ESZTERGOM XX. évfolyam 1915
1915-04-04 / 14. szám
Az „ESZTERGOM" húsvéti melléklete. Harmadnapon . . . Harmadnapon győzött mégis az Igazság, Holott eltemették, pedig elsiratták! Még azok is, akik a hivei voltak, Meggyászolták mélyen a szent, a nagy Holtat S nem hittek a szónak, mely hirdette fennen, Hogy az Igazság győz minden küzdelemben ! Egy-két napra juthat Júdások kezébe; Egy-két napig járhat vad birák elébe; Egy-két napig minden poklok kínját állja, Vihetik keresztre, zord Kálváriákra; Szivét átszúrhatják, ha függ a kereszten: De az Igazság győz minden küzdelemben 1 Nincsen viszontagság, nincsen kínok árja, Amit az Igazság bátran ki nem állna ; Nincsen annyi kincs, vér, nincsen annyi élet, Amennyit Ő érte a jók felcserélnek Hogyha erős hit van az erős szivekben, Mert az Igazság győz minden küzdelemben! Amikor már minden édes remény zöldje Elsárgultan hull le a sárba, a földre; Amikor az égen elfeketült minden, Amikor az ember bárhová tekintsen, Csak szomorúságot olvas a szemekben; Higyje : az Igazság győz a küzdelemben! Hinni, hinni kell a győztes Húsvétokban, Mig csak szivünk egyet, — egy utolsót dobban ! Lehullhat a földön minden hatalmasság De megmarad és győz, — győz a szent Igazság! Vegye körül bármily sok és erős ellen: Csak az Igazság győz minden küzdelemben! Homor Imre. A győzelmi harangszó! Fáradtan engedi le fegyverét a katona s ragyogó szemekkel mondja: Győztünk ! Az ellenség leverve... A telegráf drót magába veszi e vérrel szerzett szót s onnan messziről, nagyon messziről, ideröpiti azt, ahol oly epedve várják. A nyomdák papírra vésik s külön kiadásokban szórják szét az emberek közé. S most e szó, behat a műhelyekbe, hol megáll az ár, a tü, a gép, besurran a tudósok lombikos szertáraiba, dolgozó termeikbe, be a diákszobák csendes világába, ahol tüzet csalnak az arcra, majd fel a harangokhoz is, melyek megszólalva messze vidékre hirdetik szent nyelvükkel a kivívott győzelmet. A harang cseng, bong s a hanghullámok rezegve szállnak... A lazarett betege felemelkedik az ágyban s lázasan kérdi, mi ez? tán hazámat temetik? Nem, szól susogva az ápoló nővér, győzelmet kongnak ma felénk. A beteg arca pirosra gyullad, lázas teste örömmel rándul meg, s sebe már nem fáj oly nagyon. Édes, dicső, szent győzelem! A harang csak tovább kong, visszhangot kelt s a másik falu kis harangja átveszi a szót, kong-bong örömujjongva, s a tavaszi szellő magával viszi; városok, letarolt földek, legelésző gulyák fölött, majd tovább, mocsaras rétek, patakok, zuhatagok, erdő, tengerek fölé, mindenüvé e széles szép hazába. Bent az erdő mélyén egy hetvenéves öregember fülébe ütődnek s kicsalják a meleg szobából. Lassan nyílik ki a kunyhó ajtaja, s tipegve lép ki az öreg. Reszkető keze remegve nyul a hálósapkájához, mig ajka csendesen suttogja „Hála néked, édes Istenem! 0 " Nem messze tőle a kertben egy sovány anyóka, még egy utolsó vágást tesz a földbe, aztán szuszogva egyenesedik fel, mert sajog már a háta. „Mér harangoznak ma ily szokatlan időben?" Tekintete az öregre téved, s megért mindent: a harangok a magyar fegyver győzelmét hirdetik nekünk. Ködös szemei a magasba néznek: „Oh Istenem, két gyermekem, ott lehetett, vájjon viszontlátom-e még őket? Atyám az égben, légy védelmezőjük V Minden győzelmen annyi vér tapadt. Add, oh add, hogy azoknak örök nyugalmuk legyen a mennyei hazában." És még egy utolsó imát remeg e hosszat élt ajak, még egy őszinte sóhaj száll fel e horpadt kebelből. A harangok tovább kongnak . . . Vájjon mikor fogják már az igazi, örök, nagy világbékét kongani nekünk. S mikor lesz majd nyugodalma „a békés, jóakaratú embereknek" ... Kong-bong a harang s hangja a magasba száll. . . Caysz. Római levél a Szentszék jelenlegi helyzetéről. XV. Benedek