ESZTERGOM XX. évfolyam 1915

1915-04-18 / 16. szám

Erdélyt tőlünk elszakítsa. Szerbiát Boszniával akarták kielégíteni. A zavarosban halászó Anglia pedig Konstantinápolyt szerette volna megkaparintani. Az orosszal szemben való szövetségi hűség nem okozott neki lelkiismeretfurdalásokat. Valamennyi között mégis Konstantin király volt a legjobban számitó és megakasztotta a valóban angol álnokságra valló terveket. Ha Konstantinápoly angol kézre kerül, akkor Görögország vele szemben a hűbéresi sorsra jutott volna. A 140,000 km

2 igen kecsegtető falat volt ugyan, de előbb meg kellett volna szerezni és ha ez sikerült is volna, nagyon megfeküdte volna gyomrukat. Elég bajuk volt már eddig is az 1913.-Í hódított területtel, amelyen nagyrészt nem görög nemzetiségűek laknak. Kisázsiában is ilyenek a nemzetiségi viszonyok, ugy hogy a görögök a lakosságnak tizedrészét sem képezik. A görögök helyzete itt igen bizonytalan lett volna, mivel Anglia régi szokása szerint könnyen fellázíthatta volna az ottani lakosságot, ha Görögország vele ellenkezni mert volna. Egyelőre e tervekből semmi sem lett! Anglia azonban még sem mondott le törekvéséről. Márc. 23.-án kezdték meg az első komoly támadást a Dardanellák ellen, a siker azonban elmaradt, ugy, hogy jelenleg megint szünet állott be az ostromban. Időközben azonban fontos dolog történt — az angolok megszállották Lemnos szigetét. Ismeretes dolog, hogy Törökország Görögország javára lemondott a sziget birtoklásáról. Az angolok azonban ezzel igen keveset törődnek, különösen Venizilos bukása után. A ravasz Albion igy okoskodik: ha már nem lehet enyém a szoros, letelepszem Lemnosban. Az eredmény ugyanaz! A mudrosi kikötő kitűnő és könnyen átalakítható nagyszerű hadikikötővé. A védekezés pedig még könnyebb iesz, mivel csak tenger felől lehet megtámadni. A Dardanellákat pedig éppen olyan biztosan elzárhatom, mintha maga a szoros volna birtokomban. — Ez volna tehát az a „második Gibraltár," amelyről március elején annyit irt a londoni Daily Chronicle. Ugy látszik, hogy mióta az angolok Lemnos szigetét megszállották, nem igen törik magukat a Dardanellák ostromában. Ha azonban a franciák újra hajlandók lesznek csatahajóikkal az első vonalat alkotni, akkor az angol hajók mindenesetre szintén hajlandók lesznek tisztes távolban követni a francia flottát. Ha azonban — ami nagyon valószínű — a franciák szerepet akarnának cserélni és ez egyszer az angol hajóknak alkalmat adni a támadásra, akkor kíváncsiak leszünk Anglia viselkedésére. Erről ugyanis nemsokára hallani fogunk. Ha az angoloknak sikerülne Lemnost és a Dardanellákat megszerezni, akkor Konstantinápoly „semlegessége" ellen már nem volna semmi kifogásuk. És ezt mi is megértjük !... A világháborúnak legfőbb kérdése most is az: Keletnek tulajdonában marad-e Konstantinápoly, vagy pedig akár orosz, akár angol kezekben mint záróerőd fog-e szerepelni a Kelettel szemben. Ennek a problémának igazi megértése vezette Konstantint elhatározására. Ha a többi Balkánállam is meg fogja érteni ezen kérdés jelentőségét, akkor továbbra is meg fogják őrizni semlegességüket. Azt azonban még most sem lehet sejteni, vájjon el fogják-e magukat határozni arra a Balkán-államok, hogy saját érdekükben positive is a törökök pártjára álljanak. L. J. A németországi katholikus népszövetség munkája. A németországi katholikus népszövetség, a Volksverein für das Katholische Deutschland, a háború kitörése óta fokozott buzgalommal dolgozik a megváltozott viszonyok közt a német nép hitéleti, gazdasági és általános kulturális érdekei előmozdításán. Amint a háború kitörése után a közlekedési viszonyok nehézségei némileg javultak, a birodalom minden részében hazafias gyűléseket, konferenciákat rendezett, amelyeken a hatóság képviselői, a papság és a tanítóság rendszerint résztvettek. A gyűléseken a népszövetség kiküldöttei a világháború jelentőségét, a háborús jótékonyság kérdését s az ipari és mezőgazdasági munka akadálytalan folyásának a fontosságát fejtegették és különösen súlyt helyeztek arra, hogy a népet az élelmezés biztosításáról kioktassák. A háború korlátozta a népszövetséget rendes tevékenységének a kifejtésében és ezért a népszövetség annál nagyobb súlyt helyezett arra, hogy különböző háborús írások terjesztésével -felvilágosítsa, oktassa és bátorítsa a népet. Március végéig a népszövetség 