ESZTERGOM XIX. évfolyam 1914

1914-03-15 / 11. szám

két nem elveszti egymás becsülését, a lovagiasság fogalma is kivész s a házasságok száma a minimumra száll le. Miért is a két nem közti ^feszültség", mint üdvös dolog —- ápolandó ! Ezen álokokkal szemben a tényállás és a pedagógiai érvek egész sora vonul fel a koedukáció ellen, melynek védelmére — mig az amerikai klérus előtt abomináció tárgya — felületes és könnyelmű feleink egyik-másika is talált szót. Amerika legjobb pedagógusai széleskörű tapasztalat utján egyhangúlag elvetik a koedukációs rendszert a sok „fizikai és erkölcsi ártalmai" miatt, mert „a tanítás nívóját lesüllyeszti, ellenben a nemi ösztönöket idő előtt felébreszti, a máshol ismeretlen kiskornak orgiáit meghonosítja és a nemzedéket degenerálja." Hasonlókép London legfelsőbb közoktatásügyi tanácsa, az iskolaigazgatók egyhangú véleményezése alapján a koedukációt legújabban beszüntette. A magyar közokt.-ügyi minisztérium is 1914. márciusban kelt rendeletével a középiskolákban propria marté kezdeményezett koedukációt betiltja s a leányhallgatókat magántanulásra utalja (a kísérleti órák kivételével). Ez a factum. Ettől eltekintve a leányoknak (kiváló tehetségüek kivételt tesznek) a fiuk tanulmányaival való megterhelése az orvoskörökben a leghevesebb ellenkezésre talál, mint inhygienikus és vérszegénységet — idegességet előmozdító intézkedés. Vagy pedig a középiskolai tananyag lényeges lefokozását vonja maga után, mint Amerikában tényleg megtörtént. El se képzelhető, mikép lehetséges a természetrajz, a történelem és szépirodalom, sőt a vallástanítás kényesebb témáinak tanítása mindkét nembeli éretlen ifjúság előtt azon súlyos ártalmak nélkül, melyek fentebb több helyen direkte — indirekte érintve voltak. Az ókori keresztény liturgia és annak nemrég felfedezett legrégibb szövege. Irta Kákonyi János. (E'olytatás.) Habár az ősegyházi gyakorlatnak jobban felelne meg ama feltevés, hogy irott liturgia sokáig nem létezett, a felhozott adatok kényszerítenek minket arra, hogy az irott liturgia létezését legalább az apostoli korszakot közvetlenül követő időben ismerjük el. Legfeljebb annyit állithatunk a nem irott liturgia védelmére, hogy az irott szöveg nem magánál a sz. ténykedésnél, hanem csak a liturgikus oktatásnál volt használatban. Akik az irott liturgia létezését az emiitett időre vonatkozólag tagadják, hivatkoznak sz. Jusztin ama nyilatkozatára, hogy „az előljáró, amennyire birja, hálaimákat küld az Istenhez." Ezen szavakra való hivatkozás nem bizonyít, mivel ugyanezen szavak az Apostoli Konstitúciók irott liturgiájában is állnak. A liturgia nyelve az apostolok idejében, eltekintve a héber nyelvtől, túlnyomóan a görög volt. Sz. Pál apostol a rómaiakhoz intézett levelét görög nyelven irta. Márk evangélista, sz. Péter kísérője, a római hívek számára irta evangéliumát •— szintén görög nyelven, mert ez volt a literátus világ nyelve Rómában is. S midőn sz. Polykarp Rómába jött, Anicét pápa őt bízta meg a sz. mise végzésével. Mivel liturgiában több ima a néppel felváltva mondatott, nem tehető fel, hogy a nép latinul felelt, midőn ő görögül celebrált. Azonkívül Tertullian azt emliti, hogy az ő idejében az apostolok authentikus levelei — t. i. azok valódi kéziratai, vagy szószerinti másolatai olvastattak fel az apostoli egyházakban. Ez is görögnyelvü liturgia mellett bizonyít. Későbben a latin nyelv is jön használatba. Origens, aki 212. évben Rómában volt, azt mint általánosan ismert dolgot emliti, hogy minden nép saját nyelvén, a görög görög nyelven, a római latin nyelven hirdeti Isten dicsőségét.

18 Afrikában sz. Cyprian tanúsága szerint a latin nyelv volt használatban, igy pl. a pap sursum cordát énekelt a sz. misénél, mire a nép habemus ad Dominum-mal felelt.

