogság után vágyakodik. Ezek elvitázhatatlan tények. Épen azért a föld minden emberének és minden kor emberének csak egyetlenegy evangélium adatott a boldogulásra, Krisztus evangéliuma. Van-e tehát többféle pastoráció? Vagyis több ut vezet-e a mennyországba? Feleljen helyettem maga a Mester. „Én vagyok — úgymond — az ut, igazság és élet." Én és senki más. Minden kor embere és minden ember számára az üdvözülésre csak egy ut van, melyet Krisztus parancsai jelölnek ki; egy igazság, melyet Krisztus hirdetett ; és egy élet, melyre a Mester adott példát. Nincs tehát csak egyetlenegyféle pásztorkodás, vagyis a legmodernebb ember csakis ugyanazon eszközök által üdvözülhet, mint az emberevő pápua. Felette veszedelmes tehát és kárhozatos azon egyházi férfiak eljárása, kik hajlandók alkura lépni ellentétes eszmékkel és világnézetekkel, engedményeket tesznek azoknak, hogy össze tudják egyeztetni a kárhozat útját az üdv útjával, a hazugságot az igazsággal és a halált az élettel. Azt hiszem, hogy ilyen papok, feltételezem, hogy öntudatlanul, magok is elhajlottak már Krisztustól. Vannak papok, a kik azt hiszik, hogy a modern Amint megpillantotta Eszter leányát, mint valami vad hiéna vetette magát reá, tiz körmét arcába mélyeszté, majd ütni kezdte. Alig birtam kiragadni kezei közül az eszméletét vesztett leányt, I kivittem a szabad levegőre, fellocsoltam, megmostam véres arcát s elvittem nővéremhez, hol újra halálos betegségbe esett. . . . Azalatt a kegyetlen anyának utolsó két leányát is elragadta a halál, egy és ugyanazon napon és órában. . . . Jóslatom előbb beteljesedet, mint azt gondoltam. Isten megbüntette a szívtelen és kegyetlen anyát azzal, hogy elvette tőle legkedvesebb gyermekeit páronként, amint születtek s ezt neki mind végig kellett néznie és mikor gyermekei már mind elhaltak, csak akkor lepte meg őt is a kolera, s rettenetes kinok között halt meg bűnben, amilyen az — élete volt. Duniége urat megkímélte ugyan a mirigy, de mikor az óriás palotában egészen egyedül látta magát, az elméje elhomályosult, senkit sem ismert fel; még két évig tengette nyomorult életét s azután ő is a sirba szállt örök nyugalomra, ha ugyan nyugalomra talált. . . . íme ez a szomorú, de való történet a szívtelen anya és tizenhárom leányáról — mondotta az orvos — azután vette a kalapját és távozni akart . . . „És mi történt Eszterrel?" —- kérdezte a grófnő élénk érdeklődéssel. „Eszter? Eszter most az én nőm — felelte Konstantin mosolyogva. — a. — kor emberének említeni sem szabad a keresztet, a szenvedést, a böjtöt, az imát, a lemondást, az önmegtagadást, a szegénységet, az alázatosságot stb., nehogy visszariadjon a ker. élettől. Ezek a kollegák az ellenkezőjét érik el annak, amit szándékoltak. A ker. vallás ugyanis ékköveitől, tilalmától és eröteljességétől fosztatik meg ezáltal s bizonyos limonádés kereszténység, se hal, se húsféle, találtatik fel a modern, embernek, aki abban sem erőt, sem megnyugvást nem találván, épen ugy, mint a kor félszeg eszméiben, a hitetlenség karjaiba veti magát. Egy uri nő utazás közben elbeszélte nekem, hogy ő minden vasár- és ünnepnap eljár a sz. mise-áldozatra és sz. beszédre, de hozzátette szomorúan, hogy elveszíti a kedvét, mert — úgymond — a templomban mindenről lehet hallani, csak Istenről, Jézusról és a ker. életről nem. Lám ettől a limonádés pastorációtól még a buzgók is elzüllenek. Hát hogyan tudná megnyerni az elzüllötteket ? Vájjon Jézus idejében kevésbbé romlott volt-e a világ, mint a