1,500.000 tábori levelet, 910.000 hadilevelet és 300.000 egyéb időszerű kiadványt terjesztett a nép körében. A hadilevelek a városi és falusi népet a gazdasági életben való kitartás kötelességéről és a hadi intézkedéseknek a mezőgazdasági életre való jelentőségéről oktatták ki. A népszövetség által rendezett háborús előadások közül 9 füzetben is megjelent és ebből mintegy 33.000 forog a nép kezében. Ezekben az előadásokban arról van szó, miként folyt a legutóbbi évszázadokban a világpolitika, különösen pedig mi volt ellenségeink politikája; mi volt Németország szerepe és jelentősége a világpolitikában, melyek azok a gazdasági és kulturális javak, amelyekért küzdünk és végül két előadás a népélelmezés kérdéséről szólott. A hadi törvények és intézkedések népies ismertetése 10.000 példányban terjedt el. A mezőgazdasági, kézműves és kereskedői kérdéseknek a háborúhoz való viszonyáról szintén kiadott a szövetség egy-egy füzetet. Az Arbeiter Wohl nevü szövetség háborús háztartási utasításait 123.000 példányban terjesztette a népszövetség. Ezenkívül hetenként 350 laphoz elküldötte a Sozialpolitische Korrespondenz cimü kiadását, melyben 5—6 cikk foglalkozott időszerű kérdésekkel. A népszövetségnek a háborúban való tevékenységét a hatóságok többször elismerően méltányolták. A porosz kereskedelmi miniszter különösen azért a felvilágosító tevékenységért adózott meleg elismeréssel a népszövetségnek, melyet ez a népélelmezés biztosítása érdekében fejtett ki. A hadilevelekből a hatóságok maguk terjesztettek több százezer példányt. A porosz belügyminisztérium a háborús háztartási utasításokból 50.000 példányt vett át. A porosz kultuszminisztérium pedig melegen ajánlotta az iskolai hatóságok figyelmébe azt a füzetet, amelyet a népszövetség a tanítók számára adott ki. Ebből a füzetből, melynek a cime Wie erzieht die Schuler die Jugend zum sparzamen Brotverbrauch, eddig 13.000 példány fogyott el. A német katholikus népszövetség a háború kezdete óta folyvást arra törekedett, hogy a hadbavonultakkal megtartsa az összeköttetést és hogy kulturális és hitéleti szükségletüket kellőképen kielégítse. Ezért eddig öt tábori levelet adott ki számukra és a levelekből 1,500.000 példányt küldött a harctérre. Kiadott ezenkívül egy imakönyvet „Das Feldgebet. Ein Andachts-büchlein für unsere Krieger" cimmel. Ebből 110.000 forog a harcosok kezében. A népszövetség saját tevékenységén kivül súlyt helyezett arra is, hogy erejéhez mérten segítségére siessen a többi katholikus szervezetnek is. Ezért nyomdáját és íróit rendelkezésére bocsájtotta a berlini Katholischer Caritasverbandnak, amely hetenként 90.000 példányban kiadja a Heimatsgruss cimü röpiratot, mely a harctéren és a kórházban levő katonáknak szól. A máltai lovagrend áldozatkészsége folytán a Caritasverband a népszövetség kiadásában megjelent Dimmler-féle Lukács-Evangéliumból 180.000 példányt küldött a harctérre és a lazarettekbe. Valamennyi német szervezet közül a népszövetség az egyedüli, amely ilyen hatalmas arányban tudja a nép legszélesebb körében a győzelemakarást erősíteni, a kitartást és bátorságot fokozni s a lelki egyensúlyt megtartani. A német kath. népszövetség mai eredményei mutatják, mily hasznos és szükséges volt eddigi tevékenysége. A 25 éves munka most termi legszebb gyümölcsét. Áldozzunk édes hazánkért és az érte harcoló honfitársainkért. Ha egy ínséges nagybeteg anya hosszabb és drága gyógykezelésre szorul, hálás jó gyermekei összeállnak s minden lehető áldozatot hoznak édes anyjuk költséges gyógykezelésének kiadásaira. Édes magyar hazánk veszedelemben forog, benne élnünk halnunk kell! Minden hü gyermekének szent kötelessége védelméért lehető legnagyobb áldozatot hozni; áldozatot, mely annál becsesebb s boldogitóbb minél nagyobb s több nélkülözéssel jár. Gondoljunk csak vitéz katonáink sorsára! Ennek mély érzéssel való megfontolása,kell hogy elnémítsa az önző pénzsovár önszeretet szűkkeblű sugallatait. Ó mily fenségesen gondolkodott s érzett a pogány Cicero, midőn megírta: „Édes s dicsőséges a hazáért meghalni!" Mi kiket a végzet nem hivott a jelen világháború harcterére, ha már nem halunk meg a hazáért, tudjunk érte élni s áldozni! Ha valamikor úgy most érvényesítendő Deák Ferencnek magasztos mondása „A haza minden előtt". Ezen igazságoknak buzdító s parancsoló hatása alatt elhatároztam, a honvédelem oltárára irodalmi munkálkodásomnak néhány terméket felajánlani, honfiúi bizalommal kérvén a t. magyar olvasó közönséget, szíveskedjenek e célból alább jelzett munkáimat megrendelni. 