14 Ami illeti az eddig ismert liturgiák mostani szövegét, az nem származik az apostolok idejéből. A bennök használt szavak és kifejezések a theologia fejlettebb stádiumát mutatják. A keresztény dogmák a 3. és 4. században az egyházatyák apologetikájában határozott terminológiát nyertek és ez a liturgiában is kifejezésre jutott. Másrészt az egyházi disciplina is nagy változásokon ment ke13 Orig. C. Gels. 1. 8. c. 37. p. 458. 14 Cypr. de orat. dorn. p. 425. resztül, az egyházi ünnepkör bővült; ez mind maga után vonta a liturgia változását, A katechumenek intézménye és a régi vezeklési disciplina megszűnik, ezzel meg elmarad a katechumenek miserésze. Szóval a liturgia fejlődése a lényeges részek változatlan megmaradása mellett a hittani fogalmak tüzetesebb kidomborodásávallépést tartott. Az nem interpolatio, nem hamisítás, ha a liturgiába uj kifejezések kerültek, valamint nem hamisítvány, ha az apostoli hitvallás a nicaeai zsinaton bővebb symbolummá alakult. A tudományos kritika feladata, megállapítani, melyek a liturgia ama részei, amelyekben a fejlődő tanfogalmak változást, bővítést idéztek elő és melyek a liturgia ama részei, melyekben az első század nyomai változatlanul megmaradtak. Ebben útmutatásul szolgál a legrégibb egyházi irodalom. A ránkmaradt és régibb idő óta ismert liturgiák közt a legnevezetesebbek: sz. Márk alexandriai, sz. Jakab jeruzsálemi, római sz. Kelemen liturgiája és a római liturgia. Sz. Kelemen liturgiáját apostolinak is nevezték el, mivel ez képezi az Apostoli Constitutiók VIII. könyvének tartalmát. A „Didache" („A 12 apostol tanítása") felfedezése előtt ez volt a legrégibb ismert alakja a liturgiának. Mig sz. Jakab és sz. Márk liturgiájának mostani szövegét az 5. századból származtatják, addig a Kelemen-féle szöveg — eltekintve néhány későbbi toldaléktól — minden nehézség nélkül már a 2. századba illeszthető bele. Ezen liturgia christologiája, a sz. Háromságról szóló tana oly feltűnően, sokszor szószerint egyezik sz. Jusztin fejtegetéseivel, hogy az ő idejében már létezettnek kell tekintenünk a liturgiát mostani formájában. Azonkívül szembeszökő a kifejezések szabatossága, amelyekkel a dogmatikai fogalmak kifejezésre jutnak; nincs ott nyoma semmiféle állandósított formuláknak, melyek csak később, a tévtanok elleni harcban az arianismus korszakában jöttek használatba. Ezt mind kézzelfoghatóan kimutatta dr. Probst „Liturgie der drei ersten christlichen Jahrhunderte" c. művében. A missa catechumenorum egészen a régi szigorú disciplinához van alkalmazva; a többi liturgiákban a communis előtt mondatni szokott Miatyánk még hiányzik benne. Az imák sokkal hosszabbak, mint a többi liturgiákban, mert a hivek buzgósága még nem lanyhult el, amint az sz. Vazul és Chrysostomus idejében bekövetkezett s azért az imák megrövidítését szükségessé tette. Biztos jele e liturgia régiségének ama körülménye is, hogy a mementóban még nincsenek emlitve különös szentek nevei; az élőkről való megemlékezésben pedig a többi liturgiákban emiitett monachusok helyett askéták szerepelnek. Egybevetve mindezen ismertető játékot ezen liturgia legalább lényegében joggal tulajdonitható római sz. Kelemennek. (Folyt, köv.) HIREK. Tarkaság. Hétköznapi okoskodások. (Két nyakláncos rendőrkutya diskurálgat a a rendőrőrs szobában. Az egyik tapasztalt, közügyekkel foglalkozó rendőrkutya, a másik pedig egy szeleburdi, oktondi állat.) Öreg kutya, (lustán végig nyújtózkodik a vaságyon) Eh 1 Fabatkát se ér ez a világ. Kölyökkutya. (Érdeklődő pofával) Mér teccik igy gondolni? Öreg. Hm. Miért? Kend ennek megértéséhez hat ökör. Kölyök, (elpironkodva) Hát bion minek is tagadnám. Mindenkit a pofájáról lehet megítélni. Öreg. No nem egészen úgy van. Teszem azt, az én ábrázatom se