mai ker. társadalom ? Nem voltak-e akkor is hitetlen eszmeáramlatok? S az apostolok annak a romlott s materializmusban fuldokló emberiségnek miről beszéltek? A megfeszített Jézusról, ennek bűnbánatot, önmegtagadást s önfeláldozást követelő tanairól. S én azt hiszem, hogy helyesen pásztorkodtak. Assisi sz. Ferenc a reneszánsz korban, midőn a nemzetek épen úgy rohantak a kényelem és testi élvezetek után, mint ma, mivel hódította meg a világot? Azzal-e, hogy megalkudott vele? Azzal-e, hogy kitördelte a ker. vallás drágaköveit? Mindenki tudja, hogy a Megfeszítettet, az önmegtagadást, a lemondást és a bűnbánatot senki sem hirdette nálánál ékesszólöbban és senki sem gyakorolta tökéletesebben. Sz. Hoffbauer Kelemen, aki a josefinismus virágkorában élt és működött, mivel hódította meg Bécset, az akkori nagy Babilont? Prédikációinak tárgyai voltak leggyakrabban: a kereszt, a bűn rútsága, a lemondás, az önmegtagadás és a bünbánattartás, szóval a legerőteljesebb kereszténységet hirdette és gyakorolta s lett Bécs ujjáalakitója, apostola. Sz. Vianney János Mária a XIX. század közepén, midőn Franciaország s egész Európa a vallástalanságban jobban tobzódott, mint ma, hiszen a voltérizmus orgiáit ülte, mivel hódította meg az emberek tízezreit, úgy, hogy naponta különvonatok ontották a zarándokokat a kis francia faluba, kik között képviselve voltak fejedelmek, püspökök, tudósok, hivők és hitetlenek minden rangból ? Milyen kereszténységet hirdetett a világ minden részéből összesereglett népnek? A legerősebbet. Leggyakrabban beszél a bűn rútságáról, bűnbánat szükségességéről, a keresztről, a jók és gonoszak haláláról, mennyország- és pokolról. Tanítását eredményessé tette legönmegtagadóbb életmódja. Vagy a külmissiókban működő apostolok más kereszténységet hirdetnek-e mint Krisztusét? Tudatlanabb és züllöttebb emberanyaggal sehol sem találkozunk, mint a külmissiókban. Pl. a hátsóindiai bahnár-törzs missionáriusa írja, hogy a félvad bahnárok ilyen kérdéseket szoktak intézni a a hithirdetőkhöz: Mi hasznod van abból, hogy mi keresztények leszünk? Miért vásárolsz rabszolgákat, ha elbocsájtod őket? Értse, aki akarja. Mi nem értjük. Miért jöttél hozzánk ? Talán hazádban kevés a föld, vagy rosszul megy az üzlet? Ilyen gondolkodású embereknek kell előadni és gyakorolni a Megfeszítettnek önmegtagadást és sz. erkölcsöket követelő tanait s talán jobban gyakorolni, mint tanítani. Mert ha valami különbséget lehet tenni a modern s más korbéli pastoráció között, azt mondom, hogy a különbséget abban találom meg, hogy manapság a papnak jobban kell gyakorolnia az előadott tanokat, szemmelláthatóbban kell kifejezésre juttatnia meggyőződését és tanításának igazságát, különösen a reá bízott nép bűneivel ellenkező erények ápolása által. Mikor a hitetlen eszmék árama végig sivít az ember füle mellett, a papnak erőteljesebben be kell bizonyítani a hirdetett krisztusi tanok igazságát, úgy elméletileg, mint gyakorlatilag. Ma a pap bűne sokkal rombolóbb, mint vallásosabb korban. Merem állítani, hogy egy közönséges életű ember, ha valamely hitigazságot a világ állandóan tagad, és a papja is ugyanazt gyakorlati életével tagadja, hitében a hajótörést ki nem kerüli. A természettudományok fellendülése, a találmányok szenzációja elterelték az emberek lelkét a hittudományokról és a ker. élet szépségeitől. Miért? Azért, mert a hitoktatás sekélyes, felületes volt évtizedeken keresztül és a mai kor gyermekei tulajdonképen nem is ismerik a ker. élet szép-