ESZTERGOM XIX. évfolyam 1914

1914-03-22 / 12. szám

XIX. évfolyam. Esztergom, 1914. március 22. 12. szám. ESZTERGOM POLITIKAI ÉS TÁKSADALMI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak : Egész évre 10 kor., fél évre 5 kor. Egyes szarti ára 16 fillér. A zajtalan részletmunka és erőforrása. — A Hercegprímás szózata. — Esztergom, 1914. március 21. A Szent István Társulat hatvan éves fennállása óta talán az idei hatvanadik közgyűlés volt a leglátogatottabb s legemelkedettebb. Ezzé avatta nemcsak jelenlegi agilis igazgatójának, Erdősi Károlynak szervező talentuma, mely a minapi, március 19.-én bemutatott alkotásokkal a Társulat tevékenységét széles nyomtávú vágányokra terelte, hanem az élénk részvétel, mely a társadalom minden rétegéből állami és egyházi méltóságokkal toborzott diszes publikumot és a közgyűlés fénypontja, dr. Csernoch János hercegprímás beszéde. A Szent István Társulat közgyűlése ismét országos eseménnyé vált, s a hercegprímás beszédével foglalkozott másnap az egész magyar sajtó. A különféle irányzatú lapok más és más részét emelték ki a beszédnek. Részünkről a „zajtalan részletmunkáról" s annak erőforrásáról mondott részben látjuk a beszéd súlypontját s egyúttal legnagyobb horderejű passzusait. „Az egyház hívja, szólítja a férfiakat, mert ujabban tapasztalja, hogy egyes katholikus akciók na