árul el semmiféle felsőbbségi erényt. Még monoklit se ragasztok az orromra s mégis sok tekintetben megállapítom a ténybeli álíadékokat. Kölyök. Hej! Mikorra leszek én ilyen tudós ! Öreg. Hja! Az okosság nem árultatik se a drogériában, se peniglen a patyikában. Úgy köll avval születni. Teszem azt, a múltkori városi gyűlést se érti meg minden századik ember. Kölyök. No ugyan én se. Pedig még ember se vagyok. Hallottam fél füllel a röndér úrtól, hogy nagy rinya volt a zurak között a nagyságos tanácsbeli urak, meg a tekintetes képviselő urak által. Öreg. (egyik első lábával hanyagul legyint) Hajszen, meg köll adni, a zurak egymást beretválgatták szappan nélkül. Kölyök. Az-e? Öreg. No az ám. Kölyök. Oszt mir? Ha meg nem sértőm a szómmal. Öreg. Hogy mir-e ? Fénye tudja irás nélkül. Aszonta a városatyák egyik része, hogy aszonta: A városháza nem jóléti bizottság. Kölyök. Azt-e? Öreg. De azt ám. De nem helyösen. Kölyök. Nem-e ? Oszt mir nem ? Öreg. Csak. Ezt a dogot nem érti meg akárki, kend legkevésbé. Kölyök. De azi megmondhatja. Öreg. Isten neki, fakereszt. Hát azi nem mondta helyösen a városatyák némelyik része, mer hát midőn városnak kutya kötelessége a hozzáfordulókon segíteni. Mer hát az embörök se ilhetnek a levegőbű. Legkevésbé a zurak. Kölyök. Dejszen annyi úr van már a városházán, hogy Dunát lehetne velük rekeszteni. Öreg. Kend nagy szamár. Meglátszik, hogy kend esze olyan kurta, mint a nyulfarka. Nem ért kend a közügyhöz. Hiszen nincs annyi sok, ami el nem kélne. Teszem azt, ha kendnek volna egy okos rokona, hát kend nem szeretné azt, ha az a rokona városi úr lehetne! No igy van. Kölyök. Fénye érti ezt a politikát. Máshun aszongyák, hogy sok a fizettséges úr, más hivatalban apasztják a hivatalnok urak számát, itt meg szaporítják az urakat. Öreg. Nojszen ez az. Lassan már annyi úr lesz, hogy nem tanálnak állást a számukra. Hát ezért köll és okos dolog a városházán a zurak állását megszaporítani. Kölyök. Ezért? Öreg. Hát persze. S az igazi közügyhöz nem értő városatyák ezért lármáztak, asztalokat öklöztek, padlót rugdostak. Kölyök. Hát ezen nem tudott a nagyságos pógármester úr segíteni? A röndér urakat köllött volna beinvitálni egy kis zsiju-zsiju bokszolásra. Öreg. Hátszen nem ártott volna egy kis masszírozás. De tudja kend, a nagyságos pógármestör úrnak irósvaj a szive. Kölyök. Eh! Öreg. No de azért nem köll félteni a nagyságos pógármestör urat. Ö se maradt adós. Kölyök. Ehe! Most gyön a java! Öreg. Mérgiben összetörte a csöngetyüt. Aszongyák olyan mérges volt, hogy no! Kölyök. És most mi lesz? Öreg. Most pedig abba maradt minden. Kölyök, És a jóléti bizottság? Öreg. Annak van esze. Addig fog várni, mig el nem gyün a vizsga, amikor megin sok úr fog kiszabadulni az iskola padjai mögül. Kölyök. Öreg hiba ez. Öreg. Szamár kend. Űr mindig volt és mindig is lesz. Érti? Fidibusz. Krónika. — Az esztergomi honvédtemetőben. — Hol sírjaink domborulnak, Unokáink odajönnek És egy évben csupán egyszer, Megerednek a műkönnyek. És áldó imádság helyett Cifra szókkal ékes beszéd, — Átolvassák hamarjában \ A „Negyvennyolc" történetét. Hol sírjaink domborulnak, A temető máskor csendben . .. Néha egy-egy madárka jő És dalolgat a kereszten. Néha egy-egy diák jön ki, Tiltott regény a kezében . . . És az első cigaretták Itt gyúlnak az esti fényben. És egy-egy elmámorító Májusi nap délutánján Domboruló sírjaink közt Szőke lányka sétál árván, De nem soká jár egyedül, — Amott, túl az akácáson Lohol erre már egy úrfi Át a bokron, át az árkon. Hol sírjaink domborulnak, Alszunk mélyen, elhagyottan És egy évben csupán egyszer — Hangzik itt egy dal unottan! Hej, pedig azt a dalt egykor A mi ajkunk máskép zengte; Más világ is volt még akkor, Mikor: „Kossuth azt üzente! ..." (-•)