1. Társadalmi Testvérharc a modern jogállam s a kath. egyház között. 1878. 8°-rét, 268 sűrűn nyomatott oldal, diszes félvászonkötés. Ára 4 K. E munka egyházpolitikai s társadalmi kérdéseknek fejtegetéseit tartalmazza. Megjelenése óta korszerű volt és lesz is. 2. „Adatok erdődi báró Pálffy Miklós a győri hősnek életrajza s korához 1552—1600. Eredeti történeti forrásmunka. A magy. tudom. Akadémia történelmi Bizottságának segélyével" 1897 legnagyobb 8° rét 831 oldal, vászonba kötött díszkiadás. Ára 8 korona. Tartalmaz 160 eredeti oklevelet, részint egész terjedelemben, részint tüzetes kivonatban ; továbbá báró Pálfly Miklósnak s Vöröskő várának két képét. 3. Don Bosco János, a szegény gyermekek apostolának életrajza. Francia kútforrásokból. 1904 kisebb 8° rét, 328 oldal. Diszes vászonkötés, Ára 3 kor. Don Bosco János bízvást mondható a XIX. század legnagyobb nevelőjének, ki a nevelés s oktatás terén valóban csodálatra méltó sikereket ért el. Ö alapította a szaleziánus férlis a keresztények Segítségéről nevezett női congregációt. E 2 congregációnak van az egész földkerekségen 420 nevelőháza s iskolája. Édes hazánkban csak két év óta szerény körben működnek egy házban, hol őket Csernoch János hercegprímás megtelepítette. 4. Eszmék és tanulságok. 1908. Kisebb 8° rét 347 oldal. Diszes vászonkötés. Ára 3 kor. Az eszmék a valláserkölcsi s társadalmi életből meritvék; a tanulságok oly hiteles megható eseményeket tartalmaznak, melyek az embert jóra serkentik s a bűntől elriasztják. 5. Eredeti részletek gróf Pálffy család okmánytárához, 1404—1653. s gróf Pálffyak életrajzi vázlatai. 1910 nagy 8° rét 760 oldal. Vászonkötésü díszkiadás. Ára 8 kor. 1031 eredeti okmányt s oklevélkinyomatot foglal magában, melyek leginkább az 1588—1653 évek közötti hadügyi, társadalmi, közügyi s kultúrtörténeti viszonyokra vonatkoznak. Amint az imént jelzett ismertetésből kitűnik emez 5 munkám tartalma több tekintetben összefügg mostani háborús viszonyainkkal. A munkámból befolyó pénzt a harcoló katonák, ezek családjai, elesett vitézeink özvegyei s árváinak és sebesült katonáinknak segélyezésére fogom fordítani. Erről s a megrendelésekből összegyűlt pénzösszegből néhány napilapban fogok beszámolni, közölvén itt egyszersmind a t. megrendelőknek neveit s az általok felajánlott összegeket. E lapoknak egy példányát nyugtakép fogom minden egyes t. megrendelőnek elküldeni. A megrendelt könyveknek árát kérem pénzutalvánnyal hozzám küldeni, vagy a könyveket utánvéttel megrendelni. A könyveket t. címeikre bérmentve fogom átszolgáltatni. Nagyszombat, 1915. március 15.-én Jedlieska Pál, praelátus-kanonok, érseki helytartó. Modern szent Erzsébetek, Már nem fogadja ünnepélyesen — mint az elején — külön komité a csatatérről érkező sebesülteket, már nem áll a közönség sorfalat, midőn végig vonulnak a kárpáti küzdelmekből érkező fáradt és beteg katonák. Azok az önkéntes csapatok is tetemesen megritkultak, melyek sebesült tisztecskék ápolására tódultak az elején a nagyvárosi kórházakba. Csak az igazi felebaráti szeretet és irgalmasság hősei: a modern sz. Erzsébetek tartanak ki még mindig. Már a lapok háborús hírei sem izgatják annyira, mint eleinte az idegzeteket, igy a csapatszállitások is köznapiassá váltak; nem csoda tehát, hogy a betegápolás is sokakra nézve, kik ezt is az újdonság és szezonszerűség jelében űzték, elveszte már vonzóerejét, csak az irgalmasság igazi erényhősei, a modern szent Erzsébetek nem lankadnak buzgalmukban, sőt fokozódó serénységgel és szakértelemmel végzik önfeláldozó munkájukat. Ha a dicsőült szent Erzsébet végignézi az esztergomi önkéntes ápoló hölgyek fáradságos munkáját, midőn olykor reggeltől késő estig ott sürögnek-forognak a kórházi létszámot felülhaladó hadi kórtermek rossz levegőjében, nem riadva vissza a legalacsonyabb szolgálatoktól sem, bizonyára büszke lehet az ő tanítványaira. Odahagyják családjukat, otthoni kényelmüket, előszeretettel keresik fel a súlyos és ragályos betegeket. Etetik, megmosdatják, mint a kis babát, a szegény beteg katonát, hogy még a saját édesanyja se szolgálná ki otthon úgy, mint a mi modern sz. Erzsébeteink az idegenben.