gy nyilvánossággal és sok beszéd között megindulnak ; a nyilvános gyűlések alatt a sikert már biztosra vesszük, de amint a csendes részletmunka, a zajtalan és áldozatos végrehajtás következik, a munkatársak száma mindinkább kevesbedik, a munkások szivéből a buzgóság mindjobban kihal. Mikor elkövetkezik ismét a nyilvános szereplés, megint sokan jönnek össze és csodáiFelelős szerkesztő: ROLKÓ BÉLA. kozva állapítják meg, hogy a nagy erőlködés dacára az eredmény vajmi kevés. Újra foglalkoznak és szónokolnak, de mihelyt szétválnak, a munka ismét megakad, mert nincs végrehajtó erő, nincs elég hétköznapi munkás, vagy ha ugy tetszik, nincs elég katholikus munkás, aki mindenkor a saját ügykörében teljesítené kötelességét. Ide katholikus férüak kellenek, akik a katholikus ügyért folyó munkában nem szorulnak külső biztatásra, külső elismerésre, görögtüzre vagy tömeghatásra, akik az erőt saját lelkűkből merítik, amelyben a cselekvő Krisztus lakik. Az a Krisztus, a ki cselekedett és tanított, a ki harminc éven át a názárethi magányban dolgozott." E szavak találóan utalnak közéletünk egy régi nagy sebére : a cimkórságra és szertelen törtetésre, mely eddigelé szinte az élet céljává tette a dignitas, a kitüntetéshez való jutást, irtózott a „zajtalan részletmunkától", melynek szintere a csendes falu, s mindenáron a fórumra tülekedett. A cimkórság magyar betegség, egyformán szenvedtek abban világiak, egyháziak. Jellemzi ezt az egyszeri falusi főúr esete, ki midőn 80 éves korára valami címzetes ülnökséget kapott, felkiáltott: „sí homo diu vivit — tarnen aliquid fit." Van egy másik nyilatkozat: könnyű volt Bossuet-nek a francia udvar színe előtt rethorikai ambícióval szónokolni — de lett volna falusi paraszt hallgatóság előtt!" Mintha a falusi parasztok lelke nem volna oly becses portéka, mint a léha francia udvaroncok lelke s esetleg fogékonyabb is az üdv igéi iránt. Vajha a Hercegprímás szózata belterjesebbé tenné az életet s buzdítaná a derék „hétköznapi Kéziratok a szerkesztőség, előfizetések a kiadóhivatal eimére küldendők. Hirdetések felvétetnek Buzárovits Gusztáv könyvkereskedésében. munkásokat", kik eddig is megtették kötelességüket, de a lanyhákat, kik az élet súlypontját külsőségekbe helyezték, hogy a „csendes részletmunkára" adják magukat, s „kiki saját ügykörében teljesítse kötelességét!" Sok ember, közhivatalnokok és papok, nem is hiszi, minő boldog lehetne, ha „a maga ügykörében intenzive teljesítené kötelességét!" Mint egy francia plébános ajkáról hallottam — ki a reparáció előtt még theologiai tanár volt — „én falucskámban püspöknek érzem magam." Az ott uralkodó pezsgő hitéletből és élénk egyesületi és politikai mozgalmakból lehetett is látni, hogy a kis falu gondozása teljesen betölti a buzgó lelkipásztor idejét, akár csak egy egyházmegye adminisztrációja. Az ilyen „zajtalan részletmunkát" nem is lehet méltókép megjutalmazni, s az ilyen munka öntudatát nem is pótolhatja semmiféle rendjel vagy cím. Ez a reális német irány, ahol a püspök csak Herr Bischof, a generalis csak Herr General, vagyis ép oly munkás közhivatalnok, mint az állam vagy egyház utolsó közege. Ha ilyen szellem költözik hozzánk, akkor a katholikus közgyűléseken elhangzó szép eszmék, és nagy tervek nem fognak megakadni a végrehajtáson. De a reális és tevékeny szellemnek kiapadhatlan erőforrásra van szüksége. Ez erőforrást is megjelölte a Hercegprímás. Világiak és egyháziak számára ez nem lehet más, mint az eddig is ismert, de a modern emberek által lenézett és elhanyagolt hitélet az intenzív lelki élet. Benson a jeles angol konvertita, összehasonlításokat tesz e szempontból a kath. egyház és a többi vallások között, és konstatálja, hogy egy AZ „ESZTERGOM" TÁRCÁJA. A nemzeti öntudat. A „Polgári Kör" hazafias vacsoráján, 1914. március 15-én — kezében a Kossuth-serleggel — mondotta: Rolkó Béla. Tisztelt Polgártársak! A nemzeti öntudat, bármily erős nyomást is gyakoroljanak reája, élni akar és épen azért táplálékot keres. Ha a nemzet terméketlen esztendőket él, ha a jelen sivár és értéktelen, visszaszárnyalnak a lelkek a múltba s mint az éhező madarak a ringó vetésre, mint a szomjas szarvasok a hűvös patakra, mohó vággyal vetik rá magukat a múltnak emlékeire. A családapák, a tanítók is tapasztalják, hogy az őszinte gyermeki lélek mint éli át lázas aggyal, forró szívvel a nemzet dicsőséges, véres csatáit, mint szívja magába a hősöknek, nagyjainknak szellemét! Ugyanezen érzésekkel rójjuk mi — a felnőttek is — a történelem útjait és ha talán a megfontoltság, a komolyság — némelyeknél a számítás és az álszemérem — eltakarják, befödik a lelkesedés jeleit, odabent mélyen, a szívnek egy rejtett zugában, ahová a hazafiatlan korszellem, a pártoskodás és az osztrák törekvések őrszemei be nem pillanthatnak : hamu alá takarva, csendes pangással ég egy tűzvész — a hazaszeretet tüze, amely féktelen lángokban tör ki, ha eljő az elnyomatás órája s belevilágit a zsarnokság fájdalmas éjszakájába. Nem hiszem, nem tudom, nem akarom hinni, hogy lenne olyan magyar e hazában, aki árulója tudna lenni saját vérének, aki eladná e szegény nemzetet a kegyetlen ellenségnek! Hiszen a tót, német anyák gyermekeit babonázza meg a magyarok tüneményes múltja; bujtogatások, lázitások dacára hódit a magyar állameszme s a nemzetiségi ifjaknak ezrei szegődnek évenkint a magyar kultúra szolgálatába. Mi volna más e jelenség, mint a hajdani véres csatáknak vértelen, de hasonlóan diadalmas folytatása. E varázserő épen a fajmagyarsággal szemben volna erőtlen és gyámoltalan ? ! Nemzeti multunknak emlékei gyanánt szemünk elé tünő várromok, omladozó templomfalak megihletik lelkünket, már ezen szívtelen, érzéketlen köveknek is van szavuk hozzánk, mily tüzes szózatot intéznek hát a magyarokhoz a porladó szivek, a korhadt csontok, melyektől a magyar vért, az erőteljes izmokat örököltük s a komor sírhantok mellett őrtálló szellemek mennydörgésszerű riadót pengetnek szivünk húrjain, hiszen örök nyugodalmuk párnája a vértől csepegő ősi kard, ők a nemzeti szent ügynek halhatatlan emlékű vértanúi. #.» Mikor az enyhe napsugár beragyogja hazánknak síkjait és bérceit s életet fakaszt a csupasz faágakon: megmozdul a magyar nemzet teste, delejes áramok futnak végig tagjain; a magyar lelkek — mint a temetők árnyai az éjfélt — megérzik ezt az órát, tudják 1848. óta, hogy ez az ő órájuk: az ébredés, a tüzes cselekvés órája. A földmives egész éven át békésen szántja, kapálja a föld rögét, a vándor egykedvűen gyúrja a sarat és nyeli az út porát, a márciusi napokban azonban megüti orrát a vér szaga, már nem a föld rögét töri a földmives, nem a sárral és porral bajlódik a vándor, hanem egy szent temetőben érzi magát, hol minden maroknyi föld a hősök vérével van megszentelve. Ezer éve már, hogy a nagy sebesült, a magyar nemzet vérzik. Sebét sohasem gyógyítgatták gyöngéd szeretettel, résztvevő gonddal, hanem vájták szélesebbre, mélyebbre nyíltan kirántott karddal s orvul, gyáván előhúzott gyilokkal, szívtelen ellenségei. De ne menjünk vissza a századok öreg homályába, hiszen a történelem mesgyéin csak megsárgult lapok szólnak hozzánk, csak a töröktatár hordák és az idegen zsoldosok által feldúlj ELSŐ SZENT ÁLDOZÁSI EMLÉKKÉPEK, ~W valamint mindennemű szent képecskék legnagyobb választékban, különféle alakban és a legszebb kivitelben, magyar, német vagy tót szöveggel a legjutányosabb árban kaphatók BUZÁROVITS GUSZTÁV könyvkereskedésében Esztergom. Ú$ Ú$ Mutatvány-képek és árjegyzékek ingyen és bérmentve.