pápaságának első pillanatától fogva a lehető legsúlyosabb probléma, a legnehezebb feladat előtt áll: hogy atyja és vezetője legyen mindeneknek egyenlőképen és — ami a legnehezebb — épen emiatt senkit se rövidítsen meg atyai szeretetében. És ezen súlyos és felelősségteljes feladat megoldására csakis olyan férfiú vállalkozhat és oldhat meg szerencsésen, aki nemcsak teljesen tisztában van nemcsak a helyzettel, de vasakaratával minden személyes hajlamát és személyi érzelmét mérsékelni, sőt magábafojtani birja, akinek az isteni kegyelem megszilárdította lelki erejét. Annak idején, a háború elején még azt képzelték egyes diplomaták, hogy éppen az ő felfogásuknak kell meghatároznia a Szentszék állásfoglalását és különböző felszólítást is intéztek a Kúriához, de ezeket a felszólalásokat teljes nyugalommal ugyan, de erélyes hangsúllyal visszautasították ; ugy, hogy manapság már bátran hangoztathatjuk, miszerint senki sem kételkedik azon, hogy egyrészt a pápa tökéletesen neutrális álláspontot akar elfoglalni, másrészt pedig, hogy a pápának sikerült is ez erős elhatározását valóra váltani. Hogy azonban nem sikerült egyeseknek a pápát direkt módon, ismételt és szinte erőszakos kísérletek ellenére a maguk számára megnyerniük, indirekt módon vélték céljukat elérhetni és megkezdték a hajszát az Osservatore Romano ellen, azon újság ellen, melyet a Szentszék tart fönn és támogat hivatalos és félhivatalos közlemények nyilvánosságra hozására. Ez az újság hivatalos jellege folytán teljesen hivatalos izü. Ezt nem mondjuk szemrehányásképen, hanem ezzel inkább elismeréssel adózunk, mivel az Osservatore Romano hivatalos jellege miatt a legnagyobb önuralommal mellőzte mindazon eszközöket, melyek egy újság érdekessé tételére feltétlenül elkerülhetetlenek. Ez az Osservatore Romano lett utóbb a legélesebb támadások céltáblája — semlegessége miatt, mivel nem akarta közrebocsátani a hamis híreszteléseket és a tőlük benyújtott cikkeket, melyeknek politikai tendenciozitása nyilvánvaló volt. Még emellett is nagyon sokszor kellett védenie az Osservatore Romanonak a saját neutralitását egyes alkalmakkor, bár csupán arra szorítkozik, hogy a különböző főhadiszállások hivatalos jelentéseit minden kommentár nélkül hozza nyilvánosságra. Az Osservatore Romano ennél már ugyancsak nem lehet semlegesebb ! Mivel tehát ez a mód sem kecsegtetett sikerrel, egyes körök még indirektebb eszközökhöz nyúltak: az olasz katholikus orgánumokkal akarták maguk számára megnyerni a Szentszéket. De bármivel is próbálkoztak, egyáltalában nem sikerült nekik a pápát legteljesebb neutralizmusából kiragadni. Amellett azonban nem kell azt képzelnünk, mintha az egész csak egyszerű és könnyű dolog lett volna. Ellenkezőleg! A legnagyobb körültekintésre és erélyre volt szükség, hogy megvédje magát a Szentszék oly teltevések és következtetések ellen, melyek legtöbbször még a leghidegebb higgadtságot és a leghiggadtabb hidegvért is keményen próbára tették. Ezeket az eseményeket külföldön természetesen nem láthatják tisztán, mivel a külföld nem láthatja, nem veheti észre az apró minuciózus dolgokat, de annyit az egészből még is megemlíthetünk, hogy a vatikáni diplomatáknak világszerte hires és elismert ügyessége a mult hónapokban triumphust tarthatott különben is göröngyös utján. Ez az olasz földrengés napjaiban volt. A Szentatya mindeneket átölelő nagy szeretetében rögtön erőteljes akcióba lépett, hogy a szerencsétlenül jártakon töle telhetőleg könnyítsen; megmozgatta az egész katholikus organizációt a felebaráti szeretet szent aktusának szolgálatára. A pápa még tovább ment működésében: nagy kórházát (di Santa Maria) azonnal Róma polgármesterének rendelkezésére bocsátotta, melyet az a legmelegebb köszönetnyilvánítással át is vett. De még ezzel sem elégedett meg a pápa, hanem személyes áldásával, személyes jelenlétével akarta vigasztalni a kórházában elszállásolt szerencsétleneket. A befalazott ajtót, mely az átjárást megakadályozta, hamarosan felbontották és a pápa akadálytalanul gyakorolhatta nagy felebaráti szeretetét. De alig hogy hire kelt a legmagasabb látogatásnak, a délutáni órák folyamán, a városban, a liberális lapok valóságos örömmámorban úszva, szenzációs külön kiadásokban hozták ezt az eseményt annak a biztos reményében, hogy megkonstruálhatják ebből az olasz államnak elismertetését a pápa részéről. A következő napokban természetesen az államjog összes kézikönyveinek erre vonatkozó citátumait közölték és megindultak rettentően tudományos vizsgálódások, kogy a pápát legalább is megzavarják, — mindhiába. A Szentatya hideg nyugalommal tekintett le a Vatikán magaslatairól az alul zajongó tömegre és meglettaz elégtétele, hogy a szenzációt hajhászó sajtó abbahagyta fölösleges műkitörését: hallgatagon ismerték el a liberális lapok vereségüket. A nemrégiben megjelent, angol-francia pénzen alapított és szubvencionált „II popolo d' Italia"., melynek — mellesleg megjegyezve —az a célja, hogy a szocialisták táborába dobja Eris almáját, tovább folytatta támadását a pápa ellen. A francia hárompontos testvérek zsoldjában álló »II Messagero" és az „II Secolo" pedig egyenesen magukon kivül vannak a pápának mindent fölkaroló és eredményes munkássága miatt. Azonkívül izzó gyűlölettel tapasztalják, hogy müveit, eszes és erélyes diplomata ül sz. Péter trónján és — nem minden alap nélkül —• hogy XV. Benedek pápa a pápaság eszméjét az egész világon eddig még hallatlan tekintélyre emeli. Hiszen már maga az a faktum, hogy a legkülönbözőbb államok szinte versenyt küldik követeiket a Kúriához, világosan mutatja, hogy ezekben a háborús időkben micsoda nagy súlyt fektetnek a pápa véleményére. Minden irányból minden lehetőt megtesznek, hogy megszerezzék és biztosítsák maguknak annak az államnak jóindulatát, mely semmiféle hadsereggel nem rendelkezik, semmiféle csatát döntőleg nem befolyásolhat, melynek szövetségesei egyáltalában nincsenek, azon államnak jóindulatát akarják biztosítani maguknak, mely tisztán csak erkölcsi súlyát helyezheti mérlegre, de amely értékkel hatalmas sikereket fog elérni. A pápának veresége a karácsonynak a harctéren való megünneplése dolgában is győzelem volt, mert ezzel lett nyilvánvalóvá az egész világ előtt, hogy milyen képmutatók ennek a nagyszerű és kedves eszmének ellenesei! És nincs szükség külön prófétai tehetségre annak megismerésére, hogy a világháború lezajlása után nagyon szivesen hallgatnak majd a pápa szavára még azok is, akik jelenleg ellenségesek vele szemben. Hogy mily hatása lesz a pápa szavának, azt még nem lehet meghatározni, de hogy szavának hatalmas súlya lesz, azt minden figyelmes szemlélő könnyen fölismerheti. XV. Benedek pápa nem az az ember, aki fölött könnyen napirendre lehetne térni, aki egyetlen kézlegyintéssel ignorálható volna, akit büszke pillantással lefegyverezni lehetne, mert ő a leglényegesebb faktora annak a történelemnek, melynek eseményei szemünk láttára játszódnak le. Mindezek a jelenségek pedig nekünk katholikusoknak csak még több motívumot szolgáltatnak, hogy pápánkat még nagyobb fiúi szeretettel szeressük. H. Az első mennybemenetel. (Legenda.) Irta: Dr. Körösy László. Üdvözítőnk zsenge korában gyakran a mennyországra gondolt, az ő szent hazájára, a honnan az Atyaúristen erre a bűnös világra küldötte. Jézus nevelőatyja egyszerű műhelyében tartózkodott. József homlokáról veritek folydogált ácsolás közben. Dél felé járt már az idő, de a szorgalmas iparos azért csak buzgón faragott tovább. Pedig már kora reggel óta serénykedett.
